Kyle teste megremegett, ahogy maga elé nézett. Kivételesen nem tudott megszólalni, csupán hallgatott. Fájt neki, hogy barátja ilyeneket mondott, de az hogy gyűlöli magát... Keserű érzés mardosta, a tudat pedig hogy akkor nem volt vele és fontosabbnak tartotta a dagadék üzletét mint barátja csak még rosszabbul hatott.
- Mikor először éreztem így, egyszerűen nem bírtam elfogadni - folytatta tovább, ám hangjába valami furcsa, maró szín csúszott. - Viszont amikor már lassan az utálat is egy silány érzéssé fakult, ott nem bírtam. Éjjelente úgy hittem, nem is élek. Ezért megpróbáltam mindent, hogy legalább egy kevés érzelmet kipréseljek magamból. A fájdalommal próbálkoztam... - kissé megkaparta jobb kézfején lévő sebeket, s ahogy feljebb húzta pulóverét, meglehetősen mély vágásnyomok hegesedett éne tűnt elő al-és felkarján. - De mára már immunissá váltam arra is.
Újabb remegés. Térdeit szorosan húzta fel, ahogy átölelve azokat temette bele arcát. Stan fájdalma... melyet ő sosem érzett és nem segíthetett neki. A mélabúság egy pillanat alatt lepte el és az a rossz érzés karolta át, ahogy újra és újra végigpörgette a szavakat. A sebekre rá se mert nézni. Látta már őket, ó hogyne látta volna… de nem akarta átélni ismételten azt, amit akkor érzett. Amikor néha ő maga kötötte be őket.
- És talán a legrosszabb ebben az egész nyomorult szarban - Stan óvatosan Kyle hátára simította a tenyerét, s közelebb húzódott a fiúhoz. -, hogy másokat is lehúzok vele. Az emberek igyekeznek távol tartani magukat az olyan negatív seggfejektől, mint én.
- Engem az bánt igazán... - Kyle hangja sokkal lágyabb és halkabb volt, ahogy térdei közé beszélt - hogy nem tudok segíteni... hogy akkor hülye voltam és nem tehettem semmit és most már... nem tudom.. tehetetlennek érzem magam pedig akarnék! Annyira...
Stan beharapta ajkait - képtelen volt válaszolni, hiszen tudta, Kyle-nak teljesen igaza volt. - Kyle - karjait a vékonyka test köré fonta, majd odahúzta magához. Olyan közel tartotta, amennyire csak saját teste engedte.
Testét újfent remegés fogta el míg mellkasát az a fojtogató érzés tartotta ismételten fogva. Nem sírhatott, neki nincs joga sírni... Stan pedig már lehet, nem is tudott. - Nincs semmi... semmi, amit esetleg... lehetne? Amit érted... tudod... - szuszogta, ahogy felemelte fejét és kissé vörös szemekkel pillantott barátjára, mialatt nekidőlt.
- Azt hiszem, nem török teljesen össze, amíg velem vagy - simított végig a vörös hajú arcán. - És meghagyhatnád néha a pentáim.
- Az a baj, ezt a kérésedet nem tudom teljesíteni - motyogta álszenten mégis újabb sóhajjal, ölelte át barátját – Stan, itt vagyok. Komolyan kérlek... ha baj van, hívj fel és itt leszek, csak próbáld meg! Jó?
- Rendben - nézett mélyen a zöld szemekbe. - Megígérem.
Kyle immáron kissé megkönnyebbülve mosolyodott el. - Köszönöm!
- Persze, csak egy feltétellel hívlak fel - komolyodott el a hangja, majd mutató és hüvelyk ujja közé csippentett egy vörös tincset.
- Hallgatlak - nézett saját tincsére, s halványan elfintorodott azon is.
Stan két tenyere közé ragadta Kyle arcát, és saját maga felé fordította. - Hogy nem lopsz be tőlem több pentát! - hangja játékosan kétségbeesett volt, s a mondat végére egy széles vigyorra húzta száját.
Kyle arca pedig szenvedő lett, ahogy elkapva Stan-t szorosan ölelt magához. - Haver... ez a véremben van. A penta lopás nélkül nem élem meg a holnapot. A betegségeimnek ez ad gyógyírt.
- Jól van - fújta ki a levegőt Stan, majd hüvelykujjával végigsimított Kyle arcán. - Bármikor tiéd lehet a pentám...
Kyle felől csak egy apró szusszanás érkezett.
- Na, mi van? Ez már tetszik? - kuncogta csendesen, s még közelebb húzta magához Kyle-t, ki hagyva magát bólintott.
- Az áldozataidtól mindig boldog vagyok - kuncogta, ahogy barátja combját is meg paskolta.
- Lehetsz is, nem mindenkivel vagyok ilyen engedékeny - vigyorgott továbbra is, majd összeborzolta a vörös hajtömeget.
Kyle ismételten felnevetve csapkodta meg a másik combját. - Na és? Mit csinálunk még ma?
- Mihez lenne kedved? - kérdezte mosolyogva, s ismét húzgálni kezdte a vörös tincseket.
- Nézzük csak... - nézett körbe a szobába Stan dolgait figyelve.
Hirtelen Stan telefonja megcsörrent. A fiú az ágyon keresztül átnyúlt az éjjeliszekrényéig, majd kezébe véve a telefont pillantott annak képernyőjére. - Kenny írt... - mondta halkan, majd felolvasta az üzenetet: "Bocsi, holnap tudom hozni a pipát. Csak mert." Méretes sóhajt hallatva tette vissza a telefont, majd hátradőlt az ágyban.
- Igen? - lesett a telefonra a vörös is, majd amint látta Kenny nevét, elvigyorodva nyomta jobban oda vállat barátjához - Elhagyta a pipád? Nem lepett volna meg mondjuk amúgy sem.
- Mindig csinál vele valamit... - túrt bele saját hajába Stan, majd rápillantott Kyle-ra. - Pedig az egyik ötletem az lett volna, hogy pipázunk egyet.
- Akkor viszont jöhet az én ötletem - pattant fel, ahogy Stant is húzni kezdte.
- Miféle ötlet?
- Meglátod! Később akartalak, de akkor most elviszlek - felelte, ahogy már sapkáját fejére nyomva túrta bele a kikandikáló vörös tincseket, ahogy lopva Stan-re pillantott.
- Csak egy dolgot mondj meg - lépett a ruhásszekrényhez, majd kinyitotta azt. - Öltözzek ki, vagy pont le van szarva?
- Szard le - vágta rá, ahogy már pénztárcáját farzsebébe nyomva indult is lefelé. Vigyorogva nézegette telefonjával a helyet, szemei pedig elégedetten tükröződtek vissza annak kis képében. - Imádni fogom.
- Aha, szóval, ha te imádni fogod, akkor már minden rendben - Stan, miután felkapott magára egy fekete farmernadrágot és a kedvend Jokeres kapucnis pólóját, követte a vörös hajút.
- Szerintem kibújsz a bőrödből, ha meglátod - sandított hátra, miközben cipőjébe belebújva nyitotta is az ajtót - bár Denverbe át kell mennünk.
- Az nincs is messze - borzolta meg saját haját, majd magára kapta a bőrdzsekijét.
Az ajtó pedig kicsapódott, majd amint Stan cipőjét is magára húzta, Kyle már húzni is kezdte a buszállomás felé, s amíg fel nem szálltak, nem is mondta el állomásuk mivoltját.
Miután leültek az egyik üres helyre, Stan szokásához híven feldobta lábát a lábtartóra, s rápillantott Kyle-ra. - Szóval, merre megyünk?
- Denver előtt leszállunk a farmnál - válaszolta, ahogy az utat kezdte bámulni.
- Ah - Bólintott, majd kezét ráhelyezte az előttük lévő ülés támlájára, s megpróbálta kinyújtani a könyökét. - És ott?
- Meglátod - válaszolta misztikusan, ahogy végignézett a fiú öltözetén és újabb mosolyra görbültek ajkai. - Szerintem eléggé mocskos leszel.
- Így is tudok eléggé... - kezdte halkan, majd Kyle felé pillantott. - ... mocskos lenni.
Kyle szemöldöke a magasba ugrott, ahogy akaratán kívül végignézett a fiú testén. - Hogy tudsz te mocskos lenni?
- Sokféleképpen - rándította meg vállait, s egy vigyor ült ki arcára.
Míg a vörös legyintve egyet nézett ismét ki, ám mikor egy farmhoz értek, felrugdalva haverját a székről húzta le a buszról is. - Tá dám!
Lelépve a buszról furcsa kép fogadta Stan-t; egy nagy csapat csirke egyetlen egy szem kiskecskét kergettek, míg a már viszonylag nagy mekegő állatok a szélrózsa minden irányába elkószálva legelésztek. - Mi a fasz... - motyogta meglepetten, majd rásandított barátjára, ki elégedett fejjel nézett rá, ahogy a pajta felé bökött fejével.
- Gondoltam egy kis állatsimogatást jót tenne neked.
- Elég állatot simogattam otthon - jelentette ki, de azért az izgatottságtól vöröslő arcán megjelent egy széles mosoly. Vállába pedig rögtön jött az öklös, majd Kyle már nélküle indult el a pajta felé. - Akkor menj haza én addig elleszek!
- Még mit nem! - Felgyorsítva lépteit kapott Kyle válla után, majd lejjebb csúsztatva kezét megragadta a felkarját. A vörös viszont csak épp hátra pillantott, már kicsúszva a fekete szorításából kezdett futni előle.
Stan elvigyorodott, s rögvest követte a vörös hajút; könnyen utolérte, ugyanis Kyle-lal ellentétben a sport mindig is élete része volt - sokkal gyorsabban futott barátjánál.
Kyle morogva pillantott az őt lassacskán beérő fiúra, majd a kapunál megállva nézett az alvó bácsikára, ki mint pénztáros volt jelen. - Ingyen van - szuszogta halkan, ahogy légzését próbálta lassítani -, menjünk.
- "Ingyen" - ismételte Kyle-t, iróniát csempészve ebbe az aprócska szóba. Az idősebbik Broflovski vállat vonva lökte beljebb az öreget ott is hagyva.
- Kis dolgok, Stan. Menj és simogass kecskét!
- Kösz, baszd meg - morogta Stan, de azért elindult. - Vajon megint lesz egy Stevie Nix...?
- Fene tudja, Én a nyulakhoz megyek, hozzám azok közelebb állnak, bár... a faterod kilépett már abból a húsvéti körből? - kérdezte, ahogy körbenézve ennek ellenére is elindult a nyulak ketrecei felé.
- Tudtommal nem - egy kiskecskéhez lépve Stan leguggolt, majd kezeit az állat elé tartotta, ki rögvest odatotyogott hozzá. - Na mi van, kecske? - simogatta meg a buksiját, mire az állatka elégedetten mekegett párat. Míg egy másik nem jó szívvel nézve, hogy a fiú porontyát abajgatja azzal a lendülettel kezdett Stan felé trappolni, szarvát mereven előre tartva.
- Hé, hé! - pattant fel a fekete, megrémisztve a köré gyűlt kecske társaságot, s ezzel elindítva egy szörnyűséges dominó sorozatot; a rémült kecskék is úgy gondolták, negatív hatással lehet a gidák fejlődésére eme feketeség jelenléte, így nekirontottak. Kyle már kezében egy apró kis bolyhos nyúllal nézte az apokalipszist és azt, hogy válik barátja a kecskék martalékává. Ennek ellenére nem tett semmi különösebbet - csak megsimogatva a nyulat nézte Stan-t a karám azon oldaláról. - Hát... ez vicces lesz.
- Kyle! - kiabálta Stan, mialatt végre valahára hasznát vette a sok versenyfutásnak; bemutatva sportolói tehetségét szaladt a kecskék elől, kik őrült mekegéssel vágtattak utána. - A kurva életbe!
- Hey haver! - integetett neki a vörös vígan, ahogy teste többször megremegett a visszafojtott nevetéstől. – Látom, szeretnek!
- Hát még én mennyire szeretlek! - folytonos kiabálása még több kecskét vonzott a kis távfutó versenyre, melyből Stan a kisgida bánatára hamarosan kiállt; rátámaszkodva a fa kerítésre átugrott a másik oldalra. Néhány kecske próbálta követni, de a kerítésbe szoruláson kívül más élményt nem igen szereztek. Stan dühös tekintettel vizslatta a nyúlbarát vöröset, majd megindult felé. Kyle állta tekintetét, s ahogy a fiú jött, úgy fogyott el minden szabad levegője, így kiengedve magából az őrült nevetést, amelyet még az előbbi kis jelenet szült. - Ne... meghalok - nyöszögte, ahogy a nyuszit elengedve térdelt már vígan le a szalmába.
- Segítek - morogta a fekete, majd leguggolt barátja mellé. Hirtelen az előbbi gidácska szökkent melléjük, s kedvesen bújt Stan lábához.
- Ugyan már... – kacagta Kyle, ahogy Stan vállába kapaszkodva húzta fel magát, és annak arcába vigyorgott fene jó kedvével. – Nézd, szeret!
- Ja, ő legalább szeret - Felkapta a kiskecskét, majd simogatni kezdte a hátát.
- Én őt szeretem - fogott kezei közé egy fekete nyuszit, mikor már némiképpen megnyugodott - rád hasonlít, olyan kis visszahúzódó.
- Pont egy nyúl... - a bolyhos, hosszú fülecskéket megsimogatta, ezalatt pedig elengedte a gidát.
- Miért, Haver? Másra számítottál? - nevetett fel, ahogy most a nyuszit átpasszolta Stan ölébe, hol a kis szőrgomolyag pár apró ficánkoló mozdulat után nyugodalmasan feküdt le.
- Legalább valami olyanra, ami nem pusztul el egy szúnyogcsípéstől - rázta meg a fejét, s beleborzolt a fekete szőrbe.
Kyle ellenben rögtön visszavette így a nyúl nyikkanva húzódott még kisebbre. - Muszáj volt elrontani, mi?
- Mit?
- A nyulak kitartóak is tudnak lenni. Szegény pára meg... nem éppen boldog nyuszi. Felvidíthattad volna - rázta fejét, ahogy szeretett állatkát teljesen húzta ismét magához, míg egy másik fehér bundájú bátran szagolgatta meg Stan combját.
- Tudom - ült le a földre, majd felvéve a fehér szőrpamacsot simogatta meg most azt.
- Mi a kedvenc állatod?
- Igazándiból nincsen - a nyúl lassacskán megunva Stan társaságát ugrott ki az öléből, s tovább állt. -, de nagyon szeretem a kutyákat. A macskák is okésak, de valamiért a kutyák társaságát jobban csípem... - Hirtelen elkomorodott a tekintete, s mély sóhajtás kíséretében a földre pilantott.
Kyle elengedve a fekete nyúlat karolta át barátját. Tudta rossz témát feszegetett így felkelve húzta őt  is magával. - Akarsz még kecskék után futkosni?
- Inkább utánam rohantak - egy félmosoly jelent meg Stan arcán, ahogy ránézett a mekegő állatokra.
- Csípnek téged - paskolta meg hátát, ahogy kiugorva indult kifelé.
- Inkább azt mondanám, rúgnak - Húzta el száját a gondolatra Stan, majd követte barátját. Az egész délutánjuk az állatok között telt; a kecskék még jó párszor megnézték maguknak Stan-t, aki inkább messziről elkerülte őket. Két és fél órát töltöttek még ott, majd már kissé fáradtan hazaindultak. A buszútjuk nyugodtan, csendesen telt; nem igazán szóltak egymáshoz, főleg mert Kyle elaludt Stan mellett ülve. Mikor hazaértek, egy gyors zuhany és vacsora után befeküdtek az ágyba, s alváshoz készültek. Kyle már ekkor is félig aludt. Hálózsákját már kikészítve, azon ülve ásítozott, miközben telefonját bekapcsolva törölgette anyjától kapott sms-eit.
Stan az ágyon ülve figyelte Kyle-t, s elhúzta száját, mikor látta, hogy barátja a telefonjával babrál a földön. - Biztos ott akarsz aludni? - megpaskolva a mellette lévő üres helyet húzta fel egyik szemöldökét.
- Nem akarok a terhedre lenni - felelte nevetve, ahogy letéve telefonját nézett az üres helyre, mégis, immáron felkelve ült le Stan mellé.
- Nem rajtam, hanem az ágyon alszol - hajtotta le a párnára fejét Stan, s rámosolygott a vörösre. -, szóval maximum az ágyat fogod terhelni.
- Biztos? Tegnap oké hogy részeg voltam, meg nem volt itt a cuccom... - mondta mégis sóhajtva bólintott, ahogy ledőlt barátja mellé, majd a takarót is magához húzta.
- Ma meg másnapos voltál - bújt ki trikójából. - Nézd, már kicsiként is faszságnak tartottuk, hogy az egyikőnk valami kényelmetlen szaron aludjon.
- Tény - vont vállat, ahogy Stan felé fordult a már sötét szobában, mégis Stan arcvonásait próbálta kivenni.
Kis idő elteltével, mikor Kyle még mindig őt nézte, Stan halkan felnevetett. – Na, mi van?
- Semmi - hunyta le szemeit, majd barátjának nyomva hátát kis idővel már húzta is a lóbőrt, ahogy mellette a fekete is. A másnap olyan gyorsan telt, illetve csak telt volna, ha egyáltalán hajlandóságot mutat a létezésre. A kecskefutkározás ugyanis mind a két fiúból, ha lehet, kihúzott minden erőt, és így a reggeli napsugaraknak sem engedve, szorosan ölelkezve durmolták át a délelőttöt. Csupán délután három körül keltek fel, akkor is azért, mert a vörösnek kisebb csőtörése kezdett már lenni. - Végre... - morogta, mikor sikeresen visszatért a mosdóból - azt hittem, itt durranok el.
- Nem hiszem, hogy jót tett volna a barátságunknak - ült az ágy szélén Stan, könyökeit megtámasztva saját két combján. A földre szegezte két fáradt szemét, s ásított egyet.
- Szerintem mi még ezt is túléltük volna, ahogy mindent - telepedett le az ágyra, ám a kellemes pihenést, melyet épp óhajtott volna folytatni, egy eszeveszetten csilingelő csengő szakította meg - Ki a fasz akadt rá a csengőtökre, Haver?
- Mit t'om én... - Stan fáradtan odavonszolta magát az ablakhoz, majd mikor kinézett rajta, ismét egy ásítás szaladt fel belőle. - Jézusom, ez Kenny és Butters...
- Mit akarnak? - kérdezte ám már rég sejtette, ha mind a ketten itt vannak, és ilyen erővel nyomják azt a csengőt, nem fognak elmenni.
Stan egyszeriben arra lett figyelmes, hogy a két srác eltűnt a kapu elől; felhúzott szemöldökkel állt egy darabig az ablakban, a kissé lassú reggeli (vagyis ébredés utáni) gondolkodásának köszönhetően.
- Stanley - nyitott be hirtelen Randy a szobába, s mikor meglátta Kyle-t, barátságos vigyorra húzta bajsza alatt a száját. - Ó, szia Kyle. Nem is tudtam, hogy még itt vagy. Meddig...
- Cső, haver! - lépett be a szobába Kenny,  nyomában a félénken mosolygó Butters-szel.
Kyle már fejét a párnájába nyomta. - Mit akarnak... - kérdezte halkan, mégis Butters ezt is meghalva mosolyodott el.
- Visszahoztuk a pipát és Kenny azt mondta, hozott meglepetést is!
- Meglepetés! - kiáltotta Kenny, mialatt Randy sóhajtva hátrált ki a szobából, s még hallották, amint valami olyasmit mormol, hogy "ezek a mai fiatalok". Stan végül megfordult, s farkasszemet nézett a szőkével.
- Haver, tudod te mennyi az idő?!
- Három múlt tizenkét perccel - válaszolta a szőke, miután ránézett a falra aggatott órára. A fekete csak morogva legyintett egyet. - Amúgy tényleg hoztam meglepetést.
Stan felkapta a földön hagyott fehér trikóját, majd kérdő pillantását Kyle-ról Kenny-re húzta. - Előre félek.
- Pedig nincs mitől. Gondoltam kedveskedem Nektek egy kicsit, csak mert képtelen voltam ismételten időre visszahozni a pipámat. Ráadásul egy utólagos kis ünneplés senkinek sem árt!
- Mit is ünneplünk...?
- Nos, kedves Stanley, mikor mit - vonta meg vállait Kenny, majd a vízipipa óvatos földre helyezése után egy zacskót is letett mellé, azt viszont már kevésbé finoman. Kyle és Butters csak csendben figyelték az eseményeket, egyikőjük sem tudta, mi a fene folyhat ott.
- Mi van benne? - bökte meg a zacskót Stan, mire Kenny csak belekuncogott a kapucnijába.
- Nézz bele! - utasítására a feketehajú szétnyitotta a műanyag zacskót, s összeráncolta homlokát a benne lévő tartalom látványától; egy nagy üveg, piros színű abszint csücsült a zacskó mélyén, s mellette még egy üveg gin, s bor is pihent.
- Komolyan...? Honnan szerezted?
A szőke ismételten vállait vonogatta, de arcán ott ékeskedett az a sunyi mosolya, mely nem engedett semmi jóra következtetni.
- Mi az? - kérdezte Kyle, ahogy felülve nézett Buttersre, ám az csak tanácstalanul ingatta meg fejét.
- Ez a seggarc lopott abszintot - Stan szintén egy aprócska vigyorra húzta a száját ahogy Kenny-t figyelte.
- Nem volt nagy cucc - lábát a padlón előre és hátra csúsztatta, mintha valami szerény kislány lenne.
- Mi van?! - Rökönyödött meg Kyle, míg a kisebb szőke mosolyogva pislogott hol a mellette ülőre hol a fiúkra. - Az valami cukor?
- Mondjuk cukor az kell hozzá, de nem nevezném annak - gondolkodott el Kenny, majd csak annyit láttak a feketéből, hogy kiszalad a szobából. - Kyle, meddig maradsz?
- Itt alszok - közölte fáradtan, mégis eközben már Butters-nek kezdte magyarázni mi is az, amit barátjuk szépen eltulajdonított.
- Azta! - Pislogott kék szemeivel a szőkére, ahogy örömittasan mosolygott is rá - de ügyes vagy Kenny!
- Kis semmiség volt - huppant le a földre, majd törökülésbe vágta magát. - Csak azért kérdeztem amúgy az itt tartózkodásodról, mert nem vagyok biztos abban, hogy ha ebből itt iszol- bökött a zacskó felé. -, akkor képes lennél hazamenni.

A lépcsőn tompa léptek zaja hallatszódott fel, s kisvártatva Stan lépett be az ajtón, egy nagy dobozzal a kezében. Miután letette a megpakolt dobozt, a vízipipájához fordult, s nézegetni kezdte a kerámiától kezdve egészen az üveg részéig, hátha talál rajta valami elváltozást.
- Na és, minek köszönhetjük ezt a kedvességet, hogy megosztod velünk? - Állt már fel Kyle is, ám csak annyira, hogy fenekét Kenny mellé helyezze el, majd belenézve a zacskóba húzta el ismételten száját, hisz jól ismerte, mi is van az üvegben.
- Mondtam, csak szerettem volna Stan-t kiengesztelni, amiért megint összetörtem a pipa kerámiáját, s vennem kellett helyette másikat...
- Ezt még nem is közölted velem - húzta össze szemeit Stan, de már annyira megszokta, hogy őszintén szólva, nem törődött vele annyira. Inkább Kenny kezeibe nyomta a szenet, mire az felállt, s tudva feladata fontosságát kislattyogott a konyhába szenet gyújtani. A fekete tökéletes pontossággal készítette elő pipáját, mint ahogy azt a buli napján is tette. Ám most gondolatait nagyon felforgatták a lopott abszint kérdése, mindazonáltal tudta, barátja már professzionálisnak is mondható ezen a téren.
Kenny hamarosan visszatért az izzó szénnel, s miután az alufóliát is sikeresen a pipára tekerték, rákerült a szén is. Mialatt Kenny igyekezte jobb belátásra bírni a pipát (vagyis szívogatta, s remélte, hogy hamarosan beindul), Stan az abszinttal bíbelődött. Elővett egy kanalat, meg a kockacukros dobozt, s az asztalra tette őket, az abszinttal, meg a poharakkal egyetemben. - Szeretnétek nézni? - Mikor Butters izgatott igenje után Kyle a száját húzta, Stan csak rosszallóan tekintett rá, mire beadva derekát odaállt mellé.
- Először megtöltöm a poharat... - beharapva alsó ajkát nyitotta ki a vöröslő üveget, melyből a pirosas italt ki is öntötte a kis pohárkába. Ezután egy kockacukrot tett kanalába, s a pohárka felé tartva azt is nyakon öntötte abszinttal. Öngyújtóját jobbjába véve gyújtotta meg a szeszes cukrot, mire az rögvest kékes lángokba hajlongott. Egy darabig elnézték ezt a kis jelentet, majd Stan hideg vizet csurgatott a kanálra, s belekeverte a néhány másodperce még égő cukrot az italba.
Butters olvadva és elégedetten bámulta a csodát, Kyle-t viszont még mindig nem nyűgözték le a látottak, így helyet is adott barátjának. - És ezt meg kell inni így? És édes! Annyira szeretem az édes dolgokat! - magyarázta Stan-nek, ahogy a vörös italt bámulta, mi még ekkor is égett.
- Amint abbamarad, lehet inni - mikor a láng kialudt, Stan mély levegőt véve lehúzta a pohárnyi abszintot. Teste jólesően megremegett, ahogy az alkohol végigszaladt benne. - Ki kell próbálnotok, haver - vigyorgott rá Kyle-ra.
- Elviekben most már a pipa is jó - szögezte le Kenny, s élvezettel szívta tovább.
- Nekem is, Stan! - ugrándozott a kis szőke, ahogy kérlelően nézett rá Stan-re, Kyle viszont morogva rázta meg fejét. - Haver... ebből egy is sok nekem. Befogok állni!
- Akkor igyatok meg egyet Butters-szel - ajánlotta, majd egy vigyort küldött Butters felé is.
- És én? - Kenny hangja a füsttől furcsa színt vett fel. - Én nem kapok?
- Dehogynem, ne szarj be - kuncogta Stan, ki máris érezte az alkohol jótékony hatását.
- Rendben, akkor közösen… - húzódott még közelebb a Butters, ahogy csillogó szemekkel várta saját adagját, ám a vörös még mindig nógatta fejét ez ügyben, hisz nagyon jól tudta... ismét részeg lesz és abból jó nem sül ki.
- Akkor Kenny kedves, várnod kell - rántotta meg vállait Stan, mire Kenny csak szomorúan pipázgatott tovább. Stan lassan nekifogott az újabb adagocska elkészítéséhez, s mikor a vörös lötty fogyasztható állapotba került, átadta Kyle-nak. Kenny kínjában már megtanult köröket is fújni. A vörös csak megrázta fejét, majd át is passzolta Buttersnek, ki mosolyogva fogadta ezt. - De jó! - Nézegette az üveget, majd nem is várva kezdte legurítani a tatalmát, mégis, ahogy már nyelvéhez ért az ital úgy is tette le, majd ami még szájába folyt, azt le is köpte a földre. – Neee, ez nagyon rossz, fáj! - kiabálta, ahogy nyelvét nagy erőkkel kezdte törölni, mégis már felpattanva spurizott ki Stan-ék mosdója felé.
- Na látod én ezért hagyom ki! - bökött a pohár felé mi most a földön árválkodott.
- Ugyan már, Kyle, csak a felét - kérlelte Stan, mire Kenny kurjantott egyet.
- Menni fog, HAJRÁ! Anyád nem tudja meg, nyugi - húzta a fiút, hisz' tudta, ez nála egy gyengepontnak számít.
Ami ráadásképpen most még jobban is ütött Kyle-nak így nem is gondolkodott. Az egészet egy kortyra húzta le, mégis amint lerakta a már rögtön megbánta. Nyelőcsöve égett az ital után, gyomra pedig pillanatok alatt keveredett fel. - Bassza meg... - suttogta, mégis a poharat már Stan felé tolta.
- Hé... - Stan aggódó pillantást vetett rá. Kezdőként eléggé meredek lett volna egy-két kortyocska is a pohárból, nem pedig annak egész tartalma. - Minden rendben?
Kenny csendben szívogatta a pipát míg figyelte az ivó társaságot, s máris megbánta, hogy ismét elvállalta a szenesfiú szerepét.
- Ja... - legyintette le mégis muszáj volt felkelve az ágyra ülnie inkább, ahogy a mámor egész hamar kezdte elérni testét. Szinte pillanatok alatt, és még őt magát is meglepte, ám ez kívülről semennyire se látszott rajta. - Ez szörnyű volt! - nyöszögte eközben az ajtón berontó Butters, ki visszaérve Kenny mellé ült le - borzasztó íze volt!
- Tessék, ettől jobb lesz - dugta a szájába a pipát Kenny, majd felállt, s letámadta az abszintot. Egy adagnyit szintén megivott, majd úgy döntött, ideje vadászt is fogyasztani, így összekevert egy kis bort kólával, s iszogatni kezdte. Stan megrázta a fejét; Kenny-vel nagyon kevés alkalommal nem fogyasztottak alkoholt, ha ők összekerültek. Sok esetben nem emlékezett semmire, ám úgy vélte, talán jobb is.
A fekete készített magának még egy pohárnyit a vörös italból, majd lehuppant Kyle mellé, s bámulni kezdte őt. - Rendben vagy? - kérdése után rögvest lehúzta az adagot, s rásandított a Butters lábánál vígan dudorászó Kenny-re. Valamiért úgy érezte, hogy be akar rúgni, s nem fogja magát vissza, mint a bulin.
Kyle már vigyorgott, ahogy fölfelé bámult. Az a kis idő is elmulasztotta saját problémáit, miszerint nem kéne itt lennie, és ezt a szart innia. Nem rémlett neki, és ha igen is, pont leszarta. - Hali Stan~ - intett barátjának, ám a plafonról nem vette le szemeit.
- Na? - hajolt közel hozzá Stan, majd mikor Kyle nem válaszolt, egy vigyor kíséretében átült Kenny-hez, egy üveg ginnel a kezében.
Kyle pedig így mint ha mi sem történt volna élvezte a délután további részét, ahogy néha keresztkérdésekkel bombázta a plafont, mit persze Stan nem vette jó néven, így mérgesen vizslatva azt húzott le pár pohárkával a ginből. Miután a vízipipát is eléggé megszívta, elég bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy odamenjen Kyle-hoz és elszedje őt a plafon bámulásától. - Kyle - szólította meg a srácot, s rátette egyik kezét a fejére.
- Kyle, ne legyél már ilyen antiszoc, gyere ide a sarokba és beszélgessünk! - szólt rá Kenny, kinek már ölében Butters csücsült, aki még mindig kissé mérgesen mozgolódott, ahogy saját poharát fogta, miben csupán sima boros kóla volt.
- De jól érzem magam vele - vágta rá Kyle ennek ellenére már próbálta is magáról leszedni a fekete kezét, hogy minél szabadabb kilátása legyen.
- Ne csináld ezt - Stan hangja kissé elkeseredetté vált, de igyekezte visszatartani magát. - Nem szeretnél velem lenni inkább? - Kérdésére egyértelműen valami számára pozitív választ szeretett volna kapni. Kenny csak felröhögött, s nekidőlt Butters hátának.
Kyle kissé morranva ült fel. - Ez érzelmi zsarolás! - kiáltotta, ahogy megsimogatta Stan arcát - Egész nap veled vagyok, és most nem tölthetek el időt a plafonnal… - magyarázta miközben Butters már boldogan nyomkodta lefelé seggét, jobban a másik ölébe a kényelmesebb pozícióért.
- De... - kezdte Stan, majd sértődötten mutogatni kezdett. - Az csak a kibaszott plafon!
Kenny fojtott röhögés mellett folytatva a pipázást figyelte őket, s örült, hogy Butters úgy döntött, mostantól kanapéként fog szolgálni.
- Kényelmes! - dünnyögte Butters, Kyle viszont felmorranva csapta már meg Stan vállát. - Ne szóld le! Tök szépen tud verset mondani! - vágta rá a vörös is, ahogy vissza is dőlve hallgatta tovább.
- Megütheti ennyire? - pillantott hátra Kenny-re Stan, mire az bólintott párat, s jelképesen rámutatott az ölében nyughatatlanul mocorgó Butters-re. - Mindegy. - húzott le még egy pohárnyi gin-t Stan, s hirtelen úgy érezte, hogy ez volt a határ, amit talán nem kellett volna átlépnie.
- Szeretem a plafont - hangzott el az újabb mondat a vörös szájából, ahogy már nevetgélve próbálta úja barátját megölelgetni, ám akárhogy próbálta az szarva rá nem jött lejjebb. – Azt hiszem, Kyle megbolondult - nevetett fel már Butters is, ahogy csuklások közepette az egyre több bortól vigyorgott, és már pulcsiját is ledobta földre.
- Haver, szállj már le a plafonról! - rivallt rá Stan a vörösre, majd lehuppant Kyle mellé az ágyra, s kibámult az ablakon. Már nyoma sem volt a napnak; helyét kezdte átvenni a sötétség és a Hold fakó egyvelege, melytől minden misztikusabbnak és félelmetesebbnek tűnt. Még a plafon is, mit persze Kyle oly’ nagyon szeretve már kábán állt fel az ágyra, és ugrálva próbálta megsimogatni a mennyezet akár legapróbb részletét is, Stan-re nem is hallgatva, vagy éppen arra figyelve, ahogy Butters már újabb ruhadarabtól - ezúttal nadrágjától - válik meg. Ám ez sem volt elég neki: Alsója alá nyúlva boldogan szedte elő a lompost. - Úgy szorított már! Kell a hely neki - mutatott ujjaival lefelé.
- Azt hiszem - kerekedtek el Kenny szemei, s megpróbálta Butters-sre visszaerőszakolni a ruhákat. -, nekünk mennünk kellene. Ti csak maradjatok a plafonnal, a pipa úgyis lejárt... - Hadarta, majd miután hellyel-közel sikeresen visszabújtatta a kisebbiket a ruhákba, egy mély sóhaj közepette elbúcsúzott Stan és Kyle plafonon lévő hangulatától. - Csá, aztán vigyázni - kacsintott rá a feketére Kenny, mire Stan csak száját elhúzva figyelte, ahogy az ajtó becsukódik, és csak ketten maradnak a szobában. - Kinyitom az ablakot - morogta a fiú, majd szavait nem hazudtolva meg tárta ki az ablakot. A füst és az alkohol furcsa egyvelege hömpölyögve távozott a hideg szellő segítségével a didergés Kyle testén pedig úgy futott végig, mint valami rossz ómen, és ahogy átjárta úgy roskadt vissza, majd ölelte át magát szorosabban, azt nem is véve figyelembe, hogy több takaró is volt mellette. - Felmelegíthetne ez a plafon... olyan kedves, azt mondta csinos vagyok.
Stan lassan hátrafordult, majd felvont szemöldökkel figyelte Kyle-t. - És miért nem melegít fel?
- Mert nem jön le... nem ölel át - nézett most szomorkásan a feketére, majd kisebb habozás után felé nyújtotta mancsait, várva egy kicsi törődést, ám a fekete képtelen volt eldönteni, hogy barátja metaforákban beszélt vele, vagy tényleg a plafon figyelmére vágyott volna. - Mit szeretnél? - Az ablak becsukása után első dolga az volt, hogy leüljön Kyle mellé, s kissé elengedve magát figyelje minden mozdulatát.
- Hogy valaki felmelegítsen! - vágta rá, ahogy karjait leengedve inkább összébb húzta magát – fázom.
- Ott a takaró - biccentett az egymás hegyén-hátán fekvő paplanokra, de azért közelebb húzódott barátjához. -, ha már mindegy, hogy mi, avagy ki melegít fel. - Utóbbi mondatát kissé keserűen, s némiképp féltékenyen vágta a másikhoz.
- De az előbb azt akartam, ölelj át - morogta, ahogy hátrafordulva próbálta kihámozni a takarót is maga alól, több-kevesebb sikerrel, ám mozdulatai lassan megálltak, ahogy szemei pedig könnybe lábadtak. - Már nem szeretsz, igaz? Azért nem ölelsz át?
- Mi?! - kapta tekintetét a vörös arcához, majd kissé értetlenül mászott hozzá közelebb, mígnem már fölötte térdelt. - Persze, hogy szeretlek... A legeslegjobb barátom vagy. Bocsánat. - Hangja kissé bűnbánóan csengett; nem számított ilyesfajta válaszra Kyle-tól.
- De nem öleltél át - nézett már egyenesen a kék szemekbe, ahogy kezeivel kezdte saját könnyes szemét törölgetni - tudom, hogy utálsz, mert a plafont is szeretem!
- Én csak... - Stan kezdte úgy érezni, hogy ennek a beszélgetésnek se eleje, se vége nincs (az értelméről már nem is beszélve), így rövidre fogta a dolgot. Kissé lejjebb hajolva fúrta kezeit Kyle érezhetően hideg teste alá, s szorosan magához ölelte őt. - Így. Jobb?
Halkan dünnyögött fel, ahogy fejét - kihasználva a másik közelségét - fúrta annak vállába bele, ahogy hangosan szipogva párat kezdett is megnyugodni.
Egy mély sóhaj után Stan ismét megérezte Kyle különlegesen vaníliához hasonuló illatát; beletúrt a vörös tincsek közé, s halk, suttogó hangon szólalt meg. - Nyugodj meg - csitítgatta. - Nincs semmi baj...
Mi persze hatott. Kyle könnyei elapadtak és már csak barátja tusfürdőjének illatát érezte, mi teljesen betöltötte orrüregét. - Jó illatod van - motyogta, ahogy picit elhúzódva most nyakához hajolva szaglászta meg ott - tetszik.
A fiút kirázta a hideg. Arca vörös árnyalatot kezdett felvenni, s közben barátja arcára simította bal tenyerét. Ki ettől kábán elválva nézett a feketére fel gondolkodóan, majd saját kezét jobban Stan hátára fonva húzta még közelebb magához. - Fura... amikor közelemben vagy mindig jó meleg van.
- Csak érzed az én testem hőmérsékletét is - suttogta halkan, s egy mosoly kíséretében orrát a másikéhoz dörzsölte. Arca még pirosabbá kezdett válni, de abban a pillanatban nem igazán érdekelte őt ez az aprócska tény.
- Stan - nevetett fel a válaszra a vörös, ahogy fejét odanyomva simult hozzá -, olyan jó veled! Szeretlek, jobb vagy, mint a plafon~
- Na, kösz - mosolya azonnal lehervadt, s csak a kis morgás hallatszódott. - Ne hasonlíts egy nyomorult plafonhoz, kérlek! - testét erősebben préselte a másikéhoz, s érezte, hogy a melegség megtölti minden egyes porcikáját. Kyle viszont csak újra felnevetve simogatta meg barátja hátát, ahogy szemeit lehunyva engedte is el testét. - Szeretlek, ne legyél féltékeny rá.
- Ne mondj ilyet - nyögte Stan, ahogy kissé erősen belemarkolt a vörös tincsekbe, s közelebb húzta magához a fiút. Lélegzete szakadozottabbá vált, s érezte, hogy gyomra ismét teljesen felfordult.
- Melyiket? – nyögte Kyle, ahogy szusszanva ő maga is felsóhajtott már csak attól is, hogy a fiú saját hajához nyúlt. Amúgy is érzékeny pontja volt, mégsem fájt, csupán a jó érzés követte.
- Szerinted? - Ahogy tovább játszott Kyle hajával, észrevette, hogy jobb kezét sem hagyta tétlenül; ujjaival finoman simított végig a szeplőkkel borított arcon, mígnem megállapodott a fiú ajkainál. Ujjait finoman hozzáérintette a fiú szájához, s elvigyorodott.
 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2015.09.16. 20:07 Bianka Mondjatok hogy ezt folytatjatok *o* beleszerettem #team_style Válasz: Mindenképpen!!! Időígényes a javítása, de garantálom hosszú lesz még ez a kis történet és még nincs befejezve *-* Ráadásképpen újabb fejezetk már fent is vannak :D  Evee