Kezdett kételkedni Wendy igazában; "Hidd el, imádni fogja! Ne nézz így rám, tudom mit gondolsz, de kicsiként ez volt a kedvencem. Hiába ez a morcos kép, Stan!" A kedvence. Na, igen. Mit tudhatott Stan ezen gyermeki dolgokról? Ritkán kapott esti mesét mikor még a kiságyból kukucskált ki, egy idő után pedig muszáj volt beérnie Shelley fenyegetéseivel, mint alvást elősegítő, színes kis történetek. Meg kell hagyni, fantáziadús gondolatai voltak Shelley-nek, ám egy hat éves forma kisfiú számára nem számított éppen a legkellemesebb dolgok egyikének a törött csontok képzete.
 - … Apuci! Apuci, mit sinált a róka?
Stan felpillantott végül gondolataiból, s egyenesen a vörös, kunkori fürtök mögül kitekintgető kék íriszekbe bámult, miket a szeplős, hófehér bőr keretezése csak még inkább kiemelt. Szerette. Minden egyes szeplőjét, minden egyes rezdülését. Most mégsem tudta, mit is válaszoljon. - Hát… „A róka nagyokat kuncogott magában, ahogy a farkas rémültté vált tekintetét meglátta. Saját kuli mázzal beborított képe úgy festett, mintha lenyúzták volna róla a… " Mi van?!
 - Apa, mi az, hogy lenúznyi? - A kislány érdeklődve pillantott a mesekönyvben büszkén mosolygó, lekváros pofijú róka komára, s igyekezte hegyezni kis füleit, apja szavaira várva. Az apuka ellenben tanácstalan volt. Őszintén fogalma sem volt arról, mit is mondhatna saját tulajdon, négyéves forma kislányának. Remek, gondolta, ez aztán egy kibaszott jó mesekönyv.
 - Lizzy, drágám - toppant be hirtelen a szobába egy ugyan csak vörös, kunkori hajjal megáldott férfi, majd kedves mosollyal tekintett le a két olvasóra. Kyle arca csak úgy ragyogott az előbbi elfojtott nevetéstől, ujjait pedig saját kötényébe törölte, mikről némi víz csurgott még le. - Apád csak félreolvasta. Azt akarta mondani, "lehullott róla a szőr". Tudod, meztelen!
 - Meztelen róka! - Lizzy hangos kacagásba kezdett, majd felpattanva a puha szőnyegről Kyle nyakába vetette magát. Puszik halmos sorozatát nyomkodta a férfi orcájára, mialatt a "meztelen róka" kifejezést kántálta minduntalan. Stan zavartan feltápászkodott, majd a "Magyar népmesék" feliratú könyvet a sarokba vágva közelebb lépett a két vöröshöz, s egy néma köszönömöt suttogott szerelme felé. Kyle kedves mosoly keretében rákacsintott férjére, majd Lizzy-vel a kezei között sarkon fordult, s lassú léptekkel a konyha felé indult. - Kész a vacsora! Sokat szenvedtem azokkal a palacsintákkal, szóval légy hálás - szólt még vissza. Stan bágyadt vigyorral tekintett előre, egyenesen a két távolodó alakra. Hálás? Ugyan! Annál ő sokkalta többet érzett; ki sem tudta fejezni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés