Léptek. Halk parányi léptek, mégis a gyorsaságuktól az egész folyosó remegett. Ezen állt, vagy bukott minden és ezt ő is tudta. Kardját erősen markolta, míg másik kezében a botot fogta. Azt a botot... ami mindent megváltoztathat. Övé a hatalom és senki másé.
- Hova hova...?
Hirtelen torpant meg, köpenye pedig azzal a lendülettel lebbent meg a fuvallattól. Szíve hevesebben kezdett verni, ahogy a kék szemek belemélyedtek tekintetébe, ám nem volt mit tenni. Kardját előrántva szegezte ellenségnek, ki csupán egy néma mosollyal viszonozta a gesztust.
- Nálam van a az igazság botja... nem árthatsz nekem, semmivel!
- Ez így is van... - Craig magabiztos volt, mi a feketét csak még jobban meglepte ám, amint rájött az előny nála van, kardját a magasba emelve kezdett szaladni. Léptei súlyosabbak lettek, és érezte azt az erőt, amit a bot adott. Játék, mégis gyerekként az ember elhiszi legyőzhetetlen. Ő is azt hitte. Keze erősen sújtott le, ám a nem várt fordulat még így is meglepte. Ugyanis a másik keze egy pillanat alatt fonódott csuklójára, majd ügyesen kicsavarva fegyverét, már a padlón volt. Túl könnyen...
- Akkor is! Amíg a bot nálam van semmivel nem árthatsz nekem! - kiabálta a kisebb, ám mikor a fekete felemelte áhított kincsét, szinte remény veszetten adta fel.
- A szabályzat azt írja elő, mivel egymagam vagyok nem vehetem magamhoz a bot-ot - mesélte mire a Stan ismét felkapta fejét és ahogy átfutottak a szabályok az agyában, bólogatva kezdett vigyorogni.
- Igen szóval...
- Nem árthatok neked semmivel. De ki mondta, hogy a bottal sem~? - Craig hangja ördögi volt, Stan pedig az esett után jó egy hétig a betegsátorban feküdt... hason. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés