- Ne... - Végignézet magán, majd még párszor, de a látvány magáért beszélt - ne... - kirántva nadrágját lesett bele, majd arcára keserű és egyben őrült mosoly jött, ahogy felnevetett - Álmodom! Ilyen nincs!
Ám a valóság az valóság volt és a tükör nem hazudott. Ami tegnap még egy ócska szerencsesütiknek tűnt, most a valóság szövegét hordozta és benne a meglepetéssel. Ajándék mellek és fasz elvesztés. Nos végül is a látvány nem volt rossz.
A kis top melyben a mellei domborulata látszott, egész kellemes látvány nyújtott és szőrmentes vékony kis lábai, mely végül egy csipkés bugyival végzett, melynek csak a fele látszott ki a hosszú fekete póló miatt. Tényleg nem rossz látvány. Ráadásul a fekete hosszú haj, mi ráomlott vállára. Wendy-nek is ugyan ilyen volt... Nem. Wendy haja sosem volt ilyen fényes és sötét. Ám az övé...
- Csak álmodom és most életem szerelme áll a tükör előtt - bólogatott, ahogy nőies mosolyal nézet magára. Arra a lányra, aki tükörképe helyett foglalt el, ám hiába emelte fel kezeit nem a laposágott érezte mellkasán, hanem dús keblek kisebb domborzatát. - Craig!
Ordítva fordult meg, ahogy még mindig a pokróc alatt levőt nézte. A rövid kissé borzas haj látszott csupán és a paplan le-fel ereszkedése mely sejtette, a fiú még alszik.
- Kelj fel! Valami szörnyűség történt!!! - ugorott rá, ám kissé felnyikkant mikor érezte, nem valami erős testen landolt.
- Mi az? - mély mégis nőies hang, majd ehhez méltó ugyancsak nőies arc nézet fel rá. Csak a szemei nem változtak. Ugyan olyan hidegen csillogtak ahogy szoktak.
Stan arcán a kábulat jelent meg, ahogy barátja melleit bámulta. Nem voltak említésre méltóak az övé mellett, mégis a formája és az, hogy csupaszon ott voltak előtte... megbabonázta. Kezeit előre nyújtotta, majd lágyan bele markova kezdte masszírozni ujjaival. Feszes és mégis kerek a méretéhez képest, ám ujjaival tökéletesen átérte és könnyen meglehetett akár markolni is.
- Szólj ha meguntad - Stan felpillantott és rögtön elvette kezét, míg Craig kissé tüsisebb, ám hátul hosszabb hajába túrt - örülök, hogy felkeltél.
- Craig te lány vagy! - mint akinek csak most tűnt volna fel ugrott arrébb, ám az idősebb, csak megrázta fejét és felkelve fújta ki a levegőt, ahogy magán tartotta a két számmal nagyobb boxert, mely állandóan leakart csúszni.
- Na ne mond zseni... megyünk vissza a kínaiba. Hozok anyámtól neked ruhát, én meg veszek Ruby-tól. Úgy tűnik egy a méretünk veled ellentétben~ - vigyorgott, mire Stan feje vörös lett és szégyenkezve fordította el fejét - oh~ legalább látom a bugyi jó - azzal ki is lépet, magára hagyva az őrjöngő lányt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés