Kyle végignézett magán, majd nagyot nyelve ismételten megfordulva kezdte saját testét a tükörben méregetni. Újra és újra lábujjaktól, egészen fejének apró búbjáig.
Aztán bólintás és végül a kimért, de határozott mondat.
- Jól nézek ki.
A kis zsidó mosolyogva simított végig a barna bőrdzsekin, lassan fel a cipzár mentén, egészen a vöröses fürtökig, hova beletúrva próbálta őket újfent a kék anyag alá gyűrni. Kevesebb hely volt mint saját kis usankája alatt, így a komikus hajtömeg kissé megdobta a sapka amúgy is lapos méretét, mégis még így sem állt rajta rosszul. Nem volt divatmágnes, de élvezte és szinte csodálta magán a kissé nagyobb kabátban, mely vállain lógott. Tökéletesen eltakart mindent, melyet rejtve akart tudni és pont ezért imádta már most annyira.
Az illatról nem beszélünk.
Az kábít.
- Kyle... szerintem ez... - A fiúcska, ekkor ocsúdott fel, saját kis divatbemutatóját pedig felfüggesztve fordult meg, majd nézett barátjára ki, kissé széttett kezekkel állva morogott vörös arccal.
Kyle-ból pedig ekkor tört ki talán a világ legnagyobb hahótáj.
- Ne! Ez...
- EZ BORZALMAS! TÚL KICSI VAGY! - Nyöszögte a szenvedő, ahogy ismételten megpróbálva letenni karjait az anyag kényesen reccsent meg. Stan felkapva így kezeit, morogva nézet saját feszülő izmaira, mik egyáltalán nem bírták a kabát szűkségét. Túl vékony volt, ám ami leginkább bosszantotta az a fején levő usanka, mi ellenben tökéletesen lecsúszott fejéről. A belseje nagy volt és akárhogy agyalt rajta nem értette, mégis hogy a fenébe tartotta ezt a sapkát Kyle a saját fején ilyen könnyedén - Ráadásul a szaros sapkád pedig beszippant!
- Megszokod~
- Fenét! - A kabát repült, Kyle pedig kuncogva kerülte ki sapkáját is - Kérem vissza a cuccaim Haver!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés