|
2# : Az utóhatás
Kellemes lézengést~ *-*/
Tweek csupán másnap reggel kelt fel, anyja kedves szavaira. Egy gyors zuhany után, máris az iskolába sietett, hiszen késésben volt, mégis mikor elérte a terem ajtaját, megtorpanva nézte azt egy darabig. Nem akart bemenni, nem is mert, ám egy mögötte lévő lány nagyot lökött rajta.
- Hey, Tweek , takarodjál már befele! - morogta ellenségesen, ahogy helyére ment. Tweek sóhajtva sietett saját helyérem, ahol Clyde már a padon feküdve épp az aznapi plusz házit körmölte, ám mikor megpillantotta a szőkét elmosolyodott.
- Tweek! Komolyan, neked minek telefon? Tegnap, ha nem tízszer akkor egyszer sem csörgettelek meg... a fagyid elolvadt kapsz másikat, de mindegy~ mesélj! MI történt veled? - csillogó szempárral nézte a szőkét, ki először csak pislogott a másikra, majd tekintete egyre kétségbeesettebb lett, majd szemöldök ráncolva nyelt egyet.
- A-Aludtam! - vágta rá, majd elfordult.
- Hogyne... - észrevéve a habozást állt fel és lépet a szőke elér majd nézet mélyen a szemibe - Aki egész nap kávét vedel, nem alszik... Tweek! Mi történt tegnap? - A szőke csak legyintett.
- Én is ember vagyok, szoktam aludni... néha. A tegnapi tesin úgy elfáradtam, hogy haza mentem, és bealudtam~ - kuncogott. - De ma bepótolhatjuk a tegnapit... - mosolygott.
A fiú arca rögtön felragyogott.
- Na jól van~ csak a gond annyi édes, hogy ma nem érek rá. Edzésem van, de holnap az tökély~ - mondta mosolyogva ahogy ismét visszaült a helyére.
- Rendben, akkor holnap~ - mosolygott Tweek, majd megkönnyebbülten sóhajtott. A jelző csengő megszólalt és Clyde szinte hiper gyorsassággal kezdett körmölni. Tweek rádőlve a padra, remegett meg, ahogy a nem messze ülő fekete hajú fiúra gondolt.
Tweek egésznap nem nézett hátra, sőt, mikor az utolsó óráról is kicsengettek, szélsebesen hagyta el a termet, hogy még véletlenül se fusson össze a másikkal, ám Clyde még épp időben fogta meg a karját pont az ajtó előtt.
- Hey~ Az oké, hogy kicsit furcsa vagy ma de attól még nem kéne köszönés nélkül távozni - állította meg és vigyorogva nézet rá, majd húzta magához - Így ni~ hát nem jobb, a haverodnak egy búcsúölelést adni? - elengedve lépet hátra, ahogy a táskáját a vállára kapta.
- De... - motyogta, majd megfordulva mosolygott a fiúra. - Sok sikert az edzésen.
- Megleszek~ - vigyorgott, majd nagyot csapva a hátára, már ment is el - na szió~ - Amint eltűnt a barna, Tweek villám gyorsan iszkolt el, majd nem sokkal később már az iskolát is elhagyta. Egészen hazáig futott, ahol bezárkózott szobájába.
Másnap reggel is bement az iskolába, de persze a szokásosnál csendesebb volt. Már feszülten várta, hogy vége legyen az óráknak, és mikor az utolsóról is kicsengettek, megkönnyebbülten sétált Clyde-al a folyosón, ahogy táskájában kotorászott.
- Ó... a termoszom! Várj, visszamegyek érte. - hadarta, majd sarkon fordulva trappolt vissza az osztályba, majd padjához sétálva, vette fel mellőle a fémtárgyat. - Áhh~ De jó hogy megvan~ - ölelte magához.
Ekkor az ajtó ismét kinyílt és Craig lépet be rajta. A szokásos semmitmondó arccal nézet a szőkére, ahogy egyre közelebb lépkedett hozzá. Tweek mikor megfordult, és meglátta a másikat, elejtette a termoszt, és úgy hátrált egészen a falig, teste újra remegni kezdett.
- Craig... m-mit akarsz?! Hagyj békén nem mondtam el senkinek! - mondta kétségbe esetten. Craig nem szólt semmit csupán tovább sétált a fiú felé, ám mikor elérte annak termoszát, ismét megállt.
- Nem hagyom hogy megint megtedd!... - mondta remegő hangon, ahogy a földre csúszott. - Még egyszer nem... - suttogta maga elé, ahogy könnyei utat törtek. A fekete viszont mit sem törődött a szőkével csupán lehajolt a termoszért, majd felvéve azt nézte meg. Ezután ismét elindult. Szinte már csak pár lépés volt közte és a fiú között.
- Ne gyere közelebb! Nem akarom! Többször nem... ne... - teste egyre jobban remegni kezdett, ahogy megpróbált még hátrébb menni, ám csak annyit ért el ezzel, hogy a falhoz dörgölőzött. A fiú abban a percben ért oda. Kezei közt a kis termoszban a kávé lötyögött, míg ő maga pedig sötétkék íriszeivel nézet végig a szőkén. Tweek nem mert felnézni a másikra.
- Nem mondtam el senkinek... tényleg... könyörgöm... ne erőszakolj meg megint... - nyöszögte lehajtott fejjel.
- Hogy mi?! - Craig lassan fordult meg és sötét pillantást vetett a barnára - Mégis mi a fenét tettél vele? - Tweek falfehér arccal nézett barátjára.
- Clyde... nem csinált semmit! - mondta remegő hangon, majd félve pillantott Craig-re.
- Hogyne! Ezért viselkedtél úgy... mégis mi a francot tettél vele? - morogta, ahogy becsapta maga után az ajtót és a feketéhez lépkedett, aki még mindig semmit tevősen nézet rá válaszra sem méltatva.
- Clyde... ez... nem... ez... - motyogta, ahogy a falba kapaszkodva felállt.
- Húzz el innen - mondta jéghidegen a barnának, aki erre még egy lépést közeledett.
- A faszt! Hogy teheted ezt Tweek-el te szemét! - már Craig előtt ált és megragadva annak pulcsiját emelte meg egy kicsit - Húzd el innen a beledet, vagy esküszöm nem állok jó magamért - sziszegte a bele a képébe.
- Clyde ne... - nyöszögte, ahogy szemöldök ráncolva nézett a két fiúra, oda akart menni a barnához, de mikor észbe kapott, hogy Craig is ott van, teste teljesen megdermedt. A fekete ekkor lökte el Clyde-ot, ki nekicsapódott az egyik padnak, majd fejét fogva nézet vissza a másikra, aki megfordulva lépet egyet közelebb a szőkéhez, majd a termoszt a kezébe adta, ezután ismét megfordult. Szemeiben gyilkos láng éget meg még valami. Valami ami miatt ez az egész történt. Tweek remegve fogta görcsösen a termoszt, ahogy félve nézett a feketére.
- Köcsög - sziszegte a barna, majd felugorva támadta le Craig-et, de az csak kikerülte, majd az ajtóhoz lépve nézet Tweek-re. Szemeiben most nem az a gonosz fény csillogott valami egészen más, de csak egy másodpercre. Ezután kilépet az ajtón és csukta be maga mögött. Tweek remegve csúszott le ismét a földre, majd Clyde-ra nézett.
- Jól vagy?... - kérdezte halkan.
- Hülye kérdés! - vágta rá, ahogy megragadta a szőke vállát és maga felé fordította - Te jól vagy?! Miért nem mondtál semmit?
- Mert... Mert... - szemei könnybe lábadtak, majd lehajtotta fejét. - Akkor megint megtette volna... - teste remegni kezdett. - És megint megfogja tenni... - hangja elcsuklott.
- HA rajtam múlik nem! Tweek ne aggódj én megvédelek! - vágta rá, ahogy átölelte a fiút.
- Jaj Clyde... úgy... félek... - motyogta, ahogy hozzábújt a másik fiúhoz. Az pedig nem szólt semmit csupán megsimogatta a másik hátát, majd ismét az ajtó felé nézet, ami mögött ott állt a fekete is. Hallotta a benti kis párbeszédet, majd felmordulva lépet tovább és hagyta ott a suli-t.
Másnap az órák szinte szaladtak. Egymás jött a másik után és eközben Clyde szinte védőfalként őrizte Tweek-et el sem mozdulva mellőle egy tapodtat sem. Ám mikor elérkezet a történelem a tanár igen morcosan sétált be az órára.
- Leckéket, ide. Most! - közölte mire mindenki kezdte kivinni az asztalra. Még Clyde is. Tweek viszont kétségbe esetten fogta fejét.
- Nem is volt házi... vagy... - elővéve füzetét nézett bele hol igenis fel volt jegyezve. - Basszus... - nyöszögte.
- Kevés... - közölte a tanár, ahogy a füzethalmot nézte. Szinte rögtön kiszúrta kik nem csináltak - Tweak! MI a fenéért nem lehet megcsinálni azt a szaros házit?! Tucker! Egy lap amit most tépet ki valahonnan pedig nem házi! Elzárás! Csütörtökönként mindig itt maradtok és mind a ketten körmölni fogtok amíg kész nincs.
- De... De... - motyogta Tweek, majd padra hajtotta fejét. Mikor el jutott tudatáig kivel is lesz összezárva, riadtan kapta fel fejét. - Tanárnő! Kérem...! Nem lehetne valami mást?... - kérdezte reménykedve.
- Igen és én is akarok büntetést! - közölte Clyde, aki odamenve tépte ki a saját dolgozatát és tépte darabokra - Az enyém sincs kész. Tweek leesett állal pislogott a fiúra, majd a dolgozat foszlányokra. A tanárnő viszont csak sóhajtott.
- Donovan, ahogy szeretnéd. Te mellettem fogod megírni a tanáriban a dolgozatot és hogy biztosak legyünk benne, hogy azt nem téped szét, csinálsz nekem még egy példányt. És kézzel természetesen. A két diákot pedig ma várom, az ajtóm előtt négykor. Te fiam - kelt fel és megfogva a füzetetek nézet a lesokkolt barnára - 3 körül már gyere~ - ezzel fogta és mondván nincs kedve tanítani ment ki, ott hagyva a lefagyott barnát. Tweek szintén lefagyva pislogott a tanár után, majd nyelve egyet nézett szemöldök ráncolva Clyde-ra. Aki tiszta kómásan fordult vissza a szőke felé.
- Ölj meg~ könyörgöm, ölj meg - kérlelte a fiút, ahogy a vonalzót kezdte magába döfködni. Tweek kikapta kezéből a vonalzót.
- Nyugi!... Máskor... ne legyél ilyen heves... - motyogta, majd elmosolyodott. - Biztos hamar kész leszel vele~ - próbálta bíztatni.
- Kérem vissza... - mordult fel, majd könnyes szemmel nézet Tweek-re - sajnálom! Ha bármi gond van csörgess meg. Ordíts! bármit csak... ne hagy magad rendben?!
- Oké... - mondta kissé aggódva, majd nyelve egyet sandított Craig felé. Aki viszont morogva döntötte fejét a padnak. Nem tetszett neki a plusz házi csinálása főleg, hogy a lap az tökéletes lett volna... Tweek ismét Clyde-ra nézett.
- Hamar befejezem~ - mondta mosolyogva. - Nem lesz semmi... - mondta kicsit félve.
- Rendben... de tényleg szólj ha gond van - válaszolta komolyan ahogy rosszul állóan nézet hátra, ám a fekete fel sem véve még mindig a padra vette fejét.
Mikor elérkezett a 4 óra, Tweek véve egy nagy levegőt, nyitott be a terembe, majd körül sem nézve, vetődött le saját helyére. Elővéve egy nagy adag könyvet, vett el belőle egy kötetet, majd elővéve füzetét, kezdte olvasgatni. Craig közvetlen mögötte ült. Ám ő maga csupán a padon szuszogott és a feje alatt a könyv volt. Tweek viszont szorgosan dolgozott, folyamatosan jegyzetelt, és miután több oldalnyi macska kaparást összegyűjtött, ezeket magához véve, gyűjtötte ki a még fontosabb információkat. Pontosan egy óra múlva a tanárnő beállított, amire a fekete nem kelt fel. Viszont a tanárnő ezt igen is rosszul állóan nézte.
- Tweak! Ébrezd fel a kis pajtásodat és ajánlom, hogy mind a ketten végezetek, vagy ma egyikőtök sem megy haza! - mondta morogva, majd megfordulva nézet el jobbra - Donovan! Vissza az asztalhoz! - kiabálta, majd ismét bezárta a terem ajtaját.
- Ne már... - nyöszögte a szőke, majd lemondóan sóhajtott. Megfordulva a széken nézett Craig-re. Jó ideig csak nézte, majd végül, remegő kezét felemelve, bökte meg vállát mutató ujjával, de után rögtön el kapta kezét. A fekete nyöszörgött, egyet, majd átfordulva a másik oldalára szuszogott tovább. Arcába néhány tincs hajlott le és arca nyugodt volt. Tweek nyöszögött egyet, majd megfogva vállát, rázta meg kicsit. Craig csak ekkor nyitotta fel pilláit, majd nézet rá a szőkére. A nyugodt arca semmit mondóvá vált, ahogy kíváncsian csillogtak meg a szemei. Tweek elkapta kezét.
- A tanár... azt mondta... hogy keltselek fel és... hogy amíg nem vagyunk kész mindketten, addig nem mehetünk haza... - motyogta.
- Értem - válaszolta, majd elfordulva kezdett ismét szuszogni. Tweek ledöbbenve nézett a feketére.
- De... De... - motyogta, de végül megfordulva sóhajtott. Félt a fiútól, nagyon is, viszont nem akart egész éjszaka a suliban maradni. Erőt véve magán, fordult ismét a fiú felé. - Ha nem csinálod meg, egész éjszaka itt leszünk bezárva...! - mondta szemöldök ráncolva. Válasz viszont nem jött csupán ismét halk szuszogás jelezte, hogy a fekete ismét elaludt.
- Nem igaz... - nyöszögte, majd megfordulva kezdett agyalni. Valamit tennie kellett, hiszen nem akart egész éjszaka itt lenni. Újra elővette a könyveket, majd újra kigyűjtött pár anyagot. Végül ezeket is összefoglalva, fordult meg ismét, és kocogtatta meg Craig vállát. A fiú most elsőre ült fel és nézet lustán a szőkére.
- Igen? - kérdezte semlegesen egy ásítással kombinálva. Tweek letéve pár lapot a fiú asztalára, nézett rá.
- Másold le. - mondta halkan. Craig a kezébe vette a lapokat, majd nézet rajtuk végig.
- Köszi, de nem kell - mondta, ahogy ismét visszafeküdt.
- Ne már... egész éjszaka a suliba akarsz lenni?! - kérdezte nyöszögve.
- Nem - hallatszott a válasz, majd ismét felkelve nézet a szőkére - te kész vagy már?
- Már rég... - mondta meglepetten, hiszen számára természetes volt a gyors házi feladat elkészítése.
- Remek - bólintott, majd felállva rakta be könyvét a táskájába és húzta elő a kész házi feladatos füzetét, majd az ajtóhoz lépve lépdelt ki rajta. Tweek leesett állal nézett a fiú után. Mérges volt, dühös, amit persze tudtára adott volna, ha nem félt volna tőle annyira. Végül sóhajtva tette el saját cuccait, majd sietett ki ő is az ajtón, egyenesen a tanári felé.
- Szép munka... hát olyan nehéz volt ez a szart megcsinálni? - kérdezte, ahogy végül Tweek-től is elvette a házit, majd a két fiúra nézet - viszont a büntetés az büntetés, szóval jövő héten is csütörtökön várlak titeket. Donovan te meg ne lazsálj! - kiabált be, ahogy Clyde elnyúlva a padon tette a halottat.
- Segíthetek neki, tanárnő? - kérdezte reménykedve Tweek.
- Nem... Clyde még jól ellesz itt egy darabig, ti meg menjetek - mondta, majd bezárva az ajtót tűnt el. Craig csupán ekkor nézet rá a szőkére. Tweek lemondóan sóhajtott, majd mikor megérezte magán a másik tekintetét, oldalra sandított, de ezután rögtön sarkon fordult, és elindult a folyosón. Craig ugyan így tett. A fiú nyomában volt, és végig a hátát leste. Tweek érezte hátán a másik tekintetét, így megpróbált minél gyorsabban menni, ám mikor hirtelen befordult, frontálisan ütközött valakivel. Tweek a falnak csapódott, míg a lány seggre érkezett. Ám hamar túltette magát az esésen, majd Tweek elé lépve szorította vállánál fogva a falnak.
- Tweek! Mi a faszt csinálsz?! - mondta dühösen.
- B-Bocsi Jess... - emelte fel kezeit védekezően.
- Direkt csináltad! - morogta a lány.
- Miért csináltam volna?! - kérdezte a fiú, mire a lány csak sóhajtott.
- Hogy neki jöhess a melleimnek. - mutatott mellkasára a lány, avagy két terebélyes keblére.
- Én nem vagyok rákattanva a melleidre... - mondta flegmán a fiú, mire a lány felmordulva kezdte ütlegelni. Addig amíg Craig meg nem ragadta a lány kezét és húzta el a szőkétől.
- Elég lesz... - hangja szinte jégé fagyasztotta a levegőt is. Viszont a lány majd elolvadt.
- Ahh~ Craaiiiiigg~ - nézett a fiúra csillogó szemekkel. - Ú-Úgy örülök hogy... láthatlak... - motyogta, majd kezeit piruló arcára tette. Tweek felé sandított, ki flegmán, felhúzott szemöldökkel nézett rá, mire mosolya lehervadt, helyette mérgesen nézett a szőkére. A fiú bevágva egy grimaszt engedte el a lányt, majd sóhajtva indult el.
- Hagyd őt békén - mondta. A lány értetlenkedve pislogott a fiú után, majd szomorúan fordult Tweek felé.
- Nem kedveeeel... - nyöszögte neki, ahogy a fiúnak dőlt.
- Ez van... nem mindenkinek jönnek be a nagymellű lányok... - próbálta vigasztalni a fiú, de a lány csak felmorrant.
- Köcsög! - vágta a fejéhez. - Ezért ma nélkülem mész haza! - mondta a lány mérgesen, mire Tweek csak vállat vonva ment el mellette. - NEM ÍGY KÉNE REAGÁLNOD! - mondta dühösen a lány, ahogy pír szökött az arcára, de a fiú csak intett neki, mire durcásan ment el.
Másnap reggelt ismét nagyon meleg volt. Tweek hideg kávét szürcsölgetve nézelődött ki az ablakon. Persze mint mindenki más, ő is izzadt, mint ahogy a lány is, ki padja elé lépve, nézett rá lihegve. Lapockáig érő haja most fel volt kötve, tenger kék szemei pedig szomorúan csillogtak.
- Meleg van! - mondta keservesen.
- Tudom... - válaszolta a fiú, ahogy fel sem nézett rá.
- Átlátszik az inged... - mutatott a fehér ingjére. Tweek letéve üres bögréjét nézett a lányra, majd szemöldök felhúzva annak mellkasára.
- Neked meg a pólód... - a lány kissé vörös arccal nézett le kebleire, és habár a melltartója is fehér volt, jól látszódott a fehér póló alatt.
- Mindenkinek átlátszik... - morogta a lány.
- Igen? - kérdezte felélénkülten Tweek, majd körbe nézett, és kiszúrva az egyik lányt, nézett rá. - Nahát tényleg... - kuncogta, bár nem vette le tekintetét a lányról, mire Jess felmordulva ütötte le.
- Ne bámulj már másokat így! Zavar! - morogta. Clyde ekkor zuhant be a teremben. Kivételesen most a kezében húzta maga után táskáját és arcán egy fáradt grimasz éktelenkedett, de mikor elérte padját és megpillantotta a lányt kissé felderült.
- Cuki~ ilyen erővel akár le is vehetnéd~ - mondta.
- Még ha le is venném, se keltené fel az érdeklődését... - mutatott szomorúan a fiúra, Tweek ekkora már egy másik lány melltartóját fixírozta.
- Az enyémet felkelti - vigyorgott a lányra, ahogy kezével végig simított a domborulaton. A lány ekkor vágott be egy akkorát a barnának, hogy az a székről is lerepült.
- Clyde...! - nézett rá aggódva Tweek, majd leguggolt mellé. - Jól vagy?... - A lány bevágva a durcát, hagyta ott őket.
- Megérte~ - nyögte ki ahogy elterült a földön.
- Ugyan már... annyira nem nagy szám az a két nagy mell... - legyintett a szőke.
- Miért neked~ ki jön be - csillantak fel a szemi, ahogy a fiúra nézet.
- Hm... - gondolkozott el a szőke. - Hát hogy őszinte legyek... - pirult el kissé, majd félénken Clyde-ra nézett.
- Na na~ - nézet rá vigyorogva, ám ekkor a tanár bejött és mindenki szinte a helyére pattant. Ez alól a két fiú sem volt kivétel. Csak ekkor vehették észre, hogy Jessica végig figyelmesen fülelt, de mikor a tanár bejött, csalódottan sóhajtva dőlt rá a padra.
Az ebédlőben hatalmas tolongás volt a jegekért, melyből Tweek egy egész pohárral hozott. Ebédje csupán egy kávés torta szelet volt, így inkább kivéve egy nagyobb jégkockát a pohárból, gombolta ki ingjét, és húzogatta hasán a jeget, így hűtve magát. Persze sokan csinálták ugyanezt, vagy épp hasonló dolgokat.
- Meleg van~ - motyogta Clyde, ahogy egy jégkockát szopogatott nagyban. Utálta a meleget és ezt a hőséget is - meg fogunk pusztulni... de előtte szeretnék valamit tudni~
- Mit?... - kérdezte, ahogy lomhán nézett a barnára.
- Ki tetszik neked~ - vigyorgott rá most már kissé élettel teliben. Tweek megint kissé elpirult, majd letéve a jégkockát, gondolkozott el.
- Hát valójában... - nézett félénken a barnára. - Nekem... senki. - mondta szemöldök ráncolva. - Ez természetes ebbe a korba? - gondolkozott el karba tett kézzel.
- Nem~ de hey, felajánlhatom magam, hogy én legyek aki tetszik~ tudod így barátok között - vigyorgott rá, ahogy bekapta a kis jégkockát. Tweek szemöldök felhúzva nézett a barnára.
- Hey, akkor nem barátok lennénk, hanem szerelmesek, nem? - kérdezte, ahogy az asztalra könyökölve, ő is szopogatni kezdett egy jégkockát.
- Ohh~ és az olyan nagy baj lenne~? - kérdezte, de ezután hátradőlve vett fel ismét egy kis kockát - De mindegy~ az ajánlatom végig szól ameddig csak akarod. - Tweek értetlenkedve pislogott rá.
- Oké. Bár nem értem miért ajánlod fel... - kivéve szájából a jégkockát, tette be ingje alá, majd hagyta, hogy az végig csússzon hátán. Lehet hogy Tweek remek tanuló volt, de szerelem terén eléggé figyelmetlen volt. És Clyde ezt nagyon is jól tudta. Oh hogyne tudta volna... csak barátok. Csak azok, de ő nem csak barátként tekintett a fiúra. Annyi apró jelel jelezte ezt felé, de Tweek. Nos őszintén szóval ehhez sík hülye volt.
- Mert ilyen jó fej vagyok - mondta végül, majd körülnézet a teremben. Végigfutatta szemét az össze diákon akik épp hűtötték magukat kivéve egy valaki. Messze kábé 5 paddal, de végig a szőkét nézte. Sötét íriszeiben valami volt és Clyde nagyon is jól ismerte ezt a nézést - mi lenne, ha elmennénk valahova, mondjuk~ most? - kérdezte hirtelen.
- Hm? Hova? - lepődött meg a szőke, de azért felnyomva az utolsó falatot is tortájából, vette kezébe a pohárnyi jégkockát, majd állt fel.
- Mindegy~ mit szólsz a... nem tudom - rántotta meg a vállát de attól függetlenül felállt és karon ragadva a szőkét masírozni kezdett vele.
- Valami hűvös helyre menjünk... - nyöszörögte Tweek, ahogy egy újabb kockát vett szájába.
Jessica egy nagy tál fagyival tálcáján, célozta meg Craig asztalát, majd mikor odaért hozzá, leülve a fiú elé mosolygott rá.
- Nem baj, ha leülök ide? - kérdezte csábosan mosolyogva. A fiú lomhán tekintett fel, ahogy épp egy joghurttal próbálta csillapítani a hőséget.
- Persze...
- Mizujs?~ Emlékszel rám? Tegnapról?~ - kérdezte mosolyogva, ahogy nekilátott fagyijának.
- Igen - bólintott, de még mindig a kis trutyit keverte, fel sem nézve.
- Tudod Craig~ Már jó ideje tetszel nekem~ Nem lenne kedved egy ideig... velem hazajönni suli után?~ - kérdezte kissé elpirulva.
- Annak mi értelme? - nézet fel, bár arca nem árult el semmit.
- Tweek is jön. - tette hozzá mosolyogva a lány, ahogy ismét egy falatot tett szájába.
- Gondolom azért, mert melletted lakik és ugyan arra megy haza.
- Is~ Persze általában egyedül megy. De ha megkérem... jöhetne velünk. - mosolygott sejtelmesen a feketére. Craig csöndben ült tovább, majd egy pillanatban megunva, felpattant és megfogva a joghurtot dobta kis a kukába és indult el kifele. A lány otthagyva az üres tálcát, ment utána.
- Na~ Craig~ Lécciii~ - mondta mosolyogva a lány, ahogy mellé sietett. A fiú visszanézet rá, majd sóhajtott.
- Találj egy jó indokot és hazakísérlek - morogta.
- Rendben~ - mosolygott rá a lány. - Akkor suli után, a kapunál tali~ - intve a fiúnak, libbent is el.
- Indok nem volt- fogta meg a fejét, majd végül ő is elindult az egyik terem felé. Tweek persze látta ezt. Nem értette a lányt, hogy mi ez a nagy felhajtás, miért viselkedik így. Végül vállat vonva hagyta, hogy Clyde kihúzza az ebédlőből.
Az órák után, Jessica a kapunak dőlve várta, hogy felbukkanjon a fekete. Kezében egy csikk éget, melyet Tweek unalmasan fixírozott.
- Minek cigizel? - kérdezte egy idő után, ahogy a lányra nézett.
- Mert nem akarom, hogy túl kislányos hangom legyen... a cigi mélyíti, ráadásul, lenyugtat. - Tweek cöhintett.
- Egyszerűen beszélj nyugodtabban, és lassabban, és mélyebb lesz a hangod... a feszültséget sokféle képpen le lehet vezetni, ráadásul káros az egészségedre. - morogta a szőke.
- Ennyire aggódsz értem? - csillantak meg a lány szemei.
- Mi? Ja, nem. Csak mondtam. - mondta flegmán, egy vállrándítással Tweek, mire a lány mérgesen dobta el a csikket, majd taposta el. Craig pár pillanattal később futott, be. Táskája a hátán volt, és lassú léptekkel ment a lány elé, majd állt meg előtte.
- Áh~ Craig~ - mosolygott rá, mire Tweek leesett állal pislogott a feketére. - Ja igen Tweek, Craig korrepetál töriből, úgy hogy velünk jön haza. - Tweek megrázva fejét, nézett a lányra.
- Jó... - mondta, majd el is indult.
- Mi az hogy jó? Nem zavar?! - mordult fel a lány, ahogy elindult utána.
- Miért zavarna?... - kérdezte nagyokat pislogva Tweek.
- Féltékenynek kéne lenned! - morogta kissé elpirulva.
- Miért?... - kérdezte értetlenkedve, mire a lány lemondóan sóhajtott, és inkább közelebb ment Craig-hez.
- Bunkó... - morogta a fiú felé, ki sóhajtva ment tovább. Ezt a mellette levő csak egy szemöldök rántással konferálta ez után, elindult a szőke után.
- Tweek~ - a fiú meghallva nevét, nézett a lányra.
- Majd nyáron, átjössz hozzánk fürödni? - kérdezte kedvesen mosolyogva a lány, mire a fiú szemei felcsillantak.
- Persze! Bármikor! - a lány felkuncogott.
- De valamit valamiért~ - vigyorodott el sejtelmesen.
- Kapsz három tortát, elég lesz? - kérdezte a fiú, mire a lány megrázta fejét.
- Négyet szeretnék~ A mostani szülinapomra.~ - Tweek meglepetten nézett rá. - És azt szeretném, hogy mindegyik tortán egy egy évszak legyen~ - Tweek felhümmögött, ahogy magába már tervezgette a tortákat. - Majd megcsinálod nekem?~ - kérdezte, ahogy reménykedve nézett a fiúra.
- Persze persze... - sóhajtott a fiú, mire a lány megölelte.
- Köszi Tweek~ Á! - lepődött meg a lány. - Majdnem összeragadtunk... - morogta, ahogy végig simított saját izzadt bőrén, mire a fiú is magára nézett.
- Jól megizzadtál... tisztára ragadok tőled... - mondta a fiú nagyokat pislogva, mire a lány felmordulva ment újra közelebb Craig-hez.
- Az a bajod, hogy nem tudsz kommunikálni a lányokkal! - mondta morcosan.
- Veled is tudok... - a lány boldogan nézett a fiúra, hiszen sokan nem tartották lánynak, mogorva természete miatt, és a rengeteg káromkodás miatt. De Tweek más volt, a fiú mindig megértette, mindig kedves volt vele, mint egy igazi barát. Persze, Jessica többet akart, amit a szőke sajnos nem adhatott meg neki, persze ennek ellenére nem adta fel.
- Túlon túl őszinte vagy, Tweek~ - mondta kuncogva, ahogy Craig-re sandított. Ám Craig nem figyelt sem a lányra, sem a szőkére. Gondolatival máshol járt és ez látszott is rajta. A házakat figyelte elmélyülten, ám mikor megérezte a lány pillantását ismét rá nézet, ki erre csak elmosolyodott.
- Tweek... neked számít, hogy a szerelmed veled azonos nemű-e? - kérdezte a szőkétől, ennek ellenére még mindig Craig-et nézte. Tweek elgondolkodva hümmögött fel.
- Hát ... ő... mivel még nem voltam szerelmes, ezt nehéz megmondani... - mondta fejcsóválva, mire a lány felmordult.
- De ha szerelmes lennél... - dünnyögte.
- Nem hiszem hogy számítana... hiszen... őt szeretném, azért, aki. - a lány szemei felcsillantak, majd a szőke nyakába ugrott.
- Ez tisztára olyan volt mint a Twilight 85. részében! - mondta boldogan, majd elengedve a fiút, kezdett a filmről áradozni.
- Neeee... Neeee... az olyan ratyi film... - nyüszögte Tweek, mire a lány felmordulva lépett megint közelebb Craig-hez, majd vigyorogva sandított rá.
- Én is utálom azt a filmet - mondta egyetértve a szőkével, mégis agyában valami egész más alakult ki. Tekintette végig futott a szőkén, végül pedig ismét a lányra nézet.
- Hogy lehet utálni?! Olyan romantikus!
- Nyálas... - vágta rá Tweek, mire a lány felmorrant. - Meg amúgy is... - Jess felkapta fejét. - Ha szeretsz valakit, akkor nem csalod meg... vagy mit csinált az a csaj... hogy most a vérfarkas vagy a vámpír? Ha szerette a vámpírt, nem hagyta volna ott a vérfarkasért... - mondta váll rándítva, mire a lány komolyan nézett rá.
- És ha a vámpír nem szerette a csajt? Akit mellesleg BELLÁNAK neveznek... - morogta.
- Akkor ne sajátítsa ki Bellát, ha nem szereti. - válaszolta, mire a lány újra felmorrant.
- Téged semmivel se lehet megfogni, igaz?! - Tweek meglepetten pislogott rá.
- Megfogni?... - Jess sóhajtott.
- Olyan reális vagy, ha érzelmekről van szó... - Tweek hümmögve kezdte a földet nézni.
- Haza mehetek? - kérdezte fejét fogva a fekete, ahogy a lányra sandított - ettől a beszélgetéstől kifogom dobni a taccsot...
- Miért? - nyüszögte a lány, ahogy közelebb ment a feketéhez. - Tényleg~ Craig~ Te miket szeretsz?~ - Tweek félszemmel nézett a párosra, de aztán sóhajtva nézett inkább előre. Persze, még mindig félt a fiútól, a közelébe sem akart lenni, mégis, most hogy itt volt Jessica tudta, semmi rossz nem történhet.
- A csendet - vágta rá rögtön, majd elmosolyodva nézet a lányra - azt nagyon szeretem. - A lány meglepetten pislogott rá, de végül csak elmosolyodva sétált tovább. Tweek persze alapba nem beszélt sokat, ám mikor a hőség egyre jobban nőtt, elkezdte kigombolni ingjét, de mielőtt levette volna, eszébe jutott az oldalán lévő seb, így inkább magán hagyta.
- Nem rossz ötlet... - mondta Jessica, majd ő is vetkőzni akart, de Tweek megfogva karját, rázta meg fejét.
- A-a, te lány vagy, neked nem szabad. - mondta, majd elengedve, ment tovább. viszont Jess, csillogó szemekkel nézett utána, ahogy mozdulni sem bírt a gyönyörtől. Craig ezt észrevette és összeállva a kép neki, mosolyodott el.
- Jess? Mit nem értesz a töriben? - kérdezte, ahogy a lányra nézet.
- Azt, hogy minek kell tanulni... például... mert hát, az a múlt, oké hogy ezzel mérik fel az emberek intelligenciáját, de, egyszerűen az agyam nem akarja memorizálni, mivel nem szeretem... gondoltam te tudnál segíteni abba, hogy hogy jegyezzem meg ennek ellenére... - pirult el kissé a lány, ahogy Craig-re nézett.
- Vedd úgy a történelmet mint egy mesekönyvet. Minden egyes szakasza egy történet amitől más történetek nem teljesek. Voltaképp, ha egyet megjegyzel, akkor azzal már építeni is tudsz. Nem nehéz. Meg kell látni bennük a jó oldalt, hisz - mosolyodott el még jobban, ahogy ismét előre nézet lopva a szőkére - mindennek van jó oldala.
Jessica elmosolyodott.
- Köszönöm Craig... - válaszolta komolyan. - Te olyan menő vagy~ - mondta csillogó szemekkel. - Pont ezért jössz be nekem annyira~
- Szerintem meg - nézet rá vissza komolyan, ahogy a mosoly is eltűnt az arcáról - nem én vagyok az ested. - A lány ismét elmosolyodott, majd Tweek-re nézve, kuncogott fel.
- Ugyan már... őt hiába szeretem... az ilyen dolgok valahogy nem jönnek neki. - vont vállat. - Így hát... - újra a fiúra nézett. – Most már... inkább az olyanok az eseteim... mint te... - Craig viszont elfordította fejét.
- Rossz döntés. - A lány felkuncogott.
- Ugyan már~ Amilyen hidegnek mutatod magad, belül olyan odaadó vagy~
- Hogyne... - mondta, ahogy ismét előre nézet hidegen, mégis a tekintette... más volt. Nem sokszor volt, hogy meglepődött és ez látszott is rajta.
- M-Mi az?... - pislogott rá a lány, majd ő is előre nézett.
- Semmi különös - rántotta meg a vállát és inkább ismét a házakat kezdte vizsgálni. A lány ismét elmosolyodott, aztán Tweek-re nézett, ki nem messze egy kaviccsal játszott unalmába, majd mikor beérték, elrúgva a követ, nézett a lányra, ki csak kedvesen mosolygott rá. Tweek viszonozta ezt, majd így mentek tovább, csendbe.
- Jó messze lakotok - nézet ismét a lányra, ahogy sóhajtva vette át egyik válláról át a másikra a táskát.
- Már mindjárt ott vagyunk.~ - mondta a lány, és persze igaza volt, messzebbről már lehetett látni a Tweak kávézót. És egy jó öt perc múlva el is érték az üzlet ajtaját.
- Nos, sziasztok. - köszönt el Tweek, ahogy be is ment a kávézóba.
- Szia~ - intett neki a lány. Craig csupán biccentett, majd kék szemeivel a lányra nézet.
- Akkor...? Kell még tudnom valamit a töriről? - kérdezte huncutul.
- Olvasd el a könyvet és próbálj ne mással törődni - válaszolta, majd megfordulva már indult is.
- Oké... köszi... szia! - köszönt utána, majd saját házához futva, ment be ő is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
