A ny�l v�gigcsorgott ajkain, ahogy a s�t�t feket�s �riszekbe b�mulva l�tta saj�t �s �rt�ktelen �let�t. Azt amit itt t�lt el, amit itt a f�k k�z�tt �l �s amik �gy szopj�k el az �letenergi�j�t mint egy francos juice-os �vegb�l az �des l�t. � maga sem volt m�s. Egy fr�nya zacsk� tele �rt�kes l�ttyel, melyet ezek a v�gtelennek t�n� �rnyak akarnak megkaparintani maguknak.
Teste lassan h�tr�lt, �m a k�kes �riszek egy pillanatra sem engedt�k kaparint�sukb�l a s�t�t rajzolt szemeket. A l�ny teste ak�r egy firka mozgott �ssze vissza �s csup�n �rdes, szinte �r�lt mosoly�n�l volt n�mi feh�r megtal�lhat� benne. A gomb szemek, el�gedetten vizslatt�k a fi� minden mozdulat�t �s a v�kony k�t k�z, mely n�ha �sszeeset a mozdulatt�l el�gedetten pr�b�lt ut�na ny�lni.
Stan-t elborzasztotta a l�tv�ny, �m volt enn�l rosszabb is. A fekete haj, a v�kony n�hol izmosabb test, �s minden m�s egyvalamire eml�keztette…
Saj�t mag�ra.
- Szereted �ket nem...? – Olyan ideges�t�, k�p�tt szavak voltak, melyek ahogy kij�ttek azokon a feh�res vonalas ajkakon utat t�rve maguknak csorogva folytak le, majd a f�ld�n kiker�lve a v�res testet sziv�rogtak be a fi� f�leibe. – Szereted a h�st... a v�rt... �hes vagy...
- Nem vagyok – v�gta r� szinte azonnal, ahogy s�t�t f�rtjei k�z� t�pve, lassan h�zta le kez�t sz�j�hoz... vigyor. Saj�t ajkain is ugyan az az �r�let volt, mint a l�nyen, mely agy�t zab�lta fel.
- Te f�lsz... nagyon f�lsz... seg�thetek... nyulat fogni...
Stan hirtelen pattant fel �s riadtan h�tr�lt eg�szen a s�tor sz�l�ig, mely h�la a j� c�l�p�knek megtartotta a borul�s�t, �m a v�szon m�r nem volt ilyen kedves hozz�. A kis lyuk melyet k�rbe okozott m�g t�bb s�t�ts�get engedett be. �ramlott be mint a rossz b�z, �s a kis s�tor lassan a s�t�t martal�ka lett. Olyan ak�r egy fekete foly�. A leveg� alig �rezhet�, hely�t a s�r� iszapos g�ny helyettes�ti. Bet�lt �s megfulladsz. A s�tor sz�ja, a kij�rat... nincs t�bbet.
A v�kony ujjak a tork�hoz kaptak, majd szor�tott�k.
Leveg�t.
Leveg�t.
LEVEG�T!
- Nem kell... ez a te �leted... sz�vj be... �lj velem... l�gy az eny�m Stan Marsh...
A k�k szemek pedig ism�t l�ttak. A s�t�t, a l�ny m�r nem volt t�bbet. Elt�nt ak�r a k�mfor, �m a fekete l�gz�se �s sz�v�gyei m�g ezt sem �rz�kelt�k. Arc�r�l a v�z lassan csordog�lt lefel� kis patakokat alkotva, majd �gy estek le a f�ldre, hogy kis t�cs�kat alkossanak ism�telten. A verejt�k cs�fos megsemmis�l�s...
Nem.
K�nnyek voltak.
- Francba... nem fogom kib�rni... – Igazat adott mag�nak �s ahogy �jra beteg�re kapta tekintet�t szinte �rezte a bolondos �r�k melyek elm�j�t zab�lt�k nem fogj�k feladni. A l�ny l�tezett �s vissza fog hozz� j�nni. L�nyegtelen mi volt a c�lja vagy hogy mit akart igaz�n t�le. Vissza j�n... �s elkapja. – Nem halhatok m�g meg. Nem kock�ztathatom ezt...
A l�legzete elmaradt �s zsebeib�l zip�ja pottyant ki. A h�v�s f�m megnyugtat�lag hatott ujjai k�z�tt, �s ahogy felemelte a v�r�s l�ng ugyan ezzel a nyugodts�ggal k�sz�nt�tte a felh�borodott lelket �s elm�t. Tal�n t�nyleg ezt kellet volna tennie. Gondolatai k�z�tt a t�z �s a par�zs olyan el�gedetten t�ncolt. Hisz nem kell semmi sem ehhez csak egy apr� szikra mely el�gedetten t�pl�lja mag�t. � m�r itt sem lenne �s a t�z csak m�g t�bb l�nyt csalna ide, �s elmenek�lhetne. Szabad lenne. Kaj�ja van, t�ltudn� �lni �s kereshetne mag�nak ism�t egy kis od�t ahol el�ldeg�lhet. Vad�szhatna...
Nem fog.
- Meg�lhetn�m... �gy is halott – Stan ajkai megremegtek, ahogy a fi� test�hez vitte a l�ngot. A k�k szemek �r�lt csillog�sba kezdtek, �s a kiss� alkoholos gy�gy oldat hamar meg�t�tte orr�t. Eddig �szre sem vette �m most. �rezte a b�z�s rothad� h�s mellett azt az igazi alkoholt, ami egy pillanat alatt felgyulladva �gne el mindent mag��v� t�ve. Csak egy pillanat az eg�sz.
- Tedd meg...
- Megteszem.
- Tedd meg.
- Meg�l�m. �n �lni fogok.
- TEDD!

K�h�g�s. Sz�raz leveg��rt ki�lt� k�h�g�s t�rt fel, �s Stan nem hitte volna, hogy ennyire k�nozza m�r l�gszomja. Az �leted ad� leveg�, mely el�gedetten k�ne hogy mellkas�ba bet�rj�n, m�gis... ahogy a t�z kialudt �gy gy�lt elm�j�ben is a f�ny, hogy nem saj�t t�deje k�v�nja, hogy nyissa ki l�ggutait �s haszn�lja kicsit mag�t. Az el�tte lev� fi� r�zk�dva, saj�t mellkas�hoz szor�tva tenyer�t, pr�b�lt apr� ideges mozdulatokkal leveg�t venni.
A z�ld szemek pedig csillantak.
Stan Marsh pedig most vesztett m�sodszorra.
- Jesszus fasza! – A t�preng�s mely szerint eme k�t sz�t egy mondatba m�g sose haszn�lta, nem csak saj�t mag�t de mag�t a fi�t is meglepte. A l�gszomj abba maradt, majd lassan t�lva fel mag�t f�jdalmas g�rnyedt nyugodts�got, tetet arccal pr�b�lt messzebbre jutni a fi�t�l. A f�jdalom �s az az igazi f�lelem �lt ki a feh�res b�rre �s ahogy az idegess�g ide oda cik�zott Stan test�n, �gy t�nt a sr�c sem azt l�tja benne amit k�ne.
Stan pedig r�gt�n tudta ezt.
- Hey ne agg�dj, semmi baj! – hadarta, ahogy kezeit el�re ny�jtotta, �m a v�kony csukl� csak jobban kezdte a f�ldet tapogatni b�rmi fegyvert keresve. A fekete r�gt�n l�tta �s tudta, hogy ez a norm�lis reakci� �m azt is tudta k�t�se �s a kisebb sebe ezt baromira nem fogja b�rni. – Hey! Figyi... ell�ttalak. Nem tettem veled semmit. Tuti eml�kszel. Megharaphatott valami, itt tal�ltalak bent. K�rlek. Meghalsz ha nem maradsz veszteg.
A hat�s persze megvolt �s m�gsem. A sr�c idegesen b�mult a kis t�zre most el�sz�r, majd f�jdalmasan nyelve egyet ujjaival tork�hoz ny�lt. A h�rg� hang a fekete f�l�t r�gt�n meg�t�tte majd saj�t t�sk�j�b�l el�kapva egy kiss� satny�bb �veget ny�jtotta is �vatosan fel�.
- Tess�k. Igy�l – aj�nlotta �s �gy t�nt – na meg a hirtelen mozdulat is azt sugallta – a beteg k�sz�net n�lk�l fogadta el a hideg megnyugtat� kortyokat. Az �veg egy pillanat alatt ki�r�lt �s v�g�l lassan leengedve m�r nem akkora ellens�gesked�ssel de vissza ny�jtotta, h�l�ja pedig egy apr� biccent�sben volt l�that� – Remek. Most pedig... �mm ja sz�val Stan vagyok. Nem akarlak b�ntani, de nem akartam hogy meghalj.
- HAZUG!!! – Stan nagyot nyelt �s rem�lte saj�t sz�rnyeit a fiatalabb nem l�thatta. V�llaira t�maszkodva �lelt�k �t, ahogy egy m�sik �ngy�jt�j�t simogatta – m�g felgy�jthatod.
A k�rog�s halk m�gis roppant finom volt. A sebes ujjak hirtelen ny�ltak a v�r�ses ajkakhoz, �s Stan most el�sz�r belepirult a kiss� f�l�nk mozdulatba. Nem is vette m�g eddig �szre azt ami nyilv�nval� volt... a feh�res b�r�n apr� barn�s �s v�r�ses p�tty�k sorakoztak. Nem is kev�s... t�bb sz�z v�rakoz� �des szepl�, melyek most v�r�sen borultak be az ugyancsak v�kony p�rnak k�sz�nhet�en.
- �n... Kyle vagyok... – szuszogta, ahogy megnyugodva tette le ism�telten test�t – �gy is j�val t�volabb a feket�j�t�l – a v�kony takar�ra. Keze l�gyan j�rt a vastag k�t�sen �s Marsh fi� megmert volna esk�dni, �ppen ellen�rzik saj�t ell�t�si tud�s�t.
Ez pedig nagyon nem tetszett neki. T�l sokat pepecselt �gy is azzal a szarral �s mint l�tszott a sr�c j�l volt...
Kyle. Kyle j�l volt. Arca kezdett pirosodni, �s hab�r lassan mozgott �gy t�nt leveg�t is m�r sokkal tiszt�bban vesz. Az am�gy kunkori v�r�s tincsek is hirtelen �jultak meg �s az �let r�g�s bogos �tjaira mutatva oszlottak sz�t. Egyed�l azok a z�ld szemek. Azokb�l j�tt az a bizonyos f�radts�g �s f�jdalom. Tal�n tompa, de biztos volt benne, hogy f�jhatott.
- Sz�p n�v... – A vil�g legjobb besz�lget�s kezd�se ut�n, a fekete hirtelen kelt fel �s l�pett ki. Nem akart elmenni, �m valami m�st sem akart. Ez pedig maga saj�t gondjai voltak. Igen... megmert volna esk�dni a nyers h�s az. Vagy m�s... nem tudta.
Kiadott mindent, k�zvetlen a k�fal mell� �s ahogy ajkaib�l a savas l� cs�p�g�tt ism�telten agy�ba k�szott valami igaz�n �rdekes dolog.
R�gen h�nyta m�r el mag�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s