Kb. jó 6 óra múlva, tért magához. Felülve, nézett körül, ám Craig még mindig szobájában kuksolt.
Felkelt, majd odasétálva, kopogás nélkül, halkan nyitott be, és lesett be. Az ágyon hevert. Oldalánál gépe volt még valami kissé halk szám ment mellette, míg körülötte és rajta képek sokasága melyeken vörös filccel voltak mindenfélék bekarikázva és írva. De persze aludt. Halkan szuszogott, ahogy a papír a mellkasánál emelkedett és süllyedt.
Stan pedig, ezt kihasználva, osont be, majd nézett körül. Persze, szeme egyből megakadt a szelencén, majd azt felkapva, távozott halkan és csukta be maga után az ajtót. Ezután, ismét magához véve egy konyhakést, sietett be szobájába, majd elbújva az asztal alá, kezdte ott feszegetni. Talán fél óra és már Stan ajtaja ki is csapódott helyéről mire a fiú egyből maga mellé rejtette a ládát, és a kést, és megrezzenve, pillantott az ajtó felé, sejtette hogy a másik dühös, így a széket megfogta, hogy legalább az védje.
- Adok 5 másodpercet, hogy visszaadd a ládát - közölte, ám nyugodt volt - 1...2...
- Nincs nálam! - nyöszögte.
- 3...4 - számolt tovább, de már közelített felé.
Stan pedig remegett félelmében, mégis csak inkább, jobban hátrébb húzódott így takarva a szelencét.
- 5... - felelte közömbösen - ennyi.
Teste remegett, ahogy szíve is hevesebben vert félelmében, ám már két kézzel fogta maga elé a széket. A fekete pedig már előtte volt. Lenézve látta meg a dobozt, majd sötét pillantással nézet vissza Stan-re. Nos, ő megunta de nagyon.
- Nos... asszem most olyat kapsz amit sose fogsz elfelejteni - felelte mosolyogva, ám abban se volt semmi kedves, ahogy elkapva a széket egyszerűen elrántotta onnan.
- Ne, ne, ne, ne kérlek... - nyöszögte halkan, ahogy riadtan nézett fel rá, és próbált még hátrébb menni de a doboztól nem tudott, és amúgy sem lett volna hova.
- De - előre nyúlva ragadta meg haját, majd így kezdte kifele húzni.
- Ne! Nem! Elég! Hagyjál nem bánthatsz! - nyöszögte, kezét karmolva.
Craig viszont mint aki nem is érezné ment tovább, majd ismét helyére bilincselve a feketét sétált a konyhába.
- Tudod mi a legjobb dolog? A fájdalom. Az ingyenélők ebből drogoznak. Akik vagdossák magukat, kést szúrnak magukba, a víz alatt maradnak. Imádják a fájdalmat. Szinte ezért élnek.
Stan pedig kezét próbálta minél erősebben elhúzni, most tényleg tépte a bilincset.
- Én nem vagyok mazó!!
- Nem. Majd leszel - hümmögött, ahogy elővéve egy lábost kezdte azt vízzel megtölteni - a gatyádat vedd le.
- De... nem lehetsz dühös! Te vetted el azt ami az ENYÉM! - morogta, mégis kétségbe esetten egyre erősebben próbálta kihúzni kezét, mindhiába. - Miért nem adod simán nekem? Felőlem ellakhatsz a vendég szobában leszarom csak hagyj békén...
- Szarni a világra. Ez a te életszemléleted - mikor a lábos megtelt azt a tűzhelyre rakta, ahogy le is fedte és kezdte melegíteni a vizet - mindenre ami jó. Valaki gondoskodott rólad és törődött veled. Akár egyszer is mondtál neki köszönetet ezért, vagy megháláltad?
- Lófaszt se tudsz rólam, akkor mit okoskodsz?! - morogta, mégis felkelve egyre jobban tépte.
- Tényleg nem. Apró feltételezések, mert sosem mondasz magadról semmit, de - hümmögött, majd megfordulva sétált oda - kit érdekel. Számomra csak egy kis fiú vagy aki drogozik és egy faszkalap. Ja. Tudod mi jár a faszkalapoknak? Semmi - arca elkomorult, ahogy elővette kését, majd egyszerűen levágta  a másikról a nadrágot.
Stan pedig remegve, húzódott hátrébb, így nekiütközve a radiátornak.
- Lefogod égetni a pöcsöm?... - nyöszögte.
- Megbaszlak - tépte le róla az alsót is - aztán kapsz egy meleg zuhanyt.
- Mi?! - nyikkant fel, ahogy jobban hozzásimult a radiátorhoz. - Ne! Jó leszek!
- A faszkalapok hazudnak - nem várt. Benyálazva ujjait, csak ennyi kedvezménnyel rögtön két ujjal hatolt bele, majd húzta így magához.
Fájdalmasan sikkantott fel, ahogy próbálta Craig-et ellökni.
Ám erősen fogva ollózott benne, majd nem várva harmadik ujját is bele nyomta.
- Lazulj el.
- Hogy??! Tudod, hogy fáj?? - üvöltötte dühösen, mégis könnyei már kibuggyantak.
- Bocs, a bogyók nélkül nem megy mi. Akkor hozzá kell szoknod a fájdalomhoz - mosolygott, ahogy ujjait erősen mozgatta - Megduglak aztán a meglepi és a ha ébren vagy még a végére megkapod az adagod - hajolt oda.
Teste megrezzent.
- Ha ébren maradok, kapok?... - motyogta.
- Mi ébren? Ugyan~ jól kell lenned. A fájdalmat is tűrnöd kell tudod ~ - mosolygott, majd ujjait kihúzva fogta meg combjait, majd elővéve tagját kezdte fenekének dörzsölni.
- Nem bírom... a fájdalmat.... - motyogta, de agyában már csak a drog járt.
- Nagy kár. Mert  ha látom, hogy fáj akkor nincs drog. Jól kell lenned. Ébren kell maradnod. Akkor kapsz - azzal bele is hatolt. Kissé nehézkesen és őt magát is szorította, mégis erősen tolta meg csípőjét.
Hangosan szusszant fel, mégis hangját elfojtotta, ahogy erősen alsóajkába harapott, vére is kibuggyant, de nem érdekelte, tartania kellet magát. Craig pedig elmosolyodva kezdett el mozogni, mi persze borzasztóan fájt neki, ám kezét szájához téve, inkább ujjait harapta, ám hang nem jött ki a  torkán csak szuszogás. Craig pedig elmosolyodott, majd előre hajolva erősen harapott kezébe. Teste megrezzent, pilláit görcsösen hunyta le, de fájdalmas ordítása helyett csak ismét felszusszant. Mozgása nem állt le, ám kissé előre dőlve kapcsolta ki a bilincset, ám Stan nem vette el a radiátorról, sőt inkább erősen markolta azt, de hála a feketének nem sokáig tudta ezt sem. Craig ugyanis megragadva kapta ölébe, majd így állt fel vele. Mire csak másik kezét is a radiátorra tette, majd erősen markolt bele. Craig viszont egy apró lökéssel szakította el onnan, majd megfogva fenekét kezdte a tűzhely felé vinni.
Tehetetlenségében, saját combjaiba markolt erősen, ám hangját továbbra is visszafojtotta.
- Nyugi már csak a fürdő van hátra - súgta fülébe, ahogy egyre közeledtek a már gőzölgő edény felé.
Teste meg-megremegett, ahogy könnyes szemekkel nézte kissé homályosan a gőzölgő edényt.
- Nyugi. A farkadra úgy sincs szükséged csusszant ki belőle, majd megfordítva rakta is le lábaira.
Megrogyott, mégis utána tartva magát, állt meg lábain, ám teste remegett, és lehajtotta fejét.
- Ennyi? Hagyod, hogy főzött virslit, csináljak belőled?
Kezeit, lassan, ágyéka elé tette, így fogva tagját, majd megrázta fejét.
- Nem? Ohh micsoda értelmes Faszkalap - megpördítette, majd így nézet a szemébe - nagyon is az...
Lehajtotta fejét, hogy legalább ne kelljen a szemébe néznie.
- Szóval, közölnél végre velem valami érdekeset is? Mert hidd el engem nem érdekel a faszod - rázta meg fejét, ám még mindig fogta vállát erősen - tényleg ha kell levágom tőből de a vér... nos nem azt nem csípem.
- Mit közöljek? - kérdezte, hangja kissé megremegett de nem nézett fel.
- Hogy miért nem akarsz normális életet?
- Félek. - nyögte ki halkan.
Craig hallgatott, majd hümmögve bólintott.
- Mitől?
- Ciki... - hajtotta le jobban fejét.
- Rendben, akkor ne mond el - vont vállat, ám még mindig fogta.
- De akkor bántani fogsz... - suttogta.
- Ha nem mondod el? Ja - bólintott.
Megrezzent, nem. Nem akarta, hogy bántsa a másik.
- Félek... a sextől. És a bácsiktól.
Craig pedig elhallgatott, majd előre hajolva zárta el a tűzhelyet, majd megfogva Stan kezét kezdte húzni.
Stan pedig, kissé dülöngélve bár, de követte, ahogy tudta.
Mikor elérte a szobáját rálökve az ágyra zárta be az ajtót.
- Hallgatlak - dőlt neki, de szemével már a szobát térképezte fel. Keresett valamit.
- Régen... mikor Kenny elkezdett modellkedni. Mindig én vittem neki a cuccot. De csak vittem, sose nyúltam hozzá... aztán az egyik pasas, akitől megvette nekem. Nem pénzt akart... molesztált meg... minden... - nem akarta részletezni, ahogy félre is nézett. - Mielőtt betehette volna... leütöttem és elfutottam. Vérzett a feje lehet megöltem nem tudom... és. Azóta kísért ez az egész... ezért kezdtem drogozni...

Craig bólintott, majd végül asztalhoz lépve szedte ki belőle a síkosítót.
- Értem - lépet oda, majd az ágyra dobva azt mászott a fekete fölé, ahogy elfektette, ki csak oldalra nézett, ahogy kezeit mellkasa előtt tartotta.
- Új ajánlatom van - mosolygott le rá, ám most látszott a kedvesség - megmutatom mi a jó szex. Ha nem élvezed, de őszintén nem élvezed, és még csak fáj is adok két csomag heroint.
Felpillantott rá.
- Tényleg?
Bólintott.
- De, őszintén! A végén megfogom kérdezni és jó lenne ha őszintén válaszolnál.
- Őszinte... leszek. - bólintott egy kisebbet, hisz úgy volt vele úgysem fogja élvezni.
Craig pedig elmosolyodva hajolt előre.
- Tudod mi a a szex-ben a jó. Az élvezet, Attól a baromtól nem kaptad meg - ujjait lágyan simította végig csípőjén, majd hajába túrva kezdte fejét masszírozni - ő nem is akart neked adni.
- Miért... te akarsz? - nézett a szemeibe.
- A szex élvezet. Ha a te nyelveden kelljen mondanom legális Drog - azzal bele is kezdet. Lehajolva csókolt a fekete nyakába, ám felhajolva ujjaival pólóját gyűrte fel, mire teste megrezzent, hiszen mikor a másik megcsókolta nyakát, az a fura bizsergés futott végig rajta, majd lepillantott, saját mellkasára, hol Craig lágyan simított végig, majd ismét elvigyorodva hajolt lejebb.
- Nyelvet ki.
Stan pedig, felnézve rá, dugta ki nyelvét, melyhez hozzáérintve sajátját lassan csusztatta be, majd így csókolta meg, mire Stan megrezzent, de nem csókolt vissza, nem mert. De Craig viszont tovább csókolta, ahogy mellkasát simogatta, így ahogy csókolta, úgy sóhajtott csak fel egyszer halkan. Jó érzés volt, nagyon is, így lassan automatikusan csókolt vissza félénken, mire már Craig mélyebben megcsókolva kezét lejjebb simította. Teste pedig megfeszült, ahogy ismét halkan felsóhajtott.
Végül elérve combját markolt bele és elválva ismét nyakát kezdte harapdálni, melytől kábán sóhajtott fel, ahogy lepillantott saját combjára, nem értette, hogy lehet olyan jó ott. A fekete pedig combját markolva hajolt el, majd lassan kulcscsontján is végig nyalva csókolt mellkasába.
Teste megremegett, de most nem a félelemtől, nem a fájdalomtól, a kéjtől, ahogy ismét felsóhajtott.
- Szét a lábakat - suttogta, majd felhajolva ragadta meg a síkosítót.
Stan pedig pár pillanatnyi habozás után, lassan, kissé széttette lábait. Mire a síkosító pedig előbb tagjára csöppent, majd lassan azt bejáratához folyatta.
- Tudod ezt kár lenne elveszteni - markolt rá tagjára és kezdte azon jártatni kezét.
-Ah~ - nyögött fel egyből, majd oldalra döntve fejét, harapott lágyan épphogy alsóajkára, hogy ne fájjon neki, mire lassú majd fokozottan gyorsult, ahogy baljával bejáratán kente el, melytől teste többször megrezzent, tagja pedig, hamar felállt, ahogy halkan, reszketve nyögdécselt.
- Itt milyen? - kérdezte, ahogy kissé megnyomta neki bejáratát.
Felszusszanva, harapott jobban alsóajkába.
- Jóh... - suttogta, és lábait is kicsit jobban széttette.
Hála az előbbinek ujjai könnyedén csusszantak be, ám elégedettségében tagját még mindig kényeztette.
- És még milyen lesz~
- Már ez is... annyirah... - vetette kissé hátra fejét, ahogy nyögése félbeszakította beszédét. Igen. Élvezte és még sosem érzett ehhez foghatót.
Craig ujjai simán csusszantak be, majd így kezdett ollózni benne. Felnyikkant, mégis teste hamar ellazult, ahogy csípőjét kezdte kicsit mozgatni, a fekete pedig megnyalva ajkát húzta ki ujjait, majd most saját tagját is bekente. Stan halkan pihegett, ahogy csalódottan, tolta fel kicsit csípőjét így jelezve hiányát, ám vissza kapva most tagjával ment bele és így lehajolva ismét megcsókolta. Belenyikkant a csókba, de csípőjét nem nyomta le, melytől a fekete viszont beljebb lökte magát.
Hátravetve fejét, szakította meg csókjukat, ahogy felsikoltott halkan.
- Nagyh... - szuszogta.
- Fáj~? - nyalta meg ajkait.
- Kicsith... deh... - pilláit felnyitva, nézett rá kábán. - Neh vedd ki...
- Nem venném - sóhajtott fel ő is, majd lassan mozgatni kezdte csípőjét.
Felnyögve, ismét hátravetette fejét, ahogy kezeivel Craig hátába kapaszkodott, ki csak közelebb húzta magához, melytől pedig testét felnyomva, simult jobban hozzá.
Craig végig nyalva nyakán szívta meg bőrét, ahogy egyre gyorsított a tempón miközben csípőjére markolt. Stan pedig egyre hangosabban, és kéjesebben nyögdécselt. Lassan teljesen elengedte magát így élvezete is csak nőtt, ám nem csak neki. Valami egész más volt most. Craig erősen rámarkolva mozgott egyre erősebben, míg Stan feladva alsó ajkának harapdálását, nyögdécselt hangosan, ahogy teste vonaglani kezdett. Craig pedig itt unva meg kapta el lábait és feltolva mélyebbre nyomta magát, ahogy bele harapott combjába.
- Ahh neeh~ - nyögött fel, ahogy nyála megcsillant szája szélén. - Mégh~ mégh~
Mire csak jobban hátranyomva lábait mozgott gyorsabban, majd elkapva tagját kezdte azon is mozgatni a kezét, melytől remegve, sikoltott fel, ahogy teste megfeszült, egyre erősebben. De nem csak ő. Craig szintén egyre csak akarva jobban kényeztette majd lehajolva ismét megcsókolta durván és mélyen, és ez tökéletesen elég volt ahhoz, hogy Stan egy hangos nyögéssel, élvezzen el, ahogy a fekete is. Magához húzva élvezett bele, ám a csókot nem szakította meg, melytől pedig a másik egyre kábábban csókolt végül pedig teste teljesen elernyedt.
Craig elhajolva, lihegve tartotta magát, ahogy az élvezet végig szánkózott gerincén, majd felszusszanva csusszant ki a fiúból, majd dőlt le mellé, ki lábait kissé összezárva, sóhajtott fel, majd szuszogott halkan.
- Na? Milyen volt? - kérdezte, ahogy szusszanva tolta fel magát és hangját is megtalálta.
- Isteni... - suttogta maga elé.
Craig erre gúnyosan elmosolyodott.
- Akkor asszem nem kapsz Heroint.
- Hmmh... nem is kell. - mormogta, majd oldalára fordulva, avagy Craig felé, szusszant fel.
A fiú még jobban elmosolyodott, majd felkelve lépet el mellőle, ám Stan viszont nem is zavartatva magát, szuszogott jólesően az ágyon.
Mikor visszajött már tiszta alsót hozott magával mit rádobott Stan-re, ám az már rég az igazak álmát aludta.
- Ki hitte volna, hogy ez jót tesz neki - hümmögte, majd behajtva ajtaját inkább kint a kanapén pihent le.