Sokáig aludt, vagy 10 órán keresztül, majd felkelve, nyúlt volna magához, de nem tudott. Persze... egyből felüvöltött.
- CRAIG!
Pár pillanattal később a fekete már ott volt. Kezében, pedig a kulcs.
- Na hali, jól aludtál?
- Igen... de ez... - nézett a bilincsre, majd rángatni kezdte kezét, mit Craig vigyorogva nézett ám utána le is szedte, majd zsebre is dugta.
- Nos, néha hozzá kell szoknod, ja és tessék - dobott neki oda ismét egy kis cukrot, ám vissza is kapta, ahogy Stan nemes egyszerűséggel, vágta hozzá.
- Mikor lépsz már le? - sziszegte.
- Nos, amint tudod ezt higgadt nyugodt fejjel kérni - felvéve a cukrot rakta a komódra - csináltam reggelit kérsz?
- Nem... - sóhajtott, majd véve egy levegőt, nézett rá. - Kérlek, elmennél? - kérte, mégis látszott rajta, hogy dühös.
- Nem, de jó próba volt - paskolta meg fejét, majd megragadva kezét kezdte kihúzni.
- Nem vagyok éhes szóval kurvára elengedhetnél! - mondta egyre dühösebben, ahogy kezét próbálta elhúzni.
- Jaja - hümmögte, ahogy kihúzta, majd leültette a kanapéra - tessék, hoztam neked pár dvd-t, játékot. El tudsz velük lenni.
Rá sem nézett, ahogy hátradőlt a kanapén. Ám nem zavarta. Leülve a földre az asztalon levő laptopon kezdett gépelni, mi mellett ott hevert fényképezőgépje is.
- Fotózol? - fordult oda lassan.
- Média szakon vagyok - felelte, de nem nézett rá.
Stan pedig csak a gépet nézte. Fejében már azt becsülte mennyit érhet, és hogy majd el is adhatná. Míg a fekete mikor feltöltötte a képeket lecsatlakoztatva kezdte őket nézegetni és szerkeszteni.
- Megnézhetem a géped? - mondta, le sem véve szemét az eszközről.
- Nem - hümmögve törölt párat.
Stan viszont, elvéve, kezdte forgatni kezei közt.
- Vagy lerakod, vagy kikötözlek - sziszegte, ahogy dühösen nézett rá.
- Csak megnézem, nyugi. - kapcsolta is be.
Craig viszont felkelve lépet oda hozzá sötét pillantással, ám Stan csak tovább nézte, mire már felsóhajtva kapta ki kezéből a gépet, majd visszarakva az asztalra ragadta meg a feketét, ahogy körbe nézet.
- Tökéletes - mondta, majd radiátorhoz lökte és ott ismét kibilincselte.
- Bazd meg! Csak megnéztem! Az csak egy szaros gép! - kezdte egyből kezeit mozgatni.
- Nos, meg kell tanulnod, én egyszer kérek - mosolygott, majd megpaskolva sétált vissza és kezdett ismét dolgozni.
- De ehhez kurvára nincs jogod! Csak úgy beköltözöl aztán kikötözgetsz?! Bazd meg ha ez a fétised bassz meg egy kurvát! - mozgolódott még mindig.
Ám semmi hatása nem volt, Craig mosolyogva dolgozott tovább.
- Köcsög vagy! - morgott, ahogy tovább mozgolódott.
- Hmm... ja - bólintott, majd felvéve gépét kezdte állítgatni.
- Rossz... buzi... ajh - görnyedt előre, ahogy egyre jobban kapkodni kezdte a levegőt.
- Nocsak, legalább ezt látod - vigyorodott el.
- Eszembe se jutott, hogy bármit a seggembe dugjak, ellentétben veled... - mondta megvetően, ahogy ránézett, majd gúnyosan mosolyodott el.
- Gondolom elég szűk lehetsz egy pirulához is.
Teste megrezzent, majd nem válaszolt, csupán nekidőlt a radiátornak, míg Craig nyugodtan dolgozott tovább.
Kezeit tovább mozgatta, egy pillanatra sem hagyta abba, így zajt csapva, de nem nézett fel.
- Mit látsz a drogokban ami jó? - kérdezte egy idő után.
Ezt a kérdést persze, válaszra sem méltatta.
- Akkor... mi miatt kezdtél el Drogozni?
Erre pedig pláne nem válaszolt, csak egyre jobban utálta hogy Craig itt van.
- Gondolom valami oka biztos lehet. Család? Hmm lehetséges, bár Kenny szerint még pénzelnek, szóval van egy olyan sejtésem nem is tudnak róla - elgondolkodva nézegette a képeket, ahogy szórakozottan tekergette a színhatásos gombokat - barátok? Kenny-n kívül volt egyáltalán? Amikor kereset olyat aki vigyázz rád, nem úgy tűnt hogy lett volna. Esetleg akkor egy lány? Már ha hetero vagy, bár... ja kérdés sem fűzök, inkább hozzá - vigyorgott.
Ám Stan egyikre sem válaszolt, mégis egyre jobban mozgatta kezét, így egyre nagyobb zaj csapva.
- Vagy csak simán egy kis kölyök maradtál aki figyelem felkeltésből elkezdett drogozni aztán már leállni se tudott. Ja. Asszem ez lehetett.
Keserűen mosolyodott el. Persze. Craig messze tapogatózott, de le se szarta. Felőle higgyen amit akar.
Elmosolyodott, majd ismét munkájára kezdett figyelni.
- Azért, szólj ha szeretnél beszélgetni.
Stan viszont, véve egy levegőt, hajtotta jobban le fejét, és többet nem is szólt.
Az idő telt és végül Craig kinyújtózva kelt fel, majd tűnt el szobájában cuccaival együtt.
Stan utána nézett, majd ismét próbálta kezeit kihúzni a bilincsből, vagy akármi, habár csuklói már vörösek voltak.
Craig pedig letelepedve szobájába várt.
- Kíváncsi vagyok meddig bírja...
Persze ahogy telt az idő, egyre kevésbé bírta. Drogozni akart, így ismét egyre jobban mocorogni kezdett, dühösen nyöszörögve. Craig pedig ezt ajtófélfából figyelte, ám mikor észrevette, morogva nézett rá, majd elfordította fejét, de tovább ráncigálta kezeit.
- Nos, úgy tűnik egész jól bírja~
- Craig... - sziszegte, ahogy fejét a radiátornak nyomta.
- Tessék? - kérdezte, ám nem mozdult.
- Engedj el... - sziszegte még mindig gyűlölettel, ám görcsösen hunyta le szemeit.
- Ja csak ennyi? Ez már unalmas - ellökve magát sétált be szobájába, majd hajtotta be az ajtót.
- CRAIG! - ordította, mégis könnyei kibuggyantak.
Ám az ajtó nem nyílt ki.
- Craigh.... - kiáltott elhalóan, majd teste megremegett, és lehajtott fejjel, kezdett sírni.
Kinyitva az ajtót sétált ki, majd egészen elé ment.
- Na?
- Engedj... el... - hüppögte, ahogy teste meg-megremegett.
- Miért?
- Nemh bírom utálom ha kikötnek és kell... - sírta, ahogy megint kezeit kezdte mozgatni, azzal nem is foglalkozva, hogy kicsit már vérzett is.
- Én sem akarlak kutyaként tartani - felelte, ahogy felkelt és előhalászta telefonját, majd a szőkét csörgette.
- Kérlek... - sírta Stan, ahogy kezeire nézett, ám Kenny hamar felkapta.
- Kenneth.
- Hali, leszokóbban levőnek könnyű drogot adni milyen? - kérdezte ám Stan-re rá sem nézett.
- Könnyűt? Milyenre gondolsz? - kérdezte, ám Stan nem hagyta abba.
- Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek... - kántálta sírva, és Kenny meg is hallotta.
- Ez ő? - lepődött meg.
- Sose szoktattam még le senkit a drogokról, de gondolom mértékesen kapnak egyre kevesebbet. A kérdésem az, ilyenkor mit célszerű neki adni - kérdezte, ahogy ránézve a feketére kezdte simogatni a fejét - igen ő.
Megremegett, mégsem húzódott el, csupán alsó ajkába harapott.
- Fű az túl lightos... Mondanám, hogy ekit mert attól ellazul de... - húzta el száját.
- De? - kérdezte, ahogy már kissé masszírozta is a másik fejét.
- Tudod annak mi a hatása. - sóhajtott fel. - Vagy nem? - Felnyüffent, ahogy elhúzta fejét, testét pedig kirázta a hideg.
- Megoldom, kösz - azzal le is tette és a feketére nézett - szóval, kapsz egyet.
Szemöldök ráncolva, nézett fel rá reménykedve, majd Craig elővéve a kulcsot szedte ki kezét, majd felkapva tette a kanapéra.
- Várj meg itt.
Biccentett egy aprót, és kivételesen meg sem próbált elmászni.
Craig pedig felkelve ment vissza a szobájába, majd pár pillanat múlva már a fekete felé nyújtotta a kis tablettát.
- Tessék.
Elvéve, rögtön bekapta, nem is foglalkozva azzal mi az, majd vissza is dőlve a kanapéra, sóhajtott fel. Míg Craig megrázva fejét sétált a konyhába, majd kezdte melegíteni a tegnapi maradékot.
Stan eközben felkelve, lassan, sétált be szobájába, majd becsukva az ajtót, dőlt annak, és csúszott le a földre. Craig persze most nem zavarta hisz tudta nem mindig lehet vele köcsög. Hagyta hagy élvezze.
Eldőlt, így a szőnyeghez dörgölőzve, sóhajtozott, ahogy lehunyva szemeit élvezte a hatást. Megszűnt minden feszültsége, minden csak a jó érzés maradt, ám Craig hiába hallotta elnyomta a zajokat a Tv-vel így nem is figyelve rá. Így Stan lassan elmászott az ágyig, majd arra felmászva, dőlt be abba. Persze, most is belekezdett önkényeztetésébe, de mielőtt még befejezhette volna, elálmosodott, így elengedve álló tagját, aludt inkább el.
Kicsivel később besétálva sóhajtott fel, majd ismét megbilincselve már ki is ment.

Mikor felkelt, már felsóhajtott volna, ám mikor látta, hogy megint ki lett bilincselve, dühösen akart felordítani, de nem. Erősen alsó ajkába harapott, majd saját kezét kezdte erősen harapdálni dühében.
Craig kint eközben már feküdt a kanapén. Halkan szuszogott, ahogy a tv még ment, ám ő már rég aludt.
Stan eközben fel sem nyikkant a fájdalomtól, csak egyre erősebben harapta sajt kezét így már véresre harapdálva azt.
Pár órával később ment csak be ismét Stan-hez mikor felkelt.
Minkét alkarja már véresre volt harapdálva, ahogy most már takaróját rágta.
- Ma nem kapsz - felelte, ahogy végig nézet rajta - úgy látom kannibalizmusba fordultál át.
- Gyűlöllek... - morogta, ahogy egyre erősebben rágta.
- Hogyne - kikötözte, majd megragadva kezdte ismét cipelni a fürdő felé.
Erőtlenül, kezdte hátát verni, és lábával rugdosni amennyire bírta.
- Állj le! - csapot nagyot a fenekére.
Mire felnyikkanva, karmolt hátába.
- Az összes partnerem kb. a hátamat szapulja. Ugyan... - morogta, majd mikor beértek ruhástul dobta a kádba, majd levéve a zuhanyt kezdte felkarját lemosni.
- Köcsög! - sziszegte, ahogy arcát kezdte takarni.
- Lemosom - közölte, ahogy megfogta jobbját és így sikálta az alvadt vért róla.
Stan halkan felszisszent, majd bebambulva, nézte saját vérét, ami lassan lefolyt a kádba, majd onnan pedig eltűnt a csatornán.
- Ha továbbra is ezt csinálod kénytelen leszek mindenedet lekötni.
- Nem.... - motyogta, majd lassan hozzátette. - Nem szeretem ha... lekötöznek...
- Másképp nem nagyon tudlak megfékezni - felelte könnyedén.
- Kötözz meg, csak ki ne... - hajtotta le kissé fejét.
- Az aggályok akkor is ott vannak. Mozogni így is tudsz - felelte, majd mikor végzet kihúzva ismét törölgetni kezdte - de rendben.
Mire már nem mondott semmit, csupán csendben nézett maga elé.
- Így, öltözz át kérlek - mondta, ahogy a kádat kezdte kimosni.
Kiszállva a kádból, ment ki a fürdőből. Tudta hogy valamit tennie kell azért cserébe, hogy Craig ne bilincselje ki, de nagyon nem akart.
- Csodálom, hogy nem ájult el... olyan sovány - morogta, ahogy a rengeteg vért nézte.
Odalépve a szekrényhez, vett fel egy új pólót, és egy boxert, majd elővéve az egyik elrejtett heroin adagját, vett elő kanalat, tűt, és amit kellett. Leülve ágyára, szorította el karját, majd kezdte fele melegíteni a kis kanálba a port.
- Tudod, kár téged magadra hagyni nem? - kérdezte, mikor már ott állt az ajtóban. Szemei szikráztak, majd egyszerűen pár vaskos lexikonnal megdobálta, így kezét is eltalálva, így pedig a por a szőnyegen landolt, Stan pedig felszisszenve, dühösen nézett rá.
- MIT MŰVELSZ?!
- Hoppá - morogta, majd odalépve kapta el. A szorítógyűrűt leszedve róla dobta félre, míg őt magát elkapva kezdte kicipelni.
- Most mi van?! Átöltöztem baszki, legalább egy kicsit hadd!! - próbált bármiben megkapaszkodni, ám Craig csak megrázta fejét, majd mint tegnap most is kint a nappaliban bilincselte ki a fiút.
- Hey... megbeszéltük! - mondta dühösen, és egyből kezét kezdte megint mozgatni.
- Azt nem kértem, hogy közbe lőd be magad - guggolt le, ahogy elővéve egy fertőtlenítő sprét fújta be vele karját, mitől felszisszent, ahogy dühösen nézett Craig-re.
- Egy kibaszott tablettát adtál... szerinted annyival kibírom?... - sziszegte.
- Nem, de elfogja nyomni annyira, hogy ne halj bele - mondta, majd ismét meglóbálta a cukrot - ilyet kaphatsz~
- Az csak... egy kibaszott cukor.... - nyöszögte kínkeservesen, a cukorra nézve. - Egy... cukor!
- Kapd be - kicsomagolva nyomta szája felé.
Stan viszont morogva, fordította el fejét.
- Nem!
Craig viszont ennek ellenére is próbálta szájába nyomni, ám ő nyöszörögve szorította erősen össze ajkait, így végül szikrázó szemekkel nézve rá helyett inkább ő kapta be a cukrot.
- Azért ezt itt hagyom - vett ki zsebéből egy másikat, majd felkelve sétált szobájába.
- Ne hagyj így itt....! - szólt utána morogva, és idegesen.
- Nem hagylak így itt. Micsoda bunkósság lenne tőlem, hogy bemegyek a szobámba míg te kint vagy kikötözve egy radiátorhoz, egy darab cukorkával - morogta, majd mikor kijött így nézet rá - nem. Ez semmi ahhoz képest amit most fogok tenni - felelte, majd hátat fordítva hagyta el a lakást.
- DÖGÖLJ MEG! - ordította utána, majd még erősebben kezdte tépni kezeit, mi így vérezni kezdett de nem foglalkozott vele. Ahogy a másik sem. Nyugodt léptekkel indult meg az egyeteme felé, míg eközben Stan többször is még felordított, majd megint sírni kezdett, végül pedig a fáradtságnak hála, beájult.