- Gondolj bele mekkora ötlet?! - Stan elégedetten dörzsölte össze kezeit, melyen most vaskos bőrkesztyű fityeget. Honnan máshonnan szerezhetett volna mint apjától, ám a kézfejük merően eltért. A kis vékony ujjak, melyek most elégedetten bújtak meg a szőrös belsőben. Ez tette tökéletessé azt amit annyira akart.
A bosszút.
- Nem az.
Persze a bosszú alatt, a gyerekkori becsapásokat érthetjük. Azokat amivel a gyerekeket riogatták. A bárányhimlő jó példa erre, de most egészen másról van szó. Valami olyanról, ami Stan Marsh-ot mostanság nem nyugtatta meg így a sarkára állva bosszú útjára lépett.
Már ha lehet ezt annak nevezni, hisz a mikulás ruha, a vattapamacs szakáll és a nagy zsák a hátán mindenről árulkodott csak arról nem, hogy ő most aztán véghezviszi, azt a gonoszságot.
Barátja, ki most pedig Rudolf ruhában, a vörös piros, világítós orrával állt mellette, ugyan erre gondolt.
Hogy rossz ötlet!
- Ne izélj már Kyle! Te is tudod, hogy ennyit minimum megér! Elrontották a karácsonyunkat, 4 éven keresztül, akkor most miért ne vágjunk vissza?!
- Talán azért, mert a te drága 6-dikosaid, már egyetemisták és baromira nem fogják ezt bevenni! - sziszegte, ahogy ismét megdörzsölte csupasz karjait, melyet a hideg csak még jobban csípett. Nem is értette miért is ment bele igazán. Miért vállalta el, hogy ő lesz az a hülye, aki mikulás mellé, Rudolfot alakítja. Miért? Ő maga sem tudta. Stan a barátja, volt és ha kellet tűzön vízen kiállt mellette. Most pedig ez is ilyen volt.
- Hidd el befogják venni - vigyorodott el, Kyle pedig feladva követte Treck Donat házáig, mi már csak egy sarokra volt.
Igen, hisz Stan tudta a terve tökéletes lesz. Most szombaton ugyanis ott buli lesz. Olyan, igazi vérig lepiálom buli. Minden kellett, hogy legyen ott és Stan remélte a társaság annyira részeg lesz, hogy mindegyikük elhiszi ő a valódi mikulás. Ha meg terve nem is jönne be, a tojások, amiket putunyában cipelt tökéletes ajándékok lesznek néhány felőlsős arcába, a felismerés, meg hogy ő meg Kyle vannak ott. Ugyan. Túlságosan jó az álcájuk.
Szerinte...
- Ott nézd! - mutatott előre, majd még egy nagyobbat rántva futottak is oda az ajtóhoz.
- Talán várnunk kéne... - közölte rögtön a vörös, ám Stan bekukkantva az ablakon rezzent össze. Egész testében remegett, majd a zsákot is elejtve nem is foglalkozva barátjával ki már kérdőre vonta volna, rúgta be az ajtót.
- STAN MI A Faszt... csinálsz... - Kyle hangja elhalkult, ahogy ő belépett a melegbe. Teste azonnal kellemesen borzongott meg, ám a látványtól még ő is elalélt.
A ház ugyanis habár tele volt tinédzserekkel mind kifeküdve, saját nyálukban fetrengtek. A levegőben még az édes, kissé csipős illat szállt, mitől rögtön a hányinger jött a torkába és úgy kelleta gombcot vissza erőltetnie. Ám nem csak a szagok. A hányás foltok, a pia mindenütt és egy két tű is szanta szét hevert.
- KOMOLYAN?! Komolyan?! - sziszegte, ahogy odamenve az egyik parti archoz rúgott bele - nem hiszem el! Most nézd meg, ezek tényleg...
- Stan...
- Kiütötték magukat így mi lesz ezzel ha?! - bökött az ajtó felé - tudod meddig rohadtak azok a tojások nálunk?! Ezek meg...
- Stan.
- Elegem van ez...
- STAN!
A fekete csak ekkor kapta fel fejét, ám tekintette kissé megfagyott, ahogy barátja arcát leste. Kyle már zihálva nézett rá, ahogy vöröslő orrát eldobva nézett a kék szemekbe, ám valami más volt. Valami, amitől teste reszketett és a barna prém ami testén volt kezdet róla eltűnni, ám nem is akár hogy. A vörös maga szedte le, majd a földre dobva azokat, néhány perccel később már full meztelenül állva a több tinédzser tömegében, de inkább Stan előtt indult meg felé.
- Haver...
- Fáztam, azok a szarok meg átáztak - bökött a ruhájára, majd ahogy volt kikerülve a feketét indult meg felfelé a lépcsőn - kell valami másik ruha, mielőtt végre hazamegyek, és szarhatok a fejedre!
Na ez volt az a pont, ahogy Stan Marsh mindent elvesztett.
Az értelem kiugrott az agyából, és a düh végig szántotta minden egyes kis porcikáját. Kyle ugyanis most, ellent mondva neki hagyta ott, ledobta az ő szerzet ruhákat és felakart venni valamit, amit nem ő adott neki. Megtagadta. Nem is. Inkább egyszerűen már nem bízott a tervében, nem is akart jönni. A világosság pedig mint a tiszta hó úgy csillogott a szemeiben.
Lábai ezután maguktól mozdultak, majd feltrappolva kapta még el a vörös kezét, ki meglepődve fordult meg, ám ideje se volt ellenkezni. Stan megragadva húzta magához a meztelen testet, melynek melegsége még a vaskos vörös kabáton is át érezhető volt.
Túl meleg, forró.
- Nem engedem - suttogta fülébe, a vörös pedig megrezzenve szinte azonnal nekidőlt barátjának, még ha nem is akart.
- Stan haza akarok menni...
- Nem - suttogta tovább - akkor is szeretnék valamit a mikulástól.
- Az nem fog menni... mindenki ki van ütve ez...
- Téged.
- Én, én nem vagyok.
- Téged kivéve.
Kyle megrezzent és érezve, hogy talán nem volt bölcs dolog anyaszült mesztelenre vetkőznie kapálozva próbált is az eddig meleg ölelésből kibújni, mi persze következményei is volt. Mind egy fizika törvényének beigazolodva Stan rögtön dőlni kezdett és élete árán sem engedve el a kisebbet így őt is húzta maga után.
A katasztrófa pedig jött párostul.
Piff puff és a két fiúcska már a földön hevert. Stan a mikulás ruhájában szakállát köpve míg rajta Kyle feküdt és erősen úgy érezte, higy igazán rosszul érkezett.
- Az ágyékod...
- Tudom csak - dobta el szakállát, majd lenézet hisz ágyéka már akkor tövig állt mikor Kyle már a fölsőjét vette le, és láss csodát, a másiké pont neki dörzsölődött - felizgulok a pucérságodtól.
- Az kéne még! - közölte Kyle ám már tehetetlen volt. Tagja neki is állni kezdett Stan pedig ezt látva húzta magához, majd heves csókba fulladva kezdte is saját ruháját lebontani, hogy testük összeérjen. Hogy érezhesse Kyle minden átfagyott kis porcikáját, hogy simogathassa és a vörös is megtehesse ugyan ezt. Egymásba gabalyodva élvezhessék a nem túl körülményes légkört.
Kyle pedig lássuk be... kicsit sem ellenkezet. Egy idő után szinte tépte le Stanről a dolgokat és mikor a bársonykabátnál tartott szinte óvatosan széthúzva simult be alá, majd átölelve a fiút nyakához hajolva most ő kezdte kényesztetni ajkaival.
A szoba megtelt a fiúk sóhajával, ahogy a feromonok édesillatával is. Egyiküket sem zavarta a társaság, vagy hogy a tiltott részen lesznek egymáséi. Az akarat és a vágy elbóditva eszüket ölelkezve gördültek odébb, majd mikor a kanapéhoz értek Stan egyszerűen lerűntva opnnan az ott levő egyetemistát fekette oda Kyle-t, majd minden nélkül elé térdelve hatolt bele.
Kyle halk mégis elégedett sikolyal és élvezettel nyöszörgött, ahogy érezve Stan már mozgott benne. Lassan, majd egyre gyorsabb tempot diktálva míg elmélyük bírta. Lehajolva csókkal édesítette a szex minden örömét és a végjátéknál egymást átölelve sóhajtott a másik nevét, olyan hévvel, hogy a kanapé is megmozdult tőlük.
Egy pillanat volt, mégis testük teljesen átforrosodott. Érezték a másik dübörgő szívverését, és Stan megelégedve bosszújával csókolta meg utoljára szerelmét. Édes mély csók volt, ahogy nyelvével végigszántotta a másikét, majd kiszáradt ajkait is.
Élvezet. Ez szabadult föl belőlük.
- Ez jobb... volt igaz? - Kyle elhaló hangját szinte alig lehetett kivenni Stan mégis átölelve erre csupán bólogatni tudott. Hosszasan és élvezettel, hisz tökéletesen elég volt.
Nem kellett neki bosszú. Nem kellett neki semmi.
Semmi...
Illetve~

~~*~~ ~~*~~ ~~*~~ ~~*~~

- HOGY A FENÉBE ÉBREDHETTEK FEL?! - Kyle üvöltött, ahogy a fák között dideregve bújt Stan nagy piros kabátjába, kinek arcáról viszont le se fagyott a mosoly - még a gatyám is ott hagytam...
Bánatát nem osztva hirtelen fordult felé, majd elégedetten mosolygott, ahogy a mikulásruha zsebeibe nyúlt.
- Tessék~ Rudolfos~ - adta át sajátját, Kyle viszont hála képpen egy méretes hógolyóval jutalmazta az olcsó poént

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2013.12.01. 00:05 Piroszka Nagyon köszönöm *--------------* Annyira örültem mikor megláttam hogy kész a story és hát nagyon-nagyon de nagyon jó lett >w< <3 Mégegyszer és vagy ezerszer köszi hogy megírtad ^w^ <3 Válasz: Ugyan nincs mit <3 >3< Evee