Késő este tért csak vissza. Hátát az ajtónak nyomta, majd végül sóhajtva sétált beljebb.
- Hey megjöttem.
Stan a radiátornak dőlve kiütve feküdt, ahogy nyála kissé kifolyt szája szélén.
- Érdekes - lépdelt oda, majd lehajolva simogatta meg fejét.
Nem kelt fel, sőt meg sem rezzent.
- Stan - kezdte pofozgatni, mire halkan felnyöszörgött, de még nem tért magához, mire csak tovább pofozgatta.
- Legalább a cukrot megetted?
Ám az a földön volt messzebb tőle.
- Elégh.... - nyöszögte, ahogy kezdett magéhoz térni.
- Miért nem eszed meg? - kérdezte komolyan.
- Mith? - nézett fel rá.
- Ezt - nyomta most a cukorkát a szájába, majd fogta be, hogy ne tudja kiköpni.
Ennek ellenére, erősen próbálkozott, ahogy morogta.
- Csak kóstold meg - sóhajtotta, ahogy leült és várt.
Morgott, mégis, lassan szopogatni kezdte a cukrot, így keze szorítással is enyhült.
- Na?
- Szar... - morogta, mégsem köpte ki.
Elmosolyodva vette el kezét, majd ült le a feketével szemben, ki halkan szopogatta, majd rágni kezdte a cukrot, mire Craig felhümmögött, ám csak nézte a fiú arcát. Ki lassan felpillantott rá.
- Minek adsz... cukrot? - kérdezte, majd a ropogás is megszűnt.
Craig csak elmosolyodott, majd felkelve hagyta inkább ott így sétált a konyhába.
- Köcsög... - morogta utána, majd ismét mozgatni kezdte kezeit, ahogy próbálta kezét kihúzni, de nem ment neki.
- Kérsz valamit enni? - nézet be a hűtőbe, majd a fiúra.
- Nem?! - morogta ingerülten, ahogy egyre jobban tépte kezeit.
- Bármi mást? Még cukrot? - vett elő egy kis zacskót.
- Tudod jól mit kérek... - morogta, ahogy ránézett mogorván.
- Valami tápláló kaját. Elégé le vagy fogyva - csípte meg oldalát, ahogy odalépet, mire Stan felmorrant.
- Nem mindegy?! Adj heroint az bőven elég! - morogta, ahogy próbált arrébb húzódni Craig-től.
- Tudod, nem vagyok egy orvos, de ha nem eszel RENDES kaját, akkor kórházba kerülsz és ott ennyi drogot sem kapsz mint tőlem.
- TŐLED SE KAPOK LÓFASZT SE! - rivallt rá dühösen. - Ott legalább benyugtatóznának!
- Mert az jobb? A saját nyáladban fetrengeni? - rázta meg a fejét - Nos, ha jobb, akkor asszem elviszlek az elvonóra... most!
- NEM! - ordította. - Oda kurvára nem vihetsz be!
- Azt mondtad jobb. Ha kórházba viszlek onnan úgyis átszállítanak oda. Most komolyan - vont vállat - ha ennyire szörnyű velem, akkor nem mindegy hol vagy? Ott legalább nem engem látsz~
- Az még rosszabb, mint nézi a fasz képedet... - morogta dühösen a szemeibe nézve.
- Akkor? Hajlandó lennél végre beadni a derekad és elfogadni a játékszabályokat - hajolt előre.
- Itt nincsenek szabályok... - sziszegte mégis hátrébb hajolt.
- Nos, csak pár darab és az sem betarthatatlan - felelte, de csak közelebb hajolt.
Stan pedig lázadni akart, mégis inkább halkan nyöszögve, simult a radiátornak.
- Na végig hallgatsz - kérdezte, de csak tovább hajolt.
Nem volt hajlandó válaszolni, ám fejét félrefordította, ám tekintetét nem vette le róla.
- Aha... néha beszédes vagy, néha meg nem - hümmögötte, majd elvigyorodott - amúgy nem félsz?
- Mitől?... - kérdezte kissé nyöszögve, ahogy ismét felé fordította fejét.
- Hogy annyira kiütöd magad, hogy ne tudj ellenkezni.
- Mégis mi ellen? - nézte gyanakvóan. - Hogy bevigyél az elvonóra?
- Megdugjalak - vágta rá egyszerűen.
- MI?! - döbbent le, majd felnevetett. - Ez szar vicc!
- Nem vicceltem. Jó rég voltam bárkivel is, a segged meg  szűk lehet - felelte, ahogy odanyúlva markolt bele.
Felnyikkant, majd lábait egyből felhúzta.
- Ha megdugsz kinyírlak! - vágta rá egyből idegesen.
- Nem az én hibám, ha olyan állapotban leszel - felelte mosolyogva - én nem fogok habozni.
- Ha érezni fogom, hogy fáj a seggem... tényleg... megöllek... - sziszegte, halálosan komolyan, mégis látszott rajta a félelem is.
- Nem fogsz megölni - felelte könnyedén, ahogy felkelt, majd szobája felé vette az irányt.
- Hey... HEY EZEK UTÁN HOGY TERRORIZÁLSZ NEM HAGYHATSZ ITT!!! - kezdte ismét kezeit mozgatni.
A fekete viszont pár pillanat múlva már ki is jött.
- Nos a mai adagod még nem kaptad meg szóval mit kérsz?
Rápillantott, majd abbahagyta kezeinek mozgatását.
- Heroint. - vágta rá.
- Nem, azon kívül - felelte meglengetve az ujját.
- Csak azt kérek... - nyöszögte, testét a radiátornak nyomva.
- Nem - felelte könnyedén.
- Kérlek... - nézett rá kétségbe esetten. - Már kurvára nem bírom... - buggyantak ki könnyei.
- Azt akkor sem kapsz - felelte könnyen.
- Craigh.... - nyöszögte, majd előregörnyedve, sírta el magát.
A fekete meg sem hatva ült tovább, ahogy a kis dobozát nézegette, míg Stan teste remegett, és nyála is kifolyt, ahogy tovább sírt.
- Nem oldasz meg ezzel semmit - közölte könnyedén, ahogy bekapott egy cukorkát, míg a másikat Stan elé dobta, ki már nem foglalkozott Craig-gel, pilláit görcsösen hunyta le, ahogy tovább sírt, melytől felügyelője csak tovább nézte, ám ekkor telefonja viszont megcsörrent.
- Na tessék - hümmögött, majd fel is kapta - Tucker.
- Hey~ - szólt bele Kenny. - Na, hogy haladsz?
- Nehezen, perpillanat heroin-t követel.
Elhúzta száját.
- Íííí~ Adj neki metadont vagy ekit. - hümmögött. - Inkább metadont. Attól szerintem lenyugszik.
- Kösz, és még jó tanács? - rápillantva a síróra már kelt is fel - Elkénne.
- Ha metadont adsz neki vedd elő az inhalátorát ja... és ha sír. Akkor már gáz van. - azzal le is tette.
- Most is sír - közölte még a vonalba, ahogy kivéve a dobozból a Metadont-t sétált vissza, ám most a fekete szobájába, hol az inhalátort kezdte keresni, mit hamar megtalálva lépet ismét ki Stan-hez, ki már lábait felhúzva, hajtotta térdére fejét, és így sírt még mindig.
- Hey Stan - guggolt le elé - ezt vedd be - adta át a kis pirulát, ám Stan csupán felpillantott rá, majd kinyitotta száját, mire Craig pedig nyelvére rakva húzta is vissza a kezét. Stan pedig, lenyelve, nyöszögött fel, majd várta, hogy beüssön a hatás.
- Metadon... ilyet használnak leszokásban levőkre. - hümmögött, ahogy Stan-t figyelte, ahogy kezével letörölte a könnyeit, ki halkan felsóhajtott, mégis fejét oldalra fordította.
- Nyugtató? A hatására nem emlékszem - hümmögött.
Érezte, ahogy teste kezd elzsibbadni, és az alkarjait maró fájdalmat se érezte már lassan. A fekete pedig ekkor kelt fel, majd egy elsősegélyes ládával vissza érve szedte ki a fiú karját és kezdte leápolni, mit Stan lezsibbadva hagyott, nem érzett fájdalmat így üresen nézett maga elé.
Mikor végzet ellenőrizte még a fiú állapotát, majd felkapva fektette a kanapéra.
- Ja. Most is megbaszhatnálak.
Nem igazán hallotta a másik szavait, csupán oldalra döntve fejét nyöszögött fel.
- Nem, majd egyszer - simított végig combján, majd ott hagyva ismét a konyhába ment.
Stan pedig oldalára fordulva, nyöszörgött még halkan, majd csendben feküdt, végül, el is aludt.

Craig eközben ismét munkájával volt elfoglalva ám néha ránézet a fiúra, ki nagyban durmolt, ám lassan, leesett a kanapéról, mire nyöszörögve, kelt fel, persze ez sok órával később volt. A szoba csöndes volt, hisz már lassan esteledett. Letörölte kifolyt nyálát, majd hasához kapott, mi eléggé fájt neki, így felnyikkanva, kelt fel, majd lépdelt a konyha felé, hol már egy tányér letakarva várta mi alatt rizs és hús volt, ám amint belesett a fólia alá elhúzva száját, takarta vissza, majd a szekrényhez lépve, vett ki kekszet és azzal ment vissza szobájába, és ágyára mászva, kezdte a kekszet eszegetni, majd miután megette a kekszeket, eldobva a dobozt, kelt fel, majd kezdte tartalékait ellenőrizni, majd azt gondolva, Craig úgy sem figyeli, megint megpróbálta magát belőni.
Most viszont a fején találta el a könyv.
- Adok neked szabadságot és ez a hála... - morogta ásítva, ahogy készen állt az újabb dobásra.
- Olyan pöcs vagy... - morogta, nem is foglalkozva fejével, ugrott le az ágy mellé, majd ott szívta fel a tűvel a kanálból a lét.
Craig pedig odalépve rúgta fejen.
- Ja, már kezdek hozzá szokni.
Nyikkanva dőlt el, így az injekció is kiesett a kezéből.
- Nem ért a szép szóból - kapta fel a tűt, majd mikor eltűntette a feketén volt a sor ám az morogva, szedte le karjáról egyik övét, de rá sem nézett Craig-re, ki viszont lehajolva kapta el felkarját majd az ágyra lökte. A közömbös pillantás amit kapott, majd kezeit rögtön maga alá simította.
- Nem fogsz kibilincselni.
- Nem - ült le mellé.
- Akkor... mit akarsz? - méregette gyanakvóan, ahogy arrébb is húzódott.
- Gondolom, még mindig van olyan hely, amit nem találtam meg - felelte könnyedén - belövöd magad ismét és puff oda a 2 nap. Nem igaz?
Nem válaszolt, csupán árgus szemekkel figyelte Craig minden egyes kis rezdülését.
- 2 nap. Egy Eki és egy metadon. Semmi más, illetve egy kis füvet szívhattál valamikor - hümmögött - nos ennyi.
- Ez... nagyon kevés... - mondta halkan, de szemét nem vette le róla.
- De több mint a semmi - pillantott rá - komolyan inkább egy elvonón lennél? Mert odafogsz kerülni. Próbálj legalább alkalmazkodni.
- Kenny nem hagyná, hogy odavigyél... - sziszegte.
- Kenny nincs itt és ha egyszer oda bekerülsz nincs kiút - felelte közömbösen - plusz ott leszoknál. Lassan fájdalmasan, de tiszta lennél.
Lassan felülve, nézett mélyen Craig szemeibe.
- És azt hiszed, hogy amint kijönnék, nem merülnék bele újra?
- Igen - vigyorodott el, majd oda hajolt - sőt~ biztos vagyok benne találnál valami olyat, amit nem is hittél volna hogy kedvelsz - mondta, majd ismét zsebébe nyúlva adott neki egy újabb cukrot, melytől teste megremegett, majd megfogva a cukrot, nézett dühösen Craig-re.
- KIBASZOTT CUKROK?!
- Narancsos - bökött a celofánra - a citromos nem ízlett.
Meglendítve vágta hozzá.
- Faszom kivan a cukrokkal! - kelt fel az ágyról, majd indult el a fürdő felé.
Craig pedig lépdelt is utána.
- Finomak.
- Ne gyere utánam. - lépdelt egyre gyorsabban.
- Miért? - a mosoly nem fagyott le az arcáról.
- MERT SZERETNÉK EGYEDÜL LENNI! - ordított rá, ahogy felé fordult.
- Egyedül - ismételte meg, majd elkapva húzta magához, ahogy lefogta és így nézett a szemeibe - komolyan minden vágyad egyedül élni magányosan?
Egy pillanatnyi habozás után, válaszolt is.
- Más emberek társasága nélkül... - morogta, hiszen, neki csak a drog volt a társ. És amíg az volt nem érezte magát magányosnak.
- Itt vagyok én, de gondolom az én társaságom valahogy nem fekszik neked.
- Nem is ismerlek! - mondta dühösen, ahogy mocorogva, próbált szabadulni tőle.
- Meg sem próbálsz - felelte mosolyogva, mégis elengedte ám a cukrot a kezébe nyomta - tessék, az egyedülléted árad.
- Nem fogom megenni!  ejtette is el, majd lépett hátrébb.
Craig pedig így követte, ám szemével a cukorkát nézte.
- Ne kövess... - morogta ingerülten, majd befutva a fürdőbe, csapta magára az ajtót, mihez elé sétált, majd egyszerűen kicsit hátrálva rúgta be erősen, melytől félve kiáltott fel, ahogy hátrébb ugrott, ám az ajtó kidőlt. Mégis, tenyerébe már egy tablettát szorongatott, mit szinte azonnal kiszúrt, majd be is lépet és ismét meglendítve lábát rúgta arcon, majd mikor elterült rátaposott a kezére, ahogy kilökte a pirulát is így a kezéből.
- Köcsög... - nyöszögte, ám egyből másik kezét a tablettára tette.
Craig szem forgatva sóhajtott, ahogy most arcára taposott rá.
- Stan, te is választhatsz. Vagy végre próbálsz leállni, vagy amíg itt vagyok addig a radiátorok mellett fogsz élni.
Dühösen lökte el magától Craig-et, majd mászott hátrébb, a kádig.
- Nem tudnál csak úgy simán lelépni?! - sziszegte, ahogy Craig-et nézte, ám közben megint magához húzta a tablettát. A fekete viszont még mindig nyugodtan ment oda, majd elkapva kezét erősen szétfeszítve Stan ujjait vette el tőle a tablettát.
- Nem - azzal hátradobva a wc-be dobta.
Stan pedig, lefagyva nézte ezt, majd teste megremegett, és nemes egyszerűséggel ugrott rá Craig-re, így elterítve a földön, szorította le vállait.
- TE FASZ!!!
- Ember, a fasz csak egy részem - felelte nyugodtan, ahogy felnézet rá.
- NEM! TE EGY KIBASZOTT NAGY FASZ VAGY AKI FASZHIÁNYÁBAN ITT KÖCSÖGÖSKÖDIK! Ha fasz kell a seggedbe keress egy buzit rólam pedig szállj le de kurva gyorsan!  - teste remegett a dühtől, ahogy egyre erősebben szorította le, de ez is szinte semmi volt.
Craig viszont még mindig nyugodtan, sőt szinte unalmasan pislogott fel rá.
- Felül szoktam lenni, de nem gáz. Nem tudhattad, bár utaltam rá hogy megbasználak.
- Azt nem gondoltad komolyan... - sziszegte, de már felkelve róle, átlépve fölötte sietett is szobájába.
Craig viszont ismét utána ment ám most valami nagyobbat akart, így még beérve a nappaliba ragadta meg és a bilincsel kezeit fogta hátra, majd lökte le a kanapéra.
- Most váltottunk a kanapéra? - morogta megvetően, ahogy dühösen nézett rá.
- Nem, most valami mást fogunk beiktatni - felelte egy könnyed mosollyal, ahogy ellépet onnan.
- Mit? - hajolt fel amennyire tudott, és nézett rá.
- Szikszalagot~ - kapta le az asztalról, majd így lengette meg.
- A számat akarod?... - morogta, ahogy felülve már hátrébb is mászott.
- Mi?! Dehogy! - vágta rá morogva.
- Akkor? - méregette gyanakodva.
Elmosolyodva vigyorgott, ahogy már el is kezdte letépkedni a csíkokat, amit Stan-re ragasztott.
- Ezt most minek?!  - próbálta lábával eltolni Craig-et.
- Szépen körbe leszel szik-szalagozva ezután élvezettel fogom és megfojtalak~ - vágta rá könnyedén.
- NEM! - vágta rá, majd le is ugrott a kanapéról, és próbált elmászni.
A fekete viszont ráülve tekerte tovább rajta. Karjaira, majd utána lábára.
- Olvastam, hogy a halál ugyan olyan jó drog.
Szólni akart, ám utána, csöndben maradt, majd teste elernyedt, és egyszerűen, abbahagyta a mocorgást. Meghal?... Ugyan mit számít. Nincs senkije. Legalább nem kell megvonásban élni, annál még a halál is jobb.
Megragadva már kezdte is cipelni, ám nem a kádhoz vitte. Nem. Saját szobájába. Ahogy belépet kellemes friss levegő csapta meg az arcukat és a fény, hála a nyitott ablaknak.
- Üdv nálam.
Nem nézett rá, csupán csendben meredt üresen maga elé. Az ágyába fektetve mosolygott, majd lassan mellé feküdt. Stan lehunyva szemeit, remélte hogy a másik nem szándékozik túlságosan hozzábújni, vagy ilyesmi, ám nem. Craig nem akart.
- ÉS akkor most a fizetségem - közölte, ahogy felszusszanva hajolt fölé és kezdte nyakát harapdálni, mire pillái kipattantak, ahogy ránézett.
- Te mit csinálsz...
- Amiért vigyáztam rád - mondta, majd lágyan megszívta.
Egyből mocorogni kezdett.
- Ne ne kérlek! Kérlek!
- Csss Stan. Akit a halál nem érdekel azt ez sem fogja - kelt fel, majd húzta le annyira a gatyáját hogy a segge és tagja kint legyen.
- Ez más! Nagyon, Craig inkább ölj meg! - nyöszögte ahogy lábait megpróbálta felhúzni, hogy takarja magát.
- Abban mi lenne a buli? - kérdezte, ahogy hasra fordította, majd széthúzva seggét nézte bejáratát. - tényleg szűk.
- Úristen kérlek könyörgöm... - sírta el magát, ahogy fejét a paplanba nyomta. Igen... eddig nem domborította, de volt valami amit titkolt.
- Miért? Engem nem izgat - felelte, ahogy ujját már oda dörzsölte.
- Kérlek... Craig... - teste megremegett, majd halkan mondta csak ki. - Én még szűz vagyok...
- Nagy kaland, akkor most már nem leszel az - nyomta meg ismét most kissé jobban.
Teste ismét megrezzent, ahogy fejét jobban a paplanba nyomta, így jobban elsírva magát. Craig pedig elmosolyodva nyomta be teljesen egy ujját. Levegője bent rekedt, ahogy szája tátva maradt, és teste is megfeszült. Igen, szűz volt, de Craig egy ujja egész könnyen bement.
- Nem is rossz - kezdte mozgatni elégedetten.
- Sajnálom... sajnálom kérlek... hagyd abba... - hüppögte, ahogy teste meg-megremegett félelmében.
- Mégis mit sajnálsz? - vigyorgott.
- Hogy azt mondtam... viccelsz... nem hittem volna... hogy képes vagy ilyenre - hüppögte.
- Nem hitted? Ugyan... ismerhetnél - morogta, ahogy második ujja is bedugta.
Teste megfeszült, ahogy fájdalmasan sikkantott fel halkan, egyben elhalóan.
- Ha már megdugsz adj valamit... mert így fáj! - nyöszögte dühösen mégis még mindig sírt.
- Akkor nem lenne jó - hasalt rá.
Felnyikkant.
- De csak nem erőszakolsz meg nem...? hehe... elvégre... az erőszak... nem erőszakolnál meg... - bizonygatta magának.
Megnyalva fülét ollózott benne, majd hirtelen ismét mélyre dugta ujjait.
- Egy idióta drogos kiskölyök vagy és fosol attól, hogy valaki megbasz.
Megremegett, ahogy fejét jobban a paplanba nyomta.
- Rettegek... - suttogta halkan.
Gúnyos mosollyal fordította meg, majd így hajolt közel az arcához.
- Akkor a rémálmod valósággá válik - azzal harmadik ujját is belé nyomta.
Fájdalmasan sikoltott fel, majd nem bírva, kezdett el sírni, ahogy pilláit görcsösen hunyta le, míg Craig elégedetten nézet rá, ám Stan már fejét ismét a paplanba nyomta, ahogy halkan zokogott abba.
Végül ujjait kihúzva nyalta meg ajkát.
- Na felkészültél?
Remegve, próbálta átfordulni oldalára, hogy hátat fordítson neki, Craig viszont zsebébe nyúlva kapott elő egy cukorkát, majd szájába kapva hajolt Stan-hez, majd csókolta meg ki felnyöszörgött, de amint a másik ajkai az övéhez értek elhallgatva, fagyott le, ki pedig kihasználva a helyzetet adta át neki a cukorkát, ám utána még csókolta egy kicsit, majd így vált el tőle.
- Epres.
- Miért...? - kérdezte, teljesen kétségbe esve. - Pont megerőszakolsz erre megcsókolsz... - nyöszögte, ám a cukorkát egyből nyalogatni kezdte. Az epret... mindig is szerette.
- Az élvezet is kell bele - közölte, ahogy leugorva, kapta le a polcról az ott levő ollót.
Teste meg-megremegett, ahogy már nem sírt, csak csöndben nézett maga elé, ám könnyi még mindig patakokban folytak. Ám Craig nem is szólva erre odalépve vágta le róla a szikszalagot.
- Ezek nélkül kényelmesebb lesz - Felelte, majd megragadva húzta magára, ám még nem tette be.
Teste megint megremegett, próbált elmászni, ám meg sem nyikkant, ám Craig viszont erősen tartotta.
- Van egy feltételem. Nem baszlak meg, ha végre, megkérlek valamire betartod.
Teste folyamatosan remegett, ahogy szíve hevesen vert és próbálta fejében eldönteni mit kéne tennie, ám automatikusan csak ennyit nyögött ki.
- Igenh...
- Ha csak egyszer is nem az lesz... nem leszek kedves - felelte, majd magához ölelve kelt fel vele és így vitet ki szobájából.
Meg sem szólalt, csupán néha rezzent meg, ahogy már azt várta, hogy Craig kivigye, és hogy menekülhessen, akárhová. A fekete viszont elvíve szobájáig fektette le az ágyra, ám utána leülve mellé kezdte nézni. Stan teste még meg-megremegett, majd lassan, Craig-re pillantott, de még mindig látszott rajta a félelem ellenben vele rajta viszont csak az elégedettség ám ezt külsején egyáltalán nem lehetett látni.
Elkapta tekintetét, majd ahogy maga elé nézett, úgy kapkodta egyre jobban a levegőt.
- Hey kell az inhalátorod? - kérdezte, ahogy megfogva ültette fel.
Stan viszont még mindig kapkodta a levegőt, ám elfordította fejét, mire rögtön tudva elővéve zsebéből a kis készüléket nyújtotta oda.
- Tessék.
Szinte azonnal elvette, majd saját magának tartotta, ahogy jobban elfordult tőle, ám ennek ellenére is Craig csak tovább nézte. Stan légzése lassan visszaállt a normális tempóra, majd ahogy az idő telt, és mikor már jobban érezte magát, az inhalátort is lassan leengedte.
Craig pedig csupán ekkor kelt fel és sétált ki a szobából.
Utána pillantott, majd felkelve, sietett szekrényéhez. Gyorsan felöltözve, kapta magára cuccait, majd még gyorsabban, ment íróasztalához,  annak alját, egy vékony pengével szedte fel, majd alóla kiszedve tartalékjainak nagy részét, vágta zsebre, majd felhúzva a redőnyt, ment ki az erkélyre, és kezdett s kimászni, ám hiába hallotta ezt bentről Craig, ő csupán a kanapén ült. Nem mozdult, bár tudta a fekte amint tud elmegy, ám mosolygott. Hisz tudta, ahogy Stan is. Mikor már vette át lábát.... megállt. Átgondolta. Hova mehetne? Az utcán nem akart élni. Craig pedig... ha elszökik biztos megbassza. Mert nincs más hely, csak ez a kibaszott lakás. Nyelve egyet, mászott vissza, majd visszaengedve a redőnyt, tette vissza a drogot a helyére, ám a ruháit magán hagyta, ahogy becsukva ajtaját, feküdt be ágyába. Egy tabit viszont magánál hagyott. Bekapva a xanaxot, takarózott be, majd gömbölyödött össze, és próbált ellazulni, ami lassan ment is.
Craig jóval később nyitott be, megnézve mi történt, ám csupán csak egy kába tekintett, nézett vissza rá így az ajtót be is csukva lépdelt saját szobájába, majd annak bezárva ajtaját dőlt be ágyába.