- Vedd fel - morogta, mikor kilépve a szőkét kezdte csörgetni.
- Kenneth~ - vette fel vidáman.
- Hey, lehet pár kérdésem? - szólalt meg, ahogy már a tűzhely fölött állt és most azt takarította.
- Heeey Craig~ Jah. Mondd csak. - dőlt hátra hisz épp egy kávézóban ült.
- Ki fizeti a lakást, a számlákat, a villanyt és a vizet meg az egyebeket - kérdezte.
- A szülei mindig utalnak neki pénzt, de mivel Stan fasz sokszor nem elég, ilyenkor én, vagy Kevin pótoljuk ki. - kortyolt kakaójába.
- Kaját ő hoz magának? - sikálta tovább a lapot, ahogy néha benézet Stan-re.
- Nem, mindig én vittem neki. - Stan persze már nagyban aludt. - De tud főzni.
- Szokott is? - kérdezte gyanakvóan.
- Már nem. Régen sokat főzött. - hümmögött, felidézve azokat az időket.
- Szóval ki se mozdul a házból?
- Néha kirángattam, de magától nem nagyon.
- Anyagot honnan szerzi?
- Nem szedtem még ki belőle... de ha magának is hozza, max este. - kortyolt ismét. - Olyankor otthon alszom, szóval nem tudom esténként mit csinált.
- Világos - hümmögött fel - egyéb tanács?
- Ne hagyd hogy ekizzen, attól mindig kurvás lesz, és mindent nyal... és csak lassan. Elég könnyen bekattan ha arról van szó. - hümmögte.
- Szóval lassan szoktassam le - hümmögött - eldugta a drogját, szóval megállítani nem lesz könnyű, de... miket szokott használni?
- Eki, fű, néha koko, de találtam már nála speedet is... szarokat sose hazsnál. - kuncogott fel elismerősen, majd hangja komor lett. - És herka. Arról kell legelőször leszoktatnod.
- Nincs tipped, hol tarthatja a házban?
- Nincs de nézz át MINDENT. Ügyes keze van, lehet akár a falba is elrejtette.
- Falba... - sóhajtott, majd így nézet körül ismét - szóval falba, kösz. Ha kell valami kereshetlek?
- Persze, és nem biztos hogy oda, csak oda is képes de... inkább a kanapét nézd meg. - hümmögte.
- Vettem, kösz, hali - azzal már le is rakta majd végig nézve a konyhán sóhajtott fel, majd most ismét nekiugrott a nappalinak. Ezúttal jóval alaposabban átvizsgálva. Kanapét falak a padlót megdobogtatta, hátha bárhol van egy kis folt. Szekrények ablak. Bármi, amit tudott. A keresésének pedig lett is haszna. Hisz ha jobban megnézte a ház tényleg furcsa volt. A padló néhány helyen kicsit más volt, sőt, néhány helyen a könyvek is kicsit furán álltak és már nem voltak annyira portalanok, a kanapé pedig... nos ott kezdte és rögtön kincsre lelt. A kanapé párnái közé több zacsi is bevolt tömve, vagy épp összegyűrt celofán, miben fű volt. Ezután a könyvespolchoz sietett, hol több könyv lapja közé voltak kis zacsik rejtve. Ezután jöhetett a padló, hol a beton hanyagul volt kivájva, mégis ott tűk is voltak, és por, ami persze heroin lehetett. Craig mosolyogva nézett a talált dolgokra, majd mindet kis szelencéjéba zárta el.
Stan pedig hála a sok zajnak, lassan felkelt, és felvéve egy boxert, támolygott ki a nappaliba, ám mikor látta hogy a padló felvan nyitva, megremegett, majd rögötön Craig szobája felé nézett hol pont ekkor jött ki, majd ajtóját ismét kulcsra zárt.
- Hova tetted? - nézett rá, ám teste remegett, Craig viszont hozzá sem szólva sétált a konyhába, mire viszont utána lépkedve, fogta meg erősen felkarját.
- VÁLASZOLJ BASSZA MEG!
- Akarod? Kedves leszel és kapsz - felelte.
- LEGYEK AZÉRT KEDVES, MERT ELVETTED AZT AMI AZ ENYÉM?!
- Ja - bólintott, ahogy megragadva Stan-t fordította ki karjait, mire fájdalmasan felnyikkanva, harapott alsóajkába.
- Nem érdekel igazán mit csinálsz, de ehhez most hozzá fogsz szokni - suttogta fülébe, majd ellökve sétált a konyhába és vette ki a hűtőből azt a pár dolgot amit ő maga hozott ide.
- Meg a lófaszt... - morogta maga elé, majd hálószobájába sietett. Gyorsan kapott magára egy nadrágot, egy felsőt, majd ment ki a nappaliba. Felhúzta a redőnyt, nagy zajjal, de nem érdekelte, ám Craig abban a pillanatban már mögötte állt.
- Hova-hova?
- A picsába. - csak ennyit mondott, ahogy kicsapva az ablakot, kezdett is kimászni, hiszen úgy volt vele, csak a másodikon van, ám hiába. Craig utána nyúlva kapta el, majd kezdte fölráncigálni, mire Stan viszont, morogva, próbálta ellökni a másikat, ki viszont felrántotta, majd lábát megragadva cibálta be a lakásba, majd ismét a fotelra dobta.
Ám nem adta fel. Felkelve indult szobája felé hol erkélyi volt, de ott se tudott szabadulni hisz Craig halkan felszuszanva már újabb körre váltva indult utána és ragadta meg felkarját erősen, melytől fel sem szisszent, csupán próbált továbbra is az ablak felé menni, ám már hiába.
- ENEGEDJ MÁR EL! - ordított rá.
- Ja hogyne - morogta, ám csak fogta tovább - nyugodj le szépen és mond el hova mész.
- El! Innen! Ha te nem mész, megyek ÉN! - rángatta kezét.
- Ahha, na ez az, ami nem fog bekövetkezni - vágta rá, majd megragadva másik kezét is fogta össze és kezdte vissza húzni.
- ENGEDJ EEEEL! - ordította, ahogy próbált tőle szabadulni.
- Nyugodj már le - suttogta morogva, ahogy ismét a nappaliba húzta.
- Nem, nem, nem, nem, nem! - kiáltotta, ahogy próbálta megrúgni Craig-et, ki pedig egyre idegesebb lett, ám még sóhajtva húzta tovább.
- Maradj már nyugton.
Dühösen nyöszörögve mocorgott, ennek hála teste pedig nekifeszült a másiknak.
- Enegedj már eeeeel!! - sziszegte.
Craig pedig eddig bírta. Jobbjával még lefogta a másik kezeit, míg baljával fekete tincseibe nyúlt, majd megfordulva lökte a falnak, majd erősen beleverte a fejét.
- Nyugodj már le!
Elhalóan nyögött fel fájdalmasan, ahogy kapkodta a levegőt, mégis csöndbe maradt, ám teste többször megremegett.
- Na, most hogy lenyugodtál szépen a seggeden maradsz és nem mész el, világos? - kérdezte közömbösen, ám még mindig erősen markolta haját, persze Stan nem válaszolt, csupán teste feszült meg a fájdalomtól.
- Kommunikáljunk, szóval válaszolj!
- Heh... - nevetett fel halkan, ahogy lehunyta szemeit.
- NA ez is már valami, de azért normális szavakat formálhatnál - engedte el fejét, mire lehajtotta, de továbbra sem válaszolt. Craig pedig egy sóhajjal lökte ismét inkább a kanapára.
Ahogy esett, úgy maradt. Meg sem mozdult és pilláit sem nyitotta fel. A fekete pedig pont ezért  tovább figyelte, ám ő sem mozdult előle. Nézte egy darabig, majd végül ismét körbepillantott a lakásban. Stan pedig várt. Várt, hogy Craig mikor unja meg, de teste többször megremegett a dühtől, ám sajnálatára a fekete viszont türelmes volt és végül előkapva telefonját ült le Stan mellé szorosan, majd így kezdett azon pötyögni, mire felmorrant, majd arrébb húzódott tőle.
- Esélytelen. Add fel inkább és próbáljunk meg kijönni.
- Szó sem lehet róla. - vágta rá.
- Miért nem állsz át valami másra? - kérdezte, ahogy ránézett.
- Mi van? - nézet rá ellenségesen.
- Tessék - nyúlt zsebébe, majd elővéve onnan egy kis becsomagolt cukrot dobta oda neki - Citromos. Húgom kedvence.
Nemes egyszerűséggel, pöckölte le magáról így az a földre esett.
- Akkor add neki. - vetette oda flegmán, ahogy felkelt.
Craig elkapva a cukrot rakta az asztalra, majd ő is felkelve követni kezdte.
- Ne gyere már utánam... - morogta, ahogy megint szobájába ment.
- Elég érthetetlen vagy, ha nem fogtad fel a legelején a szabályokat.
- NINCS JOGOD KITALÁLNI SZABÁLYOKAT! - fordult felé, dühösen.
- De van, mert sajnos visszasüllyedtél egy gyerek szintjére - válaszolta, ahogy megpaskolta fejét.
Stan pedig dühösen csapta félre fejét, majd elviharozva mellette, sietett a fürdőbe, majd zárta magára az ajtót.
Felmorrant ennek ellenére elé állva dörömbölt rajta párat.
- Nyisd ki...
Testével az ajtónak dőlt, ahogy még a kilincset is fogta. Esze ágában sem volt kinyitni az ajtót, mitől pedig Craig ideges volt egyre jobban, majd végül ellépdelve az ajtótól sóhajtott és megfordulva sétált ki a lakásból.
Mikor ezt hallotta, felsóhajtott, majd kisietve a fürdőből, ment szobájába. Nem tudta mikor jön vissza Craig, de már nem is érdekelte, erkélyére ment, majd nagy nehezen kimászott a házból, és el is ment, ahogy csak tudott, majd csupán 8 órával később tért vissza. Meg sem próbált bemenni, csupán nekidőlt az ajtónak, majd lecsúszva a földre, ült, annak dőlve, ahogy összehúzta magán pulcsiját.
Bentről eközben már édes illatok szálltak ki és kissé a fény is pislákolt a résen keresztül
- Még itt van... - morogta, majd felkelve, kinyitva az ajtót, esett be.
Tökéletes rálátás nyílt onnan a kanapéra és az asztalra, ami ragyogott. Persze volt ideje, így mikor visszajött kitakarítva az egész házat tűntetett el mindent mit még tudott. Körbe nézet még drogok után is, most pedig nyugodtan ült a kanapén kezében pedig egy tál tészta volt, így nézte a TV-t. Az ajtót becsapva nem is foglalkozva a renddel, vagy éppen Craig-gel, ment szobájába, annak az ajtaját is becsapta, majd bedőlt az ágyba.
A fekete fel sem kelve evett tovább, ahogy nézte a Tv-t, ám mikor a műsornak vége volt az ajtóra leset, ám most nem zavarta a másikat.
Asztalánál ülve, már egy cigit tekert, ahogy néha kipillantott az ablakon.
- Ez így nem lesz jó... - morogta, mégis, mikor készvolt, meggyújtva a cigit, kezdte szívni.
Végül kint ismét elhalkult minden és villanyt is lekapcsolta, Stan pedig ekkor redőnyét ismét lehúzta, majd bekapcsolva megint egy nyugis zenét, dőlt le ágyára, és nézte a plafont.
Végül az ajtó kinyílt és Craig lépet be. Sejtette, hogy ilyen állapotban fogja találni, így lépet oda, ki oldalán fekve, morgott fel.
- Hagyjá már...
- Beszívtál mi? - kérdezte, ahogy odasétálva sóhajtott, majd megragadva döntötte hátra és így kezdett zsebeiben turkálni.
- Micsinálsz... - nevetgélt fel, persze, zsebei tele voltak zacsikkal, amelyikben fű volt vagy éppen eki.
- Mégis honnan van pénzed erre... - kérdezte, ahogy elvette tőle, majd kabát zsebeiből is, végül pedig megfordítva most farzsebeibe nyúlt, mire Stan szemei kikerekedtek, és besokkolva próbált elmászni.
- Ne, ne, ne, ne hagyj engedj!
- Nyugi már - nézte meg azokat is, ám mikor nem talált semmit kivéve kezét fordította ismét hátára. - szóval ennyi? Vagy vetkőztesselek le pucérra...?
- Mi a francot akarsz?... - morogta, mégis félve nézett fel rá, ahogy lábait kissé felhúzta, hogy védje magát. Craig viszont csak megrázta fejét, majd előkapva szerzeményét pörgette meg ujján.
- Nézd mit szereztem Gregory-tól~ talán még rémlik - mosolygott, ahogy a bilincset mutogatta, mire Stan megrezzent, majd már mászott is hátrébb, Craig viszont elrakta a bilincset ismét farzsebébe.
- Még nem most - nyúlt érte, majd elkapva rántotta fel - letusolsz, majd lefekszel.
- Nem akarok... - nyöszögte, és teste egyből elernyedt, hogy Craig-nek nehezebb legyen tartani, ki felmorrant, majd egyszerűen megragadva dobta vállára és így sétált ki vele.
- Tegyél már le... - kuncogott, de semmit nem csinált.
Így könnyedén átvitte a fürdőbe, hol letéve a földre engedte el, majd kezdte vetkőztetni, mire lepillantott majd megfogta Craig kezét.
- Ne már...
- Hogyne - lekapva róla a fölsőt, nadrágját szedte le, majd dobta arrébb, mire kezeit ágyékára téve, mászott hátrébb, így fogva boxerét is.
- Nem - elkapva lábát húzta vissza, majd megragadva azt is rántotta le, mire Stan felnyikkant ahogy több kis zacsi is szét szóródott.
- Ne már... - tette kezeit két zacsira.
Megrázta fejét, majd összeszedve dobta arrébb azokat is.
- Segged tiszta?
- Mi van?... - mászott teljesen hátra így neki ütközve a kád falának.
- A seggedbe nem dugtál fel semmit? - kelt fel, ahogy már a vizet kezdte engedni.
- Nem... - morogta, majd már el is kezdett kifelé mászni, ám Craig viszont megragadva dobta bele a vízbe, mely most hideg volt, melytől felnyikkant, majd fel is kelt a kádból.
- Mi a franc?!
- Ülj vissza, mert elesel! - lökte le, majd egy szivaccsal már mosni is kezdte.
- Hideg bazdmeg... - morogta, ahogy próbálta Craig kezét eltolni.
- Jót tesz - mosolyodott el, ahogy kis tusfürdővel sikálta karját, hasát, hátát és lassan mindenét. El sem pirult, csupán mosolygott, majd mikor tagjához ért azt is erősen megdörzsölte. Stan ellenben nem is foglalkozott vele, és habár tagja ettől picit megduzzadt, ő le sem szarta, csak unottan nézett félre maga elé.
Mikor végzet lemosva róla a habot nézet rajta végig, majd ellépve onnan szedett elő egy törülközőt.
- Na gyere!
Kimászott, ám esze ágban sem volt odamenni hozzá, már el is indult mellette, ám egy lépés után már Craig megragadva húzta hátra és burkolta a törülközőbe, mire ugyan felmorgott, ám feladva dőlt a másiknak, ki pedig így kezdte dörzsölni és megtörölni.
- Mi a fasznak vagy itt... - morogta maga elé.
- Otthoni melóm van. Ráadásul az egyetem mellett tudok rád ügyelni. Kenny meg a haverom - vont vállat, majd mikor végzet, kezdte lökdösni szobája felé.
- Ennyire unatkozol? Vagy csak magányos köcsög vagy... - ahogy ezt kimondta, ki is nevetette.
- Rólam van szó, ne magadat jellemezd - tolta a szobájába, majd ott pedig ágyára.
Mire rá is dőlt, de nem mondott semmit. Persze, ő magányos volt, pont ezért drogozott, de Craig is az lehetett, ha ilyen sokat volt itt.
- Tiszta ruha... vagy valami pizsama... - hümmögött, ahogy elkezdte kinyitogatni a szekrényeket, miben csak egy pizsamája volt, az is poros volt kissé, de szépen összevolt hatogatva, Sötétkék flanel volt, fekete gombokkal.
- Nem szeretek pizsamába aludni. - morogta, ahogy hasára fordulva, már el is helyezkedett.
- Hmm nagy kár, ez elég szép - simított rajta végig, de végül csak egy boxert és egy polót szedet ki neki, majd dobta rá, ám Stan viszont azokkal nem is foglalkozva, kezdett bealudni.
- Nos nekem mindegy, de... - morogva nézet rá, majd odalépve lágyan megfogva csuklóját bilincselte a radiátorhoz - így nem tudsz elmenni.
Morogva, mozgatta meg kezeit.
- Ezt most... minek...
- Álmos vagyok... nem akarok arra kelni, hogy elmentél. Kiabálsz és jövök, de addig így maradsz - sóhajtotta, majd beletúrva hajába sétált ki.
Stan pedig, be is aludt, a bilincs ellenére.
A fekete pedig nyitva hagyva az ajtót sétált előbb a fürdőbe, majd összeszedve a kis zacskókat ment be szobájába, majd elrakva dőlt be ágyába és aludt is el rögtön.