- Stan... - Craig idegesen egyben kissé frusztrálva bámult a kisebbre, ki még mindig vigyorogva támasztotta szekrénye ajtaját.
- Órára kéne mennünk~ - dünnyögte viszont az, mégis látszott teste újra és újra megremeg és hátát egyre jobban a kis tároló helységhez nyomta.
- Igen... akkor menj szépen...
- Ugyan... menj előre nyugodtan~ - nevetett, ám hangja azonnal elhalt, ahogy a fiú megragadva rántotta karjai közé. Az ölelő karok melyeket annyira szertett, ám most nem izgatta. Ez az egy alkalom más volt és már bánta, hogy átkozott reflexei már Craig-hez szoktak, hisz ahogy ellépet szekrénye ajtaja szinte kivágódott cuccai, pedig mind a földre hullottak.
A sok kincs amit őrizgetett.
- Ezt a sok szemetet ki kell dobni... - közölte viszont az, majd már meg is ragadva Stan-t kezdte onnan elcipelni, ki viszont kézzel lábbal sőt, még ordítva próbált drága holmija után kapni.
- NE! KIFOGJÁK DOBNI ŐKET!
- Majd adok valamit a szertárban amitől elfelejted - vágott rá még ennyit Craig, az ajtó pedig pillanatokkal később rájuk is csukódott. 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.