Elmondani nem tudom mennyire gáz volt az a koncert. El se kellet volna mennem! Taco-t kellet volna zabálnom valahol, vagy legalább elmenni és nézni a kirakatott de nem! Egész rohadt kis zsebpénzemet erre a szaros koncertre kellett kiadnom!
- Nem is szeretem őket! - kiabált, hisz hiába állt mellettem Craig így is alig hallottam, amit mondott. Az együttes hangosan játszott, túlharsogva a falakat, a telet, a karácsonyt.
Valami új évi szarként hirdették, de végül ez lett belőle. Ez. Karácsonyi koncert. Most komolyan, mennyire gáz már ez! Rosszabb mintha a Taco-ba, mustárt tennének! Pedig mindenki tudja abba különleges szószt kell tenni!
- És? - Felém fordulva nézett rám unottan. Talán ketten voltunk az egyetlennek, akik nem ugráltak elől és nem próbáltak még csak a színpadra sem mászni. Mert amúgy minden csaj, a mellüket feldobva próbáltak túljutni a két gorillán. Hoppá, most nézem! Az egy póló volt, ott meg két... csöcs. Fúj! Mindegy! A lényeg ennek is megvolt az oka. Az egyik főként az, hogy az együttes tagjait, úgyis látjuk majd később. Ja. Mert csodás dolog, hogy eme csapat a „Flags”, természetesen az osztálytársaink voltak.
Az énekes és egyben a solo gitáros Stan Marsh énekelte ki a magas hangokat, a csapat hangjaként nem akart csalódást okozni sosem, ahogy mellette a basszus sem, Kyle Broflovski, ki néha vokálként segített be. Na és ott volt a dobos. Kenny McCormick. Na ő még vagány volt elismerem! Én sem tudok így dobolni, pedig basszus nekem van hozzá kreativitásom és még tanárhoz is jártam, de ez... kizárt. Kispályásként érezném magam mellette.
Bár. Így belegondolva szentem az is vagyok. Csak rájuk nézek és elfog az-az undor, az a „huu de féltékeny vagyok rátok” undor.
- UTÁLOM ŐKET! - kiabáltam ismét, majd megfordulva indultam kifelé, ahogy a fejemről is levettem a mikulás sapkát (ingyen ital jár annak aki abban jön) - nem kell ez nekem!
Craig meg sem állított. Tudtam miért volt itt. Hogy fotózza azt a seggfej barátját, csak azt nem értem minek?! Van vagy róla már egy szobányi képe.
Inkább iszok az lesz a tuti! Ahogy elértem a pulthoz, szinte rögtön rávágva a sapkát néztem a kiszolgálóra, ki pedig megrázta a fejét.
- MOST MIT NÉZEL?! - morogtam, ahogy szinte átmászva dühösen morogva csapkodtam a pultot - italt ide! Mindegy mi azt mondták ingyen lesz!
- Már vége.
- MIVAN?!
- Sajnálom, már vége ennek az ajánlatnak.
- NA NE SZÓRAKOZZ VELEM! - sziszegtem, majd már másztam volna be, mikor hirtelen elkapva, rántott hátra. Könnyedén, szinte repültem, majd már seggelve a földön néztem fel a szmokingos egyénre ki ugyancsak mikulássapkában és napszemüvegben nézett le rám.
- Te abban látsz is?! - nyikkantam fel, ahogy ránéztem, de a srác csak elmosolyodott, majd csupán intett egyet a pultos felé, ki rögtön kirakva két poharat töltött bele valami vöröses cuccot, miben dinnyék úszkáltak. Nem vicc!
Ez komolyan csak intett egyet és kapott piát!
RÁADÁSUL KETTŐT IS!
- Ő miért kap! - pattantam fel, hisz ez már akkor is igazságtalanság volt, ám el is hallgattam mikor az egyik poharat az idegen felém nyújtotta.
- A vendégem vagy.
Csak pislogni tudtam, ám nem haboztam. Ingyen pia?! Ne szórakozzatok velem, megérte ha már felvettem azt a nevetséges sapkát!
- Kösz, úgy tűnik vannak itt még menő arcok - vágtam rá, csak hogy tudja nem voltam kiszolgáltatva. Nélküle is simán megszereztem volna az ingyen piám~ - de máskor ne avatkozz be a nagyok játékába~
Csak mosolygott. Elégedetten a szemüvege mögül, majd belekortyolva italába ült is le, de még ekkor sem fordította el tekintetét rólam. Vizslatott és ha valamit utáltam az a vizslatás.
- Mi van köcsög... nem fogom a lábad nyalni mert adtál nekem ingyen piát - mordultam rá, ahogy leülve mellé kortyoltam bele abba a vörös csodába, és szinte rögtön utána le is húztam az egészet. Bassza meg tudjátok milyen édes és jó volt?! Jesszusom ilyet muszáj innom még.
- Nem is kell. Mondtam. A vendégem vagy.
- Mert neked jól megy mi?
- Van profitom.
- Nekem is van Facebook-om, nem erről beszélek - fordult felé, majd előre hajolva néztem egyenesen a szemüvegébe. Kifejezetten zavaró tud lenni, mikor nem is látod a másik arcát. Főleg ha az illető, minden mondatodon pofátlanul mosolyog. Komolyan! Szinte látszik, hogy nevetségesnek tart engem! Clyde Donovan bármi csak nem nevetséges!
- Miért jöttél el?
Na ez már érdekesebb volt. Szinte rögtön rápillantva kérdően ráztam meg a fejem, majd mikor fejével a koncertre bökött, rögtön leesett mire is gondolt.
- Meghívtak, csak jegyet nem küldött a fafej... - morogtam - pocsékba ment 15 dolcsim. Lefogom rajta hajtani!
- Ki volt az?
- Mit tudom én. Nem írta alá, csak, hogy akar adni nekem valamit karácsonyra, és tudod~ az ingyen ajándékot nem utasítom vissza főleg, ha az Taco, vagy bármi féle romlandó dolog.
- Étel.
- Miért? Van más romlandó dolog is? - morogtam, ki újfent csak mosolygott. Semmi mást nem csinál ez a srác, csak mosolyog.
- Na és megtaláltad már?
- Hogy? - kérdeztem szinte rögtön, mikor egy újabb adagot kaptam a dinnyés csodából - Azt se tudom ki volt. Ha érdeklődik megkeres, meg aztán lehet tudja megakarom verni. De majd~ ohh csak jöjjön ide!
Igen úgy megverem... mi? A kedves, mégis mély kacagás ami megütötte a fülem. A srác ugyanis kuncogva néha felkacagott. Sose láttam még ilyet, sőt kifejezetten undorítónak tartom ha valaki ennyire visszafogja a röfögési hajlamát mégis most... valami más volt.
- Mi...mi van már?! - nyöszörögtem, arcom pedig kifejezetten meleg lett és még a víz is kivert. Miért? Hisz csak nevetett... kuncogott. Valami olyasmi. Ráadásul rajtam. Akkor miért?
- Adok neked én ajándékot - közölte, majd elkapva a mikulás sapkámat húzta a fejemre, de úgy hogy még a szemem-re is ráért. Nem láttam semmit, ám nem is kellett. Mikor nyúltam volna oda, miközben már fontolgattam melyik meleg éghajlatra küldhetném kedves új ismerősömet, valami puhát éreztem. Puha és meleget a számnál. Aztán egyre jobban. Kezek simultak a hátamhoz, majd magukhoz vonva egy meleg mellkas ért a sajátomhoz. Hosszú és kitartó csók volt. Én pedig csak döbbentem hagytam magam.
Mert mit csinálhatnék?!
Megcsókoltak...
Életemben először...
Amúgy nem olyan nagy fail, végül is... ez csak egy csók...
Bassza meg!
- Boldog Karácsonyt Clyde - suttogta fülembe mikor elhajolt, majd mikor már feleszmélve húztam fel szemeimről a sapkát, ott sem volt. Mintha sose lett volna.
- Ez meg ki a fasz volt?! - nyöszörögtem és habár nem akartam tudni a választ a pultos srác kedvesen kisegített...
- Kevin Stoley. Az együttes menedzsere.
... hogy dögölne meg miatta.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.01.05. 04:22 Hinata Nagyon jó lett,baromira tetszik :D Mostanában nagyon megtetszett ez a páros :) Ezerszer is köszi hogy megírtad :D