- Gyönyörűek... - Vékonyka ujjak markolták meg Stan vállát, ki halk, egyenetlen szuszogás mellett lesett fel ugyan csak az égre. A csillagok mesés, pislákoló puhasága egy egészen apró pillanatra elfelejtette vele háborgó gyomrának kellemetlen kavargását. Kyle hajának mámorító illata, s testének lehetetlen közelsége tehetett mindenről; Karok, lábak fonódtak össze, zakatoló szívverések jártak egy ütemre, ahogy a két fiú a sötét, itt-ott lilás-kékes árnyalatú ég alatt feküdt. A csend és a meleg fuvallatok kellemes társként simogatták mindkettejük hátát, helyenként pedig meg is csiklandozta őket a játékos nyári szellő.
- Én megmondtam: A tieid is ilyen csodálatosak.
 - Ó! - Kyle pironkodva kapta balját forró orcájához, s mintha csak saját pettyeit számlálta volna, úgy érintette meg ujjbegyeivel a szeplős felületeket. Soha, de soha nem szerette őket - egyenesen undorodott attól a rengeteg „hibától”, mi amúgy sem makulátlan bőrét fedte. Tökéletlenségének szúrós megkoronázása volt ez, mégis... Stan mégis imádta. Minden egyes nap külön-külön, másik pöttybe szeretett bele - ezen emberi arcra rajzolt, bájosan elbűvölő bőrcsillagokba.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés