Stan mikor felkelt, morogva, ült fel, majd felszisszenve, bicegett ki a fürdőbe, míg Craig még aludt kint, így nem is véve észre a sántítót, ki eközben, belépve a fürdőbe, csapata be maga mögött az ajtót, majd be is szállva a kádba, kezdtet bel egy hosszas fürdésbe. Mikor végzett, megtörülközve, vett fel egy tiszta boxert, majd ahogy kisétált még figyelte egy kis ideig, az alvó Craig-et, várva, hátha felkel, ki persze érezve magán a szempárt lassan felkelve pillantott fel.
- Hali.
Stan szinte azonnal felkapta fejét, ám nem szólva semmit, sietett be szobájába, majd zárta magára az ajtót.
- Ebbe meg mi ütött... - morogta, mégis feltolva magát most ő ment be a fürdőbe.
Eközben a kisebb várt, majd mikor hallotta, hogy Craig fürdik, ágyához sétált, majd leülve arra, várt tovább. Igen. Azt a pillanatot leste, hogy Craig elmenjen, és elvegyen tőle valamit. Ám ez sem tűnt olyan könnyű dolognak. A fekete persze dolga végeztével besétált szobájába. Nem még nem ment el. Összepakolt a ládikát, amit visszacsempészet rendesen lezárta, majd csak ez után sietett el munka helyére.
Stan pedig, ezután már be is ment szobájába. A dobozra nézett... majd a síkosítóra. Nem habozott, egyből a síkosítóért ment, majd elvíve magával, saját szobájába, helyezkedett el az ágyon, majd kezdte magát kényeztetni. A síkosítóval sokkal könnyebb volt, sőt három ujja is becsusszant, és nem is kellett sokáig csinálnia magának. Hamar elment, ám utána, ismét maszturbálni kezdett. Kétszer is elvitte magát. Mégsem volt elég. Igen, baromi jó volt, de azt az érzést nem kapta vissza, mint Craig-nél, így visszatéve a síkosítót ment a fürdőjébe ismét, majd lefürödve, feküdt vissza ágyába, és várt ismét.
Élvezete megtestesítője pedig, csupán este fele fáradtan cammogott haza, majd nyitott be.
- Hali! - kiabálta.
Stan pedig, már a nappaliban volt, felkelve a kanapéról, lesett ki.
- Hey.
- Kérsz enni? - kérdezte, mire Stan pillanatnyi hatás szünet után, bólintott.
Cuccait ledobva sétált a konyhába, majd a tegnap maradékot, bedobva a sütőbe kezdte melegíteni és egy jó 10 perccel már két tányérral tért vissza.
- Sült zöldség és sült. Ha valamit nem kérsz ne edd meg - mondta, ahogy a tányért elé rakta.
- Köszönöm. - vette el, majd a kanapéra ülve, kezdte villájával a kaját mozgatni.
Craig mellé csüccsenve, kezdett bele, ahogy Tv-t nézte, míg Stan ugyancsak ezt tette ám csak lassan, kis falatokat evett, jól megrágva. A mellette ülő néha rá pillantott, ám nem akarta elrontani ezt sem, így nem zavarta, bár ez se segített sokat, hisz a fiú a húsból alig evett, a zöldségből sem túl sokat. Mégis mikor letette a villát, rápillantott.
- Köszönöm.
- Egészségedre. Ha kérsz még valamit szólj - paskolta meg vállát, majd megfogva a két tányért felkelve lépet a mosogatóhoz, hol a maradékot a kukába szórta majd a többit még gyors elmosva indult is szobája felé. Stan pedig árgus szemekkel figyelte, ahogy bemegy szobájába, majd csak ekkor kelt fel, és nyitott be. Craig szinte azonnal felkapva fejét nézett ráérdeklődve.
- Igen?
Kinyitva az ajtót, lépett be, majd sétált oda hozzá.
- Kérhetek?
Felnézet rá, majd bólintott.
- Mit?
- Csinálhatnánk? - mondta és arca meg sem rezzent.
Még pislogott még rá párat, majd felhümmögve csúszott hátrébb.
- Gyere.
Egy pillanat kellett, mire összeszedte bátorságát, mégis utána, leült elé az ágyra, Craig ellenben rögtön megrázta fejét.
- Az alkalom nem jó, így te kezded.
- Kezdem? Szóval...? - kérdezte, mégis érdeklődve figyelte.
- Szopj le - felelte, ahogy tagjára bökött.
Lepillantott, majd egyből, lerántotta Craig-ről a nadrágot, alsójával együtt, annyira hogy tagja kint legyen, majd lehajolva, bekapva tetejét meg is szívta. Lepillantott és elégedetten hümmögött mégis megragadva Stan fejét húzta fel.
- Ez az elsőd igaz?
Szemeibe nézve, bólintott.
- Akkor próbáld kitapasztalni. Ne csak ess neki... - csóválta fejét, mire a másik biccentett, majd ismét elhajolva, most lassan nyalta meg kicsit. Csak Craig tagjára koncentrált, ahogy tovább nyalogatta, majd nyelve lassan tagjának tetejére vándorolt, és azon is végignyalt. Craig elégedetten pillantott le, ahogy kezével hajába túrt, melytől jólesően, szusszant fel, majd nyelvével meg is nyomta tagjának tetejét, mit halk sóhajjal nyugtázott majd lágyan masszírozni kezdte a kisebb fejét. Ahogy Craig masszírozta, úgy szuszogott halkan, és lehunyva pillát, egyre bátrabban nyalogatta, nyomkodta nyelvével, majd lágyan, ismét kicsit bekapta. Mitől ujjaival kicsit jobban belemarkolt hajába, ám mégis elégedetten morgott mire Stan jobban bekapta egy kicsivel, majd így, szívta meg lágyan párszor még, majd nyelvével kezdte lágyan dörzsölni, ahogy ajkaival rászorított többször is, mitől Craig farka pedig egyre jobban állt.
- Stan - hangja megcsuklott mégis araca változatlan volt - elég.
Ahogy kimondta felhajolva, vált el tőle egy cuppanással. Craig pedig fellökve magát ragadta meg vállát, majd nézet le, majd megragadva a síkosítót nyomott volna bejáratához ám keze megállt és nézni kezdte az üveget, mire már Stan is követte pillantását, majd el is kapta, mikor rájött hogy túl sokat használt el.
- Használtad? - kérdezte, ahogy ránézett.
- Igen, sajnálom. - mondta, de nem nézett rá, kivételesen, azért mert zavarban volt, és ez látszott arcán is habár nem pirult el.
Craig ismét elmosolyodott, majd végül megdöntve kente be a fiú fenekét, ám most nem várt. Három ujjával ellenőrizte, és elégedett volt.
- Tökély.
Felnyögve, dőlt is el, majd sóhajtott fel elégedetten, mire ki is rántva ujjait, már álló tagját rakta oda, majd hatolt a fiúba egy lökéssel, ki hátravetve fejét, nyögött fel ismét, majd arcára kiült az-az elégedett kéjes mosoly. Igen. Ez az érzés kellett neki, ezt imádta. Craig pedig ugyancsak elégedetten kezdett benne mozogni.
- Ah~ Ah~ - nyögéseit meg sem próbálta visszafolytani, sőt, belemarkolva a paplanba, húzta fel jobban lábait. A kéj pedig nem csak az ő de Craig agyát is elárasztotta ahogy egyre jobban mozgott benne. Saját combjaiba markolva, húzta feljebb, majd tartotta meg azokat, hogy még jobban belétudjon hatolni, ami ment is így mélyebbre süllyedve, majd megragadva lábait húzta magához és harapott bele. Stan felnyikkanva, nézett rá kissé dühösen, mégis a következő lökésnél már ismét kéjesen nyögött, ám Craig-et nem zavarta. Ismét megharapta most combját, ahogy mozgott. Stan megint felnyikkant, majd kezével, megfogva a másikét, markolt rá arra mire Craig szinte rögtön felsóhajtva hajtotta le a fejét és hirtelen nagyot lökött Stan-en, ki elégedetten nyögött fel, és persze ezt kiszúrva, ismét rámarkolt. Mire ismételten mélyen belement, ám újabbat is harapott mellé.
Felnyöszörgött kéjesen mégis felnyomva csípőjét, karmolt lágyan végig kézfején.
- Stan... -sóhajtotta, majd inkább elhúzva ragadta meg fenekét és úgy nyomta feljebb, mire felnyögve, vetette hátra fejét.
- Mégh~ - Mire kérésére, Craig csak jobban rámarkolva húzta magához. Nyála megcsillant szája szélén, ahogy arcára ismét teljesen kiült a kéj.
Craig ujjai lejjebb tévedtek, majd egyre erősebben markolt rá, hol combjára, hol pedig fenekére, Stan pedig egyre jobban nyögött és teste is egyre erősebben feszült meg, mit érezvén rántotta kissé feljebb így teljesen magára húzva, melytől a kisebb felsikoltva, élvezett el, ám nem csak ő. Craig lehajtva fejét ment el ugyancsak a fiúba, mégis tartotta erősen, ahogy beszívva illatát hallgatta, ahogy még nyögdécsel halkan, hála az orgazmus utóhatásának. Karjaival átfonta derekát, majd lökve rajta egyet döntötte el, ő maga pedig mellé gurult, majd ahogy elterült a paplanon, úgy sóhajtott fel jólesően. Végül pedig szemeit felnyitva nézet rá, majd kihúzódva fordult hátára, Stan pedig egyből, felé fordulva, bújt hozzá. Craig kezével átkarolva húzta közelebb. Nem volt tisztában ezzel sem. A szex kibaszott jó volt és neki már rég ez kellet. A sok munka és suli mellett ez szinte rá is drogként hatott, ahogy a másikra ki még hozzásimult, majd el is aludt, akárcsak Craig.

Másnap reggel felkelve nézet maga mellé. Meglepte, de nagy ügyet nem csinált ebből sem. Lassan feltápászkodott, majd kikászálódva foglalta be Craig a fürdőt.
Nem sokkal később, ő is felkelt, majd nyújtózva, az ágyon fetrengve várta hogy Craig végezzen, ki persze gyors volt, majd mikor visszaért egy száll töröközőben nézet rá a fiúra.
- Hali, kérsz reggelit - lépet szekrényhez.
- Kösz nem. - kelt fel, majd ment most ő ki, a fürdőbe, míg Craig vállat rántva öltözött fel, majd sétált ki és kezdett magának valami kaját csinálni.
Stan sok időt töltött a fürdőben, majd mikor végzett, már szárazon ment ki saját szobájába, ám megállva pillantott a nappali felé hol szalonna és tojás illata keringet és Craig a kanapén reggelizett, így végül belépve szobájába hajtotta be az ajtó, így öltözött fel.
Craig eközben a tévét nézve hümmögött néhány falat után, ám le is rakta a tányért mikor telefonja csörögni kezdett.
- Haló?
Felvéve nadrágját, sétált ki és ült le mellé a kanapéra, de csak a tévét nézte.
- Hali, igen. - kezdett bele vidáman Craig - dehogy zavarsz mond csak - hümmögött, majd egy hosszabb ideig csendben várt, ám mosolya csak szélesedett és végül elégedetten nyalta is meg ajkait. - Ott a helyem. Foglalj nekem is jegyet mindenképpen. Hali!
-Na, hova mész? - kérdezte, de nem nézett rá.
- El - kelt is fel, majd indult meg szobája felé, míg Stan cöhintve nézett ismét a tévére, majd kihasználva a lehetőséget feküdt el inkább a kanapén.
A nagyobbik mikor már ismét kijött Stan elé lépett, majd végig nézve rajta hümmögött.
- Talán megfelelsz...
- Hm? - nézett fel rá.
- Velem jössz - vigyorgott elégedetten.
- Mi?! - döbbent le ahogy hátra höklött.
Megragadva kezét már húzni is kezdte.
- Craig? Craig! Várj én nem mehetek sehova!
- Miért? - kérdezte, ahogy megfordult.
- Mert már ezer éve nem voltam sehol. - húzta el kezét morogva.
Craig még pislogott még rá párat, majd biccentett.
- Értem. Akkor menjünk - azzal már húzta is tovább.
- Egyáltalán hova akarsz vinni?!
- Kisállat kiállításra - felelte, de már ki is lökte az ajtón és maga után bezárta.
- Legalább a sapkám hadd hozzam! - kapaszkodott a kilincsbe.
- Minek? - Az ajtónak dőlve a kulcsot a zsebébe süllyesztette.
- Nem tudom... Craig nem akarok menni! - nézett rá kétségbe esetten.
- A múltkor kiszöktél anyagért, most miért nem tudsz kijönni - morogta.
- Mert most nem este van meg akkor csak nálam szétcsúszottabb embereket látok... - nézett félre.
- Remek, ennyi, akkor gyere - azzal ismét megfogva húzta tovább.
- De nem érted nem merek!! - fakadt ki belőle.
Megállva nézett hátra. Lassan végig mérte, majd lágy mosollyal húzta magához. Csípőjük össze ért és derekát is erősen fogta.
- Itt vagyok veled. Addig meg nincs gond.
Teste megremegett, és arca kivételesen tényleg vörös lett, mégsem mondott semmit.
- A hallgatás igent jelent szóval menjünk - jobban ráfogva oldalára húzta tovább elégedetten. Stan pedig csendben maradt, mégis ujjait tördelte.
Craig csupán az utcán engedte el, majd megfogva ott kezét így indult el vele. Stan pedig követte, ám fejét kissé lehajtva, nézett körbe-körbe.
- Nyugi, ingyenes. Haverom szervált jegyet. Ő nem jön szóval te meg ingyen bejöhetsz - mesélte, ahogy az utcákat nézte.
- Csak legyünk túl rajta... - morogta.
Elmosolyodott, ám csak tovább húzta, míg végül be nem fordultak egy nagyobb központba. Szinte minden fajta kisállat volt ott. A bazár nyitva állt és mikor Craig kiváltotta a jegyüket beljebb is mentek. Stan szinte azonnal közelebb lépve hozzá, ment mellette, ahogy az állatokat nézte.
Craig ugyancsak körbe szemlélt. Hörcsögök, papgájok, tengeri malacok. Kutyusok és minden egyéb. Dugig volt a hely és nagy volt a ricsaj is.
- Aranyosak~ - Nem mondott semmit, mégis tekintete megakadt az egyik ketrecen, mit észlelve nézett oda a másik is.
Azt a részt nézte, hol a kiskutyák és a kismacskák voltak. Igen szerette mind a két állatfajtát, főleg a kutyákat. Craig ahogy meglátta elmosolyodott, majd elengedve lágyan sétált el mellőle a tömegbe. Stan pedig, észbe kapva nézett körül, de mivel Craig sehol sem volt, morranva egyet, ment oda a kutyákhoz, majd leguggolva, nézett egy kis feketét, ki oda rohanva egyből próbálta megnyalni a ketrecnek támaszkodva, mire ujját a ketrechez tette, a kiskutya pedig nyüszögve kezdte nyalogatni, a fiú pedig halványan elmosolyodott.
- Hozzád illik - guggolt le mellé, Craig ki eközben ismét megjelent.
- Mi? Dehogy. - kapta el ujját.
- Nem? - kérdezte, és most ő nézte a kiskutyust.
Ki hol Craig-hez, hol Stan-hez szaladt oda.
- Ja ez csak egy kutya... - morogta, mégis szemében látszott, hogy tetszik neki a kis dög és tekintetét lesem vette róla.
- Elvinnénk - közölte végül Craig, ahogy a nőhöz fordult ki mosolyogva biccentett és kivéve a kiskutyust adta oda neki.
- Várj! - pattant fel. - Én nem tudom gondozni!
Ám már késő volt. A kutyus már mellettük rohangált míg a fiú a papírokat vette át.
- Hallod! Nem vagyok rá képes...! - nézte kétségbe esetten a kutyát. - Nem akarom, hogy szenvedjen...
- Kész, köszönöm - azzal elvéve az ingyen pórázt rakta a kutyusra - na gyere - vigyorgott Stan-re - menni fog.
- Nem fog... - nyöszögte, megint lenézve a kutyusra.
Craig viszont megragadva már húzta is kifele vissza a lakásukra.
- Mi a neve?
- Reno... lehetne. - hümmögte, még mindig a kutyát nézve.
- Akkor Reno - simogatta meg a kutyus fejét - mostantól ő a te felelőséged.
- De... - nézett fel Craig-re szemöldök ráncolva.
- Kell venned neki, eledelt tanítanod kell és sétáltatni. Foglalkozni vele - bökött a kiskutyára, majd Stan-re pillantott - ne hagyd, hogy szegényke unatkozzon, vagy rossz sorsa legyen~
- Ez nem ér így nem lesz időm... linkeskedni. - nézett Craig-re morogva.
- Pontosan, jobb ha végre kicsit visszajössz a valóságba - simogatta meg fejét.
- Minek... - morogta, de a kutyát jobban ölébe fogta.
- Mert akkor végre tudnál egyedül élni és visszamenni akár az egyetemre is - válaszolta, ahogy felértek.
- Nem akarok visszamenni. - morogta.
- Meglátjuk - benyitva lökte előre, majd ő maga utána lépdelt be.
Felmorrant mégis utána, leguggolva, tette le a kutyust és vette le róla a pórázt, míg Craig pedig beljebb lépve rögtön a konyhában kinyitva a hűtőt szedett elő egy kis maradékot, majd néhány tányért kezdett előkotorni.
Eközben a kutyus nyüszögve nagyon örült, és többször is Stan-re ugrált, majd elkezdett körbeszaglászni.
- Raktam ki neki vizet és kaját - kiáltott oda a fiúnak, ahogy a konyha pultja mellé rakta a vizes tálkát és a kis falat húst - de többször neked kell.
- Kösz... - morogta, mégis felkelve, ment a kutya után ki kiszagolva már oda is futott és enni is kezdett.
- Te a kutyát én meg téged etetlek, jól nyomjuk~
- Ha-ha... - morogta, ahogy ránézett. - Nem is eszek...
- Kéne - azzal egy darab kis husit a szájába nyomott.
Mire felmorrant, de nem köpte ki.
- Minek?
- Hogy jobb erőnlétbe legyél. Komolyan sex közbe sem az igazi, olyan kis nyurga vagy - vigyorgott, ahogy megpaskolta, majd már el is lépet mellette, Stan pedig utána nézett, majd le a kutyára, végül pedig felmorranva, állt neki főzni.