A pisztoly remeget a kez�ben, ahogy ujja a ravaszra simult. Szemei k�nny�ztatott �s k�ts�gekkel tele. Nem akarta, nem tehette. Ilyen vele nem t�rt�nhetett meg.
- Te volt�l... te �lted meg �ket! - Remeget a hangja, �m a gonosz mosoly amit kapott, csak m�g jobban h�tra k�nyszer�ttette.
A f�ld�n legkedvesebb szem�ly az �let�ben, az �r�k bar�t fek�dt... holtan. Sz�ve nem dobogott �s v�r�ztatott teste hidegen fek�dt a m�rv�nyon. F�l�tte pedig az ismer�s, a bar�t, a szerelme. A mindig nyugodt fekete, akinek most t�rj�r�l a v�r apr� cseppekben csepeget a hulla arc�ra. A f�tyolos tekintet, az � nyugodt mosolya. Neki ez sok volt... t�l sok.
- �n tettem. �n �l�m m�r r�g�ta �ket a v�rosban. Fogadd el - hangos koppan�s �s f�m a padl�t �rt, � pedig lassan k�zeledett.
- Nem... nem... - ny�sz�gte �s kezeivel haja k�z� t�rt - te nem...
- Add fel Stan - r�zta meg a fej�t �s m�r el�tte volt. A pisztoly mellkas�nak nyom�d�t, melyet a fekete m�g fenntartott - k�t ki�t van.
Stan, a k�k s�t�t �riszekbe n�zet, majd v�g�l a k�p megszakadt �s a l�v�s elg�rd�lt, mely felverte a fekete holl�k sereg�t a p�rk�nyon.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s