- Ezt te se gondoltad komolyan... - motyogta Stan, mégis nem nézett fel a másikra. A szégyen és a kétségbeesés, jobban elöntötte mint akkor... - minek mentem bele..
- Nekem tetszel.
Szinte azonnal felkapta fejét. A hang vagy éppen maga a tudat, hogy ő mondta. Hogy ő látja... az akibe már akkor is... lehet miatta vette csak fel akkor is...?
- Ahogy akkor is?! - Gondolatai utat törtek, mégis megrezzent, ahogy a másik csupán egy laza mosollyal sétált elé és nézett egyenesen rá.
- Oh~ ugyan - nevetett fel Craig, majd lágyan átkarolva a másik derekát rántotta magához, és rózsaszín szemüvege mögül, csillogó kék tekintettel nézett rá - akkor már tudtam, hogy az enyém leszel. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés