Kicsivel később Craig ismét megjelent, ám most egy nagyobb sporttáskával a vállán, míg a másikban egy nagyobb hátizsák volt. Surranójával csapta be az ajtót, majd felsóhajtva tette is le cuccait. Bent most a tévé sem szólt, ám a fürdőszobában folyta víz. A fiú  oldalra nézve sóhajtott, majd benézett a többi szobába hátha talál valami vendégszobát. Persze volt egy. Az is a nappaliból nyílt, egy kicsit kisebb mégis eléggé rendezett volt, és egyben poros. Szinte látszott, hogy rég nem járt odabent senki, és hogy nem is nagyon törődtek vele. A redőny is csutkára le volt húzva hogy még itt se jöhessen be a fény.
- Tökély - lépet be, majd felhúzva a redőnyt tárta ki az ablakot, majd kifújva a levegőt mordult fel és kezdett munkához látni.
Egy idő után a víz elzárult, és hála annak hogy Craig messzebb volt, nem hallhatta Stan nyögéseit. Mikor elélvezett, kiszállt a vízből, majd nem foglalkozva azzal hogy vizes és meztelen, indult el megint szobája felé, ám balszerencséjére a másik pont ekkor kilépve a szobából nézet rá, majd hümmögve mérte végig, de ez is csak egy pillanatra, utána már ő lépet be a fürdőbe, majd kimosva rongyát sétált is vissza vendégszobába.
Stan persze észre sem vette. Szobájába elérve, dőlt rá az ágyra, majd sóhajtott fel jólesően. Hála a drogoknak vékonyabb volt, és ez látszott is rajta, így szinte jól is esett neki mikor pihenhetett.
Az idő viszont szaladt és pár órával később mikor Craig készvolt elégedetten morgott fel. A szoba tiszta volt cuccait elpakolta és a zárat kicserélte. Igen. Kulcsa is volt saját szobájához. Már csak egy feladat várta.
- Hey Marsh! - Szólt a házigazdának, ám az már rég aludt, és erre persze nem kelt fel. Hason feküdt, ahogy az egyik lábát kicsit feljebb húzta, teste viszont néha megrezzent, hiszen nem igazán öltözött fel, szobájában pedig kissé hideg volt.
Craig ellenben most nem akarta hagyni. Egyáltalán nem.
- Nem, most nem - sétált ki, majd mint Kenny egy kancsó hideg vízzel jött vissza és azt öntötte Stan fejére, ki mint akkor megint felszisszent, majd morogva, túrt tincsei közé.
- Mi a kurva isten... - morogta.
- Nem, csak én - hümmögte, majd megragadva csuklóját kezdte húzni - na gyere.
- He...? Mi a faszt csinálsz...? - morogta, ahogy egyből próbálta elrántani kezét, Craig viszont erősen tartva húzta ki, majd baszta rá a kanapéra.
- Beszélgessünk~
- Bazd meg... - morogta, mégis utána bekapcsolva a tévét, kezdte azt nézni, mire a másik felsóhajtva lépdelt most a TV mögé, majd kihúzva a kábeleket dobta félre.
- Sok választásod nincsen.
Stan viszont tovább küzdve félre dobva a távirányítót, húzta fel lábait, majd így nézett oldalra, nem is foglalkozva Craig-gel.
- Itt fogok élni veled mostantól. Csinálok majd rendes kaját, ha akarsz ehetsz belőle nem zavar - mondta, ahogy ő sem nézet Stan-re helyette az asztalt figyelte ami még mindig kupis volt - ezen kívül lenne pár kérdésem még tőled.
Elhúzva száját, támasztotta meg fejét kezével, de továbbra sem nézett rá.
- Először is, kiszoktál mozdulni a lakásból?
Válaszra sem méltatta, csupán némán nézett maga elé.
- Nos mindegy. Csak közlöm veled mostantól napi 24 órás megfigyelésben tartalak - emelte fel kezét - ja, budizni sem járhatsz ki nélkülem.
Flegmán cöhintett fel, ahogy arcába lógó tincseit félresöpörte.
- Örülök, hogy ezt megbeszéltük. - mosolyodott el, ám Stan ekkor felkelt, majd besétálva szobájába, csapta be hangosan maga mögött az ajtót. Craig viszont szépen utána sétálva lépet be és nézte őt az ajtófélfából.
- Menj már ki... - morogta, ahogy asztalához ment volna, ám megállt.
- Nem - mondta könnyedén.
- Mi a fasznak fogsz egyáltalán nálam lakni?! - fordult felé dühösen.
- Hogy leszoktassalak, plusz Kenny megkért - fél igazság, mégis komoran nézet vissza rá.
- Nem is kért meg rá. - vetette oda flegmán.
Ám többet nem szólt, csak tovább nézte.
Keze többször is ökölbe szorult, ahogy méregessen nézett rá.
- Most komolyan itt fogsz állni?!
- Ja - biccentett felé, ahogy megmozdult de csak kényelmesebben beállt.
Stan viszont odalépve, próbálta kilökni, ám Craig viszont mozdíthatatlan volt.
- Mit zavar, hogy itt álok?
- Ki nem állhatlak, azért! - sziszegte, ahogy próbálta kilökni, ám szemöldök ráncolva észlelte, hogy mennyire gyenge lett.
- Hogyne - kezét fejére rakta, majd egy lökéssel taszította vissza.
Felmorrant, mégis, utána hátat fordítva neki, fogta meg székét, tette asztalához, majd ült le. Nem is foglalkozva Craig-gel, borította ki tolltartóját mikből tollak, ceruzák és még pár bogyó esett ki, melyek közül az egyiket, be is kapta, majd már a másodikat is nyomta volna szájába. A fekete viszont ott állt mögötte, majd megragadva kezét vette ki belőle a bogyót és rakta zsebre.
- Hey. - szólt rá, majd pillantott rá hidegen. - add vissza.
- Add ide az összes ki tablettádat és porodat - mondta ő is nyugodtan.
Stan viszont, benyúlva zsebébe, vette vissza a kis tablettát, ám csuklóját megragadva szorította meg, majd leteperve a földre szorította feje fölé kezeit, ahogy csípőjére ült.
- Na látod. Te sem teljesíted az én kérésem.
- Engedj el! - rivallt rá, ahogy egyből mocorogni kezdett.
- Nem - tenyerét nézte, miközben azt amiben a kis bogyó volt jobban megszorította, mitől Stan csak még dühösebben nézett Craig-re, de markában a bogyót csak erősebben szorította.
- Felőlem én ráérek, de te max nem tudod élvezni - vont vállat.
- Micsodát? - morogta ellenségesen.
- Nem tudom, mit vettél be - mondta.
Egyből elmosolyodott, majd felszusszanva, hunyta le szemeit, úgyis kellett neki pár óra, amíg hatni kezd, addig elszarta mi lesz, ahogy persze a másik is. Kényelmesen elhelyezkedve a feketén kezdte a falat nézni szemben, majd lassan az egész szobát feltérképezte.
- Négy órán itt fogsz aludni rajtam? - kérdezte, fel sem nézve.
Craig viszont mintha meg sem hallotta volna figyelt. A szobát és annak minden apró kis porcikáját. Tényleg nem volt benne semmi személyes cucc vagy bármi és ez roppant furcsának tartotta.
- Meddig fogsz rajtam ülni? - kérdezte, ahogy fejét oldalra döntötte de, pilláit nem nyitotta fel.
- Odaadod a bogyót és már itt sem vagyok.
- Nem. - vágta rá, ahogy még jobban ökölbe szorította kezét.
- Felőlem - sóhajtotta, így továbbra is nyugodtan ülve, míg Stan néha megmocorgott, de makacs volt, nem akarta elengedni, ahogy Craig is ám egy idő után már nem is figyelt Stan-re, kinek arca megrezdült, majd mikor a drog hatni kezdett, pillái lassan felnyíltak, ám tekintete ködös volt, ahogy teste is elernyedt, így tenyere lassan szétnyílt. Craig csak ekkor nézet le rá, majd kezével jobban szétnyitva vette ki belőle a tablettát.
Felszusszant, majd felpillantva Craig-re, mocorgott meg megint, ahogy ajkai kissé szétváltak.
- Egyel kevesebb... - morogta, ahogy most Stan-t kezdte nézni.
Ki visszapillantott rá, majd lágyan elmosolyodva, dugta ki kicsit nyelvét.
- Gyönyörű - sóhajtotta, ahogy lemászott róla, míg Stan felnevetgélt erre, majd mikor Craig nem volt rajta, felsóhajtva, ült fel lassan, majd simított végig a padlószőnyegen.
Eközben a fiú kisétált, majd egyenesen szobájába ment. Elő volt már készítve. Egy apró szelence mely ugyancsak kulccsal volt nyitható és zárható. Ebbe ejtette a kis tablettát, majd visszasétálva Stan-hez figyelte tovább.
Lágyan simogatta tovább a puha szőnyeget, ám egy idő után megunva, kelt fel, majd indult el a nappali felé, hova Craig is követte. Mikor elérve az asztalt, ült le a mellé, majd kezdett azon keresni valami, így lesöpörve a dolgok nagy részét.
Figyelte, ahogy mellé lépet, ám készen állt, ha bármikor gyorsan kellet volna cselekednie, ám Stan szemmel láthatóan keresett valamit, mégis csalódottan nyöszögött fel.
- Elvitte...
- Mit? - előre hajolva ő is végig nézett az asztalon.
- Pedig itt volt... - nyöszögte, ahogy mindent lesöpört ami előtte volt. - Miérth? - nézett fel szemöldök ráncolva Craig-re, ki csak kérdően nézet rá, ahogy az asztalra könyökölt, ám Stan végül, elhajolva az asztaltól, mászott a tv-hez, és próbálta bekapcsolni, de ugye a kábelek kivoltak húzva, mit a fekete nagyon jól tudott így meg sem mozdult, hogy segítsen neki, helyette kisétálva kapcsolta ki a biztosítékot, mi ellenben Stan koránt sem zavarta, helyette továbbra is próbálta bekapcsolni, de mivel nem ment, megnyalta a gombot, de ez sem működött.
- Még jó hogy lekapcsoltam... - sóhajtotta, ahogy tisztes távból nézte.
Stan megint megnyalta, de mivel nem kapcsolt be, szép lassan megint felállt, majd most a fürdő felé indult, így Craig zsebre dugott kezekkel sétált ő is oda, majd belesve nézte a másikat.  Ki megnyitva a csapot, kezdett vizet engedni, majd bemászva a kádba, sóhajtott fel a meleg víztől.
CRai furcsán pillantott arra mégis leülve az ajtófélfához onnan nézte sóhajtva. Stan persze nem látta, csupán a nyitott tusfürdős dobozt, beledobta a vízbe, így lassan nagy hab lett. A víz folyt ő pedig pilláit lehunyva, sóhajtott fel. Még akkor sem tett semmit mikor már kifelé kezdett a folyni, csupán tovább sóhajtozott.
Craig-et viszont zavarta, így felkelve lépdelt be, majd ő maga zárta el. Stan persze fel sem pillantott rá, csupán tovább sóhajtozott, lehunyt pillákkal, mit Craig most érdeklődve nézett. Szemeit végig vezette rajta többször is. Bőrén, alkatán majd végül arcát figyelte csak.
- Vajon... hogy képes így élni?
Arca megrezdült, majd felpillantva Craig-re, pislogott párat.
- Te mit csinálsz?...
- Elzártam a vizet - válaszolta nyugodtan.
Felhúzta lábait.
- Akkor kifog hűlni... - motyogta, ám keze megint mozogni kezdett.
- Kimászol - állt hátrébb, ahogy felkapta a felmosót, majd kezdte feltörölni a kiömlött vizet.
- Most? - kérdezte, szemeit mégis lehunyta.
- Majd ha végeztél - mikor a padló már csak nedves volt, végezve vele tette helyére a felmosót.
- Kimennél?... - döntötte oldalra fejét, így ránézve.
- Nem - rázta meg a fejét és ismét csak az előbbi helyére sétált vissza.
- Deh... - szusszant fel, ám utána felnyögve, hunyta le pilláit, majd csak magára koncentrált, avagy arra, hogy magát kielégítse, mit a fekete pedig csupán figyelte tovább. Nem igazán izgatta fel ez az egész egyszerűen ügyelni akart a másikra. Stan pedig nem is érzékelte. Hála a habnak az sem látszott, ahogy keze mozog, csupán néha nyögött fel, egyébként halkan sóhajtozott, majd mikor elélvezett, erősen alsó ajkába harapott. Lihegve nézett maga elé, majd lassan, magától szállt ki kádjából, mire Craig meg sem mozdulva csupán figyelte tovább.
Lassan lépdelt el, mellette is, figyelt, hogy hozzá se érjen, majd szobájába lépkedve, dőlt be abba vizesen, majd aludt is el rögtön.
- Gondolom az ágya már penészes lehet - suttogta maga elé, ahogy ismét az ajtófélfának dőlt, ám nagyban tévedett, hisz Kenny mindig cserélte neki, pont ezért nem is volt olyan mocskos a ház. Craig előbb utóbb pedig rá is jött erre. A ház ugyanis mocskos volt, de nem annyira, hogy lakhatatlan legyen. Nem. Az életfeltételekhez minden szükséges dolog megvolt. Pont ezért szüksége volt még tanácsra.