Stan már egy hete dolgozott új főnőkével, az új munkahelye csendes volt, és bármennyire is jó, a vöröst nem tudta elfelejteni. Most viszont próbált az új áruházra koncentrálni, mi pont az nap nyílt meg, ahova ő és Wendy egyből kimentek. A tömeg tombolt ugyanis nagy felhajtást rendeztek. Wendy árgus szemekkel figyelt mindent és néhány járókelőt is megszólított, majd a vége felé felsóhajtva dőlt neki egy pultnak.
- Micsoda story lesz ebből~ imádni fogják az olvasóim~ nem mintha most nem imádnának - nevetett, ahogy felhörpintette koktélját.
- Egyet értek, Mrs. Testaburger. - jegyzetelt Stan mellette.
- Jaj Stan, mondtam már, hogy tegezhetsz - csapta meg a vállát, ahogy kedvesen szinte ördögi mosolyát ismét rávillantotta.
- Rendben... majd megpróbálom. Csak ugye, berögzülés... - mondta kissé kínosan, a másik mosolyát látva mindig kényelmetlenül érezte magát.
- Rendben, rendben~ - felhörpintette maradék italát, majd körbe nézve szemelte ki meg áldozatot - a nap utolsó riportja~ hajrá Stan, azt a vöröset ott abban az ingben! - már lökte is felé.
Stan lefagyott, mikor meglátta kiről is van szó, mégis, mire feleszmélhetett volna, már a vörös előtt állt. Aki megpördülve szintén meglepődött a fekete látványán.
- Marsh? - kérdezte érdeklődve, mint aki nem is hitte el.
- Broflovski... - suttogta, majd észbe kapva, vette elő újra tollát. - Megenged egy interjút?...
- Kinek dolgozol? - kérdezte, bár magában soha nem akarta a kérdést feltenni.
- Wendy Testaburger. - mondta nyugodtan, ahogy felpillantott rá. Kyle feje vörös lett a dühtől.
- Te Cutnes-nél dolgozol?! - szinte kiborult ám mikor az említett feltűnt Stan háta mögött elvigyorodott.
- Broflovski~ miújság?
- Ismerik egymást?... - fordult kissé a lány felé.
- Ohh~ te nem is olvasol Stan? - kérdezte a lány, ahogy beállt a két fiú közé - az én újságom és Broflovskié örök ellenségek az iparban. Mondhatni gyűlöljük a másikat~ de még jó, hogy eddig én vezettem a ranglistán.
- Nos persze~ és? Ezt a törött magassarkúdban találtad ki aminek épp, hogy vissza tudtad ragasztani a lábát? - kérdezte a vörös, ahogy gúnyosan fonta össze a kezét, mire Wendy feje vörös lett és gonoszul pillantott vissza.
- Nekem egy túrkálós ne szóljon be! - Meglepetten pislogott hol az egyikre, hol a másikra. Most már értette, miért vették fel egyből... persze arra is rájött, hogy ők ketten nagyon rég ismerhetik egymást. A vita egész sokáig folyt. A labda ide oda ment és a sértések kezdtek eldurvulni, igen komoly irányba.
- Persze~ csodálom, hogy meleg cikkeket még nem írtok~ - Wendy szinte gúnyosan rakta csípőre a kezét, ugyanis a sértés teli találat volt. Kyle dühösen remeget meg. Viszont Stan kezében is kissé megreccsent a toll, ahogy lesütötte tekintetét.
- Hogyne? És a cím váltás már megvan? - kérdezte Kyle, mire Wendy csak felvonta a szemöldökét - Szukák lapja ötletesebb~ - közölte, mire most Wendy rágott be, majd Stan-re nézett és elmosolyodott.
- Én legalább jól tartom az alkalmazottaimat. Nem csodálom, hogy Stan szinte menekülhetett tőled~ ráadásul itt jobban is megfizetem, sőt még kedvesebb is vagyok vele mint te, aki csak a porba tiporta a jó munkaerőt~ - belekarolt a feketébe és onnan mosolygott a vörösre, akinek most nem a düh hanem a csalódottság látszott az arcán, ahogy ránézett Stan-re szinte kilehetett olvasni a megbánást a vonásaiból. Habár szemei szomorúan csillantak meg, arca kifejezéstelen maradt továbbra is, mint mindig...
- Na~ semmi visszavágás? - kérdezte a lány, ám mikor a vörös mögött egy magasabb fekete hajú fiú jelent meg kissé eltátotta a száját - Craig Tucker? - kérdezte ám az oda sem bagózott rá.
- Kyle minden oké? - kérdezte mire a vörös csak elfordult.
- Örültem. Craig menjünk... szomjan halok~ - mondta nevetve, majd megragadva a fiú kezét húzta el onnan. Stan szemében a düh csillant meg, ahogy ő az ellenkező irányba indult el, így húzva a lányt. Wendy ide-oda jártatta a szemét. Lassan eset le neki, majd elmosolyodva hagyta magát.
- Nos, szeretne még valamit? - kérdezte, ahogy egy kirakatot nézett.
- Nem mára végeztünk, de holnapra pakolj össze~ jössz velem egy hotelbe - mondta vigyorogva.
- Rendben, hány napra megyünk? - kapta elő telefonját.
- Csak holnap és az este is ott alszunk és ennyi~ - Stan bólintott.
- Rendben.

Másnap egy nagyobb fekete táskával vállán, ment karöltve a feketehajú lánnyal a hotelbe. Közös szobájuk volt, nem kérdezett rá hogy miért, nem is igazán zavarta, gondolatai máshol, és máson jártak...
- Remélem nem gond - léptek be - gondoltabb így jobb lesz, meg amúgy is~ a nászutas osztályok mindig tele vannak rejtett csokikkal - nevetett fel, ahogy lekapta az elsőt a párnáról.
- Oh, nem is tudtam, hogy szereted a csokit... - mondta mosolyogva, ahogy letette táskáját.
- Imádom~ édesszájú vagyok - mosolygott, ahogy lekapott a párnáról még valamit - ohh~ a kotonokból sincs felesleges - pörgette meg az ujjai közt. Stan felkapta fejét, majd meglepetten pislogott a lányra, elmosolyodott, ahogy eszébe jutottak régi emlékei, arról, hogy a szőke ezekbe mindig tett egy kis tejszint, és így ijesztgette az öregeket; "Mentse meg a testvérem kérem!"
- Na de~ a mai Divatbemutatóra jöttünk! A kellékek majd este~ - nyalta meg az ajkait, majd elkezdett átöltözni. Ott a szoba közepén. Stan egy pillanatra lefagyott, bár sejtette a nem apró utalásokból mit akar a lány, ez még számára is sok volt. Viszont mégis csak főnöke volt, így hát inkább szó nélkül ment be a fürdőszobába, és nézett ott is körül, ám inkább onnan is kijött, minden helyiség tükrözte hogy ez egy nászutas szálló, ami egyre jobban zavarta. Mikor vissza tért a szobába Wendy már egy egybe lila tűsarkúval megszórva csini feszes simuló ruciban álldogált.
- A legjobb cikket akarom ma~ szóval öltönyt fel és gyere, majd utánam - kacsintott, majd már ki is libbent az ajtón. Stan megkönnyebbülten felsóhajtott, szinte egy kő esett le szívéről. Ő is hamar felkapta öltönyét, majd még ingjét gombolgatva, ment ki a szobából, hanyagul, hagyta begombolatlanul a felső pár gombot, majd nyakkendőjét kötve ment a folyosón. Ám annak végén nem várt meglepetés fogadta. Kyle jóízűen kacagott valamin, ahogy Craig a falnak dőlve magyarázott neki. Ő is mosolygott azzal a bizonyos félmosolyával. Telefonja megcsörrent, és azt felkapva, folytatta tovább nyakkendőjének megigazítását.
- Nem... nem tudom hol van. Utoljára Linda asztalán láttam, talán nézd meg a szertárba... - mondta a telefonba, ahogy végig nyakkendőjét vizslatta tekintetével, és habár hallotta a másik két ember hangját, fel sem nézve ment tovább. Kyle nem vette észre ellenben Craig kiszúrta a feketét és elmosolyodva mondta tovább a magét, ahogy Stan lassan elhaladt mellettük. Mikor leért a hallban, tekintetével a lányt kereste, ahogy eltéve telefonját, igazította meg nyakkendőjét.
- Hey Stan~ - sietett oda Wendy, ahogy átkarolva nyomott a kezébe egy üveg pezsgőt - siker~ a fő modellekkel már készítettem is~
- Gyors voltál. - jegyezte meg pislogva.
- Ezek a modellek szószátyárok de egy diktafon csodákat tesz~ - mondta, ahogy mellei közül elő húzta saját miniatűr változatát - na és te~?
- Még csak most értem le. - köhintett, majd előkapta jegyzet füzetét, és tollát. - De már is keresek egyet... - indult is el, így húzva a lányt is.
- Na~ nem kell ám rögtön dolgozni~ én már elég anyagot gyűjtöttem, meg amúgy is. Ez az én munkám~ - legyintett, ahogy maga felé fordította - miért nem iszol velem~?
- Nem szeretem a pezsgőt. - tette el a füzetet, és a tollat.
- Ugyan már~ csak próbáld ki vagy valami mást próbálnál ki? - súgta lágyan a fülébe, ahogy előre hajolt, így a fekete pont ráláthatott arra amit eddig a lány nagy mellei és feje takart.
Kyle egy pezsgős poharat tartva dőlt bele Craig karjaiba, ahogy ő pedig segítette fel és nézet a szemeibe ugyancsak mosolyogva. A szájuk tátogott, de a nagy ricsaj miatt és a kellemes zene elnyomta a hangjukat. Stan nem is figyelve a lányra, bambult a párosra. Jobban mondva Kyle-ra, minden egyes mozdulatát figyelte. Ahogy sikerült talpra állítani Craig lassan végig simított Kyle karján aki összerezdülve kuncogott fel, majd nézet rá a fiúra. Szája ismét mozgott, ahogy mosolygott. Craig folytatta mire a vörös csak elismerően bólogatott. Craig átkarolta a derekát lassan majd közel húzva most teljesen átölelte, majd lassan ringatni kezdte. Táncoltak mégis Kyle-t nem zavarta sőt ő is átfonta kezét a fiú háta mögött. Stan alsóajkába harapott, ahogy erősebben markolta a kezében lévő üveget, még mindig figyelmen kívül hagyva a lányt. Wendy tovább magyarázott ám mind hiába. A látvány elvont minden figyelmet.
Craig mivel háttal állt nem lehetett látni az arcát, de Kyle-é sugárzott a boldogságtól, majd hirtelen megálltak és egy hosszabb ütemre megfordultak. Most a vörös került a másik oldalra így látszott Craig arca is. Ahogy nem lenézet a fiúra, hanem előre. Egészen Stan-re. A kék szemek összecsillantak, majd félmosolyt elengedve ismét a vörösre nézet és mondott valamit. Valamit, amitől Kyle szinte megdermedt, majd a fülébe súgva egyenesedet ki. A fiú szó szerint megfagyott és bár arca nem látszott Craig arca igen. Ahogy egyre közelít a másikéhoz.
- Stan! Figyelsz te rám?! - Ám az elejtve az üveget, libbent el a lánytól, egyenesen a kis pároshoz. Tudta jól hogy a másik mire készül és nem akarta hagyni... nem akarta engedni...
Karjait kinyújtva a másik felé, kapta el, majd ölelte magához szorosan, mintha többé el sem akarná engedni. Kissé lehajtva fejét, szívta be a vörös fürtök illatát, mi már annyira hiányzott neki. Kyle meglepetten nézet rá Stan-re. Torkán akadt a szó, majd visszabámult Craig-re aki csupán elégetten lépet oda hozzájuk.
- Ugye megmondtam~ - a vöröshez szólt, majd elmenve mellettük fogta le az éppen feléjük tartó Wendy-t.
- Akkor ő nem is... - motyogta Stan, majd Craig után nézett egy pillanatra, de utána le a vörösre, majd lassan elengedte, bár nagy nehezére esett.
- Craig azt mondta, hogy ide fogsz rohanni és hogy el fogsz húzni, ha közel hajol hozzám... - motyogta, de szinte csak magának - honnan tudta?
- Onnan, hogy ő is észrevette, hogy szeretlek. - mondta egyszerűen, ahogy zsebre dugva kezeit, lépett kissé hátrébb, és így nézett a fiúra.
- Szeretsz? - nézet fel vörös fejjel, majd lehajtotta, hogy eltakarja - hogyne Marsh... persze~ menj a főnöködhöz és dolgoz inkább, asszem én is ezt teszem - motyogta, ahogy megfordulva ment bele a tömegbe. Ám Stan elkapva csuklóját, húzta vissza.
- Igen is szeretlek! - jelentette ki, majd gondolkozás nélkül csókolta meg. Kyle pedig szinte a meglepődöttségtől vissza is csókolt. Szinte belemerült Stan csókjába. Mintha teste és minden porcikája kívánta volna, ám egy idő után észbe kapott és kissé elhúzódott. Stan mosolyogva fogta meg a másik kezét, majd fonta össze ujjaikat.
- Szeretlek Kyle. - mondta mosolyogva.
- Én... én... - motyogta, ahogy a kék szemekbe nézet, majd amikor pont szólt volna Wendy vetette rá magát Stan-re.
- Hey! Fönt vár a koton és a csoki! Amúgy köszi, a képet~ - mutatta fel a telefonját amin a két fiú csókja látszott - így már bizonyítékom is van, hogy az újság szerkesztője meleg~ de nyugi csak te látszódsz rajta Broflovski. Na mindegy. Stan~ gyere, hisz a ma éjszaka csak a miénk lehet~ Ezért vettünk ki nászutas lakosztályt is~ - puszilta arcon és Kyle vörös feje egy pillanat alatt lett ismét normális. Dühös volt, és nem tudta miért de kitépte magát Stan karjából és hátat fordítva veszett el a tömegben.
- K-Kyle...! - szólt utána, majd ingerülten nézett a lányra. - Ezt meg mégis miért?!... - sziszegte.
- Oh ugyan~ - rakta el a telefont, majd nézet Stan-re - Utálom mint egy rossz körömlakott. Megérdemli, hogy az estélye katasztrofális legyen, de hogy segítettél ebben~ imádta - vigyorgott. Stan arca ismét érzelem mentes lett, majd kikapva a lány kezéből a telefont, hajította a pezsgős poharak közé. Az épp az egyikben landolt, mit egy nagydarab férfi felkapva, ivott meg, a telefon csak úgy lecsúszott torkán, min Stan csak elmosolyodott.
- Felmondok. - jelentette ki, majd sarkon fordulva vetette magát a tömegbe, a vöröst keresve.
- A telefonom... - kiáltott fel, majd utána rohant nem is érdekelve Stan.
Stannek nem egy testesebb ember, és nő ment neki, így végül sóhajtva vánszorgott ki a teremből, az egyik folyosóra, hol a falnak dőlve sóhajtott fel, ahogy lecsúszott a földre, és fekete tincsei közé túrt.
- Végre léptél és most meg elveszeted? - állt fölötte meg valaki. Stan lomhán nézett fel rá. Craig kifejezéstelen arccal leset rá.
- Szóval, hol van Kyle?
- Fogalmam sincs... - sóhajtotta.
- Akkor adok neked segítséget - mondta, ahogy az ölébe dobta a szobájuk kulcsát. Stan elkapva azt, nézett fel a másikra hálásan, ahogy elmosolyodott.
- Köszönöm~ - azzal már fel is állt, és rohant is a szoba felé. Craig mosolyogva nézet utána, majd sarkon fordulva ment vissza a terembe. Amint elérte az ajtót, a kulcsot egy gyors mozdulattal nyomta a zárba, majd fordította el, ezután pedig lassan benyitott. Kyle az ágyon feküdt. Teste néha megrázkódott, ahogy felszipogott. Mellette egy üres borosüveg feküdt. Feltételezhetően a szobához adták. Stan halkan csukta be maga mögött az ajtót, majd indult el a fiú felé.
- Kyle... - A fiú megfordulva nézet rá a feketére. Szemei kissé vörösek voltak és tekintette kába volt.
- Hehe~ Sparky~ - Stan sóhajtva ült le mellé.
- Ilyen sokat ittál?... - pillantott az üres üvegre. - Oh...
- Úgy imádom az édes bort... csak nem tudom miért sírok miatta~ - kuncogott.
Keserűen elmosolyodva, ölelte magához a fiút, majd kezdte simogatni.
- He? Miért? - kérdezte.
- Mert szeretlek. - suttogta.
- Hehe~ persze, hogy szeretsz. A kutyusok mindig szeretik a gazdájukat~ - motyogta, ahogy hozzá bújt - bár én már nem vagyok a gazdád... kirúgtalak, nem?
- Igen... - sóhajtotta.
- Akkor is szeretsz? - nézet fel rá.
- Igen. - mondta határozottan.
- Szóval amit Wendy mondott hazugság volt? - kérdezte komolyan.
- Dehogy! Az az őrült nőszemély a tudtom nélkül vett ki olyan hülye szobát! - legyintett.
- Tényleg...? És akkor nem azért jöttél oda és csókoltál meg? - Megrázta fejét.
- Azért mert szeretlek... ráadásul, a telefonját elintéztem~ - mosolygott elégedetten. - Azt a képet senki nem fogja látni.
- Köszönöm - mosolygott, ahogy átölelte - de amiért sírta miattad, te fizeted ki ezt a szaros bort amit a wc-be öntöttem! - Stan felkapta fejét, majd kissé eltolta magától, és közelebb hajolva hozzá kezdte fixírozni az arcát.
- Te nem is... - motyogta meglepetten.
- Ugye tudod, hogy egy kulcsot adnak a szobához? - kérdezte, ahogy az ajtóra bökött - Az enyém be volt zárva és nálad volt a kulcs. Leesik Sherlock? - Stan fejére csapva dünnyögött fel.
- Hogy lehetem ennyire szőke... - morogta, de végül elmosolyodva nézett a másikra, majd közel húzva magához csókolta meg. Visszacsókolt, ahogy karjait átfont a fekete nyaka körül. Ki derekát átkarolva, húzta még közelebb így mélyítve a csókot. Belenyögve bújt hozzá még közelebb. Ez még jobban feltüzelte, és ölébe húzva, csókolta tovább szenvedélyesen. Kicsit elhúzódott, ahogy ránézet.
- Utállak... - motyogta. Meglepetten pislantott rá.
- Miért?!
- Mert nem emlékszem semmire - mondta komolyan - és tudom... hogy nem ez az első csók tőled. - Enyhe pír szökött az arcára, de az el is tűnt.
- Igaz... sajnálom, hogy tudtodon kívül megcsókoltalak. - nézett félre.
- Csak csókoltál? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem. - mondta őszintén, de nem nézett a másik szemébe. Kyle elmosolyodott. Megmagyarázza a fájós hát és derék.
- Idióta vagy. - közölte komolyan - Két választásod lehet. Vagy visszajössz hozzám dolgozni és most itt azonnal megmutatod amire nem emlékszem, vagy szólok Barní-nak a kapuőrnek odalent hogy moleszterálsz.
- Az elsőt választom! - vágta rá, ahogy el döntötte a másikat az ágyon. Kyle mohón kapott ismét az ajkai után, ahogy megcsókolta. Stan végig simítva a másik oldalán siklott keze a másik fenekébe, majd markolt bele. Belenyögött a csókba, ahogy kissé megrezdült. Elvált tőle, de csupán egy pillanatra, majd ismét lecsapott ajkaira, ahogy keze előre siklott, és a másik fiú férfiasságát kezdte dörzsölni. Ismét egy nyögés, ahogy kinyitva szemeit tolta el magától.
- Énh... csináltam valaha... neked? - kérdezte. Megrázta fejét.
- Csak én kényeztettelek... - nyalta meg a másik arcát. Persze ennyi kellet neki. Egy jól irányzott lökéssel fordultak meg, majd Kyle ráülve Stan csípőjére nézet rá, ahogy nyakkendőjével bajlódott. Stan a meglepettségtől, csupán pislogni tudott.
- Kyle?... - Amikor lebontotta a nyakkendőt mosolyogva tartotta az ujjai közt, majd egy gyors mozdulattal kötözte Stan kezeit.
- Játszunk~ - mosolygott, ahogy saját nyakkendője volt a tartó ami nem engedte, hogy elvegye a kezét a feje mögül. Meglepetten pislogott.
- Mit?...~ - kuncogta.
- Itt hagylak pucéran - közölte, ahogy a nadrágot már le is rántotta róla.
- Ne! Be fog törni valamilyen öreg szobalány, és molesztálni fog! Hey! - tekintett nadrágjára.
- Kapsz kettő napot. Kikell elégítened engem~ - mondta, ahogy leszedte lassan a zakóját is.
- Így? Megkötözte? - pislogott.
- Nem kedves~ mint mondtam, most itt hagylak pucéran - közölte, ahogy kibontotta már az inget is és ahogy tudta széthúzta, majd rátért az alsó gatyára - két nap alatt kikell elégítened. Persze egy szóval sem mondhatod azt, hogy feküdj le velem vagy ilyesmi. A lényeg. Győzz meg. Jöjjek olyan hangulatba. Indíts be és ne az alkohollal - nézet rá, ahogy végig simított Stan férfiasságán - ha sikerül, utána elmondom mit nyertél, de ha nem~ elfogadom Craig ajánlatát. - közölte, majd megszabadulta gatyától is.
- Craig ajánlatát? - kapta fel fejét.
- Azt mondta menjek vele Párizsba az új divatkonferenciára. Egy egész hónapig tart~ - nyalta meg a fiú tagját. Felsóhajtott, majd beharapta alsóajkát.
- Egy hónap... az sok idő... - morogta, ahogy lenézett rá, és a látványtól még jobban meredezni kezdett tagja.
- Túl sok~ addig felejteni is tudok~ - mondta ahogy ismét végig nyalt rajta, majd tetejét lágyan bekapta.
- Hn...! Nem akarom hogy felejts...! - fordította el inkább tekintetét.
- Akkor hajrá Stan~ hagy lássam szeretsz e ennyire - mondta kicsit szomorúbban, majd még egy csókot hintett annak tagjára, majd felállt és megigazította magán a zakót. Stan kifújva a levegőt, kezdte mozgatni kezeit, mindhiába.
- De ha itt hagysz, esélyem sincs!
- Nem fogok kedves lenni. - mondta, ahogy megfordult - mintha ez meg sem történt volna. Vegyél le a lábamról Romeo~ hagy szeresek beléd - mosolygott, majd kilépve az ajtón csukta be maga mögött.

Nagy küzdelmek árán bár, és jó sok idő múlva, de a feketének sikerült kiszabadulnia. Egyből magára kapta ruháit, majd azonnal a fiú keresésére indult, még a folyosón is gombjaival bíbelődött. Persze a feladat nehezebb volt mint hitte, hisz a divatbemutató már javában tartott így a tömeg csak még nagyobb lett. A nagyban bámészkodókat kerülgetve, tartott a színfalak mögé, és mikor elérte, diadal ittasan sóhajtott fel, majd lesett be a mögé. A fal mögött lányok ezrei szaladgáltak a csinosabbnál csinosabb ruhákba. Fürdőruha fölé, ami feltehetőleg ez előtt mutatták be most az estélyik következtek. Mindenki tündöklött és senki nem foglalkozott a kis leskelődővel. Kivéve egy embert.
Hosszú vörös fürtjei kunkorodva omlottak a vállára és egy mélyzöld ruhát viselt. Pántos lenge. Lábait eltakarta ám pont annyira, hogy azért látszottak a kis topánkák. Mosolyogva lépet oda a kukucskálóhoz, majd nem szólva semmit adott át neki egy kis fecnit. Stan csupán pislogni tudott, majd kisebb habozás után, elolvasta a cetlit.
"A Barátod a tömegben találod meg. Amikor kint vagyok a kifutón mutatom hol lesz." - kacskaringós betűk íveltek, majd intve egyet iramodott is a szívnap felé. Stan meglepetten pislogott utána, végül elmosolyodva, ment be a tömegbe, egyenesen az első sorba állt meg, és onnan figyelte a kifutót. A zene lassan elkezdődött és a lányok egyesével kezdtek kivonulni.
- Na megtaláltad már a barátod? - kérdezte Craig, aki hirtelen jelent meg Stan mellet. Stan sóhajtott, ahogy zsebre dugott kezekkel még mindig a kifutót nézte.
- Igen, de megint eltűnt....
- Nem szokása. Van valami sejtésed hol lehet? - kérdezte, ahogy ő is a lányokat nézte.
- Nincs de... - a fiúra sandított. - Az egyik modell azt mondta, megmutatja nekem a kifutóról...
- A vörös? - nézet rá sejtelmesen.
- Honnan?... - fordult kissé felé.
- Ohh megyek is pont ő jön~ - mondta és már el is tűnt, ellenben a vörössel. A csípőjét a zene mozgására ringatta, majd megállt a kifutó legszélén. Lenézet a tömegre és mosolygott kedvesen aranyosan, majd zöld szemeivel egyenesen Stan-ébe nézet. A fekete egy pillanatra levegőt sem tudott venni. Csak ekkor esett le neki, ki is ő valójában. Szíve hevesen kezdett zakatolni, ahogy nem bírta megszakítani a szemkontaktust. A bájos mosoly lassan végigszaladt a tömegen, majd megfordulva tipeget ismét be a függöny mögé. Nyelve egyet, nyalta meg kiszáradt ajkait, magában ismét elkönyvelte milyen jó fenékkel rendelkezik a másik, ám ezután ismét a színfalakhoz sietett. Ott a lányok ismét fel alá rohangáltak és csak messzebb lehetett kiszúrni a vörös fürtöket. Stan nemes egyszerűséggel sétált be, egyenesen a vöröshöz. Aki rá nézve mosolyodott el.
- Megtaláltad akit kerestél?
- Meg... - pislogott rá, majd elmosolyodott. - Tudsz róla, hogy így is nagyon sexy vagy? - kérdezte.
- Nos köszönöm, de ha ezzel akarsz elcsábítani akkor gyakorolnod kell~ - mondta, ahogy levette lábairól a cipőket.
- Ez csupán egy őszinte vélemény volt... - végig simított lágyan a vörös tincseken.
- Szeretem az őszinte embereket - mosolygott, ahogy egyet hátra lépet be egy elválasztó függöny mögé, ahol saját kis öltözője volt. Stan meglepetten észlelte, hogy a fiúnak külön öltözője is van már. Kyle amint biztos volt benne, hogy csak Stan van körülötte leszedte a parókát majd a próba babára rakta.
- Craig kért meg, hogy ugorjak be az egyik lány helyet aki eltörte a bokáját.
- Hogy tudtál ilyen jól menni, magassarkúban? - kérdezte, ahogy a helyiséget kezdte fixírozni.
- Gyakorlat - lekenve magáról a sminket nézet a tükörből Stan-re - el sem hiszed mivel kerestem pénzt a fő suliban. Szemöldök felhúzva pillantott rá.
- Mivel?...Megfordulva nézet bele egyenesen a kék szemekbe, majd csak elmosolyodott ahogy felállt és hátul kicipzározta a ruháját. Látva a másik rutinját, egyre több alternatívát dolgozott ki agya, aminek nagy részét inkább elhessegette.
- Ne segítsek? - nézett rá.
- Nem kell. Profi vagyok benne - mondta, ahogy már lent is volt a cipzár ő pedig kibújva a ruhából akasztotta fel a háta mögé. Persze, mindig is jó fiúnak mondta magát ám az amit bevállalt semmi nem volt ehhez képest. Fenekén egy csipkés bugyi simult amiben szinte látszott minden. Más nem volt rajta csak az az egy kis fehérnemű és hogy még érzékeltesse is ide oda mozgott benne. Stan persze nem bírta sokáig, a másik mögé lépve, fogta meg csípőjét, majd azt kissé megmarkolva, húzta magához közelebb Kylet, testük összesimult.
- Stan~ - bújt hozzá közelebb teljesen megfeledkezve arról, hogy egy száll függöny takarja őket. Elmosolyodva fordította meg, majd csókolta meg szenvedélyesen. Kezével végig simított a másik hátán, egészen fenekéig, mibe szenvedélyesen markolt bele. Vissza csókolt és hiába álltatta magát itt és most akarta a fiút.
- Stan... - nyögte ismét, ahogy mellkasára simította a kezét és kezdte gombolni az ingjét. Arcára egy lágy pajzán mosoly kúszott, ahogy közelebb hajolva a fiúhoz suttogta annak fülébe.
- Igen Kyle...~? - harapta meg lágyan a másik fülét.
- Ugye tudod, hogy mindenütt kamerák vannak - suttogta ő is ellenben nem állt le.
- Ez csupán még izgalmasabbá teszi...~ - csókolta meg nyakát.
- Remélem is~ - sóhajtott, ahogy egy rántással szedte le róla a zakót és az inget is. Stan mosolya vigyorrá olvadt, ahogy megnyalta a másik fülét.
- Ennyire lázba jöttél? - suttogta, ahogy mindkét kezével belemarkolt fenekébe.
- Utállak... elcsábítasz pedig én állok itt egy szál bugyiban - nyalta meg az ajkait.
- Te voltál az, aki elcsábította a másikat~ - megcsókolva lökte lágyan neki a falnak, majd simított végig oldalán.
- Én csak felvettem valamit amit kötelező... - sóhajtott, ahogy végig simított Stan hasfalán.
- Ami ráadásul elég sexy... - nyalt végig arcán, ahogy ismét megmarkolta fenekét. Mély sóhaj szökött ki az ajkai közül, de tartva magát, nézet fel.
- Te is felvehetnél egyet~
- Én minek vegyek fel, ha rajtad ilyen jól áll?~ - simított végig a bugyin, majd most kissé erősebben markolt bele fenekébe, mégsem durván. Nekidőlt a fiúnak, ahogy ismételten felnyögött.
- Ahh~ de én is... megnézném rajtad~
- Hát ha ennyire érdekel...~ - kuncogott, de nem fejezte be a mondatot, csupán szívogatni, és harapdálni kezdte a másik nyakát. Kyle kéjesen sóhajtott Stan mellkasába ahogy körmeivel kezdte karmolgatni.
- Hm...~ Finom~ - mondta elégedetten egy nagyobb szívás nyom kreálása után, majd egyre lejjebb haladt a fiú testén, a kulcscsontjára is hintett pár csókot, majd végül nyelvével végig szántva a fiú bőrén, érte el annak mellbimbóját, mi körül nyelvével kezdett el körözni.
- Ahh~ Stan - nyöszögve, ahogy a feketét még jobban magához húzta.
- Igen?~ - suttogta buján, ahogy már a másik hasát nyalogatta.
- Méhg~ nem bírom... - motyogta, ahogy még jobban hozzá dörzsölte magát a másikhoz. Lejjebb haladva, kezdte el nyalogatni a másik tagját a fehérneműn keresztül.
- Mit szeretnél?~ - búgta a másik tagjának. Beleborzongott az érintésbe, ahogy ismét felsóhajtott. Fogával húzta lejjebb a csipkés ruhadarabot, nem teljesen, csupán annyira hogy a másik tagjára szabad kilátást nyert. Mosolyogva kezdte el ott nyalogatni a fiút, ahogy meg-meg szívta a másik férfiasságát.
- Stanh... ez olyan jóh~ - nyöszögte.
- Szeretnél még többet?~ - suttogta a másik tagjának, majd megcsókolta azt.
- Igenh - motyogta, ahogy beletúrt a fekete tincsek közé. Lassan kezdte mozgatni fejét, majd egyre jobbal gyorsította a tempót, ahogy belemarkolt a másik combjába. Kyle nyögései ugyancsak szaporodtak, ahogy hátra vetette fejét. Elválva a fiútól, kapta be saját ujjait, majd mikor benedvesítette azokat, ujjai a másik bejáratához siklottak, ahogy végig nyalva Kyle tagján, kapta be ismét.
-Stanh~ neh, itt... mehláthatnak~ - motyogta, de ennek ellenére még jobban nekipréselte magát a falnak. Ahogy mutatóujjával a fiú bejárata körül kezdett körözni. Elválva tőle nyalogatta tagját, miközben suttogta.
- Akkor... nem megyünk fel a szobába?~ - ezután ismét elkapta tagját, és gyorsan kezdte mozgatni fejét.
- Énh... erreh nem veszek fel ruhát - sóhajtotta, ahogy lábai felmondván a szolgálatot hagyta hogy lassan lecsússzon. Stan ekkor elvált tőle, majd közelebb hajolva hozzá suttogta a másik ajkainak.
- Akkor itt maradunk~ - egy gyors csók, majd lehajolva kezdte ismét kényeztetni, ahogy egyik ujjával kissé belehatolt. Kéjes nyögés hagyta el az ajkait, ahogy Stan-re nézett. Ki vissza nézve rá, szívta meg erősen tagját, ahogy egyik ujjával belehatolt. Felsikoltva csusszant lejjebb melytől Stan ujja csak még jobban belé nyomódott amitől teste szinte teljesen remeget. Stan mormogott valami, de nem lehetett érteni, csupán még jobban izgatta vele a másikat. Lassan kezdte mozgatni egy ujját a fiúban.
- Mégh - előre hajolva kapaszkodott meg Stan nyakában, ahogy beleharapott a nyakába. Teljesen elvesztette a fejét. Még egy ujja a fiúba csusszant, és így kezdett ollózni benne. Felnyüszögött, ahogy ismételten megharapta a nyakát. Stan élvezettel sóhajtott fel, ahogy egyre gyorsabban mozgatta ujjait a másikban.
- Mégh~ - nyögött fel, ahogy egyre jobban próbált Stan-hez simulni. Több se kellett neki, még egy ujját a fiúba csúsztatta, és így tágította tovább. Nyelvével végignyalt a harapdált felületen, ahogy ujjaival Stan hátát cirógatta.
- Szeretnél még többet?... - búgta a másik ajkainak. Összerezzent Stan hangjától és kezeivel kissé eltolva magát nézet a kék szemekbe. Vágyakozóan nyalta meg kiszáradt ajkát.
- Akarlak~Egy gyors, szenvedélyes csókkal jutalmazta, miközben már nadrágját kezdte kibontani, majd lehúzva azt, tette tagját a fiú bejáratához, és kezdte lassan betolni. Hiába tudta, hogy már volt benne valami, piszkodul fájt neki. Szemeibe könnyek szöktek és elhúzódva Stan-től harapta be alsó ajkát, hogy sikítását bent tartsa. Stan ölébe húzva, kezdte ujjaival a másik férfiasságát izgatni, ahogy nyakát is harapdálni kezdte. Felnyögött, ám még mindig nem érezte azt a megkönnyebbülést amit akart, de tudta az nem jön el olyan könnyen.
- Mozogj~ - kérlelte. Kissé hátradöntötte a fiút, majd így kezdett el lassan mozogni. Felsóhajtott, ahogy kiterült a padlón.
- Mégh~ Stan mégh~ - nyöszögte, ahogy egyre kevésbé érezte a fájdalmat helyette az a furcsa meleg érzés öntötte el. Stan fölé hajolva, mozgott egyre hevesebben, ahogy a fiú mellbimbója körül körözött nyelvével, kezét pedig továbbra is gyorsan mozgatta a vörös tagján. Csípője minden lökésénél megmozdult és lassan a feketével együtt mozgott.
- Kyle... - suttogta, ahogy ismét megcsókolt a másikat.
- Stan - motyogta, ahogy hangja elcsuklott és a fiú neve folyamatos nyögésekbe és sóhajokba veszet el. Fejét a másik nyakhajlatába temette.
- E-Elfogokh... - suttogta elhalóan.
- Énh ish... nehm bírom... Stan... szer- szeretlehk~ - nyögte, ahogy elélvezet még a fekete előtt. Neki sem kellett sok, pár pillanat múlva elélvezett, ám kihúzódva belőle, szorította kezét tagjára, így megakadályozva hogy össze mocskolja a fiút. Lihegve suttogta a másik nyakhajlatába.
- Én ish... szeretlekh... - Kyle némán szuszogott. Füle csengett és életében nem érezte még ilyen jól magát... és ilyen fáradtnak. Lehunyta a szemét és hiába próbálta de lassan az álom a szemére jött és halkan szuszogott. Stan kábán nézett rá, majd sóhajtva kapott elő pár zsepit, és mikor tiszta volt, ráadva saját zakóját, kapta ölébe a fiút. Kilesett, és mikor nem volt ott senki, viszont a színfalak mögül, szerencséjére a bemutató annyira lekötötte az embereket, hogy azt se vették észre mikor a szobájába vitte el a vöröst. Ellenben valakivel aki az ajtóban várta őket.
- Megtaláltad? - Craig mosolygott, ahogy kitárta az ajtót. Stan elmosolyodva, lépett be a szobába.
- Igen.
- Vigyázhatnál rá - nézet utánuk - tudod, törékenyebb mint mutatja.
- Tudom... - nézett le a vörösre, majd ismét fel a másikra. - Köszönöm, Craig.
- Nincs mit, de most már ne szúrd el, mert ha igen komolyan elviszem magammal Párizsba - mondta mosolyogva - láttad te milyen jól állt rajta az a ruha?
Kissé elpirult, de pusztán egy pillanatra.
- Igen... ráadásul, elég ügyesen ment abba a magas sarkúban... - pislogott le Kylera.
- Tudom, hogy a segge jobban lekötött - közölte, majd vigyorogva nézet a vörösre. Nyelt egyet.
- Tehetek én róla, hogy úgy kiemelte? - nézett félre.
- Kérsz felvételt?
- Igen! - vágta rá gondolkodás nélkül.
- Amikor a közönséget vesszük a meredt szemeid kitűnnek~ - kuncogott fel. Újra félrekapta tekintetét.
- Hogy adhattál rá ilyen ruhát... - morogta.
- Csak hogy tud, ő választotta - mondta komolyan - én egy tűz pirosat akartam rá amiből kin lett volna a szexi lába. - Stan nyelve egyet nézett le a vörösre, és ahogy elképzelte, arcára ismét egy pillanatra pír szökött, de gyorsan eltűntette azt.
- Na ugye~ - bólintott, majd hátrálva lépet az ajtóhoz - örültem Stan. Vigyázz rá - ezzel búcsúzott ahogy becsukta az ajtót.
Stan pislogott párat utána, majd mosolyogva lépett a házhoz, és tette le rá a vöröst, majd simított végig arcán. Aki nyöszörgött, majd jólesően fordult oldalra. Stan mosolyogva ült le az ágy szélére, nézve a szuszogó vöröst. Aki lassan nyitogatta fel pilláit. Még félálomban volt és így nézet rá a feketére. Ki lehajolva hozzá, nyomott egy lágy puszit ajkaira.
- Sikerült téged elcsábítanom... - mosolygott rá lágyan.
- Ha nem láthatlak bugyiban, többet nem fekszem le veled- motyogta komolyan, ahogy megdörzsölte a szemét. Stan sóhajtott.
- Akkor nincs más választásom, igaz? - nézett félre.
- Én választom ki~ - nyüszögött, ahogy közelebb húzódott a fiúhoz majd ismét lehunyta a szemét - és tuti tanga lesz~
- Ne legyél ilyen kegyetlen~ - suttogta Stan ahogy a vörös ajkaihoz hajolt. Ám az ismét szuszogott és már nem is hallotta a feketét. Stan mosolyogva feküdt le mellé, majd vonta magához.
- Max a fejemre veszek tangát~ - kuncogta.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés