Nem egy pillanat volt. A fekete erre lett legink�bb figyelmes mikor a nap csikland�s sugarai arc�ba sz�ktek �s vak�tani kezdt�k m�g szemh�ja al�l is. T�l rossz volt. Az eddigi f�k aladt t�lt�tt �jszak�k kezdtek hi�nyozni neki, m�g esz�be nem jutott, hol is volt.
Fej�t felkapva n�zett k�rbe, �m a k�rnyezet, mely tegnap �resen �s lakatlanul t�tongott �s k�n�lta fel mag�t nem v�ltozott...
... Stan pedig ekkor �rezte �gy valami nem stimmelt.A l�bos hab�r m�r nem bugyogott �s a t�z is �pp, hogy csak pisl�kolt mellette furcsa borzongat�st keltett benne. Hisz... valaki f�z�tt, valaki �l itt, akkor m�gis mi�rt nem j�tt, haza vagy �ppen �lte meg �t mag�t? Ezek a k�rd�sek l�tfontoss�g� dolgokra engedtek k�vetkeztetni, a fekete fi� agy�ban pedig a v�laszok is fogalmaz�dtak szinte azonnal.
- Tal�n meghalhatott az este - ny�sz�gte kellemetlen�l, hisz eme s�t�t t�ny, nem �nt�tte el sz�v�jes meleggel. A zord �s kegyetlen l�t minden fajt�ja �r�m volt, hisz amit�l annyira rettegett mindig a talp�t nyaldosta. � nem akarta m�g �lete v�g�t, �s az, hogy lehet az itt �l� ember m�r a fellegekb�l - vagy �ppen a pokol torn�c�r�l - figyeli l�pteit, ijeszt�nek hatott a maga m�dj�n. - Jobb ha elt�n�k.
B�lcs d�nt�snek tartotta eme dolgot, �s n�h�ny r�pke pillanat ut�n j� gondolatnak is, �gy kezdte saj�t dolgait �sszepakolni, a „lehet halott ember�nk” cuccaival egy�tt. Hisz v�g�l is t�l�l� volt. Nem hagyhatta mag�ra a t�bort, �s annak kincseit sem melyek lehet sz�m�ra seg�ts�g�l lehetnek k�s�bbiekben.
M�ly ny�g�ssel kecmergett talpra, majd figyelte meg �jfent a kis helyet, mely a s�t�tek h�la eg�sz dolgokat hagyott elb�jtatni. Ugyanis, a leves vagy �ppen a k�fal m�g hagyj�n, de a fekete szemei t�tva maradtak, ahogy a nagyobb l�dik�t, s�trat �s azok mellett lev� sz�r�tott h�sokra b�mult. Szinte k�n�lgatt�k magukat, a Marsh fi� pedig felhagyva minden eddigi j�l�t�vel szutykos �s lyukas kis t�sk�j�t odavonszolva kezdte is n�zni miket vihetett el.
Az els� �s legf�k�ppen nem v�rhat� t�ny, az a kilenc darab sz�r�tott buffalo h�s volt, melyek t�k�letesen elvesztett�k m�r a r�gebbi form�jukat. Aszal�dva, kiss� bebarnulva v�rt�k sorsukat, hogy finom falatok legyenek... imm�ron a feket�nek �s annak gyomr�nak. Stan a t�sk�t kib�lelve - �s �jabb csom�kat rakva r�, csak hogy �tele most a hely�n maradjon - rakosgatta be egyes�vel saj�t kis sz�ty��be. A hideg, kellemesen b�lelt kis sz�ty�, a t�ska l�nyege volt. Az aszal�dott m�r roml�sban lev� bogy�k t�k�letesen mutatt�k ezt, hisz h�la a bizonyos h� megtart�s�nak - jelen esetben hideg - a k�thete ott lev� dolgok is viszonylag meg�rizt�k szavatoss�gukat. A fekete arc�n a mosoly sz�lesedett mikor az �sszest elrakva neh�zkesen csukta be a sz�ty� sz�j�t. Tudta ezzel j� egy h�napig is el�ldeg�lhet egymag�ban, �hez�s n�lk�l.
A k�vetkez� dolog mely foszt�sra ker�lt a l�da volt. A v�kony ujjak remegve nyitott�k ki, �m a kezdetleges �r�m hamar el is m�lt, ahogy f�ny der�lt mi is lapulhatott odabent.
- Ne m�r... ennyi? - Stan ujjai k�z�l szinte kipergett a sok buffal� sz�r melyet a l�da rejtett �s hi�ba tapogatott benne m�g jobban az nem rejtett tov�bbi kincseket. Persze a sok h�s ut�n sz�m�thatott volna r�, �m a csalod�ts�g m�gis rossz �rnyk�nt telepedett r�. Nem ezt akarta, �s ahogy belegondolt oly sok dologra lett volna sz�ks�ge, mely megk�nny�tette volna �let�t a d�h kezdte eme �rz�st is �tvenni. Az eddig sajn�latra m�lt� emberke mely eme falakat emelte, hirtelen harag t�rgya lett a Marsh fi� pedig idegesen csapta le a l�da oldal�t. Szemei szikr�ztak, �s zsebeibe ny�lva kis zip�j�t kipattintva kezdte a v�r�s l�ngot figyelni. Felakarta gy�jtani �s porr� �s hamuv� �getni a t�bort. Egy darabot se akart bel�le t�bbet l�tni, m�gis figyelm�t valami eg�sz m�s vonta el.
Valami amire eddig nem volt figyelmes.
Valami ami eddig szinte kib�kte a szem�t, m�gis csak most esett le neki.
Fej�t felemelve n�zett az egyetlen kij�rat fel�. �resen �s v�dtelen�l �llt ott, ahogy az este is �m h�la a napnak �s annak f�ny�nek most m�gis t�bbet engedett mag�b�l l�tni. Tal�n t�lon-t�l sokat is, a fekete pedig habozva ny�lt a talajra, hogy a f�ldet meg�rintse.
A szagokat a leves nyomhatta el, a s�t�t pedig mag�t a v�r�sesbarna talajt. Stan kiss� s�t�tebb b�r�n is j�l l�tszott, ahogy az ujjara tapadt a piszkos homok. Ragacsos, kem�ny �s ann�l is ink�bb mocskos f�sz�lak tapadtak �ssze, Stan pedig azonnal tudta mi az amin �ppen l�ba nyoma volt.
V�r.
A hirtelen sokk �ll�sra k�nyszer�ttette h�s�nket, k�k szemeivel pedig a v�r�ses pac�kat b�multa szinte megbabon�zva, melyek egy t�k�letes egyenesk�nt �llva �ssze mutatt�k m�gis gazd�juk mely ir�nyba t�ntorgott be. A kellemetlen z�rg� hang pedig melyet a sz�l gener�lt a s�tor megrezd�t�s�vel, csak ekkor adott igaz�n nagy hangot. Hisz az is ott �llt, a feket�nek pedig esz�be se jutott, hogy esetleg az „ember” melyet oly k�nnyed�n rakott �t a m�svil�gra mindv�gig ott bent lehetett. Persze, lehet hogy m�r a felh�k felett rep�lt, �m ezt is csak �gy tudhatta meg igaz�n, ha betekint�st nyer majd a rejtekbe.
Amihez pedig nem f�lledt a foga.
De kurv�ra nem.
Tudta j�l, ha ben�z �s tal�l odabent valakit - m�rpedig nagyon is �gy t�nt a tulaj mindv�gig ott bent leledzett - akkor t�bb dolog is v�gbe mehet rajta. El�sz�r is ha ember�nk m�r hulla, mindenk�pp meg�rdemel egy tisztess�ges s�rt mag�nak, a fekete pedig nem �ppen volt �ppen se hulla kedvel� se �ppen �s� bajnok. Nem f�lledt hozz� a foga, a m�sik pedig maga a v�res test volt. T�l sok volt a f�ld�n. Kev�s es�lyt l�tott arra, hogy az illet� meg�szta a dolgot, ami persze m�g t�bb v�rt jelentett... amit pedig gy�l�lettel undorral ut�lt.
Na �s mi van akkor ha ember�nk �l?! Semmi... elkell futnia �s hagyni meghalni. Nem seg�thetett rajta �s az �let megy tov�bb. Kegyetlen�l... az esz�be v�s�dve, hogy hagyott meghalni egy �rtatlant.
AKINEK PLUSZBA ELOPTE A DOLGAIT. SZUPI.
- El is mehetn�k... - d�nny�gte mintegy harmadik lehet�s�gk�nt, �m ahogy belekezdett m�r eme gondolatmenetbe tudta j�l mit fog tenni. Az er�s test, l�gy sz�vet takart �s p�r pillanat m�lva a f�gg�ny pedig k�nny� szerrel libbent el, ezzel r�l�t�st mutatva a s�torban fekv�re.
Stan pedig ekkor �rezte �gy igaz�n, elvesztette a j�t�kot.

~*~

Egyszer volt igaz�n szerencs�je. M�g valamikor tavasz elej�n botlot bele az �res, kiss� lestrap�lt m�gis a k�nyelmet szolg�l� s�torba. T�l j� volt, t�l kellemes �s t�l hihetetlen, hogy akkor � maga is elhiggye ott van �s nem csup�n szeme �s agya sz�rakozik ism�telten vele. Lass� l�ptek, azt�n a l�tom�s hirtelen val�s�gg� v�ltozott. A s�tor ott volt, eg�sz�ben �s hab�r akkoriban nagyon j�l tudta a vad�llatok k�nnyed�n kit�pt�k volna a rongyos p�rn�k rejtek�b�l, de az �jszakai �rnyaknak es�ly�k sem volt, a v�szon ellen. H�rom, n�gy napot t�lthetett ott, am�g a s�tor lassan el nem t�nt, foszl�nyaiban. Megmagyar�zhatatlan volt, ahogy az a m�rhetetlen szomor�s�g is ami ut�na maradt.
Kicsit az otthont id�zte...
H�t... a mostani bungal� eg�sz m�st adott vissza.
A b�z mely az alvadt v�r, �s valami �get szag tal�lkoz�s�b�l keveredet szinte felford�totta gyomr�t, �s hi�ba kellett volna a bebugyol�lt testel foglalkoznia, a legels� gondolat... vagy �ppen tett ami megfogalmaz�dott, az a h�ny�s. Kint a k� mell�. Sz�pen �vesen �s a z�ld falatok mely tegnap m�g em�szt�sre v�rtak, most �j d�szk�nt szolg�lltak.
- Francba... - Sziszegte, ahogy ajkait megt�r�lve �jfent visszakecmergett a s�tor sz�j�hoz. M�ly leveg�, majd a bej�rat kiny�lt, Stan pedig bel�pve kiss� l�legzetvisszafojtva n�zett v�gig a fi�n.
Igen. Az els� amit igaz�n l�tott, hogy saj�t nem�b�l sz�rmazott az alatta lev�. A m�sodik ami pedig szemet �t�tt, az a v�r�s �s fekete h�s volt, mely a v�kony - szinte m�r csontos - oldalon lappangott. A fekete szem�ld�ke felszaladt, ahogy tov�bb vizslatta m�gis �rhetettlen�l szeml�lte azt a r�szt, hisz a barn�t, a v�r�st t�k�letesen �rtette, �m a fekete valahogy nem j�tt oda a sz�nsk�l�hoz. Esetleg egy ruhadarab, �m ezt is hamar kiz�rta. A fekv�n egy z�ld pol� hevert, jobban mondva ink�bb annak darabjai. Nem l�tszott, hisz a f�lhom�ly �s az, hogy oldal�n fek�dt nem engedett r� j� l�t�st az eg�szre. Stan gyomra lassan �sszeszorult, ahogy kezdte �sszerakni a kis darabokat, m�gis gyomra �gy fordult fel ism�telten.
- Bassza meg... ez beteg... - T�rdei megrogytak, ahogy a sebet vizslatta. M�ly �s t�k�letes harap�snyom. Tal�n egy bestia vagy hound m�ve lehetett, �m mindenesetre a fi� cs�ny�n megj�rta. Egy j� darab hi�nyzott b�r�b�l, �s csak a v�letlen m�zli volt az, hogy t�l�lhetett az eszm�letlen csat�t, melyb�l �lve kij�tt... majdnem egy darabban. Stan l�gyan �rintette meg a m�g �pp b�rt, mely meleg �s forr�n t�zelt.
- H�t hogyne... l�zas - v�gta r� azonnal, ahogy megrezzenve n�zett az ismeretlen arca fel�. Nem k�l�n�sebben �rdekelte ki lehetett, �m az viszont m�r j�val ink�bb milyen ember volt. A k�k szemek �jra a sebre siklottak, a gomb�c pedig egy pillanat alatt megakadt a v�kony torkon. Hisz belegondolva, � maga nem merte volna azt amit itt az el�tte lev� tett. Meghal sz�pen �s � lett volna az aznapi vacsora a hound csal�dn�l �s boldogan d�glik majd meg v�rt�l mocskosan.
Szinte l�tta szemei el�tt... ahogy �jszaka lassan becs�szik. Lehetett m�r nem is l�tott a v�rhi�nyt�l melyet a kis art�ria szakad�sa eredm�nyezett. Zsongatott, sz�d�lhetett, �m nem hagyhatta mag�t. A f�klya volt a kulcs, mely most ott hevert nem messze a p�rn�k k�z�tt, kormot hagyva maga ut�n. Azt nyomhatta oda... f�jdalmas volt, ord�thatott... nem. Nem ord�thatott. Nem kock�ztathatta meg, hogy idevonzza �ld�z�it. A v�r �gy is el�g� sok nyomott hagyott. Tal�n a takar�ra harapott... vagy a p�rn�ra.
Vagy a kez�re.
Stan �tny�lva fogta meg a v�kony csukl�t �s szinte azonnal felszisszent, ahogy a m�ly lil�s harap�s l�tsz�dott a feh�r b�r�n. Nyert �gy volt �s t�l j�. A fogak mint�zata engedett �s r�gt�n tudta a kisebb okos volt...
... �s t�l�l�.

~*~

Stan m�ly s�hajjal nyomta bele a kiss� foltos rongyot a l�bosba melyben most a hideg v�z krist�lyosodott. A kellemes borzong�s, el�rte ujjait, �m csup�n fels�hajtott. M�r egy ideje csin�lta, �s ahogy �jra kifacsarta a vizet �s a gy�ngy�z�tt homlokra pakolta a borogat�st elh�zta sz�j�t.
Egyenl�re nem tudott t�l sokat a kis t�l�l�r�l. Persze pr�b�lt kutakodni, �m hi�ba.  Sejtette nem lesz egyszer�, itt a semmi k�zep�n egy n�vjegyk�rty�t tal�lni egy haldokl�n�l, �m megpr�b�lni megpr�b�lhatta, de szart se �rt vele. Azt�n a morg�s �s v�g�l a kiss� csal�dott �rz�sei k�z�tt �gy d�nt�tt j� fej lesz. Saj�t k�tszer�vel - melyet jobb napokra tartogatott - k�t�zte be a hi�nyos testet. Nem f�lt, hogy a seb elfert�z�dhetne, �s �gy volt vele, ha gy�gyn�v�nypakol�st is betuszkol oda, m�r baj sem lehet. A g�z csom�ra fordult, Stan pedig el�gedetten ford�totta h�t�ra a fi�t �s az�ta let�r�lgetve a v�rv�r�s testet cser�lte a borogat�sokat.
Nem volt neh�z dolog, �m a t�bbi m�r ann�l ink�bb.
A t�ny, hogy esetleg lesz olyan j� vad, aki megtal�lhassa �ket - h�la az abszol�t t�k�letes v�r�s �tnak - f�l� gond volt, �gy egy j� ideig, a v�r�s foltokat is n�mik�pp elt�ntette egy �s� seg�ts�g�vel. A napirendj�t pedig ez teljesen be is t�bl�zta az es�ly pedig, hogy kereket old, m�g napnyugta el�tt lehetetlennek bizonyult. Az �jszaka egy csap�sra bek�sz�nt�tt, a fekete pedig arra k�nyszer�lt, hogy egy �jabb f�raszt� est�t kelljen t�ltenie, a v�r kapit�ny�val.
A s�tor kellemes meleget adott a k�t fi�nak, a hideg v�z pedig h�t�tt rendesen. A fekete kezei k�z�tt, �pp az egyik h�st r�gcs�lta. Az �ze �s annak s�s�ga oly t�k�letes elegyet alkotott, hogy egy j� ideig meg is felejtkezett a kis betegr�l. H�t j�, nem is izgatta annyira. Gondolhatott volna r�, �s arra ki �, �m az �zek, az a mennyei aroma teljesen �j vil�gba cs�ppentette az �hez�t, ki m�r j� ideje megvonta mag�t�l a h�st.
- �tkozott ny�lak... - morogta k�t harap�s k�z�tt, majd hirtelen megrezd�lve k�pte is ki, ahogy m�r j� sok id� ut�n valaki v�lasszal illette az � n�mik�pp semmitmond� mondat�t.
- Azokat... legal�bb k�nny� elkapni...

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s