Kenny nagyban telefonálva, tartott a lakóház felé, hol ő is lakott, Craig pedig ugyancsak arrafele sétált, majd mikor meglátta a szőkét, intett is neki, ahogy már felé is kezdett sétálni, ki pedig lerakva a telefont, sétált oda hozzá.
- Heeeey~ - köszönt neki. - Waccap?~
- Semmi - összegezte tömören - na és veled? Munka?
- Ja, most lesz egy nagyobb... el kell utaznom és így nem tudok ügyelni Stan-re. - sóhajtotta.
- Marsh-ra? Mi van vele, hogy-hogy ügyelni kell rá? - kérdezte, ahogy kezeit keresztbe fonta., hisz számára nem mindennapos volt, ez az egész, ám a kérdésre Kenny pislogott párat, majd Craig-re bökött.
- Te... neked még nem mondtam?
- Nem, illetve nem említettél semmit - vigyorodott el.
- Vagy egy féléve otthagyta az egyetemet, azóta nagyrészt nála lógok, figyelem ne lője túl magát. - hümmögte, mire már Craig rögtön tudta miről van szó mégis szemöldökét össze vonva biccentett.
- Szóval gondjai vannak.
- Olyasmi. Le kéne róla szoktatnom, de akkor 0/24-be vele kéne lennem. - húzta el száját. - Az meg most nem megy... de. Találnom kell valakit aki ránéz, amíg dolgozok. - kezdte telefonjában nézni a neveket.
- Mennyire gáz a helyzet? - kérdezte zsebre dugva kezeit, míg táskáját ismét hátára lökte.
- Eléggé, Stan nehéz eset. - hümmögte elhúzva száját, még mindig tekerve a neveket, volt jó sok ám egyik sem igazán felelt meg erre a szerepre.
- Hagy nézzem - nézet komolyan a szőkére, végül Craig.
- Stan-t? - pillantott fel rá.
- Ja - bólintott.
- Gyere. - eltette telefonját, majd be is ment vele a házba.
A második emeleten, a 7-es ajtóhoz lépve, nyitotta ki kulccsal, majd ment is be. Egy vékony folyosó volt, jobbra egy másik folyosó nyílt mely a konyhához és a fürdőhöz vezetett, aztán a másik a nappaliba, hol most is ment a tv halkan. De csak épp, hogy. Craig-ék ide sétáltak be csöndben, ám ő maga érdeklődve figyelt, míg Kenny becsukta Craig mögött az ajtót, majd besietett a konyhába. Egy kancsó vizel jött vissza, majd a nappaliba ment, hova Craig oda is követte ám szemeiben már látszott a kíváncsiság.
A nappaliban volt azaz ajtó, mi a hálóba vezetett, Stan mégis, a kanapén feküdt, hason aludt, hangosan szuszogva, nyál csorgatva, és csak egy fekete boxer volt rajta. A dohányzóasztalon sok gyógyszeres doboz volt, néhány üres tányér, és még egyéb cuccok de hála a nagy káosznak ami az asztalon volt nehéz volt kiszűrni. Kenny egyből a feketéhez lépett, majd nemes egyszerűséggel öntötte le fejét, mire Stan felszisszenve, kelt fel, majd feltolta magát kezeivel, ám nem mondott semmit, csupán hangosan vette a levegőt.
- Reggelt~ - mosolygott Kenny, majd komorna nézett az ablak felé, hol most is levolt húzva a redőny, teljesen.
Eközben Craig köszönni sem köszönt csupán nekitámaszkodva a falnak onnan nézte hol az asztalt, hol pedig a feketét.
- Dögölnél meg... - sziszegte Stan, ahogy letörölte száját, míg Kenny, csak letette a kancsót az asztalra.
- Minek aludtál? Délután van. - lépett az asztalhoz, majd ott kezdet keresni valamit, így lesöpörve az összegyűrt papírokat, és az üres dobozokat.
- Azt sem tudom milyen nap van heh... - nézett szánalmasan mosolyogva Kenny-re, ki végül az egyik üres gyógyszeres dobozból vette ki a fekete kulcscsomóját. - Hey mit csinálsz... - morogta, ahogy felülve, nézett Kenny-re.
- Kell a kulcsod. Elutazom, addig más fog nálad lógni.
- Ide aztán nem jön senki. - dőlt hátra. - Örülhetnél, hogy téged beengedlek... - morogta, majd szeme sarkából észrevéve a nem odaillő dolgot, nézett Craig-re. - Ez meg mit keres itt?
- Én leszek az aki vigyázni fog rád - felelte könnyedén, hisz ezt ő már tudta mikor belépett. Az a valami ami húzta és most akarta, hogy látta.
- Igen? - lepődött meg Kenny, míg Stan is meglepetten nézett rá, majd felnevetgélt.
- Hehhehe. Nem. - jelente már ki komoran az utolsó szót, ám Kenny már Craig-hez sétálva, dobta neki oda a kulcsokat.
- Biztos? Eléggé köcsög, ráadásul könnyen feldühödik. - nézett Stan-re, ki már dühösen nézte őket.
- Kenny... - sziszegte.
- Csak mond mit kell csinálnom és menni fog - pillantott a szőkére.
- Kenny nem adhatod neki oda a kulcsaimat! - pattant fel.
- Csak ne hagyd, hogy túl sokat beszedjen mindenből... vagy esetleg, leakarod szoktatni? - vigyorodott el.
- Azt kéne - mosolyodott el, ahogy Stan-re nézet - ideje volna, ahogy én látom.
- Akkor hajrá~ Azt csinálsz vele amit akarsz. - azzal Kenny ellépve Craig mellett, már ment is ki, ám Stan ment utána.
- Kenny! - ordított dühösen.
- Te ülj csak vissza - mosolyogva lökte vissza, ahogy a kulcsokat megpörgette a kezében.
- Tűnj el a házamból... - sziszegte, dühösen ránézve, ám mikor a bejárati ajtó hangosan csapódott, szemöldök ráncolva, lépett arrébb, és nézett arrafelé. - Itt hagyott... egy köcsöggel.. - motyogta maga elé.
- Ez van - morogta, ahogy odalépkedve kezdte nézni az asztalt, majd a földön levő cuccokat.
- Húzz már el innen! - mondta felháborodva, ahogy odalépett hozzá, de tartotta a tisztes két lépés távolságot. - Kurvára nem akarom, hogy itt legyél!
- Kenny próbált leszoktatni? Bár... szerintem csak ügyelt rád - hümmögte.
- Semmi közöd hozzá?! - morogta, majd elé lépve, tette kezeit mellkasára, és kezdte kifelé tolni, ám Craig meg sem mozdult.
- Na és mit szedsz? - tette fel az újabb kérdést.
- Menj már a picsába... - morogta, ahogy próbálta eltolni.
- Akkor asszem körül kell néznem - kezdett körbejárni, ahogy leguggolva nézegette a dobozokat.
- Ne nyúlj a cuccaimhoz! - ordított rá, ahogy kezei ökölbe szorultak, de a dobozok már üresek voltak, és csupán az írás jelezte, hogy valamilyen nyugtató volt mindben. Ezután a zacskókat kezdte megnézegetni, melyben egy kettőben még volt pár darab eki, a többiben nagyrész porok.
- Hey... - morogta, és még hangja is kicsit mélyebb lett, ahogy hideg tekintettel nézte Craig-et, ahogy hozzáért azokhoz a zacskókhoz, amikben volt valami.
- Mégis... honnan szeded ezeket? - kérdezte, ahogy összeszedve tartotta maga elé.
Stan viszont odalépve hozzá, kapta ki tenyeréből az összest.
- Közöd... - morogta, ahogy hátrébb lépett.
- Mint a Baby sittered-nek igazán sok - mosolyodott el, ám nem lépett utána, helyette indult is kifele.
- Menj haza a kulcsomat meg hagyd itt... - morogta dühösen utána, ahogy az asztalhoz lépve nézte át, maradt-e még ott.
- Este még benézek - azzal ki is lépve zárta be az ajtót és tette zsebre a kulcsokat.
- BAZDMEG! - ordította utána dühösen, majd az ajtóhoz sietve próbálta is kinyitni, ám az zárva volt, így erősen ütött rá öklével, mire a fa megreccsent.
- KURVA! - ordította még az ajtónak, majd dühösen trappol vissza szobájába. Tudta ha Craig ide fog járni... az nagyon nem lesz jó, így kezdte is elrejteni  drogjait.

Késő este nyitotta ki ismét az ajtót majd sétált be. Már át volt öltözve és most táskáját is otton hagyta, ám egy kisebbet mégis magával hozott. Bent a tévé most kicsit hangosabban szólt, ám semmi más nem változott, így Craig beljebb lépkedve rögtön a kanapéhoz sétált. Stan viszont most ott sem volt. Szemei összeszűkültek, majd így kezdte keresni a fiút ki viszont sehol nem volt. A nappali, a fürdő és még a konyha is tiszta volt tőle, így utolsóként a hálóba nyitott be szinte szemrebbenés nélkül.
Odabent halkan szólt a zene, Stan ágya mellett ülve, dőlt annak, ahogy épp a füstöt fújta ki, majd felsóhajtott ettől is. Persze, tudta hogy Craig visszafog jönni, így beszívott.
- Ohh remek - nézet rajta végig, ahogy odasétált - hey agyadnál vagy?
A fiú rápillantott, majd ismét előre, végül pedig megszívva még egyszer a cigit, ezzel vége is volt, így a padlón nyomta el a csikket, ám Craig-et nem izgatta annyira. Ha már be volt szívva az ellen nem tudott sokat tenni, így kisétálva csukta be az ajtót, majd kezdte a lakás minden kis szegletét átvizsgálni, de eléggé üres volt. Az asztal, a kanapé a tv. Azon kívül csak pár könyvespolc, tele könyvekkel, de mind poros volt, mi mutatta rég nyúltak hozzájuk. A konyhában a mosogató tele, tányérokkal, de egyik sem volt ételmaradékos, max morzsás. A kukában is csak egy használt injekciós tű volt csupán. A fürdőbe szintén csak a szükséges dolgok. Semmi személyes holmi, vagy ilyesmi. A hűtőben pedig csak víz és sok alkohol, az egyik szekrényben amit pedig kinyitott voltak rágcsálnivalók dögivel. Craig pedig ekkor morrant fel, mikor semmi olyat nem talált, ami szükséges lett volna, ám ennek ellenére neki kezdve pakolta ki a hűtőből az alkoholt egy kukás zsákba, majd összecsomózva vitte ki az előtérig, majd ismételten körülnézet. Farzsebéből egy noteszt elővéve körmölt rá pár dolgot, majd ismét elrakva nézet ismét körül.
Stan egy idő után, nem is foglalkozva vele, sétált be a konyhába, majd kinyitva a szekrényt, nézegette, mit egyen, míg Craig felegyenesedett, majd inkább egy későbbi időpontot választva ragadta meg a szemetet, meg a piát és kimenve vitte le a szemétbe őket.
Eközben Stan kikapva egy doboz csokis sütit, sétált a nappaliba, majd leülve a tv elé, kezdte azt nézni. Néha elmosolyodott, felnevetgélt, ám nagyrészt csak evett.
Craig mikor visszaért már üres kézzel sétált el Stan mögött, most annak szobájába, mit viszont már ő is észrevett így rápillantott.
- Mit csinálsz? - Ám Craig nem felelt, csak körbe járva ott is keresgélni kezdett.
Ezen is csak felkuncogott, majd ismét a tévét kezdte nézni. Persze. Ott volt az ágya, ruhásszekrényre, íróasztala, azon pedig laptopja, de azt is por lepte be. Széke kicsit messzebb volt, a szoba közepén.
Craig kutatva kezdett körülnézni, hogy talál e bármit is, ám a szekrényben semmi nem volt, és már a fiókokban sem. Persze Stan mindenről gondoskodott, hisz koránt sem akarta, hogy elvegyék ami az övé.
- Sejtettem - sóhajtotta, majd ismét kisétált, majd el is hagyta a házat, ám az ajtót ismét bezárta.