Az eg�sz ter�letet bebor�totta a h�fagyta j�g. H�vihar tombolt �s a k�zelben csak f�k �s bokrok l�tsz�dtak, melyek gy�kereikkel kapaszkodtak, a fagyot talajba. �t�lelve mag�t d�lt az egyik t�rzs�nek, ahogy vacogva n�zet a messzes�gbe.
- M�zli, hogy elj�tt�l. A k�ped l�tv�ny�t sem b�rtam!
�sszerezzent a fagyos szavakon, ahogy a s�t�tk�k szemekbe n�zet.
- De... azt hittem... - motyogta, �m hangj�t elvitte a sz�l, majd �jabb k�p �s a gondok terhe.
- J� bar�t! Ugyan! Egy pancser vagy, m�g embernek sem vagy j�. D�g�lj meg �s soha ne is gyere vissza! - A fej�ben szinte hallotta az �v�lt�st �s a g�nyos szavakat, ahogy k�nnyei is kibuggyantak - Ez vagy te! B�gsz csak �s mindent�l megv�denek. Sz�nalmas!
- De... - Pr�b�lkozott, �m mikor a jeges k�k szemek �s a hozz� aranysz�ke tincsek is felt�ntek �sszerezzent. Soha nem l�tta m�g ezt az arckifejez�st.
- He... j� volt t�ged kihaszn�lni, b�r volt m�r n�lad jobb is. De v�rj csak. Id�ig te volt�l a legrosszabb! Ilyen egy s�v�t�zos barmot, mint te. D�g�lj meg Broflovski.
- Ne! Ne hagyjatok egyed�l... - ki�ltotta �m a k�pek m�r elt�ntek �s � ism�t egyed�l maradt, ahogy lassan a szemeire is f�tyol hullott. Nem k�zd�tt, hisz m�r minek... l�nyeg�ben meghalt, mikor m�r elj�tt.
A vihar n�t �s � feladta.
M�r csak a k�sza hang, mely a nev�t �v�lt�tte �s eml�keztette, tal�n m�g akar valaki t�le valamit, majd v�g�l �r�k �lom ragadta el.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s