Stan mikor felkelt, morogva, ült fel. Körül nézett, de... csak egyvalamihez volt kedve. Belőni magát. Nem tudta mennyi ideje van, és hogy Craig figyeli e, de nem érdekelte. Író asztalához lépve, megint felszedte az alját, majd kivéve a heroinos cuccait, próbálta megint belőni magát, székén ülve. Craig viszont most nem jött, így még egyszer az ajtó felé lesett, és mivel nem jött senki, felszívva a lét, lőtte is be magát. Amint a cucc a szervezetébe jutott, jólesően felsóhajtva, ejtette el a tűt, engedte el a szíjat mivel leszorította kezét, majd a karfát ölelgetve, hunyta le szemeit ahogy felkuncogott, majd lassan, leesett a székről is.

Stan mikor felkelt, Craig még nem volt otthon. Ezt egyből kihasználta. Felpattanva, sietett  fürdőbe, majd megfürödve, csak egy új boxert vett fel, majd magához kapva egy halom édességet, ült be a tv elé, és nézte azt. Bambán. Nem foglalkozott az adással, és habár tömte magába a gumicukrot, csokis kekszet.... olyan nyomottnak érezte magát mint még soha.
Végül délután fele ért haza a fiú. Fáradt volt és szemei alatt karikák éktelenkedtek.
- Hali - intett a feketének, ahogy odasétált - jó voltál, amíg nem voltam?
- Ha a zabálás bűn akkor nem.... - morogta, rá sem nézve, ahogy újabb kekszet kapott be, de hiába a sok édesség, kicsit sem dobta fel.
- Na egyszer jó fiú voltál - lépet mögé, majd simogatta fejét, ahogy egy cukrot ejtett az ölébe. Epreset - a jutalmad.
- Nem vagyok kutya... - morogta, majd az újabb üres dobozt félredobta.
- Hogyne - lépet el mellőle be szobájába.
Stan pedig, felkapva a dobozt, inkább utána hajította morogva, majd felszusszanva, ismét szomorúan nézett maga elé.
Eközben Craig átöltözött, majd a konyhába sétálva egy zacskóval kezdett kaját csinálni. Stan pedig, megunva a tévét, sétált ki a konyhába, majd, még az ajtóba sem lépve, bújt meg félig az ajtófélfa mögött, ahogy őt leste.
- Tudsz főzni...
- Tudok - aprította a zöldséget, ahogy a sütőben már valami főszeres szag szállt ki.
Elhúzta száját.
- Nincs aki főzzön rád. - morogta.
- Rám nem is kell - nézett felé - sosem igényeltem azt, hogy kiszolgáljanak.
Csak felmorrant, majd lassan, végigmérte Craig-et, és szidta magát, hogy nem szúrta ki, milyen is valójában. Ki pedig ismét a zöldségekre figyelt, majd mikor kész volt, kihúzva a sütőbennlevő tepsit öntötte azokat a hús mellé, majd meglocsolva egy kis olajjal zárta be, majd vette fel a hőfokot. Összeszűkült szemekkel, méregette a sütőt. Igen. Régen ő is tudott, és szeretett is főzni, ám most minden normális kajától a hányinger kerülgette...
Craig Stan-re nézet, majd megrázta a fejét és ismét belenyúlt a zacskóba és elővett belőle egy nagyobb kukoricás pakkot.
- Tessék, gondoltam úgysem eszel majd meleg ételt.
Odalépve, vette el, majd lépett is hátrébb.
- Kössz...
- Nincs mit - mosolygott rá, majd tovább a sütőt nézte.
Kikerülve, ment a mikróhoz, majd tette be a kukoricát, és kapcsolta be, majd mikor kész volt kivéve a zacskót, már el is ment a konyhából. Craig pedig csak ekkor pillantott rá szeme sarkából.
Ám már el is suhant, majd visszaülve a kanapé elé, nyitotta ki a zacsit, majd várta, hogy kihűljön a kukorica. Míg Craig ismét kisétált onnan szobájába.
Utána pillantott, majd mikor Craig bement, elsétált a kanapéról, ismét szobájába ment, majd bekapva egy újabb xanaxot, ment vissza a nappaliba, majd bambult tovább a tv-re, ahogy lassan enni kezdte, majd azt is, félbe hagyta.
Craig viszont most nem foglalkozott vele. Szobájában sebese gépelt.
Stan-t pedig ez nem is zavarta. Nyugisan nézte a tévét. Majd egyszer csak eldőlt, egy ideig még nézte a tévét, majd bealudt.
Kicsivel később Craig kezdte keltegetni, mire nyöszögve kelt fel, majd nézett fel rá kábán.
- Mi az...
- Nem aludhatsz állandóan, mozognod is kéne - mondta nyugodtam.
- Nincs kedvem. - gömbölyödött kissé össze.
- Akkor megbaszlak - felelte könnyen, ahogy már seggén végig is simított.
Megrezzenve tette oda kezét.
- Ahhoz sincs kedvem...
Szemöldöke a magasba emelkedett, majd nagyot csapot a másik fenekére.
Felnyikkant, majd mindkét kezét a seggére tette.
- Hallod... nincs kedvem...
- Mit vettél be? - kérdezte, ahogy lehajolt.
- Hm? - nézett fel rá. - Már nincs semmim...
- Semmit mi - hümmögött - helyes.
- Adsz? - nézett fel rá. - Csak egy kis... herkát....
- Nem - rázta meg a fejét, helyette ismét egy cukrot nyomott a kezébe - itt van ez.
- De ez... csak cukor...  nyöszörögte, ahogy eldobta.
- Nincs más - vont vállat.
- Nálad van az összes anyagom... - felhajolva, fogta meg pólóját. - Muszáj adnod...
- Nem muszáj. Majd kapsz, de most biztos nem - rázta meg fejét.
- Miért nem... - nyöszögte, ahogy erősen markolta meg Craig felsőjét, mégis visszaesett a kanapéra.
Végig mérve csóválta a fejét, ahogy felhúzva ült mellé.
- Craig... komolyan nem bírom... - felhúzva lábait, temette félig arcát egyik kezébe. - Ezt nem csinálhatod velem....
- De igen - dőlt hátra - megtehetem.
- Ebbe belehalok... - tette másik kezét is arcár, ahogy sírni kezdett.
Craig pedig magához rántva ölelte, ahogy fejét simogatta, mely most nem is zavarta, csupán sírt ahogy teste többször is megfeszült, majd erősen markolt Craig felsőjébe, ki erre csak tovább simogatta. Stan pedig, közelebb bújt hozzá, ahogy lassan ráharapott felsőjére, és azt kezdte rágni kínjában, de ez sem zavarta. Csak tovább ölelte, ahogy kissé közelebb húzta. Ő pedig csak sírt, majd egyre erősebben szorította a felsőt, ahogy egyre kevésbé bírta. Craig pedig elővéve telefonját tárcsázta a szőkét.
- Kenneth. - kapta az fel, míg Stan elengedve Craig-et, pattant fel, és indult el szobája felé.
- Hey mi újság?
- Ahh megvagyok, veled? - kérdezte, míg Stan hangosan csapta be ajtaját. Nem foglalkozott semmivel, kellett valami, így elővéve egyik ekijét, kapta be.
- Kikészülök a sulitól, de megvagyok - dőlt hátra.
- Ilyen nehéz a suli? - kuncogott fel, míg bent Stan, összerogyott íróasztala előtt, és halkan felsóhajtva, terült ki a földön.
- Ja, tekintve, hogy átpakoltam az óráimat, kicsit húzós - mosolyogta.
- Na és milyen a házi kedvenc? - mosolyodott el ő is.
- Drogos. Esetleg ha sír és kivan, hogy adjak neki, mit kéne tennem? - kérdezte.
- Adnod? Nem vonhatsz meg minden tőle hirtelen, akkor befog csavarodni. - hümmögött.
- Én adok, de Heroint követelt, meg szerintem többször is nyomta magába.
- Ugyan. Ha sír akkor már nincs neki... hm. Gondolom a nyugtatói is elfogyhattak, ha kérlel.... - hümmögött, majd felkapta fejét. - Hogy-hogy nem szökött el?
- Megfenyegettem - dőlt hátra.
- He? Megfenyegetted? - kuncogott fel, majd hangja komoly lett. - És bevált. Mivel?
- Hogy elveszem a kis kincsét - nézett az ajtó felé.
- Heh... heh. Várj. Megakartad baszni? - lepődött meg még ő is.
- Ja, mi ezen az olyan nagy kunszt?
- Hmmm semmi, azt hittem a szőkéket szereted... - nevetgélt fel. - Meg hát. Ahogy észrevettem Stan eléggé érzékeny ilyen téren... komolyan még mindig szűz... - sóhajtott csalódottan
- Te se hiszed el mi? Pedig nagyon szűk odalent. Három ujjam alig ment be, bár az első könnyebben - vigyorgott magában.
- Ja asszem molesztálta már valaki. - hümmögött, ahogy ismét beült egy kávézóba. - Nem hiszem hogy magát megujjazta volna.
- Az biztos - szemeivel ismét az ajtót pásztázták, majd felkelve kezdett felé is menni - na de most leteszem.
- Hajrá, azért maradjon életben. - nevetgélt, majd ki is nyomta.
Craig pedig elrakva mobilját nyitott be a feketéhez, ki még mindig a földön feküdt, halkan sóhajtozott, ahogy a szőnyeget simogatta, kábán.
- Eki... - szűrte le a látottakból, majd odamenve bökte meg.
Mire felszusszant, majd saját alsó ajkát, kezdte harapdálni lágyan.
- Kár beadni neked - simogatta.
Mire jólesően, nyöszörgött fel, és kissé hozzá dörgölőzött a szőnyeghez.
- Teljesen felizgulsz... - morogta, ahogy inkább felkapva dobta az ágyra.
Felnyikkant, ám utána csupán, bele markolva a paplanba, mosolyogva felsóhajtva, dörgölőzött ahhoz.
- Őrült vagy - paskolta meg, majd így sétált ki.
Semmit nem érzékelt belőle, elvolt magával órákig, majd mikor elmúlt a hatás, be is ájult.

Stan mikor felkelt, morogva, simogatta meg kiszáradt száját. Szomjas volt, így felkelve, indult el még kómásan, a konyha felé. Ahogy áthaladt látta, hogy Craig a kanapén aludt, ám le se szarva a konyhába érve, vagy egy liter vizet bevedelt, majd visszasétált a nappaliba. Craig-re nézett, majd elhúzta száját. Semmi tartaléka nem volt, így, a vendégszoba ajtajához lépve, próbálta feltörni, pengével, dróttal, mindennel, ám lehetetlen volt. A zár új típusú csak kulccsal nyitható volt, ám Stan ennek ellenére, tovább próbálkozott, végül már az egyik konyhakéssel, próbálta feszegetni.
- Stan... - Craig türelmesen állt felette ám nem tetszett neki az egész.
Megrezzent, a kés is kiesett kezéből, ahogy felé fordult.
- C-Craigh... heh... - nézett fel rá. - Mióta... állsz itt?
- Nem tudom... mióta nekiestél, azóta hallgatom - a falnak dőlve csak fejét rázta.
- Szóval nem vagy mély alvó... - mondta, ám meg sem mozdult.
- Nem, de te az leszel, ha nem mész el a szobámtól - lökte el.
- Ez még mindig az én házam! - morrant fel.
- Nem sokáig - felelte könnyedén.
- Ezt meg hogy érted? - sziszegte, ahogy fel is pattant, de a kés még ott volt a kezében.
- Ha így haladsz nem fogsz itt  maradni - előbb a késre, majd rá pillantott.
- Ez az én házam... nem dobhatsz ki... - sziszegte, ahogy rámarkolt a késre.
- Nem mondtam, hogy kidoblak - rázta meg a fejét.
- Akkor meg? - méregette.
- Egyszerű, vagy magad halsz meg vagy elszállítanak.
- Kezd elegem lenni belőled... - hümmögte, pislogva, ahogy teste is megrezzent.
- Nekem is, de ez van - megfordulva sétált vissza.
Stan pedig, tovább feszegette az ajtót, így egyre karcosabbá tette. Persze, őt nem érdekelte ha Craig-nek elege van. Már nagyon várta hogy végre elmenjen, ám az ajtó még nagy sokára sem nyílt ki.
- Stan, idejönnél kérlek?
Nagyot reccsent a fa, mégis végül elejtve a kést, sétált oda hozzá.
- Igen? - nézett le rá, de egyre ingerültebb volt.
Megállva előtte ragadta meg, majd hajánál fogva nyomta le a padlóra, mire felnyikkanva, morrant is fel.
- Köcsög... - sziszegte halkan.
Amint a földön volt ráülve derekára engedte is el.
-Szállj le rólam... - sziszegte, ahogy mocorogni is kezdett, halkan nyöszögve.
- Nem - felelte könnyedén.
- Minek ültél rám?! - kérdezte dühödten.
- Ha kitudsz szabadulni alólam, kapsz hekát - mosolygott rá - de le kell löknöd.
Mintha agyában kattant volna valami, úgy kezdett egyre jobban mocorogni és néha majdnem le is lökte magáról. Craig viszont erősen tartotta és órájára nézett. Igen, ez jó terv volt. Stan küzdött és végül, nagy nehezen, épp hogy lelökte magáról, majd rá is ugorva, nyomta le a földre.
- Na ide vele~ - lihegte.
- Tudod mennyi ideig próbáltál meg lelökni? - kérdezte, de már tápászkodott fel.
- Leszarom add a herkát! - vágta rá.
- Az elfogyott, mást? - kérdezte.
- Herkáról volt szó! - remegett meg.
- Nem, mondtam hogy azon kívül bármi - felelte közönyösen.
- Hazudsz. - vágta rá hidegen.
- Nem csak annyira kiéhezett vagy, hogy már nem hallasz semmit.
- NEM! Áhhh mindegy leszarom mit csak valami erőset... - sziszegte dühösen.
- Erőset mi - hümmögött ahogy egy kis pirulát ejtett a kezébe.
- Mi ez? - nézett fel rá, keze mégis meg-meg remegett, ahogy visszafogta magát ne kapja be.
- Nyugtató, Metadon - mosolygott rá.
Stan pedig egyből bekapta majd szuszogva, várta a hatást.
Craig ugyancsak nézte, hogy lenyugszik e tőle és persze le is nyugodott, lassan eldőlve, szusszant fel.
- Na milyen? - hajolt fölé.
- Jó... - hümmögte kábán. - De olyan kevés...
- Lassan ennyivel is be fogod érni - paskolta meg.
- Nemh... - nyöszögte, ahogy átfordult oldalára. - Ez nagyon nem elégh...
- Elég lesz - felelte könnyedén.
- Bazd meg. - felelte ő is könnyedén.
- Téged? Örülnél neki mi~ - vigyorgott, ahogy combjába markolt.
Teste kissé megfeszült, ahogy halkan fel is nyögött, ám már nem volt magánál teljesen.
- Bazd meg... - ismételte halkabban.
- Ejj... ejjj nagyon akarod mi - markolt bele ismét.
Ismét felnyögött, majd kábán, Craig-re pillantott, ködös tekintetével.
- Igen, akarod - felelte, majd még párszor megcsapkodva kelt mellőle fel.
Stan pedig, lassan felkelve, ment a kanapéhoz, majd dőlt le arra, és sóhajtott fel. Nem, nem akarta hogy megbasszák, neki az egyet jelentett a fájdalommal, de most hála a metadonnak szép lassan nem érzett semmit, mit Craig ki is használt. Megebédelt, majd leckéjét kezdte csinálni szobájában.