~ Day 5 ~
Cím: Kissing
Páros: Style (StanXKyle)
Enjoy! (^∇^)
A hideg futkározott Stan merev hátán. Idegesen kihúzta magát, szemeit – miket egy sötét kendő fedett le, tudatlansággal borítva be a fiút – pedig összébb szorította; kezdte úgy érezni, izgatottsága már nem sokáig maradhat rejtve az őt kritikusan mustráló tekintetek elől. Tisztában volt azzal, mi fog következni. A két apró, remegő kéz, mik a vállaira nehezedtek, elárulták, már csak néhány röpke, mégis fájdalmas pillanat választja őt el az igazságtól.
Hirtelen megérezte az ajkakat – puha, nedves, remegéstől bizonytalan csók bontakozott ki az ismeretlennek ható személy és Stan között, ki akaratlanul ugyan, de azon nyomban visszacsókolt. S bár nem ez volt a megállapodás, még csak nem is szerepelt a feltételek között, a kis közönség elégedetten hördült fel. Néhányan még hangos, éljenző szavakat is vágtak hozzá. Minden bűzlött az italtól.
Egyedül a csókjuk nem; a cuppogás bensőséges hangja, s a kilétét fel nem fedhető illető mögött némán ülő rejtélyesség egy újabb hidegrázással ajándékozta meg Stan-t, ki egy pillanatra sem tágított a csók mellől. Sőt mi több, nyelvével vadul, meglepő szenvedéllyel kezdte simítgatni a másikét, ám a „kiválasztott” még csak meg sem mukkant. Csendesen hátrébb hőkölt, mire az eddig harsogó buzdítás is abbamaradt, s helyét valami más, valami különös vette át.
Kyle halkan szuszogva törölgette nyáltól nedves száját, s egyszerűen képtelennek érezte, hogy levegye tekintetét a kendővel letakart szemű barátjáról. Ki fogja találni. Elveszítem a fogadást, s csak még egy, irtózatosan nagy faszságot megcsináltatnak majd velem, pusztán heccelésből. Már előre érzem a kis csapatunk gunyoros, lenéző kacaját.
- Azt hiszem, tudom… – tépte le a kendőt Stan a szemeiről – Vagyis, csak remélem.
- Halljuk, Marsh – böffentette Craig, ki egészen idáig Stripe közeléből próbálta kiiktatni az összes ismeretlen eredetű poharat, mikbe a kis tengerimalac erőszeretettel mászott volna, gazdája akarata ellenére.
- Epres csoki illata volt. A hajsamponjának pedig valamilyen furcsa… azt hiszem, banán… Nem, vanília!
- A nevét is mondod, vagy szag alapján kell rájönnünk, kire gondoltál?
- Kuss, Kenny! – Egy üres boros üveg lendült,s egyenesen Kenny feltartott tálcáján csattant szét több száz darabra, kisebb meglepődöttséget kiváltva a jelenlévők egy részéből. Stan hetykén vállat rántott, majd törökülésbe vágta magát, s baljával előre mutatott. Ujja eleinte bizonytalanul mutatott gyanúsítottjára, ám elég volt számára néhány másodperc, s a lány arckifejezéséből táplálkozva merített a némileg elraktározott határozottságából egy keveset. Kár volt.
- Red volt az!
Kyle itt szisszent fel; Soha többé nem mosok hajat anyám samponjával.
|