Clyde ezúttal hamarabb robbant be. Délután kettőkor szomorkása lépdelt asztalához, és mindenki tudta ilyenkor jobb békén hagyni. A Judy kérésre kivitte neki a tálcát, melyen öt darab Taco is volt, ám más nem történt. Mindenki kerülte a fiút jó messziről.
Kevin persze már ott volt egy ideje. Sokkal többet tudott róla mint pár nappal ezelőtt, és habár laptopját nem hajtotta le most is sokszor őt figyelte, Clyde viszont most nem nézett rá. Egy Taco utána a többit már csak rendezgetve rakosgatta ide oda. A fekete pedig itt kezdte furcsállni a helyzetet így, dőlt hátra és már le se pillantva gépére ismét csak őt figyelte. De nem ment oda hozzá, vagy bármi hasonló. Nem, sokkal jobban szerette figyelni a fiút, egyenlőre.
Clyde kedve pedig eközben sem lett jobb. Morogva bökdöste a finomabbnál finomabb rolnikat, végül ezeket is megunva egy mély szomorkás sóhajjal tolta félre a piros tálcát, majd tette le fejét az asztalra.
Kevin nem tudta mire számíthat és mivel mindenki elkerülte sejtette neki se kéne a közelébe mennie, mégis eltéve laptopját kelt fel asztalához, majd odasétálva, ült le. A barna pedig csak ekkor nézett fel, ám arcán habár a düh látszódott mégis azt a megdöbbenés váltotta fel.
- Jé! Észre se vettelek!
- Halk vagyok. - letéve maga mellé táskáját, köszönt. - Amúgy szia.
- Hello... - morogta, halkan, ahogy ismét elfordult, ám öt perc sem telt bele ki is fakadt - miért jöttél ide? Sokan nem mernek ilyenkor idejönni. Tudod rossz kedvem van, olyankor meg olyan idióta vagyok. De csak mert rossz kedvem, meg felbasztak, de te biztos bátor lehetsz ha idejöttél.
- Ki miatt van rossz kedved? - kérdezte, mintha a többit meg se hallotta volna, de persze most is figyelt minden egyes szavára.
- A főnököm. Azt hiszi ő a világ közepe, azt ezzel az a baj, sajnos számomra annak kell lennie. Ki akar küldeni Kínába... KÍNÁBA! Hallod ott még Taco sincs! Hogy élek meg én a nélkül?! Közöltem vele dugja fel magába Kínát, erre azt mondta ki akar rúgatni - mesélte nagy hévvel, ahogy felkelve rögtön mellé ült - én mondtam neki csak tessék, bassza meg, nem kell. Na de akkor ott akart tartani alkudozni, na erre meg dühös lettem, hogy Kína azt utána a mézes madzag?! Hülyének néz engem?! - morogta tovább, majd végül elhalkulva sóhajtott - Szóval végül nem küld el, de azt mondta még agyal azon ki mást. De érted! Nem is ez dühít!
Hanem az hogy KÍNA! AHOL NINCS TACO! - nyöszögte már kissé kétségbeesetten.
- Annyira nem rossz hely az... - elmosolyodva pillantott ki az ablakon, majd ismét visszanézett a fiúra. - De tény, nincs Taco.
Clyde szemeibe könnyek gyűltek, ahogy az asztalra borulva kezdett szipogni.
- Szegények... minden nap Taco nélkül...
- Túlélik, látod. - mondta mégis elmosolyodva, szusszant fel.
- De akkor is! Nem kéne nekik valami gyűjtést szervezni? - nézett Kevin-re, ahogy letörölte könnyeit.
- Nem hiszem hogy örülnének neki. - hümmögte elgondolkodva, hiszen kínai ismerősei nagy része nem szerette a Tacot.
- Milyen negatív vagy - kelt fel rögtön - tuti szeretnék, csak nem kóstoltak még! Hisz te is szereted!
- Nem vagyok kínai. - közölte egyből, felpillantva rá.
- Csak részben nem? - bökött ismét rá - látszik rajtad, mármint a ferde hajlamúság~
Pislogott párat majd csupán elmosolyodott.
- A kettőnek mi köze egymáshoz?
- Tudod~ - vigyorgott ahogy akárcsak a kínaiaknak keskenyítette szemeit - így na.
Felsóhajtva csóválta meg fejét, mosolya viszont nem tűnt el. Félre értette, ám amint rájött Clyde hogy is gondolta, csak egyre jobban megismerte a fiút, ki eközben hangosan nevetett fel ezután, ahogy leengedve kezét, új tacoért nyúlva kezdett ismét enni vígabban.
- Csak nem visszajött az étvágyad? - kérdezte még mindig őt figyelve.
- Éhes vagyok~ -  morogott rá - de ha szépen megkérsz adok egyet.
- Mindig későn kínálsz meg. - rázta meg fejét, hiszen hasa már rég tele volt.
- Akkor pukkadj meg - nyújtotta ki nyelvét, Kevin pedig jobban elmosolyodott a kósza gondolat miatt fejében, ám hamar el is felejtve azt, nézett ki az ablakon.
Clyde pillanatok alatt puszilta be azt a maradék négy Taco-t végül pedig Kevin felé fordulva mosolygott rá kedvesen. Másképp mint eddig. Hálásan.
- Szóval köszi. Nem sokan tudnak ilyenkor felvidítani.
- Menőbb vagy így. - hümmögte még ha magában mást is gondolt az első szó helyett.
- Te vagy az én emberem - öklözött vállába, ahogy fel is pattanva törölte meg száját - nos akkor majd találkozunk Haver~ bye – intett is neki, ahogy elindult kifele.
- Ez gyors volt. - mondta halkan, mégis a mosoly nem tűnt el arcáról, és mint a múltkor most is így távozott.
Napokkal később Kevin az irodájában ülve türelmetlenül figyelte óráját. Még csak tizenegy óra volt mégis már ebédszünetét várta, hogy elmehessen innen. Természetes a Taco bellbe.
- Valami csípi az orrod, kedvesem? - kérdezte a nem messze tőle levő Gregory, ki egy másik - jóval kisebb - asztalnál ült - a gondterheltség ráncai, gyülekeznek homlokodon, pedig te a nyugodtság tengerén szoktál süvíteni.
- Valami zavar egy... ideje. - szusszantotta hátradőlve, ahogy kinézett irodájának ablakán. - Pontosabban valaki.
- A kedvesed nagyon édes menyecske. Persze számomra a férfiak az ideálok, de nálad Fiacskám elnézem - legyintett, ahogy fel sem nézve gépelt laptopján.
- Nem róla van szó. - felelte könnyedén még ha tudta mennyire tisztességtelen részéről. Kivételesen nem érdekelte.
- Melyik emberedről szól a talány? - szemöldöke a magasba szaladt, ahogy érdeklődve nézett felé, hisz ez már sokkalta érdekesebben hatott.
- Nem itt dolgozik... sőt. - megfogva tollát pillantott le arra, majd forgatni kezdte kezében. - A Taco Bellbe találkoztam vele.
A szék megreccsent és egy pillanattal később Gregory segge már a fiú asztalán pihent, ő maga pedig ráhajolva nézett szemeibe.
- Drága Fiam. Mit kerestél te egy gyorsétteremben?
- Néha elugrok oda mikor nem akarok Esther-rel találkozni... - hümmögte félrenézve, majd a tollat letéve pillantott ismét előre. - Ez az idióta pedig törzsvendég ott.
- Mesélj róla valamit, hisz számomra meglepetés, hogy te idióták iránt érdeklődsz.
- Számomra is. - vallotta be hiszen egyenlőre ő maga se értette. - Főleg mert egy tipikus barom... - felsóhajtva, túrt tincsei közé. - És mégis... van benne valami. Furcsa. Valami amit nem értek.
- Nos kedvesem, akkor itt van minden benne amit akartál - csapot az asztalra, ahogy szemei szikráztak az örömtől - tudod, téged az ismeretlen vonz. Kimért figura vagy oknak is az okát keresed és tudod. De kérdés, eme emberben megvan e az a bizonyos... hogy is mondják. Értelem? Logika?
- Nincs. - jelentette ki hirtelen, hiszen ebbe már biztos volt.
- Fiú vagy lány? - pattant le onnan, mégis arcán elégedett vigyor már ott bujkált.
Kevin viszont hallgatott pillanatokig majd felsóhajtva nézett ismét félre.
- Fiú.
- Ohhh~ - ez a kis hang szinte mindent elárult, és Gregory nem is óhajtott ennél többet mondani, ahogy Kevin sem helyette felvéve az egyik mappát azt kezdte átnézni, ám ekkor megszólalt a titkári asztalon lévő telefon, melyet Gregory szinte azonnal felkapott.
- Kevin Stoley irodája, parancsoljon – Halk hümmögés, majd a fiú mély sóhajjal tette le a kagylót és fordult a fiú felé - Vihar közeleg, Fiam – Fordult már Kevin felé ki egyből eltette a kezében lévő mappát, sőt az összes többit is és asztalán csupán tolla maradt.
- Az új kis barátod tudja, hogy van egy menyecskéd? – Kérdezte a szőke, ahogy ismét saját asztalánál ülve kezdett gépelni.
- Nem tud rólam semmit. - hümmögte ám arca már sokkal közönyösebb volt, hangja pedig semleges.
- De te már tudsz róla, majdnem mindent - hangja megváltozott, ahogy kissé lenézően pillantott arra, ám utána csöndben maradva már csak a képernyőt bámulta.
- Ez mindig így szokott lenni. -  halványan elmosolyodott, ám ez is eltűnt mikor az ajtó egy gyors kopogás után ki nyílt. Egy hosszú fekete hajú lány lépett be rajta, kék szemei egyből Kevin-re szegeződtek titkárával nem is foglalkozva.
- Kevin. Van pár dolog amit meg kell beszélünk. - jelentette ki, ahogy elindult asztala felé
- Miről lenne szó? - kérdezte az említett, ám a lány amint leült asztala elé, Gregory-ra nézett.
- Magunkra hagynál minket? - kérdezte fennhangon, mintha a szőkének ezt magától kellett volna tudni, ám ő nem volt sértődős. Felkelve indult is ki, majd maga után be is csukta az ajtót, honnan ezután csupán hangfoszlányok szűrődtek ki, ám azok se voltak túl érthetőek, végül jó idő elteltével, több mint félóra után csapódott ki csupán az ajtó majd ahogy jött, ugyan olyan gyorsan távozott mindenféle köszönés nélkül.
- Mennyire kell aggódnom az egészséged miatt? - kérdezte Gregory, ahogy egy kávét behozva tette le Kevin asztalára, míg ő sajátjához sétálva vissza foglalat helyet.
- Fizikailag semennyire. - felelte és habár kis korában utálta a kávét, most egyből felkapva kortyolt is bele. Idő közben megszerette.
- Fizikailag nem aggódok érted Fiam. Nekem az agyad kell!
- Csak az esküvővel fáraszt. Pontosabban az előkészületekkel... - hümmögte csészéjét figyelve.
- Esküvő~ ami nekem sose lesz - mosolygott elégedetten.
- A melegek is házasodhatnak, nem? - kérdezte felpillantva rá.
- Megsértesz! - közölte komoran - nekem akkor sem lesz. De amúgy... Christophe, nem egy istenhívő, nekem meg templomos kéne.
- Templom, hát persze... - felsóhajtva tette le csészéjét. - Mindegyik azt akar. - pillantott ki az ablakon de persze már Etsher-re gondolt e közben is. Hisz ez a csodás esküvő már a nyakában volt. Nem lehetett megúszni. Sehogy. A fájdalom némi apró rezdülése pedig rögtön kiülhetett az arcán, hisz a szőke, lágy mosollyal fordult felé, szinte azonnal megsajnálva.
- Kevin - Gregory kedves mosollyal könyökölt asztalára, ahogy fejével az órára bökött - ebédszünet van. – A fekete persze felkapva fejét nézett a szőkére, majd egyből felkelve vette fel asztala mellől laptopját.
- Akkor később. - csupán ennyit mondott majd gyorsan távozott is irodájából.
- Micsoda energia~ - nézett utána - valami újat találhatott. - És ahogy a szőke mondta igaz is volt, Kevin-t pont ezért érdekelte ennyire és nem sokkal később már a Taco bellben ült, szokásos helyén.
Clyde pedig ugyancsak, ám most unatkozva a pultnál tette a szépet az egyik fiúnak kinek nagyban mesélt, ám szavaiból csupán a Taco szót lehetett többször is hallani, melyből már könnyen meglehetett állapítani a témát.
Kevin ekkor már egyből őt kezdte figyelni, ahogy magában megállapította Clyde talán nem is tud másra gondolni kedvenc ételén kívül. Ám ez nem volt igaz. A barna ugyanis, ahogy megpördült a forgós széken és észrevette újdonsült barátját, csapot papot otthagyva ült le hozzá.
- Kevin! - intett neki - Rég láttalak. Nem hittem volna, hogy ma is összefutunk, csak nem megérintett a Taco izének varázsa? Helyes! Egyél egyet! Hozzak?
A pult felé pillantott majd vissza a fiúra.
- Ja. Hozd nekem azt amelyik szerinted a legjobb. - Clyde szemei felcsillantak, majd felpattanva sietett is oda, majd a pultra csapva kezdett nagyban magyarázni Steve-nek.
Eközben Kevin elő sem véve laptopját dőlt hátra elégedetten, várva menüjét persze ezt is csak azért, hogy megtudj Clyde mit szeret, ki végül meg is jelent, majd tette le elé.
- Tessék szentem ízleni fog~ hozzád igazítottam.
- Hozzám? Szóval... nem a kedvencedet hoztad. - hümmögte maga elé húzva a tálcát.
- A kedvencemet? - szemei nagyok lettek, majd felnevetve legyintett - ugyan~ nincs kedvencem!
- Szóval mindegy milyen csak Taco legyen. - hümmögte miközben már sajátját csomagolta ki.
- Taco az Taco. Annak az ízvilága más, de itt mind finom - vont vállat.
- Minden nap ide jársz? - tette fel már következő kérdését, ahogy beleharapott ételébe.
- Hova máshova~ - kérdezte vígan - ez a hely a paradicsom~
- Még sose untad meg? - kérdezte még ha szinte tudta is a választ.
- Túlságosan választékos, hogy meglehessen unni. De most komolyan~ ki akarna valami mellett örökre lenni ami ugyan az. Jó persze, itt kajára gondolok, mert azért az emberek azok mások. Tudod az a tipikus, "ajjj én szeretem nekem csak ő kell" elfogás, nem az én asztalom. HA jön egy igazi oké, de hallod! Egyik csajom se igazán preferálta mikor idehoztam randi végén... – Kevin ezen persze egyből elmosolyodott.
- És gondolom nem érted, hogy miért...
- Fogalmam sincs! De komolyan! A világ legjobb helye és ingyen! INGYEN meghívom őket.... de mind pofán vert és elment - morogta gorombán, ahogy lecsüccsent - ráadásul még csak dugni se tudtam velük. Ez olyan gáz...
- Szóval még nem jött össze. Ez de aranyos. - kuncogott fel hátra dőlve, szemei pedig felcsillantak és habár sértés volt, Clyde ugyancsak felcsillanó szemmel nézett újdonsült barátjára.
- Fain~ te tudsz nevetni is.
- Tehetség kell hozzá. - előre pillantva, kapta be Taco-jának utolsó falatját. - Vicces alak vagy.
- Na! - lengette meg ujját - legalább elismerted! Én tiszta humorzsák vagyok! A mai randimon el is mondhatnád a csajnak ezt!
- Ma is próbálkozol? - nézett ismét rá, ám a mosoly nem tűnt el arcáról.
- Amikor csak tudok~ - vágta rá, ahogy hátradőlt magabiztosan - és ma tuti meglesz.
- Miért vagy ilyen biztos benne? - kérdezte, ahogy közben elővéve telefonját kapcsolta azt ki, majd vissza is süllyesztette zsebébe.
- Új dezodor! Kisfiús charme és~ - zsebébe nyúlva ragadta meg a kis csomagot, majd az asztalra csapva száján csak még nagyobb vigyor terült el - rágó! Friss és üde citromos lehelet~ na? Melyik bige ne tudna ennek ellen állni?
- Hát ez még ma kiderül. - hümmögte, ahogy a rágóra nézett, majd vissza rá. Persze magában tudta jól mi lesz, ám nem állt szándékában bármiféle jó tanácsot adni újdonsült barátjának. Hiszen tervei voltak vele.
- Ki bizony de ahhh~ hallod! Te olyan jó nőt még nem láttál! - nyöszörögte szerelmesen - kicsike olyan édes típus.
- És szeret enni? - kérdezte, hiszen ez az egy lehetett volna közös Clyde-ban és egy lányban.
- Nem tudom - vont vállat, ahogy feje fölött a mesebeli buborék ki is pukkadt - biztos! Ki ne szeretne enni? Amúgy idejön~ este hétre mondtam neki jöjjön ide.
- Sok szerencsét. - veregette meg vállát, de persze fejében már azon agyalt kivel kéne eljönnie ide.
- Köszi~ - bólogatott, majd a falon levő órára nézve pattant is fel - most viszont megyek! Készülődnöm kell! – Kevin bólintva kelt fel, laptop táskáját is felemelve.
- Kösz a meghívást, majd viszonzom.
- Mindenképpen! Na de cső Kevin - intett még neki, ám utána szinte kirobbant az ajtón.
Így a fekete is lassan távozott, beülve kocsijába kapcsolta vissza telefonját. Két nem fogadott hívása volt, persze menyasszonya kereste ám mikor telefonja ismét rezegni kezdett egy új szám jelent meg a kijelzőn.
- Ohh. Pont Ő. - mosolyodott el és persze már fel is vette a telefont. - Kevin Stoley.
- Hey Te~ Összefuthatnánk ma.
- A Tacobellbe. Fél hatkor. - jelentette ki és mielőtt a szőke bármit is mondhatott volna már le is tette. Tudta ez az egyetlen módja annak, hogy barátja ne találjon ki más helyet. Az anyós ülésre dobva telefonját, hajtott el de már az órát kezdte nézni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés