|
7# : Itt a múlt
Kellemes lézengést~ *-*/
Az este hamar eljött a kis táborozókra és végül mindenki szenderegve élvezte a kis hőmérséklet csökkenést. Craig egy doboz cigivel közelítette meg a tavat és ült le annak partján. Idegesítette, hogy Demi nem száll le a szőkéről, de mást nagyon nem tehetett, mint hogy mellette volt. Későre járt, így már a tanárok is aludtak. Senkinek sem tűnt fel, a lihegő szőke, ki fákba kapaszkodva kecmergett el egészen a tóig. Egy fatörzsnek dőlve nézett homályos tekintettel Craig-re, szemében könnyek csillogtak, suttogott valamit maga elé, de olyan halkan, hogy a tücskök ciripelésétől hallani sem lehetett.
- Mert állandóan körülötte lebzsel, ő meg konkrétan le sem szarja mert oda sem figyel annyira idióta - magyarázta lelkesen egy nagyobb kavicsnak, majd megtisztelve nyomta el rajta a csikket és felkelve a tavat kezdte nézni.
Tweek erőt véve magán, sétált Craig mögé, majd megölelve hátulról, dőlt neki.
- Deon... - suttogta halkan. - Végre... - A fekete hátra pillantva lepődött meg a szőkén, ahogy köpni nyelni nem tudott.
- Tweek! - tolta el magától, ahogy megpördült - megint nem vagy jól? Mióta ölelgetsz te engem..? - A szőke lihegve nézett fel szemöldök ráncolva Craig-re.
- Miről beszélsz?... Milyen Tweek?... - kérdezte kétségbe esetten. - Nem emlékszel rám?... - szemei könnybe lábadtak.
- De emlékszem rád, de... - morogta majd mélyen belenézet a szőke szemeibe - te beverted a fejed? Vagy mi van veled... Tweek...?
- Milyen Tweek?... - nyöszögte kétségbe esetten. - Deon... veled mi van... - lehajtva fejét hagyta, hogy könnyei lefollyanak arcán, mit Craig egy meglepődött pillantással szinte azonnal mozdulva törölt is le.
- Craig vagyok... mióta vagyok Deon...?
- Értelmetlen. - hasított közbe egy jéghideg hang. Demi egy fának dőlve, nézte őket karba tett kézzel, és mikor Tweek hátranézett, és megpillantotta a fiút, riadtan bújt oda Craig-hez, ki szinte reflexből állt már a szőke elé és nézet sötéten a fiúra.
- Demeter! Húz a búsba innen! - morogta.
- Demeter... - kuncogta a fiú, de közelebb nem ment.
- Keith... - suttogta Tweek, ahogy hozzábújt Craig-hez.
- Igen...? - nézett Demi a szőkére.
- Keith? – furcsa pillantást küldött hátra. Nem értette egyiküket sem - mégis a mi a fene folyik itt? - Míg Demi elvigyorodott, Tweek még közelebb bújt a feketéhez.
- Hadd magyarázzam el... DEON. - tolta meg az utolsó szót. - Mert téged valójában így hívnak... - mutatott a fiúra.
- Hogyne... azért az anyakönyvi kivonatomban még mindig Craig Tucker van, szóval a részeg fejeddel húzz vissza a táborba inkább - magához húzta a félőst, ahogy próbálta őt nyugtatgatni.
- Akkor ő is részeg? - kérdezte flegmán, ahogy Tweek-re pillantott, ki már félve nézett vissza a feketére.
- Deon... meg fog ölni minket... - suttogta remegve, ahogy még közelebb bújt a fiúhoz.
- Egyedül te nem emlékszel, az előző életünkben történtekre. - komor hangja ismét végigszelte a távot, ahogy újabb lépést tett feléjük.
- Milyen előző élet? - kérdezte most már kissé hitetlenkedve Craig, hisz kezdte megrémiszteni, hogy Tweek is így szólítja - Ráadásul mit adtál be Tweek-nek?!
- Semmit... - válaszolta semlegesen, ahogy még közelebb lépett. - Teliholdkor nem működik a pecsét, amit rá tettem... milyen kár... - morogta.
- El kell mennünk innen... meg fog ölni minket... - motyogta Tweek, ahogy felnézett a feketére.
- Milyen pecsét? Mégis mi folyik ITT?! - mondta kissé hangosabban, ahogy már szó szerint ölelte magához a fiút és a hátát simítva nyugtatgatta - Miért ölne meg minket?! Nem teheti...
- Dehogy nem... - vigyorodott el a fiú, majd egy piros gömböt lőtt feléjük. Tweek még időben kapcsolta, majd ellökve Craig-et landoltak a földön, így a gömb a tóban kötött ki, nem kisebb hullámokat csapva.
- Mi a?! - nézet a tóra, majd vissza a feketére - Mit tettél az előbb? - feltápászkodva valami vastagabb bot után kezdett kutatni, de fél szemmel még így is a fiút nézte, míg szorosan maga mögött tartotta Tweek-et.
- Ez csak egy kis gömb volt... - cöhintett. - Semmi ahhoz képest, amivel megöltelek titeket. - Tweek összerezzent, hiszen ő is jól emlékezett arra a napra. - Akkor sikerült megakadályoznod... de most sikerülni fog... - sziszegte maga elé a fiú, majd újra közelebb lépett, ám ekkor megtántorodott. - Picsába... nem tudok közelebb menni... - morogta maga elé, ahogy hátrált kissé.
- Rendben... magyarázatot kérek... MOST! - Craig kikellve magából szinte azonnal maga mögé nézve a szőkére sandított.
- Az előző életünkbe... - kezdett bele halkan Tweek.
- Megöltelek titeket. - vágott szavába Demi. - Ahogy te hívod... "Tweek"-nek különleges ereje van... így hát, az olyanok mint én, folyamatosan megakarjuk szerezni magunknak, a hozzá hasonlókat. Viszont... - tekintete elkomorult, ahogy Craig-re nézett. - te mindig... megvédted tőlem... nem hagytad, hogy bemocskoljam az ártatlanságát... - sziszegte a fiú.
Craig nyelve egyet, kezdett oldalazni, egy nagy követ észrevéve.
- Milyen előző életünkben és mégis... mivel bemocskolni? - Demi elvigyorodott.
- Azzal hogy beléélvezek~ - Tweek összerezzent. - A múltkor mikor megerőszakoltad a szertárban... hú, - túrt tincsei közé. - Azt hittem már, hogy megteszed előttem, de hála isten időben kicsúszatnál~ - vigyorgott, míg Tweek szeméből újra folyni kezdtek a könnyek.
- Honnan tudsz te arról - kérdezte, majd felkapva a követ dobta el idegesen. Demi egy újabb vörös labdát küldött a kő felé, ami így középen szilánkokra törve hullott a földre.
- Láttam... - morogta hidegen, majd hirtelen nadrágzsebéből egy vörös kígyó alakú füstfelhő jött elő. - A kis barátom segítségével... - sandított a vörös kígyóra, mi feltekeredett testén egészen nyakáig.
Craig azonnal visszatántorodott, ahogy a természetellenes állatot nézte, majd megragadva Tweek kezét kezdett elmenni.
- Elmegyünk - mondta.
- Nem. - jelentette ki Demi, és kezét újra előre nyújtotta. - Most azonnal átadod nekem Light-ot... - morogta, ahogy a szőkére nézett, ki félve bújt oda Craig-hez.
- Light... - nézet hátra, majd elmosolyodott, ahogy a zöldes íriszekbe meredt - ez a neved?
Az idill viszont nem tartott sokáig, és Craig választ meg sem várva kezdett is kifelé futni az erdőből.
- Makacs. - sziszegte Demi, majd egy újabb gömböt formált kezébe, mi kétszer nagyobb volt az eddigieknek. Egy íves dobás, és szinte suhanva találta el a menekülőt, Craig hátán pedig hatalmas nyíltseb keletkezett.
- Deon! - térdelt le mellé könnyes szemekkel Tweek, ahogy végig simított a fekete arcán. A fekete nem ordított fel, mégis gerince éget, és ahogy ránézett vicsorogva döntötte előre a fejét.
- Mi... a francért nem... dögölsz meg? - kérdezte, ahogy erőt véve ült fel bár rögtön vissza is dőlt.
- Ne mozogj... - suttogta Tweek, majd közelebb hajolva, tette kezeit a másik hátára. Enyhe szél keletkezett a fiú tenyereinél, majd erős, fehér fény. Demi eközben is vigyorogva nézte a kis jelenetet, ám hála annak a bizonyos öt méternek nem tudott közelebb menni, mégis pár pillanat múlva a fény kialudt, és a szél is megszűnt. Craig háta teljesen ép volt, Tweek pedig mosolyogva nézett rá. - Jobb? - kérdezte, ahogy végig simított a fiú arcán, ki nézte a kiéget ruháját és hátát, ami tényleg ép volt már.
- Ezt te meg, hogy...? - nézet rá, de mikor eszébe jutott a harmadik személy felpattanva tolta maga mögé a szőkét - Húzz el innen Demi, vagy Keith. Leszarom, hogy hívnak Tweek, nem lesz soha tiéd!
- Ó dehogy is nem... - sziszegte. - Viszont...~ - elvigyorodott. - Ha az enyém nem... a tiéd se lesz... - egy újabb gömböt formált, majd ismét feléjük küldte. Tweek lehunyva szemeit ölelte át Craig-et, és mielőtt a golyó elérte volna őket, egy fehéres pajzs húzódott eléjük, miről a gömb lepattant, vissza a fiú felé, ki kikerekedett szemekkel kerülte azt ki.
- Mi a... - morogta maga elé, majd Tweek-re nézett, ki mérgesen tekintett rá vissza. - Ne aggódj... nem sokára... úgy is az enyém leszel... ha akarod, ha nem. - sziszegte a fekete, majd felállva, vált kámforrá és csupán csak egy kis vörös füstfelhő maradt utána, de az is hamar semmivé lett. Craig lihegve nézte a pajzsot ami lassan köddé vált, majd szusszanva fordult oldalra, és szemeit szinte a szőkébe fúrta.
- Nem emlékszem semmire. Szóval ki vele! Ki vagy te és hol van Tweek!?
- Light vagyok... - mondta Tweek, ahogy nagyokat pislogott Craig-re. - És ki az a Tweek?! - kérdezte kissé sértetten. - Csak őt emlegeted... - vonta keresztbe karjait.
- Te vagyis... várj - morogta, majd leülve a földre gondolkozott el - ez az ő teste... és te most ő vagy...
- Ez az én testem! - mondta a fiú, ahogy kissé szomorúan nézett a fiúra. - Te semmire nem emlékszel... igaz?...
- De mégis mire...? - kérdezte kissé elkeseredetten - Ráadásul, hogy a fenébe csináltad ezt? - mutatott a hátra, hol szakadt pólója akár egy zászló libegett.
- Hát ... tudod... én ezt tudom... - motyogta Tweek nagyokat pislogva. - Ez az én képességem...
Craig csupán pislogni tudott, ahogy ujjaival lágyan kezdte saját homlokát masszírozni.
A gömbök és most ez... valamit nagyon elronthatott a fejében.
- Light... ugye? Kérlek mesélj el mindent... mert nem értem. - Tweek lágyan elmosolyodott, majd leülve a fiú elé, kezdett bele.
- Az én nevem Light... ugye. És gyógyító vagyok. Egyedül nem tudnám magam megvédeni az ördögök, és egyéb sötét lényektől, ezért hát, a keresztesek közül, téged küldtek hozzám, hogy megvédj engem. - mutatott a fiúra.
- Engem? Egy egyszerű gyerek vagyok... - nevetett fel, ahogy legyintett egyet - hogy lehetnék én keresztes.
- Az vagy... - pislogott nagyokat, mégis pár pillanat után, már egy lágy mosollyal nézett rá a feketére. - És téged Deon-nak hívnak!
- Deon... nem, nem - rázta meg a fejét még mindig makacsul - Craig vagyok, illetve most az a nevem.
- Lehet. Viszont az igazi neved Deon... legalábbis több száz éven át ez volt... - motyogta Tweek, ahogy kicsit közelebb csusszant a fiúhoz, majd közelebb hajolva hozzá, suttogta. - Rám kicsit se emlékszel?... - kérdezte halkan, ám csalódására Craig hiába nézett mélyen a fiú ködös pillái közé, feje jobbra ballra járt.
- Sajnos nem. Sajnálom, de... nem tudom, hogy ez jelent e valamit, de amint megláttalak, mármint Tweek-et azóta szeretem és kedvelem is - mondta mosolyogva, mire már Tweek is elmosolyodott, majd meg is ölelte a fiút.
- Akkor az érzések megmaradtak...~ - mondta boldogan. - Biztos Keith csinált valamit az emlékeiddel... - morogta.
- Keith? - ölelt vissza, kissé bátortalanul - oh Demi? Mégis mit csinálhatott volna? Soha nem is beszéltünk.
- Előző életünkbe... megölt minket... - suttogta halkan, ahogy még jobban hozzá bújt. - Most is megfog minket...
- Miért ölt meg? - kérdezte simogatva a hátát.
- Mert nem akartam az övé lenni... és nem is akarok...
- Megölt minket, mert te nem lettél az övé? - nem értette az összefüggést, majd felismerve a tényt nézet rá kikerekedett szemekkel - azt mondtad megölt minket... de azt is mondta, hogy elkell élveznie benned, meg hogy én azt... szóval nem.
- Azzal hogy belém élvez bemocskolja az ártatlanságom... mivel ő a sátánhoz tartozik... - mondta szemöldök ráncolva a szőke. - Ha belém élveztél volna... ő nem tudna már bemocskolni, mert... akkor már a közelembe se tudna jönni, ha te... akkor ott... érted... - lehajtotta fejét, majd felkapva nézett rá. - Deon! Olyan gonosz voltál akkor! - mondta kissé elpirulva.
- Sajnálom! - nyögte ki ahogy a fejét kezdte vakarni kicsit mérgesen - De nem akartál semmiben sem együtt működni és... szóval érted, bár megértem, hogy nem, de... - motyogta össze vissza.
- Eddig még soha nem kötöttél rá az izémre szalagot...! - mondta egyre vörösebben. - Ez valami új trend lett? Régebben máshogy csináltuk... - motyogta.
Craig szemei kikerekedtek és elengedve a szőkét csúszott hátrébb.
- Mi... csináltuk... többször?! – lepődött meg, majd hevesen kezdte el rázni a fejét - Nem, nem, nem. EZ lehetetlen... - Tweek arca vörös lett, ahogy elfordította tekintetét.
- Azt... régebben nem szalaggal csináltuk meg olyan... fura rezgő izékkel... - nézett fel félénken a fiúra.
- Ácsi! - ragadta meg a vállát és nézet a szemébe - Tweek voltál akkor... vagy nem tudom. Akkor hogy emlékszel rá?!
- Azért mert... "Tweek" testében vagyok, attól még mindenre emlékszem, arra amit csinált, arra amit tesz, amit érez... - arca még vörösebb lett. - De ezt a szalagot tényleg nem értem... mindegy. Mielőtt Keith megölt volna... ezt a pecsétet tette rám... - eldöntve fejét, mutatott rá a nyakán lévő kígyóra. - Csak teliholdkor látszódik... este. Ezzel blokkolja az emlékeimet és... mikor nincs telihold... akkor "Tweek" vagyok. - magyarázta, majd a pír eltűnt arcáról és komolyan nézett Craig-re. - Deon... le kell szedned valahogy ezt a pecsétet rólam... - A fiú ismét felsóhajtott.
Kezdte megszokni, hogy mostantól lesz egy harmadik neve, bár pontosan nem értette ezt az egészet, viszont kénytelen volt hinni az előtte ülőnek.
- Rendben, és hogy kéne leszedni - ért hozzá gyengéden ám a szőr is feláll a hátán, már csak az érintéstől is.
- Nem tudom... te értesz az ilyenekhez... - motyogta, ahogy a fiúra nézett.
- Én?! – lepődött meg, ezen az estén már kissé sokadára, majd megrázta a fejét - Hogyne... szerinted nekem is elzárta az emlékeimet, de azért szedjek le rólad egy pecsétet. Köszi... - Tweek szemöldök ráncolva nézett a másikra.
- Sajnálom én... eddig... mindig leszedted az ilyeneket rólam... – hajolt közelebb. - Mindig megvédtél... – suttogta, ahogy egyre közelebb ért és csupán pár centire a másiktól állt meg.
- Ja... most is nagyon megvédtelek. Egy semmit tevő gyerek vagyok, aki konkrétan nélküled már meghalt volna - morogta, ahogy elhajolt a szőkétől és felállva nézet rá a tóra.
Tweek értetlenül pislogott fel rá.
- Dehát... te semmire nem emlékszel... nem csoda, hogy nem tudod kezelni a képességeidet... - mondta, ahogy törökülésbe ülve, nézett fel a másikra.
- Egyszerű! - vágta rá dühösen - Nekem nincs is! Egyszerű gyerek vagyok és nem valami száz éves srác reinkarnációja. Tweek szemöldök ráncolva nézett fel a másikra.
- Deon... ne legyél pöcs... - morogta, majd szájához kapta kezét. - Mit mondtam?!
- Azt hogy pöcs, de vissza térhetnénk az eredeti problémához? - A fekete szinte rögtön ülésbe vágva magát nézett a másik szemeibe - Nem én vagyok az a srác. Craig Tucker a nevem és nincs nekem semmi csodálatos szuper erőm sem.
- De van... - morogta a fiú, majd magához véve egy botot, nyomta Craig kezébe. - Nézd csak meg. - Lepillantott a botra, majd vissza a szőkére.
- Növesszek belőle fát? - kérdezte, komolyan, ám Tweek megrázta fejét.
- Használd fegyverként... azt szoktad. - mondta komolyan.
- Ez egy bot... ezzel nem lehet harcolni - válaszolta ahogy eldobta a földre, majd elgondolkozva ismét leült - voltaképp, ezt még nem mondtam, de értek fegyverekhez illetve... fogjuk rá. A lényeg hogy igazi legyen és ne fa - morogta, de ismét sóhajtott és legyintett - de szerintem tiszta szerencse az egész...
- Szerencse?... Szerinted csak ennyi lenne?... - nézett fel Tweek a másik fiúra. Szemében fájdalom, és kétségbeesés csillogott, és valami egészen más, egy erős érzelem... a szerelem.
- Nem tudom... nem értek hozzá ez nekem sok... - mondta ahogy a szőkére nézet - szeretem Tweek-et és ezúttal téged is, de ő fosik, sőt olyan hülye a szerelemhez, hogy azt sem venné észre ha valaki a fejéhez vágná, hogy szereti. Plusz ez a véletlen a fegyverekkel. Nem különleges. Nem tudok gyógyítani és nem tudok lézert lőni a szememből sem.
- De... de... - motyogta. - De igenis van képességed! Jól bánsz a fegyverekkel és... - mondta elszántan, ám hirtelen nyakához kapva, hajtotta le fejét, majd a holdra nézett, mely kezdett egyre jobban halványulni, ahogy a nap első sugarai megjelentek a horizonton. - Most nem tudok többet mondani.... kérdezd... Keith-et.... - suttogta utolsó erejéből, majd eszmélet vesztve dőlt a fűre.
- Mert ő el is mondaná mi... - morogta, ahogy ledobva magáról az éget pólót, szedte fel Tweek-et is, és sétált gyorsan vissza a faházba feltűnés mentesen.
Másnap reggel, habár már hangoskodtak, Tweek aludt mint a tej. Nyugodtan szuszogott ágyán, ám álmait egy vörös kígyó őrizte nagy bőszen. Lassan csúszott be az ablakon át és nyelvével többször megnyalva a fiú remegő testét, okozott csak még kellemetlenebb álmokat a kisebbnek. Clyde ezt észre sem véve ugyancsak a kamerájával szórakozott egyedül Craig lépet oda a szőkéhez és próbálta elüldözni a vörös kígyót.
- Ne buzeráld már... rémálmai voltak az este. - mondta neki fel sem nézve a barna.
A kígyó felnézett Craig-re, majd elvigyorodott, és fekete méregfogait a fiú nyakába mélyesztette, kinek erre könnyek szökte szemébe, és teste is görcsbe rándult. A fekete vicsorgott, majd kicsapva az ajtót ment ki és a tetőre pillantott, honnan Demi vigyorgott rá le, ahogy testén még két kígyó tekergett, majd a harmadik is csatlakozott.
- 'Reggelt.~ - köszönt vigyorogva.
- Beszélgessünk - sziszegte a fekete, ahogy elindult az erdő felé és remélte, hogy Demi is követi. Persze a a sötétebb vállat vonva, ugrott le a tetőről, majd megtartva az öt méter távolságot követte a fiút.
Craig az erdő közepén állt meg és hátát egy törzsnek támasztva gyújtott rá, majd mikor már Demeter is ott volt, egy gonosz pillantást küldött felé.
- MI volt az a tegnapi és mik ezek a kígyók Tweek körül?
- Az a tegnapi... egy kibaszott nagy baki volt. - morogta Demi mérgesen. - De már mindegy... - felnézett a fiúra. - Ahogy tegnap is mondtam, rátettem egy pecsétet, így ő sem emlékszik semmire... viszont. Ez a pecsét megtörik minden egyes holdtöltekor, és éjszaka előjön Tweek másik énje... aki előző életeiben volt.
- Deon... így nevezet engem... viszont én nem emlékszem semmire. - mondta ki a nyilvánvalót - én is levagyok pecsételve?
- Persze... csak mivel te nem vagy gyógyító... könnyedén letudtalak pecsételni de őt... - keze ökölbe szorult. - Nem tudtam tökéletesen.
- Szed le - válaszolta parancsolóan - minek? Mitől fosol ennyire, ha egyszer már úgy is megöltél minket.
- A köztetek lévő köteléket nem tudtam megszakítani... hiába... basztad meg... - hangja egyre dühösebb lett. - Ő ezt is megbocsátja neked... hogy szerethet ennyire... úgy felidegel... - mérgében rácsapott a mellette lévő fára, mi recsegve adta meg magát, majd dőlt ki, ám Craig meg sem rezzent.
- Ez van. Mit hittél? Hogy majd beléd szeret miután megölted? Amúgy is... mit fosol tőlem, még csak harcolni sem tudok ellened!
- Mert ez a szar... aura... amit kibocsátasz... megőrjít. Egyszerűen megőrülök tőle... mozdulni se tudok ha túl közel kerülök hozzád... - sziszegte. - Mert te keresztes vagy...
- Keresztes... - suttogta, ugyanis tényleg nem értette - Ez valami lovagregény vagy mi?
Demi felkuncogott.
- Nem... de gondolom az emberek által alkotott mesékből te is rájöttél, hogy az ördögök nem bírják a keresztet, angyalokat, és ilyeneket... nos, én se bírom. - morogta. - És te ilyen... hogy mondjam hogy megértsd.... - mondta vigyorogva egyben gúnyosan - 'Angyal' vagy...
- Remek... éljen – mondta, ahogy egyet lépet fekete felé - milyen kár, hogy a hülye bura nem véd meg a kidobós labdáitól.
- Sajnálhatod is... - sziszegte Demi, majd elvigyorodott. - De, elég ha megtartom a kellő távolságot... addig nincs baj...
- Mégis mi a francért akarsz te hatalmat...? Mit érsz el ezzel? - kérdezte ismét.
- Hatalmat?... - kérdezte felhúzott szemöldökkel. - Ó nem... nekem nem kell hatalom... hiszen az már van. Másra van szükségem... amit csak Tweek adhat meg... - ördögi vigyor terült el arcán.
- De mégis, miért? Hogy a francba történhetett ez és ez a vacak pecsét... hülye hazugságok! Dilinyosok vagytok! - válaszolta még mindig tagadva maga előtt. Nem akart ebbe bele keveredni, hisz sejtette talán így megvédheti a szőkét.
- Nem kötelező elhinned... sőt, ha kételkedsz, az nekem csak jobb. - újra elvigyorodott. - Hiszen... Tweek egyedül védtelen... és azt teszek vele amit csak akarok...~ - felkuncogott.
Craig felmordult, mert hiába nem hitt benne nem akarta, hogy a szőkének bármi baja legyen.
- Ha csak nem én teszem meg előbb... ugye azt mondtad csak bele kell élvezni...
- Pontosan...~ - a vigyor még szélesebb lett arcán. - De úgy sem teszed meg... - nézett fel ördögien a fiúra.
- Miért nem? Egyszer már megtettem. Nehogy azt hidd mert most jóban vagyunk nem teszem meg - vigyorgott magabiztosan, ahogy a fiú felé kezdett el lépkedni - ha ez az egész tényleg igaz, akkor talán még szívességet is teszek vele.
- Szerinted hagyni fogom hogy megtedd?...~ - vigyorodott el, de azért hátrébb lépkedett.
- Nem jöhetsz a közelembe és ha kell minden áron megteszem. Ki nem szarja le ha utána egy életre megutál~ - rándította meg a vállát. Demi testén újra kígyók kezdtek tekeregni.
- Ezek a közeledbe mehetnek... ráadásul, ha úgy intézem a dolgokat, lesz más mellette aki szintén nem hagyja~
- Nem lesz a tiéd... meg fogom védeni! Most nem győzhetsz Keith! - sziszegte, de rögtön utána maga is meglepődőt a szavain. Mert hiába az ő szájából jöttek ki, valahogy mégis máshogy hangzott. Demi is meglepetten pislogott rá, majd elvigyorodott.
- Keith mi... - kuncogta, majd hátat fordított a másiknak. - Legyen... a legutóbb nem sikerült megvédened, most se fog menni... de azért megpróbálhatod~ - lassú léptekkel indult el visszafelé.
- Francba!!! - ütött bele a talajba mérgesen - Hogy a fenébe szedhetném le azt a kibaszott pecsétet... - kérdezte saját magától de rá kellet jönnie ő maga sem tudja mit kéne csinálnia. Kezdett hinni ebben az egészben, de tudta ő kevés ahoz, hogy egyedül megállítsa Demi-t. A kígyók ellen nem tudott gyógyírt és habár tudta, van ereje nem sokat ért azzal sem. Ráadásul Tweek nem is tud róla, csak teliholdkor. - esélytelen... az egyetlen amit csinálhatnék az... az, de azt meg nem tehetem vele. Még így sem... - Demi persze, ahogy távolodott, hallotta ezeket a szavakat, megfordulva nézett a feketére.
- Ugyan... ne aggódj... majd én vigyázok rá~ - mondta egy ördögi mosollyal arcán, majd megnyalva ajkait tűnt el.
- Köcsög fasz! - vicsorgott, majd felkelve rohanni kezdett a faház felé.
A faházból Tweek kecmergett ki kómásan. A büfé felé ment, ám mielőtt bármit tehetett volna, Demi mögötte teremve lelte át.
- Tweek~ - mondta csilingelő hangon, majd füléhez hajolva suttogott. - Jó... Reggelt... - a vörös kígyók Tweek teste köré fonódtak, így szabadulni sem tudott. - Hogy vagy?
- Semmi... fáradt vagyok... - motyogta szemét dörzsölgetve.
- Akkor...~ volna kedved meginni valamit?~ - Tweek habozott a válasszal, hiszen fura érzés járta át, mikor a fiú közelébe volt, ám nem tehetett semmit sem. A hideg egy pillanat alatt terítette be, tekintette pedig lassan homályosult el.
- Persze... - motyogta.
- Remek!~ - elengedte a fiút, majd karját derekára fonva kezdte a büfé felé húzni, Tweek tiltakozni sem tudott, főleg hogy a kígyók még mindig a testén tekeregtek.
Craig eközben épp elérte a tábort és lihegve nézet körül. Mikor meglátta a kis párt kissé felmordult, de mikor a kígyók is láthatóvá váltak még jobban elkapta a düh és az idegesség. A kígyók ellen ugyanis nem volt fegyvere. Semmi és az ellen nem tudott harcolni.
- Gondolkozz... gyerünk Deon... valami?! - verte a fejét az egyik fába.
Mikor elérték a büfét, Tweek-nek kikért egy kávét, majd leültek egy asztalhoz. A kígyók habár megmaradtak, a hideg eltűnt, és Demi mosolyogva nézte a szőkét, ki boldogan iszogatta italát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
