Délután egy kisebb busszal mentek a diákok, a nem messzi múzeumhoz. A tesitanár közölte, hogy hatkor találkoznak a buszmegállóba, addig mindenki ott nézelődik a múzeumba ahol akar, de aki bajt csinál, az mehet haza. Mielőtt Tweek bármit tehetett volna, Demi már is rácsimpaszkodott, viszont a szőke a csoportvezetővel akart menni, hiszen az minden emlékűmhöz kisebb mesét is elmondott, így hát a kisebb csoporttal haladtak a múzeum folyosóin. Craig ugyancsak velük ment és nézegette az ósdi emlékműveket, ám igazán egyik se kötötte le. Clyde közvetlen utána koslatott, ám ő idegesen nézett előre a kis párra. Demi szorosan Tweek mellett ment zsebre dugott kezekkel, a kígyók még most is rávoltak tekeredve, mitől a szőke rengeteget ásítozott egész nap, és szemei alatt is lila karikák voltak. Ám ez se lombozta le annyira kedvét és ennek ellenére is, csillogó tekintettel hallgatta a történeteket, és nézte az emléktárgyakat. Ahogy haladtak Craig kezdte egyre jobban unni ezt az egészet, de mikor a srác ismét megszólalt és tányérra bökött felkapta a fejét.
- Hiába hiszik sokan száz éve még igen is éltek misztikus lények és bár nem sok bizonyítékunk maradt ez a látszólag közönséges edény mégis okot ad a létezésükről. Három fő rend közé lehetett akkoriban sorolni őket. Az ördögök kik uralták, a poklot és minden rosszat ami csak a földre érkezett. Számukra viszont az élet rövid volt, így szükségük volt mindegyiknek legalább egy Szentre, kik a legtisztább lények voltak a világon, és jól értettek a gyógyításhoz. Ezek a lények sötét mágiához folyamodtak és általában kiszemeltjüket varázslattal kábították el. Természetesen nem sokkal ezután jött létre, egy olyan angyali sereg melyet kereszteseknek hívunk. Képesek voltak bárminemű fegyvert profi szinten forgatni, és néhánynak még varázs képességei is voltak. Az ő dolguk volt megvédeni a szenteket, attól, hogy az ördögök el ne vegyék őket.
- Óóó... - hallgatta a történeteket nagyokat pislogva Tweek. - Milyen érdekes... - mondta hümmögve, míg Demi ördögien vigyorogva sandított Craig-re, ahogy kezét Tweek dereka köré fonta.
A fekete viszont vicsorgott.
Mert ő már tudta. Részben tudta kik is ők.
- Az mondják sokaknak sikerült akkor és így az ördögök akkora hatalomra tettek szert, hogy némely szentet halandóvá voltak képesek változtatni és ezzel elvéve emléküket könnyebb volt behálózni. Természetesen a keresztesek közt akadt olyan aki képes volt leszedni ezt a pecsétet ám mégis, a legbiztosabb módja az volt, ha szent és a keresztes egy alkuval tették egymásé magukat így az ördögök annak képességét már nem szerezhették meg. A történetek ma is szálnak és hisznek abban, hogy volt egy keresztes, aki tiszta szívéből szerette az ő hozzá rendelt szentjét. Még az ördög karmaiból is kimentette, ám a történet tragikus véggel zárult. Az ördögnek sikerült megkaparintania a szent életét, ám a lovag nem habozott. Saját és szerelme életét is kiontva védte meg magukat, ám felesküdött, hogy halála után száz évvel visszatér és meg fogja menteni az ő kis védencét. Természetesen ez csak babona, de a következő tárgyon már hihetünk a népi hiedelemnek... - ment tovább ismét egy másik tárgyhoz, ám ahogy távolodtak, Craig jobban szemügyre vette a kis tálat. Képek rajzolódtak ki melyek elmesélték az egész történetet.
Habár Tweek-et elhúzta Demi, mégis, még messzebbről is a kistányért nézte, hol pedig Craig-re pillantott, amit az ördög viszont nem nézett jó szemmel, így füléhez hajolva suttogott valamit, mitől Tweek tekintete ismét elhomályosult, és kissé kómásan bámult maga elé.
- Craig gyere már... - morogta Clyde, de a fekete nem hallotta. Ködös tekintettel nézte a kis tálat és agyában valami mozogni kezdett. Halk hangok, érintések, képek. Nem volt teljes, mégis több volt mint amit eddig tudott - Craig! - Clyde pont időben kapta el a feketét mikor az eldőlve majdnem a padlón kötött ki - Hey haver jól vagy? - kérdezte de inkább húzni kezdte a büfé elé - jobb ha iszol valamit.
Demi ezt rosszállóan nézte. Félt hogy a fiú öntudatára ébred, és akkor elég rosszul alakulnának a dolgok.
- Bele kell húznom... - morogta maga elé, mire Tweek meglepetten pislogott rá.
- Mibe?... - Demi felkapta fejét, majd legyintett.
- Ó semmi semmi... nézd, az ott milyen jól néz ki~ - húzta el Tweek-et a másik irányba, ki csak nagyokat pislogva nézett rá.

- Ez nem jó... te ájuldozol, az a pancser pedig behálózza Tweek-et - morogta, ahogy átnyújtott egy kisebb poharat Craig-nek, ki viszont gondolkozva nézte a padlót. Kicsit jobban volt már, de az emlékek még mindig törtek rá és nem éppen nyugisan hanem fejfájás közepette, ám Clyde szavai még így is kitörtek ezek közül.
- Akkor menj utána... - persze a barnának nem kellet több, azonnal a szőke után vetette magát és mikor megtalálta megfogva vállát fordította maga felé, a magasabbikkal nem is törődve.
- Jössz segíteni? Craig rosszul lett a folyosón.
- Persze! - vágta rá Tweek, majd a büfé felé sietett, és habár Demi utána kapott, ezúttal őt állította meg egy furcsa érzés, így csak kábán nézett a szőke után, ahogy lassan kígyói is eltűntek.
- Nem tudom mi lelhette... egyszer csak összeeset és most még válaszolni is alig hajlandó - kalimpált Clyde, ahogy a büfé felé vették az irányt.
- Lehet rosszul lett... hiszen napról napra melegebb lesz... - motyogta, majd mikor elérték a büfét, Tweek leülve az asztalhoz, nézett Craig-re.
- Minden rendben?... - kérdezte kissé aggódva, ám a fekete nem válaszolt, csupán kissé kábultan nézet fel a szőkére, majd kellet pár másodperc mire felfogja ki is ül előtte, de mikor erre rájött csak még jobban szédülni kezdett.
- Craig...? - kezét a másik fiú arcára tette, és úgy simított végig rajta.
- A meleg készítette ki... engem meg az, hogy állandóan azzal a hülyével lógsz! - morogta Clyde, ahogy elkapta Tweek kezét és maga felé fordította, nem is érdekelve őt, hogy is van a fekete - azt hittem én vagyok a legjobb barátod!
- Te vagy a legjobb barátom de...! Mikor mellém áll, egyszerűen nem tudok mellőle mozdulni sem... - nyöszögte.
- De miért nem küzdesz ellene! Tisztára kikészítesz engem is Jess-t is, sőt még őt is - mutatott a padra ám ott már csak hűlt helye volt Craig-nek, ki mindeközben a falnak támaszkodva sétált ki az ajtón.
- Craig...! - Tweek teste magától mozdult, és egyből a fekete után sietett. - H-Hey le kéne ülnöd...! - motyogta amikor odaért hozzá.
- Nem érek rá... - válaszolta, és próbálta kerülni a szőke tekintettét. Lassan kezdte megérteni. Az emlék foszlányok kezdtek vissza jönni, ám amit rárakott Demi, pecsétet megakadályozta így kissé kesze kuszává téve eme folyamatot. Minden emléknek csak egy részletét látta a többi pedig iszonyatos fejfájásban jelent meg.
- De...! - nyúlt volna a feketéhez Tweek, de ekkor Demi megjelenve mögötte kezdte el visszahúzni a múzeumba a szőkét.
- Gyere Tweek~ Mutatok valami ... izgit... - mondta pajzánul az utolsó szót, ahogy megnyalva ajkait húzta a szőkét.
- De... De... - nyújtotta még mindig kezét Craig felé, ahogy egyre jobban távolodott tőle, ki megfordulva dühös fénnyel nézet a fiúra.
- Erezd el - morogta, ahogy arcára egy vigyor ült ki, mitől már Demi meg is állva lomhán nézett felé.
- Mégis miért? - húzta magához közelebb Tweek-et, ki értetlenül pislogott rájuk.
- Nem fog sikerülni, jobb ha már most feladod - vágta rá, ahogy még közelebb kezdett el menni - nem lesz a tiéd.
- Ó dehogyisnem... - morogta Demi, ahogy hátrébb araszolt.
- Mégis miről...? - ám mielőtt Tweek még mást is mondhatott volna, Demi befogta a száját, majd újra fülébe suttogott valamit, mitől eszméletét vesztette.
- Te szemét... - összeszedve minden erejét futott oda hozzájuk majd kezét lendítve próbált bemosni egyet a másiknak, kinek szemei kikerekedtek, ahogy a másik ilyen közel jött hozzá,  így hátrébb ugorva pár lépést, ahogy ölébe kapta Tweek-et és úgy tartotta.
- Peck-ed van - morogta, ahogy az egyik középkori lovagi páncélból kiemelte a kardot, melyet szinte játszi könnyedén pördített meg - emlékszem dolgokra -  majd ismét neki indult, ahogy meglendítve kardját csapot le a fiúra, ügyelve a szőkére. Nem volt sok választása az ördög pedig elengedve a szőkét, ugrott fel a múzeum tetejére.
- Basszus... - sziszegte, majd mielőtt a másik ismét lecsaphatott volna rá, kámforrá lett.
Craig eldobva a kardot rohant oda Tweek-hez és kezdte paskolgatni.
- Gyerünk! Kelj már fel! - morogta, ahogy most ő vette az ölébe, a könnyed testét ki már nyitogatta pilláit.
- Ne ütögess... léci... - morogta, ahogy tincsei közé túrt.
- Remek, egy problémával kevesebb - kelt fel és eldobott kardot is felvéve úgy indult meg vissza miközben kezében a szőke is volt.
- Craig... - pislogott nagyokat Tweek. - Jobban vagy?! - nézett fel rá mosolyogva.
- Kissé, de szükségem van egy fejfájás csillapítóra... - felelte, majd ahogy vissza értek lerakta a szőkét a kardot meg vissza rakta a páncélba. Tweek értetlenkedve pislogott a fiúra.
- Mire kellett a kard?... - megrázta fejét. - Mindegy, örülök hogy... - viszont ekkor tekintete újra ködös lett, teste magától mozdult, és ujjait a fiú halántékára téve, nézett a szemeibe. Egy kis apró fény, mely csak pár másodpercig villant fel, utána Tweek hátrébb lépett, és tekintete ismét kitisztult. - Szóval örülök hogy jobban vagy... - motyogta, mintha a kis jelenet meg se történt volna.
Craig nagyokat pislogott ezen, de betudta annak a sok furcsaságnak ami eddig is volt.
- Keressük meg a többieket, nem tudod valaki nem e hord magánál gyógyszert?
- Jessnél mindig van. - vágta rá, majd megfogva a fekete kezét, kezdte húzni. - Szerintem a vázáknál lesz... - morogta maga elé.
Craig jólesően mosolyogott. Megnyert egy csatát, bár tudta a háború ennél kicsit nehezebb lesz.
Eközben ahogy Tweek megjósolta, Jess csillogó szemekkel méregette a szebbnél szebb vázákat.
- Jess! - szólt oda a lánynak, ki egyből felkapta fejét. - Van nálad fejfájás csillapítód?... - a lány mérgesen nézett rá. – Craig-nek kell.
- Ó! - táskájából egy doboz gyógyszert húzott elő, majd odalépve hozzájuk, kezdte el húzni Craig-et a mosdók felé. - Craig~ Mi történt veled, hogy rosszul vagy? Ettől biztos jobban leszel! - mondogatta a lány, ahogy otthagyta a szőkét, mintha nem is létezne.
- Csak egy kis fejfájás - mondta, de ő azért hátranézet a szőkére, de remélte nem lesz addig baja.
Tweek zsebre dugva kezeit sóhajtott, ahogy elindult az ellenkező irányba, a csoportot keresve.

Jess mikor a szőke eltűnt, elengedte a feketét, majd kezébe nyomta a gyógyszert.
- Tessék, hamar jobban leszel tőle. - mosolygott kedvesen.
- Remélem - szinte rögtön leküldte a torkán, majd kissé megrázva fejét nézet rá a lányra - elkéne foglalni valamivel Tweek-et.
- Mégis miért! - pufogott. - Engem aztán nem érdekel! Ha jobban szereti azt a fiút.... - hangja elszomorodott.
- Pont ezért! - vágta rá - Az a srác befolyásolja! Nem szabad hagyni!
- Ugyan, hogy tudná már befolyásolni?! - morgott a lány, majd keresztbe fonta karjait. - Ha igazán akarna nem lógna vele... - mondta lehajtott fejjel.   A fekete sóhajtott és belátva hogy a lány úgy sem tudná ezt megérteni inkább rá hagyta és visszafele kezdett el menni. Jess utána akart szólni, de mikor meglátta barátnőit, vállat vonva ment inkább hozzájuk.

Miután visszaértek a múzeumból, Jess a barátnőivel lógott, nem is foglalkozva Tweek-el, ki viszont amint visszaértek, ledőlt aludni. Fáradt volt, maga se értette miért, de napok óta nem tudott aludni... ellentétben Demi-vel, ki most is a tetőn ült, és amint elaludt a szőke, egy vörös kígyót küldött felé, majd az eget nézve, üldögélt tovább a tetőn. Clyde bent ülve nézegette a múzeumban vásárolt dolgait, de rá kellet jönnie annyira kacatok amennyire lehet.
- Vajon ő mit vett? - nézet a nagyobb zacskóra, ami Craig bőröndje mellet volt ám mielőtt megleshette volna a fekete elkapta.
- Az enyém ahoz semmi közöd - morogta, majd a szőkét nézte és az-azon keringő kígyót. A kígyó Tweek nyakára volt tekeredve, többször meg-meg szorítva a keskeny felülletet, melytől hangosabban fel. Hiába próbált békésen aludni, a rémálmoktól egy szemernyit sem tudott pihenni. Craig ekkor oda lépet és kezét kinyújtva rakta a szőke nyakához, majd koncetrált és abból egy fehér fény kezdett el kijönni mely megtámadta a kígyót.
- Mit kell neked simogatni őt állandóan? - Clyde persze ebből semmit sem látott.
Demi hirtelen felkarjához kapott, hiszen mikor egy teremtményét megsértik, az rajta csapódik le. A kígyó gyorsan kúszott el onnan, fel Demi-hez, ki morogva nézett karjára, min egy vörös mintázatú kígyó tetoválás kezdett kirajzolódni.
- A picsába... ha ez így megy... drasztikusabb lépéseket kell tennem... - sziszegte a fiú, majd elhagyta a faház tetejét. Tweek sok idő után először kezdett halkan szuszogni, ahogy lágy mosoly kúszott arcára álmában.

Az éj leszállt, és mikor már mindenki aludt, Tweek riadtan kelt fel. Vörös füst szivárgott be az ablakon, mikor ezt meglátta, lemászva az ágyról, rohant ki a kis faházból. Demi szorosan mögötte követte.
- Értelmetlen menekülnöd... - sziszegte a fekete, majd kezét előrenyújtva kezdett gömböket lövöldözni Tweek felé, ki épp hogy kitudta kerülni a támadásokat, ám mikor egy közvetlen mellette robbant fel, nyikkanva egyet repült el méterekre, nekicsapódva egy fának. Demi vigyorogva sétált oda, majd felnézett az égre, hol a holdból csak egy kis rész volt látható.
- Nincs telihold... mégis... tudatodnál vagy... - mondta hitetlenkedve, majd a fiúra nézett, ki dühösen nézett rá vissza, ahogy a fába kapaszkodva felállt. - Mégis hogy lehet ez?... - sziszegte, mire Tweek letörölve a kis vérpatakot szája széléről, mosolyodott el.
- Az ócska pecséted könnyen megtörnek... gyenge vagy! - mondta dühösen a fiúnak, ki erre kinyújtva kezét, küldött több kígyót is Tweek-re, mik a fához kötözték őt.
- Csak várd ki a végét... most nincs itt Deon hogy megvédjen~ - mondta ördögien. Míg a kígyók egy része Tweek testét szorították a fákhoz, pár kígyó a fiú ágyéka felé siklott, majd becsúszva a fiú nadrágjába, kezdték alul kényeztetni. Tweek feje vörös lett, majd dühösen nézett a fiúra, ki vissza vigyorgott rá.
- Keith… hagyd abba… ah~ - nyöszögte, majd lehajtotta vörös fejét, mire Demi felkuncogott.
- Hiszen élvezed… akkor miért hagyjam abba?... – egyre közelebb lépdelt a fiúhoz, ki kétségbe esetten nézett fel rá. Mikor Demi már csak egy lépésre volt tőle, még egy kígyót küldött a fiúra,
mely végig siklott hátán. Tweek tudván mi következik kezdett mocorogni, értelmetlenül, a kígyó besiklott nadrágja alá, majd mikor máshova is, kissé fájdalmasan nyikkant fel. Demi ezen csak még jobban elvigyorodott, majd odalépve a fiúhoz, nyalt végig az arcán.
- Add fel… - suttogta a másik ajkainak, majd durva csókot nyomot rá, mire Tweek elfordította fejét. A fekete felmordulva csettintett, mire a kígyók jobban megszorították a fiút, ki erre megint felnyikkant. Demi egy rántással tépte le a másik nadrágját, kinek feje még vörösebb lett.
- Ne… ez olyan… megalázó… - suttogta könnyeivel küszködve, viszont a fekete nem foglalkozott ezzel, odalépve Tweek-hez, kezdte saját nadrágját is lehúzni, mikor egy fehér csóva csapódott bele egyenesen a kezébe és bár nem volt olyan nagy épp elég volt, hogy megfékezze a fiút.
- Demeter állj le! - hallatszott Craig hangja, ahogy egyre közelebb futott Tweek-hez. Kezében ott lifeget a papírzacskó.
Demi kezéhez kapott, majd megfordulva nézett vigyorogva a feketére.
- Demeter mi... - kuncogta, majd ismét csettintett egyet, mire a kígyók még jobban megszorították Tweek-et, és a lent ügyködő kígyó erősebben szorította meg a fiú tagját. Demi testéből még egy kígyó jött elő, ami Tweek combjára tekeredett. - Nem ajánlom... hogy közelebb gyere... - suttogta, mire a kígyó Tweek combjáról bejáratához siklott. - Szerintem fájna neki... - mondta vigyorogva.
Craig megtorpant és úgy nézet rá a szőkére, majd a feketére.
- Ereszd el! - sziszegte, ahogy kezei között megszorította a zacskó fogolyát.
- Mert különben mi lesz?~ - kérdezte flegmán, ahogy a szőkére sandított.
Tweek vörös arcán a könnyek nagy cseppekbe folytak, alsóajkát harapdálva fojtotta vissza fájdalmas nyögéseit. Kezei még jobban ökölbe szorultak és lázasan keresete a megoldást, ám nem talált egyet sem.
- Nem hagyom, hogy megtedd vele! - morogta, ahogy körbe nézet ám semmit nem tudott a párjára fordítani. Demi elvigyorodva lépett a szőke mellé, majd dugta egyik ujját a fiú szájába.
- Az hogy ott pattogsz... édes kevés... - mondta, ahogy még egy ujját a fiú szájába dugta, ki hiába próbálta elfordítani fejét, az egyik kígyó erősen tartotta. Ekkor eszébe jutott valami, de nem tudta, hogy a szőke hogy reagálna rá.
'Egy másodperc is elég" - morogta, ahogy összeszorította jobb öklét, majd szemei megcsillantak és a jó pillanatban egy fehér gömböt küldött egyenesen a szőke mellhasábba. Tweek nyikkanva esett a földre, a kígyók riadtan másztak le a testéről Demi-re, ki elugrott a gömb elől.
Ám ára volt ennek is. Tweek mellkasán nem kis seb keletkezett, mégis, az másodpercek alatt begyógyult, majd könnyes szemekkel nézett fel Craig-re.
- Deon... - suttogta, ahogy a fába kapaszkodva állt fel, ám szinte rögtön vissza rogyott a földre, a testébe hatoló fájdalomtól. Craig erre várt. Előhúzott egy kisebb pengét a zacskóból, majd futni kezdett Demi felé, ahogy próbálta megsebezni a fiút, ki kikerülte a másik támadásait, de nem tudott visszavágni, hiába nyújtotta kezét a fiú felé, ereje alább hagyott. Vicsorogva nézett Tweek-re, ki gúnyosan vigyorgott vissza.
- Picsába... - morogta, majd eltűntetve kígyóit, ugrott fel az egyik fára, majd tűnt el.
- Tweek, minden rendben? - kérdezte szinte azonnal, ahogy odafutott a fiúhoz Craig, majd aggódóan nézet rá és a hasára - Nem akartalak eltalálni de nem jutott jobb ötlet az eszembe.
Megrázta fejét.
- Ne aggódj... könnyen vissza gyógyítom magam... - mondta mosolyogva, majd feje vörös lett, és kezével eltakarta ágyékát. - Keith széttépte a gatyámat... - motyogta, ahogy a nem messze heverő ruha foszlányokra sandított, Craig pedig azonnal értve, már sóhajtva szedte le magáról a pulcsit, majd terítette rá a szőkére ám felkapta a fejét.
- Na várjunk... Light? - pislogott rá értetlenül.
- Igen?... - nézett rá a fiú, ahogy végig simított a pulóveren. - Milyen puha anyag... - jegyezte meg mosolyogva.
- Mit keresel itt hisz nincs telihold - nézet fel az égre bizonygatásként.
- Ez a pecsét nem valami erős... - motyogta, majd félre döntve fejét, húzta végig ujjait a kígyójelen. - Legalábbis nem elég erős ahhoz, hogy engem elzárjon...
- Értem - bólintott, ahogy a kardot visszarakta a hüvelyébe - mázli, hogy felébredtem.
Tweek arca falfehér lett, majd fejéhez kapott.
- Jézusom mi lett volna ha nem jössz... úristen az a sok hülye kígyó úgy fáj a seggem... - kapott fenekéhez. - meg mindenem, ez egy szadista... - nyüszögte, a kígyók által szerzett sebei, melyek karján voltak nagy részt, szép lassan eltűntek, mint ahogy a többi is.
Craig mosolyogva paskolta meg.
- Nyugi Tweek, már itt vagyok.
- Miért hívsz mindig Tweek-nek?... - kérdezte szemöldök ráncolva, majd sóhajtott. - Igaz is... most így hívnak... jobb ha hozzá szokok... - motyogta.
- Bocsi... egyszerűen nem áll rá a nyelvem a nevedre - még mindig mosolygott, majd végig nézet a szőkén. Feje kissé vörös lett, így hamar felállt és körül nézet. - vissza kéne menni.
Tweek derekára kötötte a pulóvert, minek lelógó ujjai pont takarta nemesebbik részét. Felállva, lépett közelebb Craig-hez, majd nézett fel rá.
- Deon... te semmit se változtál... - motyogta, ahogy a fiú arcát fixírozta.
- Craig. Miért milyen voltam? - kérdezte, ahogy elindult.
- Kinézetre ugyan ilyen~ - mondta kuncogva, majd követte a fiút. - Csak nem voltál ennyire pirulós~ - vigyorogva nézett a feketére.
- Félig pucér vagy mellettem én pedig elégé nehezen birok magammal ha te a közelben vagy. Nézd el nekem - mordult fel.
Tweek meglepetten pislogott rá a fiúra.
- És minek türtőzteted magad? - kérdezte meglepetten.
- Mert te nem kedvelsz engem - még dühösebben kezdett morogni és szó szerint már vicsorgott. Nem éppen akart ilyen témákról beszélni.
- Mi?... - lepődött meg Tweek. - Dehogyis nem kedvellek~ Szeretlek~ - mondta mosolyogva, ahogy felnézett az égre. Craig megállt és bár tudta Light mondta a szavakat mégis boldog volt tőlük. Megragadta a szőke vállát majd maga felé fordítva nézet a szemeibe, majd lassan közeledni kezdett hozzá. Tweek először meglepődött, de végül elmosolyodva hunyta le szemeit, ahogy közelebb húzódott a fiúhoz. Lágyan csókolta meg. Nyelvével végig simított az alsó ajkán, majd mikor már engedélyt nyert a szájpadlásától kezdve mindent, végül pedig sóhajtva vált el tőle és nézet oldalra.
- Nos ezt te engeded. Az igazi még ennyit sem.
- Ugyan azt érzi irántad mint én.~ - mondta mosolyogva. - Csak még neki is felkell fedeznie a saját érzéseit.
Craig felnevetett, ahogy a hasát fogta.
- Ő felfedezze az érzéseket? Akkor azt hiszem ez a szerelem egyoldalú marad - törölte le könnyeit.
- Nem olyan hülye ehhez... - legyintett, majd oldalra nézett. - Na jó egy kicsit... - motyogta.
- NA látod~ - lépet el előle és ismét elindult - esélytelennek tartom. Még én is jobb vagyok, hisz én legalább elhiszek lehetetlen dolgokat. Vegyük ezt példának - mondta és felemelte kezét - golyókat lövök ki belőle. Ez azért nekem kissé bizarr.
- Miért az?... - lepődött meg. - nekem teljesen természetes dolog... - mondta ahogy saját kezére nézett.
- Mert te emlékszel mindenre a saját életedből - sóhajtott, majd megállva nézet a szőkére - Light. Lássuk be én magam sem tudom, hogy használjam ezt az egészet és azt sem tudom, hogy állíthatom meg Keith-et. Tweek arca gond terheltté vált.
- Valahogy megkell próbálnod leszedned a saját pecséted... - motyogta. - Utána már könnyű lesz.
Craig ellenben csak megrázta a fejét.
- A múzeumban majdnem megdöglöttem, úgy csaptak rám azok a gondolatok és a pecsét nem engedte őket felszínre. Lehetetlen leszedni - rázta meg a fejét ismét.
- Megkell próbálnod! Vagy... - feje vörös lett. - Akkor csináljuk. - jelentette ki komolyan.
- Kizárt - vágta rá rögtön és komolyan nézet a szőkére - csak akkor ha Tweek van elől és ő nem engedné szóval nem.
- Akkor meg próbáld meg leszedni a pecsétet... mert gondolom te se szeretnéd ha Keith... - vörös arcát oldalra fordította.
- De nem tudom leszedni! - mordult fel, ahogy csúnyán nézet a szőkére - Egy egyszerű gyerek vagyok, aki hirtelen belecsöppent ebbe az egészbe!
Tweek nem válaszolt semmit, csupán komolyan pislogott vissza a másikra.
- Te már nem vagy gyerek, Deon... - suttogta komoran, majd újra elindult, ellépve a fekete mellett.
- Hogyne... - morogta, ahogy lassan követte a fiút.
Tweek hátra sem nézve, sétált a faházak felé. Demi megint a tetőn ült, de csak nézte a szőkét, nem tett semmit. Tweek magabiztosan sétált a faház felé. Craig viszont a földet nézte így fel sem tűnt neki a hívatlan látogató. Mérges volt. Nagyon is ugyanis fogalma sem volt erről az egészről és hiába kezdett benne megvilágosodni, hogy "oh~ lehet igazat is hadoválnak az őrültek" mégis úgy érezte ő az egyetlen aki még mindig nem érti. Fehér fénycsóvák. Füstös kígyók melyet csak ő lát. Hirtelen tudás. Olyan hihetetlennek tűnt, olyan valóságtalannak és mégis. Itt zajlott előtte. Demi komoran nézte a szőkét, ki besétált a faházba. Még mindig karját szorongatta, és mikor meglátta a feketét, csupán akkor vigyorodott el, de mást nem tett. Beszívva az éjszakai levegőt fújta ki.
"Valamit viszont akkor is kell majd tenni." - morogta Craig magában, ahogy ő is belépet.
Tweek már ágyában feküdt, a kígyók most csak ágya körül voltak, a szőke körül pedig fehéres füst terjengett, amit jól láthatóan nem bírtak a kígyók.
- Komolyan féltékeny leszek, ha gatya nélkül hozod vissza... - morogta Clyde, ahogy az ágyból ránézet a feketére, aki viszont még mindig a szőkét, jobban mondva annak látogatóit nézte.
- Fogd be és aludj - közölte semlegesen.
- Hogyne~ aludjak és te közben ismét meghágod. Felejtsd el - szemei minden egyes mozdulatát figyelték a fiúnak aki viszont erre csak legyintett és az ajtóhoz ült le. Tweek békésen szunyókált, viszont egyre több és több kígyó terjenget, melyek olykor-olykor megpróbálták megmarni a fiút. Clyde viszont ezt nem látta és tovább oktatta a feketét, akinek viszont nagyon kezdett elege lenni ebből az egészből. Nyugodt életnek mondhatott búcsút és voltaképp ezt nem akarta. Felpattant, majd kinyitva az ajtót lépet ki, majd csapta be és feszülten sétált vissza az erdőbe ahol remélte lesz egy kis nyugalma. A kígyók továbbra is kitartóan próbálkoztak, végül nem egynek sikerült megmarni a fiút, ahogy a fehér füst kámforrá lett. Tweek nyöszögve kelt fel, majd nézett Clyde-ra, félve, takaróját magához ölelve, remegett meg teste.
- Hey Tweek! - a barna mosolygott, ahogy eltüntette dühös kifejezését az arcáról - Rosszat álmodtál~? Szeretnél velem aludni?
- Igen... - nyöszögte kétségbe esetten, ahogy teste még mindig remegett. Clyde szemei megcsillantak, ahogy felkelve lépet oda a szőkéhez.
- Gyere~ Donovan-ok szerencsét hoznak - mosolygott rá, Tweek pedig lemászva bújt oda a fiúhoz, majd felnézett rá félve.
- De ugye nem baj?... - motyogta.
- Nem. Na gyere! - átölelte, majd ismét bebújva az ágyba rakta rá magukra a takarót - Elmondod mit álmodtál? - kérdezte suttogva, ahogy a hátát simogatta.
- Nem is tudom... azt hiszem... egy csata téren voltam és... mindenkit megöltek és folyt a vér meg minden... - bújt oda a barnához.
Clyde kissé össze rezzent, ugyanis nem szokott ilyeneket hallani a szőkétől főleg, hogy nem éppen a véres játékok a kedvencei.
- Nem annyira szörnyű. Neked legalább nem volt bajod igaz? - Tweek alsóajkába harapott.
- Erre inkább ne térjünk ki... - motyogta.
- Okés~ de ne félj. Legközelebb, majd megyek és mindent rendbe teszek~ - mosolygott rá a másikra - úgyis rólam álmodhatnál~
- Bárcsak rólad álmodtam volna... - motyogta. - Inkább... - suttogta maga elé halkan.
- Majd máskor rólam álmodsz - simogatta meg a fejét, majd puszit nyomot rá - tessék, ettől már csak jó álmaid lesznek, szóval alvás!
- Oké... - mondta mosolyogva Tweek, majd lehunyta szemeit. Clyde szinte rögtön bealudt ahogy kissé horkolva ölelte még mindig, Tweek-et kire ezúttal nem tudtak rámenni a kígyók, Demi-nek fogalma sem volt miért, hiszen a fehér füst nem volt körülötte.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés