A nap kellemesen világított és a parányi felhők ellenére az idő szépnek volt mondható. A madarak csipogtak, a tavasz illata szállt fel mindenből és a meleg betöltötte az egész kisváros levegőjét. A boldogság kezdete, ilyenek voltak ezek a tavaszok.
- AZONNAL HÍVJANAK ORVOST!
A nő hangja zengett a fő utcán és az összes járókelőt arra csődítette. Akár valami birka nyáj állták körbe a sérült fiút. Mellkasa lassan esett és süllyedt, teste pedig egy kicsavart citromhoz volt hasonló. Mindenét a vér lepte el, ám a segítőkész hölgy ennek ellenére is a fiú életéért küzdött. Szegény nem tudhatta, hogy már késő. Túlságosan késő neki.
Az ördög küldte a kocsit, mi akár valami tesztbábu ütötte el és hagyta is.
Azok a cserbenhagyásos gázolások, de... míg az egyiknek halál addig a másiknak élvezet.
Stan Marsh ugyanis más elméletnek, már nem tudott élni. Élvezte amit tesz, szerette csinálni, és minden egyes felfalt lélekkel erősebb és erősebb lett. A fiú is ilyen volt. Önszántából adta neki a csodás dolgot, mitől szárnyakra kaphatott volna, ám... ez van. Ő már sosem fog repülni.
- Halj már meg... – morogta a fekete, ahogy unalmasan járatta lábát, az egyik lámpaoszlop tetején. Farka játékosan tekeredett a betonra, így ha esne se lett volna gond, ám hála pontos egyensúlyérzéken ettől sem tartott, csupán szimpla megszokás volt, a régi tanonc idejéből.
Oh igen, Stan Marsh pontosan emlékezett arra a napra mikor meghalt és arra is mikor egy űberfasz fogta azt a fejébe égette kis szarvacskáit. Ja hogy azt hittétek az nő? Mégis miből... azokat úgy teszik rá az ember fejére. Mint valami adóvevő, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni ha kell. Bár az az igazság, nem is tudott volna. Eleinte küzdött léte ellen. Halál, a halál után, felmászni a mennybe. Mindet megtett, de végül beadva derekát mára a legjobb ördög lett aki egyben a legjobb lélekbefogó is. Túl jó és ez a munka mely a fiú halálát szemléltette már unta. Bezzeg az előző. Ahol a kiscsaj leugrott meztelenül az egyik rádióállomás tornyáról. Izgalmasabb.
- HAAAALJ MEG – ordított oda, hátha a fiú meghalja, ám hiába. Sem ő, sem a kisebb tömeg rá se hederített, messzebbről pedig már szirénák zúgtak fel – ez most komoly?! Még a végén túléli... – suttogta, halkan csak magának, ahogy ugorva egyet kelt fel, majd körbenézve gondolkodott mivel préselhetné még kicsit ki, a fiúból azt a leheletnyi lelkét, ám amint meglátta ki van még a terepen farka egyszerűben merevedett meg, teste pedig remegve követelte a visszavonulást... amit ő pedig erősen támogatva már ugrott is el a másik oszlopra, majd a kövire. Nem... nem éri meg. Nem érdekli a koszos mócsingok megkaparintják, de nincs kedve még egyszer...
- Stan~ - Az árnyék belepte és pillanatokkal később lábai alatt már nem volt semmi. A szél susogott ujjai között és ahogy repült még csodálatos is lehetett volna, ha nem éppen egy nagyobb sötétkék szárnyú angyal kaparintja birtokába.
- Craig tegyél le! – kiabált rá, ám a fiú mint aki meg sem halotta volna, tartotta továbbra is markába, egészen addig míg el nem érték a legközelebbi sima és viszonylag üresebb háztetőt melyre nem éppen kedvesen dobta le – mégis mi a fasz bajod van?! Nem láttad, hogy dolgozok?!
- Nem értem miért ordibálsz? Letettelek – Hangja olyan nyugodt volt, amilyen egyszerűen szállt le. Pár szárnycsapás és a nagy kékség már hátához is simult. Csak ennyi volt. Bezzeg egy farkat két órába telik elrejteni, mivel azok utálják a szűk gatyát.
- Nem ez a probléma... éppen szedtem valaki--
- Lelkét. Tudom, én pedig mint őrangyal mentettem meg.
- Kértelek, hogy az ügyeimbe ne avatkozz bele...
Persze a fekete is jól tudta ez lehetetlenség. Barátja, vagy ismerőse? Rég nem tudta már igazán, a lényeg egy volt. Craig mindig ott volt, ha kellet ha nem... és talán pont ezért alakultak úgy a dolgok, ahogyan még ő se gondolta.
- A pokol messze van... – Lépett előrébb, ahogy karjait kinyújtva farkánál fogva húzta magához az ördögfattyat, ki habár mordult mégis jólesően simult a fiú karjába, majd felé fordulva ölelte is magához.
- A Menny is – Vágta rá, majd ahogy az illően fogalmazható, forrt össze ajkuk a tavasz első napján, mely csak boldogságot hozhat mindenki számára.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés