A zene hangosan d�b�rg�tt, �s sz�v�k egyszerre dobogott a basszus ritmus�val. Izzadts�gszag lengte be az eg�sz h�zat, a h�la a leveg� hi�nynak miket pedig az ablakok csukva tart�s�val hoztak �ssze. A pia vad�t� illata ezzel a szaggal keveredve gyomorforgat� �rz�s hozott maga ut�n, �m l�tsz�lag mindenki �gy elvolt sz�llva, hogy m�r nem sz�m�tott. Itt m�r nem sz�m�tott. Az emberek hegy�n h�t�n vedelt�k az ingyen s�rt ,m�g m�sok puc�r ragacsos test�kkel simultak az �ppen tehetetlen r�szegekre. Mindenkinek megvolt a helye. Ki a kanap�n, ki a f�ld�n, ki a balra lev� cserepes n�v�nyben.
Fergeteges buli.
- Nem sajn�lod, hogy itt vagy? – D�b�rg� basszus �pp, hogy besz�k�tt a feh�r ajt�n, de viszonylag halkan sz�lt, �m m�g �gy is a csend k�zzel tapinthat� volt �s h�la fejf�j�s�nak, mit az el�bbi balesetnek k�sz�nhetett. Az a bizonyos balesett. De meg�rte. Mindent meg�rt!
V�re apr� cseppekben folyt v�gig a s�t�tes b�r�n, majd le lassan �ll�ra kunkorodva estek a z�ldes csemp�re. Z�ld csempe... undorodott ett�l a sz�nt�l egy f�rd�ben.
Valahol m�shol pedig, izgatottan v�rta eme sz�n felt�n�s�t.
- Haver. Megs�r�lt�l, hagy l�ssalak el.
Kellemes kezek fogt�k k�zre arc�t �s h�la a t�nd�kl� l�tv�nynak, szemeit behunyta �lvezte ki az �rint�st, melyet a feh�r kiss� p�tty�s ujjak adtak. Azokat melyeket �gy szeretett. Amik annyira titottak voltak a sz�m�ra. Annyira, de annyira...
- Sz�tny�lt...
- Kyle nyugi - b�g� hangja, nem hatott nyugtat�an, kezel�j�re. Halk morg�s, �s szinte m�r megtudta mondani, hogy a z�ld �riszekben a d�h forog. - nem baj. �sszeforr. L�gyan sim�totta ujjait a v�r�s kipirult pofira, �s ahogy feln�zett szinte l�tta is igaz�t.
- T�l sok forrad�sod van... - Igaz volt. De mit sz�m�tott, ha minden egyes kis v�g�s r� eml�keztette. Hisz ak�rmi volt, � mindig bek�t�zte ell�tta. Sose hagyta, hogy az oly kev�s kis v�re, mi m�g test�ben forgott elvesszen. Akkor meg h�t? Mit sz�m�t?
/Semmit./
- Kyle.
- Stan hagyd m�r! - Megint, morg�s �s �des hang. D�ht�l �s agg�d�st�l f�t�tt.
/Ezt szerette.../
/Ezt akarta.../
- Kyle.
- Ha nem hagysz, akkor �n �tlek le...
/Az ajkai pedig cs�b�t�ak./
A remeg� ujjak, melyek eddig csup�n csonttal tal�lkoztak az est�n, most puha, szepl�t�l bor�tott arcocsk�t fogt�k k�zre. Azt�n k�zelebb. M�g, hogy el ne t�nj�n, v�g�l pedig ott volt. Ajka a m�sik�hoz �rt. Sz�raz rem�nyvesztett cs�k, mely csup�n egy kis gondoskod�st k�vetelt.
/Megkapta./
Nyelvek csat�ja, �lvezked�sek, halk ny�g�sek. Minden ott volt. Mellkasa megtelt boldogs�ggal, sz�ve hangosan d�b�rg�tt. � volt az. Kyle Broflovski, kit annyira im�dott.
Csak � l�tezett.
- Stan... - A ny�lcs�k v�gigsz�ntott ajkaik k�z�tt a t�vot. T�l j� volt. T�l kellemes. �jabbat akart, �m mikor ellopta volna bar�tja d�s ajkait, az csak er�set markolva a fekete tincsek k�z�, h�zta h�tr�bb a fej�t. - Haver?! HA m�r egyszer megveretted magad, hagy l�ssalak el! Ut�na t�lem a k�dban is megrakhatsz!

Stan arc�ra pajz�n vigyor �gett, �s hab�r ezt is v�re fedte, Kyle r�gt�n v�r�s arccal elfordulva tette tov�bb dolg�t. A l�tv�ny, �des �s kellemes. Meleg, t�lf�t�tt �rz�sekkel teli. Nem akarta l�tni, mert elolvadt volna az �r�mt�l, m�gis ahogy el�re hajolt �s az eddig n�ma ajkak a f�l�hez s�rl�dtak, m�r tudta a k�t�z�s k�s�bbre marad - Szavadon foglak... Haver~.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s