Mint minden nagyobb kisvárosban South Parkban is volt Taco Bells. A hires étteremláncot persze sokan is szerették épp ezért minden nap forgalmas helynek számított, így sokféle korosztály meg is fordult itt. Volt aki csak kajáért jött, ám egyesek, akárcsak Kevin Stoley az ingyen wifi lehetőségével élt. Utált az irodájában lenni itt pedig egy kollegájával sem találkozhatott, épp ezért furcsa módon egy ilyen forgalmas helyen élvezte a távollétet munkahelyétől. Legalább is egy jó ideig.
- NEM JÓ! - kiabálta az egyik fiú a sor elején, ahogy a pultra csapot. Arcán látszott az idegesség szemei pedig csillogtak - Ezt nem így kell!
Kevin felkapva fejét, nézett a sor felé pontosabban az elől álló fiúra. Barna haja kuszán állt kobakja tetején, ahogy szemei pedig erősen barnásan csillogtak mégis a legfeltűnőbb sárgás pólója volt miről egy Taco vigyorgott vissza, a pultos lányra ki nyöszögve nézte a kirakott Taco-t.
- De... ezt rendelte.
- Nem! Én egy finom Taco-t rendeltem! Láttam ám, hogy dobtad össze! A zöldséget belebasztad, a húsról ne is beszélve és látod ezt az öntetett?! Egy helyre... EGY HELYRE! - bökött folyamatosan a kajára, majd felsóhajtva mutatott körbe - oké hogy te új vagy. Elnézem neked, de ez itt nem Taco. Ez egy szemét, kidobott pénz! Aki ide jön nem szemetet enne... - morogta, majd kissé hunyorítva nézte meg névtábláját a lánynak - Judy. Nézd meg! Ők itt mind erre várnak! - bökött most hátrafele.
- Egy idióta... - állapította meg a fekete,  ahogy arca meg sem rezdült, és bármennyire is hülyének vélte nem tudta levenni róla tekintetét, bár később átgondolva lehet a pólójának volt köszönhető.
Clyde viszont ekkor pördült meg és a fekete komor képe, saját mosolyával találkozott. Szinte azonnal odasétált, majd elkapva a fiú csuklóját rántotta is előre
- Látod őt? Ő akarja a finom Tacot! Nézd meg nem boldog! – Kevin kelletlenül felsóhajtva nézett félre, hiszen kicsit sem örült, hogy pont őt szúrta ki.
- Ő is azért jött! Te pedig mindent elrontasz! - morogott tovább, ahogy elengedve a feketét lépdelt vissza a pulthoz, majd rácsapva újabb szónokolásba kezdett volna, mikor a lány mögött egy ducibb, mégis kedves arcú ember jelent meg.
- Donovan! Hát csak nem okítod a népet~ - mormogós hangja betöltötte a teret bajusza alatt mégis mosolygott, ahogy egy tálcát csúsztatott előre melyen két Taco volt, ám nagyban különböztek a lányénál - a vendégem vagy, és ne haragudj. A kedvenc ügyfelemnek a csoda és a gyönyör jár, Judy-t pedig majd betanítjuk~
- Megköszönöm! - vigyorgott a barna, míg a lány sóhajtva ragadta meg a másik tálcát és vágta a kukába, míg Clyde szinte pattogva sétált el az egyik ablak felüli asztalhoz.
Így pedig lassan a kisebb tömeg is eloszlott, ahogy vagy távoztak vagy pedig az asztalokhoz ültek le. Mindenki kezdte elfelejteni a történteket, ám Kevin-nek csak ez járt a fejében. Azt hitte kifogják dobni, - hiszen ő azt tette volna, - mégsem így történt és épp ezért kezdte érdekelni. Hiszen nem értette, pedig ő mindennek tudta az okát, és hogy most nem így volt zavarta egyben kíváncsivá is tette. Lehajtva laptopjának fedelét nézett a fiú felé. Nem is tett mást, csak figyelte, hátradőlve, ki mosolyogva szinte falta étekét. Minden egyes falatnál hümmögve hintázott ide-oda, néha még dúdolni is kezdte a Taco bell zenéjét, ám a falatok így is elfogytak, majd mikor végzet vigyorogva kezdte ujjával a szószt feltörölni a papírtányérról.
A nagyobb halkan felszusszant ahogy magában megállapította egy igazi függővel áll szemben. Már most biztos volt benne, hogy könnyen befolyásolható egy olyan egyszerű étellel mint a Taco. A barna viszont mikor végzet felkelve nyújtóztatta ki tagját, majd nézett körbe. Minden asztalhoz odavezette tekintetét ám mikor Kevin-hez ért meg állt, majd pár pillanatig morfondírozva, sétált ismét a pulthoz, ahol már egy régebbi dolgozóval kezdett beszélgetni, ki közben egy Taco-t kezdett összerakni.
Kevin pedig már ebből sejtve, hogy odafog hozzá jönni, elővigyázatosságból, laptopját eltette táskájába kábelével együtt. A megérzése pedig nagyon is jó volt. Mikor a Taco kész volt, Clyde egyenesen a fekete asztalához lépett, majd rakta le elé a csodát.
- Tessék! Fogadok te is kikészültél attól a szartól, amit az a lány csinált. Nem csodálom, de nézd! Steve évek óta itt van és ez mennyei. A titkos szószból is rakattam rá, csak hogy jobban legyél attól a... - megborzongott, ahogy végül csupán megveregette Kevin vállát - szóval fald fel! Te új vagy itt igaz? Na akkor meg pláne kapd be!
- Kösz, de most nem vagyok éhes. - a tálcát felé tolva, kelt is fel.
Clyde arcán pedig olyan szörnyűség kezdett el kibontakozni, hogy szinte azonnal odaugorva kapta el a másik karjait.
- Beteg vagy?!
- Nem. - felelte közömbösen és persze arca is komoly maradt, mégis magában elmosolyodott a fiún.
- Tuti az vagy! - meg sem halva kezdte lágyan rázni - Étvágytalanság itt bűn! - nyöszögte, majd hirtelen elkapva kezdte húzni a klotyó felé - hányod kell mi? Gyere segítek! Csináltam már ilyet... egy lánnyal neki a haját kellet fogni, de a hányás az izgibb volt, de nálad nincs ilyen gondom, szóval menni fog. Kirókázol azt eszel~ szuper lesz hidd el!
- Hey, hey, hey. Állj. - még a mosdó előtt megállt, és persze mozdíthatatlan volt. - Mielőtt idejöttél már ettem. Az legyen a tiéd. - pillantott hátra asztala felé, majd lágyan eltolva Clyde kezét, sétált vissza ahhoz. Felkapva táskáját, már ment is kifelé.
- Evett... - nézett utána kissé furcsán - ide enni jön az ember nem? - kérdezte szinte költőien magától mégis amint Kevin kilépet nem hagyva magára a taco-t zabálta is be pillanatok alatt. Persze a fekete még hátrapillantva látva az ablakból sóhajtott fel halkan, mégis most már elmosolyodva, szállt be kocsijába majd hajtott el.
Kevin pár nappal később ismét elment a Taco bellbe. Laptop táskája most is nála volt és mivel asztala is üres volt, nyugodtan felszusszanva sétált a pulthoz majd kérve egy menüt, ült is le szokásos helyére. Laptopját beüzemelve, csak utána kezdett enni. Ám aznap folyamán viszont más is bejött. Clyde pontosan háromkor robbant be az üzletbe, majd intve mindenkinek rögtön a pulthoz sétálva kezdte ott fenekét rázni, ahogy Steve közbe már mosolyogva készítette neki a Taco-at.
- Eltudod hinni~ ilyet nem pipáltam csak úgy lenyomta! - mesélte közbe lelkesen a barna.
Kevin pedig ekkor hajtotta le laptopjának fedelét és kezdett  enni, ám többször is a pult felé pillantott, hol Clyde szinte már bemászva nézte a hozzávalókat ám szája még ekkor is járt.
- Aztán csak úgy ledobta és puff! A csávónak a gerince szentem háromba tört! Na jó nem, mert mégis csak durva lenne... de na azért az mégis csak extrém lett volna!
- Bele vagy búzulva ebbe.
- A munkám Steve~ plusz én csak jegyeket árulok, a többi kabaré! De kell a pénz... - halkult el, míg Steve gorombán pöckölte meg orrát.
- Kell a faszt. Taco-t veszel belőle, amúgy meg a másik állásodból mindent fedezel, te nagyseggű!
Clyde szemei összeszűkültek, ahogy szinte kikapva a félkész Taco-t vonult el az asztalához és így kezdte komoran rágcsálni, ahogy magában dünnyögött valamit.
- Furcsa. - jegyezte meg magának halkan, ahogy most már meredten csak őt figyelte, mit kisvártatva Clyde is észrevett, majd nem is foglalkozva semmivel kelt fel, és huppant le Kevin elé.
- Szented nincs nagy seggem igaz? Csak mert szoktam edzeni, a másik meg tudod, ez a másik munkám... na ne nézz így fogadok hallottad, szóval ez a másik tényleg a Tacó-ra kell, de na szeretem, de ez jó kaja egészséges, nem olyan mint a Meki, meg az a másik! Ez igazi finom! Ez menü! De ugye te megértesz? Meg a seggem! Steve balfasz, hogy ezt mondta, szóval tuti nem is nagy.
- Nem néztem a hátsó feled. - felelte mégis halványan elmosolyodott.
- Látod! Mert ha nézted volna tuti nagy! Steve meg bekaphatja! - kapta be utolsó falatját, ahogy puffogva vetette a bársonyszéknek hátát.
- Szokásod csak úgy idegenekhez leülni? - kérdezte majd ő is bekapva utolsó falatját, hajolt előrébb.
- Haverok vagyunk - közölte, ahogy előredőlt, már mosolyogva - az arcodra van írva~ meg aztán ha tudjuk egymás nevét máris nem idegen! Clyde Donovan vagyok~ - nyújtotta is felé kezét. Kevin meglepődött egyszerűségén és nyíltságán ami az előtte ülőből áradt, mégis habozás nélkül fogta meg kezét.
- Kevin Stoley.
- Kevin, cukker név. Szépfiúnak tűnsz. Idevalósi vagy? Én vérbeli vagyok~ itt nőttem fel, ide pedig már pöcsös korom óta jövök. A zsebpénzem is mindig Taco-ra költöttem~ - kuncogott, ahogy emlékeibe villantak a szép idők.
- Most is. - dőlt hátra, ám csak jobban elmosolyodott. Persze magáról nem szándékozott bármit is mondani, de sejtette a vele szemben ülő majd úgyis beszél helyette és nem is tévedett. Clyde szinte minden ügyes bolond kis dolgait szinte csacsogva vesézte ki Kevin-nek. Nem zavartatta magát, hogy másodszorra látta, vagy hogy nem tudott mindent róla, sőt semmit. Beszélt és beszélt.
- Szóval most annak a cégnek melózok. Tudod, kis főnökként van egy pár szabadidőm, de a pénz ugye kell a kecóra. Ezért szoktam éjjelente jegyet árulni boxmeccsekre. Elrakok pár dollárt, a többit meg berakom a kasszába. Könnyű pénz. Megélni nem lehet belőle, de Taco~ na az dögivel és igen tud meg jobb mint a zsebpénz! - nevetett majd előre hajolva kezdte suttogva - amennyit itt vettem abból már simán fel is vásárolhattam volna. De Paul, meg jó ember. Kedvelem az öreget. Még Faterom barátja volt a gimibe. Tudod, az a jóban rosszban. Nekem nem volt ilyenem, ja de egy, de ő túlságosan átváltott kályha életmódra, ha érted mire célzok. Mindegy - legyintett - most valami kis depissel tengeti, bár passz. Mikor utoljára láttam még nagyon fekete volt az agya, meg úgy a ruházata nagy része. Ezen kívül még volt egy szőke idegbeteg. Na ő viszont csak a kávénak élt... meg szentem él is. Ő most az apjáéknál dolgozik - hümmögött, ahogy tovább gondolkodott.
- Wow... - Kevin pedig halkan csak ennyit fűzött az egészhez és habár arcán még mindig nem lehetett látni az érdeklődést, mindent megjegyzett amit a fiú mondott, szóról szóra.
- Na meg ott volt az a fekete! Uhh ő dúsgazdag! Hallod szentem most lemezcége van, de... - rázta fejét, ahogy többször is kezeivel mutatta a nagynak a mértékét - a mázlista. De ő is jófej! Nem szállt a fejébe, na de rajtuk kívül nincs senkim. Apám a nővéremmel visszautazott Hollandiába, engem meg itt hagytak.
- Szóval egyedül vagy. - emelte ki azt ami számára lényeges volt, még ha ő maga se tudta még igazán miért, csak érezte.
- Ja, de nem gond. Öt év az sok idő én meg hozzászoktam~ - vigyorgott tovább.
- Hány éves vagy? - kérdezte ismét kissé előre dőlve.
- Miért mennyinek látszom~? - mosolya csak még pimaszabb lett, ahogy ajkait is megnyalta, melyen érezte még a taco szószát.
- Tizenöt  - felelte egyből jobban elmosolyodva.
- MI?! - pattant fel morogva, ahogy az asztalra csapott, majd, farzsebébe nyúlva csapta az asztalra igazolványait - azt nézd! Huszonkettő! Látod! Huszonkettő! Nem is nézek ki tizenötnek! Akkor sokkal kölykösebb voltam, most igazi felnőtt vagyok!
Kevin persze azonnal élve a lehetőséggel kapta fel a kártyákat, így még több információt szerezve a fiúról.
- Kölykösebb? Még ennél is? - jegyezte meg eközben.
- Igen! Cukker kisfiú voltam~ - vigyorgott büszkén, ahogy visszakapva adatait, tette is el - na de élveztem a találkozást Kevin~ most ellenben mennem kell. Vár otthon a munka, meg aztán - bökött a pult felé, hol egy XXL-es zacskó volt már kikészítve - az a sok Taco is~
- Sok szerencsét. - dőlt ismét hátra, ahogy laptopja fedelét is felhajtotta.
Clyde pedig már felpattanva intett neki, majd zacskóját is felpakolva hagyta is ott a feketét, ki így gépét kezdte nyomkodni, ám szokásos elfoglaltságai helyett, most újdonsült ismerősére keresett rá.
Ki nem is kevés helyen volt fent. Facbook-on több ezer ismerőssel virított, profilja pedig egy Taco kép volt, ám nem csak ott lelhette meg Kevin. Twitter, Tumbler-en, persze igazi nevével, és több céges oldalon is mint kisebb híresebb befektető. Az adatokon elmosolyodva, kuncogott fel néha halkan, hiszen neki semmiféle ilyesmije nem volt, nem tartott rá igényt. Lehajtva laptopjának fedelét, hagyta el a helyiséget, ám otthon, ugyan azt folytatta, amit a Tacobell-ben elkezdett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés