Az egész területet beborította a hófagyta jég. Hóvihar tombolt és a közelben csak fák és bokrok látszódtak, melyek gyökereikkel kapaszkodtak, a fagyot talajba. Átölelve magát dőlt az egyik törzsének, ahogy vacogva nézet a messzeségbe.
- Mázli, hogy eljöttél. A képed látványát sem bírtam!
Összerezzent a fagyos szavakon, ahogy a sötétkék szemekbe nézet.
- De... azt hittem... - motyogta, ám hangját elvitte a szél, majd újabb kép és a gondok terhe.
- Jó barát! Ugyan! Egy pancser vagy, még embernek sem vagy jó. Dögölj meg és soha ne is gyere vissza! - A fejében szinte hallotta az üvöltést és a gúnyos szavakat, ahogy könnyei is kibuggyantak - Ez vagy te! Bőgsz csak és mindentől megvédenek. Szánalmas!
- De... - Próbálkozott, ám mikor a jeges kék szemek és a hozzá aranyszőke tincsek is feltűntek összerezzent. Soha nem látta még ezt az arckifejezést.
- He... jó volt téged kihasználni, bár volt már nálad jobb is. De várj csak. Idáig te voltál a legrosszabb! Ilyen egy sívítózos barmot, mint te. Dögölj meg Broflovski.
- Ne! Ne hagyjatok egyedül... - kiáltotta ám a képek már eltűntek és ő ismét egyedül maradt, ahogy lassan a szemeire is fátyol hullott. Nem küzdött, hisz már minek... lényegében meghalt, mikor már eljött.
A vihar nőt és ő feladta.
Már csak a kósza hang, mely a nevét üvöltötte és emlékeztette, talán még akar valaki tőle valamit, majd végül örök álom ragadta el.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés