Éjszaka volt, és a Red Altrean bázisa elég üresen állt. Legtöbben még küldetésen voltak, aki pedig nem, hangszigetelt szobájában aludt. Csupán Stan nem tudott magával mit kezdeni... nem volt álmos, így hát felkelve, ment ki a konyhába. Kinyitva a hűtőt vett ki narancslevet, majd lépett volna a konyhapulthoz, de mikor megfordult, és meglátta ki áll előtte, teljesen megdermedt, a doboz kiesett kezéből, így az egy csattanással adta ki magából a narancsszínű lét. Percekig csak állt, mint ahogy vele szemben lévő személy is, de egyikük sem félt. Nem. Stan Marsh nem azért volt mozdulatlan, mert félt volna, és ezt a vele szemben álló lány jól tudta.
- Régóta keresel igaz Stan... Stan Stan Stan Stan Stan... - kezdte kántálni nevét halkan.
- Igen... örülök, hogy megtaláltalak... - suttogta a fekete, majd felé kezdett lépkedni, mire a lány hátrálni kezdett.
- Nem ezért jöttem! Nem Nem Nem! Hagyj békén! - sipákolta, ám Stan nem tágított, minek következtében a lány felszisszenve rohant ki a helyiségből, majd kezdett loholni a folyosón, Stan pedig fájdalmai ellenére sebesen száguldott utána. Eközben Kyle szédelegve masírozott valamerre. Ő sem tudta hova, ugyanis pisilni ment ki, persze a szédülés miatt rossz ajtót választott így már tényleg nem tudta merre is kellet volna mennie vissza a szőke szobája felé.
- Franc... térkép kéne ehhez a helyhez... - A lány megtorpant, majd így nézett a vörösre.
- Ő mit keres itt... neki nem szabad... - morogta. - nem szabad... - suttogta, ahogy elővett egy hentes bárdot, és azzal indult el a vörös felé, aki felpillantva nézet a lányra, majd hátrálni kezdett.
- Na ne... ilyen nincs! - morogta, ahogy már szó szerint menekült.
- Hey! - szólalt fel hátulról Stan, ahogy a lány felé futott, ki elejtve a fegyvert, kezdett ismét loholni, így suhant el Kyle mellett, Stan pedig továbbra is követte. - Gyere vissza! - szólt a fekete utána, persze az meg sem állt, csak futott tovább.
- He várj! - ment Stan irányába, jobb ötlet híján, ám a fekete meg sem állt, egészen a kijáratig futottak, hol a lány kirohant, Stan pedig követte, de mikor kiért, már sehol senki nem volt.
- PICSÁBA! - vert bele a falba, mire feljajdult, egyrészt keze miatt, másrészt hátsó fele miatt, ami sokkal jobban fájt.
- Ez ki volt? - Kyle mellé érve liheget fáradtan ahogy a feketére nézet. Ismerte látásból, de még annyira nem mint Craig.
- Egy lány... - nézett a vörösre lihegve. - Akit el kell kapnom...
- Oké... - motyogta - amúgy... izé... Craig barátja vagy igaz?
- Igen... - vett egy nagy levegőt, majd kifújva azt, egyenesedett fel, ahogy nem lihegett tovább. Megvakarta egyik kisebb kötését, majd mosolyogva nézet a másikra.
- Esetleg... Kenny-t ismered?
- Persze. - vágta rá mosolyogva. - Gondolom te vagy Kyle... - bökött rá.
- Igen, te meg... Steve? - vigyorgott, bár korántsem emlékezet a másik nevére.
- Majdnem... - nevetgélt. - Stan vagyok. Stan Marsh. - nyújtotta jobbját a másik felé.
- Ohh, bocsi - rázta meg ő is a kezét - én meg Kyle Broflovski, de gondolom már ismersz ha tudtad a nevem, szóval... mindegy... csak esetleg nem tudod, hol van Kenny szobája? Kijöttem majd el is tévedtem..
- Gyere, megmutatom. - engedte el a másikat, majd indult el befelé. Kyle mosolyogva követte, és nem nézet másfelé, hogy most ne tévedjen el. Hamar elérték a szőke szobáját, ami előtt a fekete megállt, majd a másik felé fordult.
- Ez az. - bökött az ajtóra.
- Köszi~ - biccentett - ümm és remélem elkapod azt a lányt.
Meglepetten pislantott rá, majd biccentett.
- Kössz~
- Akkor szia - intett neki, majd halkan benyitva ment be. Kenny hanyatt fekve szuszogott ágyán, takarója a földön hevert, ám ennek ellenére nem fázott, pedig csak egy fekete bokszert viselt pizsamaként. Kyle felkuncogott a látványon, majd a másik ágyhoz sétálva ült rá és vett maga elé egy kisebb gépet amit még a bevásárlóközpontból hozott.

~*~

Mole amint megkapta feladatát, már a helyszínre is ment, motorja a raktárépület előtt volt leparkolva, ahogy ő maga annak az ajtajának dőlve, cigizett. Kicsivel később egy szőke hajú srác bukkant fel kocsival. Puccos járgány volt és ő maga is elég nem megszokott módon nézet ki. Farmer és fehér ing melynek fölső gombja ki voltak gombolva.
- Hahó! Elnézést a késért, a járművem döglődik már évezredek óta, de siettem - Mole karbatett kézzel mérte végig a másikat. Persze teljesen különböztek, hiszen ő maga egy kissé megnyúzott fekete katonai mintázatos nadrágot viselt, mellé fekete felsővel.
- Te lennél az, akivel együtt kell dolgoznom? - nyögte ki végül, ahogy nagyot szívott a füstből, majd egyenesen a szőke arcába fújta, aki heves karmozdulatokkal hessegette el, majd úriasan meghajolt.
- Gregory a szolgálatodra, te pedig... sajnos mondták a nevedet, de... ja igen Christopher igaz? - Felmorrant keresztneve hallatán.
- Szólíts Mole-nak... - legyintett, ahogy félre nézett.
- Mole? Furcsa egy becenév, de legyen. Szóval eme kócerájt kell felderíteni? - kérdezte, ahogy végignézet a raktáron - minő öröm~ - Mole kissé sokkoltan nézett a srácra, ahogy szájából még a cigi is kiesett. Arca meg- meg rándult, ahogy a fiút nézte.
- Végig... így fogsz beszélni?...
- Hogyan? Én mindig így kommunikálok, vagy esetleg pösze a hangom? - kérdezte kissé félve, mire a másik lehunyva szemeit vett egy mély levegőt, majd ellökve magát a faltól, indult el egyenesen motorja felé.
- Hey, hey! Hova, hova? - kérdezte, ahogy utána lépet, majd egyenesen a motorja és közé állt. Mole keze ökölbe szorult, ahogy arcára enyhe ingerültség ült ki.
- Megyek... valahova. El innen! - morogta.
- Egy fenét! A kisasszony nem hiába téged jelölt ki és őnagysága sem véletlen engem, szóval pördülj sarkon és masírozunk be! Végezni akarok még harangszóra - fonta keresztbe a kezeit.
- HARANGSZÓ??! MÉGIS HOL LÁTSZ TE ITT HARANGOT?! - akadt ki teljesen, ahogy körbemutatott.
- Úgy értettem dél. Délre végezni szeretnék Christopher - vágta rá.
- Mole! - sziszegte dühösen.
- Elnézést, de a Mole egy olyan... őskori név nem? - kérdezte, majd legyintett - de lásd én nem élek a mában legyen. Szóval Mole, lennél kedves befáradni az épületbe~
- Nem, most pedig... ha megkérhetlek... - lépett egyenesen a szőke elé, majd nézett le rá. - Félreállnál az utamból? - morogta. Gregory elgondolkodóan nézet oldalra, majd végül megrázva fejét karolt bele a barnába.
- Jer velem~ mondom, mint a fénysebesség olyanok leszünk és a harangszóra már mehetsz is a kis kétkerekűddel. - Ledöbbent. Teljesen. Reagálni sem volt képes, csupán arca rándult meg néha, ahogy a másik lassan húzni kezdte. Erősen tartotta és ténylegesen is erős volt, habár ez nem látszott rajta. Mikor beléptek a raktárba füttyentve nézet körbe.
- Nagy kóceráj ez az tuti~ Mit is keresünk kedves Mole?
- Lőszert... - mondta kissé rekedtes hangon, majd meglepetten pillantott a másikra. - Ki nem nézném belőled, hogy ilyen erős vagy... - morogta, hiszen ő is érezte a másik határozott fogását.
- Oh~ bájos a bók köszönöm - nevetett fel, majd elengedve kezdett a dobozok között járni - nos igen. Voltaképp, nem szeretek hencegni, de neked elárulom, ha már így össze melegedtünk, hogy Linda után én vagyok a másik legerősebb ember a csoportunkban. Vág az eszem és nagyon pontos lövő vagyok~ ahhoz meg kellet a szufla ugye.
- Nem lehetsz te a második legerősebb! - mondta dühösen, ahogy felé kezdett lépkedni. - Még az a gothos gyerek is keményebben néz ki nálad! - mutatott rá.
- Oh... - mondta ahogy elgondolkodott - nos... asszem Damien kicsit más körökben mozog mint mi, ő az a fajta akivel nem biztos, hogy párbajban akarod az ellenfeledként.
- Mert? - kérdezte flegmán.
- Nem fontos - legyintett, majd megpördülve nézet a barna szemekbe - nos? Találtál már valamit?
- Nem... - morogta, majd egyszerűen ott hagyva a szőkét, sétált be pár doboz halom mögé. Gregory nem törődve vele mászott fel párra és kezdte őket dudolászva rugdosni. Mole gyorsan dolgozott, szó szerint kapkodott, ami sosem volt szokása. Elakart szabadulni a szőke közeléből, így mikor belerúgott egy dobozba, és az élesen csörrent meg, felcsillantak szemei.
- Ez az! - kezdte is letépni a celluxot a dobozról. A szőke ugrálva a dobozokon ment oda ám az utolsónál lába megcsúszott és a nagy lendület miatt pont a barnára eset.
- Aj... - mondta ahogy a fejét fogta, majd mikor észre vette kin terpeszkedik felállva kezdett heves bocsánatkérésbe - elnézést, nagyon röstellem a dolgot. Túl heves voltam.
- Nem probléma. - hadarta, háttal a másiknak, ahogy letépte a celluxot, majd felnyitotta a doboz fedelét, és úgy nézett bele. Egy nagyobb dobozt megrázott, ami ismét élesen zörrent meg.
- Remek~ és még harangszó előtt. Szép munka Christopher! - A barna arca megrándult, majd megpördülve ragadta mega másik gallérját, és húzta magához.
- Ne... szólíts... így... - sziszegte, ahogy arcukat csak pár centi választotta el. Szemei dühösen csillogtak ahogy a másikra nézett, ám az csak felkacagott.
- Oh igen, elnézést Mole, komolyan. Tényleg, csak ez áll a nyelvemre.
- Persze... - sziszegte ingerülten, ahogy megmarkolta erősebben a másik ruháját, majd elengedve pördült meg, és vette ki a lőszert tartalmazó dobozt.
- Ohh ad csak ide. Az én négykerekűmmel könnyebb a szállítás és neked is lesz elég helyed ülni a robogódón - mondta semmi irónia nélkül és habár a barna ezt tudta, dühében arca megrándult, és a doboz is kiesett kezéből, mi így lábán landolt.
- A PICSÁBA! - üvöltött fel, ahogy lelökte lábáról a dobozt. Gregory nem is foglalkozva barnával vette fel.
- Nagyra értékelem hogy elfogadod az ajánlatom. Köszönet a segítségért, remélem még munkálkodhatunk együtt kedves Christopher - biccentett, majd indult is kifele.
- MOLE! - ordított az utána, ám az csak dudolászva csak intett, majd bedobva a kocsi hátsó ülésére a töltényeket hajtott el. Mole nem egy dobozt vert szét, amíg kijutott a raktárból, majd szitkozódva, ős is lelépett a helyszínről.

~*~

Hangos topogás rázta meg a Red Altrean.
- Mert neked kurvára mindegy, hogy mi megy át rajtad mi?! - Linda teli torokból ordított, majd az egyik ajtót kicsapva ment be maga után pedig egy fiút húzott. Fekete farmert és fekete pulcsit viselt. Haja ugyancsak sötét volt, egyedül a szemei izzottak barnán. Pip ugrott egyet, az egész szoba fehér, és vanília színben játszott, csupán egy beteg ágy volt, persze az most üresen állt. A szőke asztalánál ült, orvosi köpenye most is rajta volt, ami alatt egy fehér póló, és egy szintén fehér nadrág volt. Felállva asztala elől, nézett a lányra.
- Segíthetek? - mosolygott.
- Remélem. Te vagy Pip igaz? - kérdezte, ahogy becsukta az ajtót.
- Igen, örvendek. - biccentett illedelmesen.
- Remek - mondta, majd a fiút előre ráncigálta. Csöndben és rezzenéstelen arccal nézett a másikra, ám a lány ezt is tönkre tette mikor felhúzta pólóját. A sötét anyag miatt nem látszott de oldalán egy mély vágás húzódott. A fekete elrejtette a vért - alig vettem észre. Ez a hülye soha nem szól! Ellátnád kérlek? A mi orvosunk elvan foglalva most... - morogta, majd választ sem várva masírozott ki. Pip utána nézett, majd a feketére mosolygott, ezután kihúzva egy széket, húzta azt is az asztal elé.
- Foglalj helyet~ - mosolygott, majd a szekrényhez lépve kezdte kiszedni kellékeit. A fekete körbe nézet, majd végül morogva ült le a székre. Egy nagyobb fehér dobozzal tért vissza, mit letéve az asztalra, nyitotta fel annak fedelét. Leülve a székre, vett elő fertőtlenítőszert, és vattát.
- Ezt meg, hogy szerezted? - kérdezte kedvesen, ahogy felvett egy pár gumikesztyűt, ám a fekete nem szólalt meg. Karbatett kezekkel ült a és semmitmondóan nézet oldalra. Ám ezt a szőkét egy kicsit sem zavarta, csipesz közé fogva a vattát, nézett rá.
- Levennéd a pólód? - a mosoly még mindig nem fagyott le arcáról. Vissza pillantva rá vette le így látszott kidolgozott hasfala és a szép hosszú vágás is.
- Csípni fog... - nézett fel rá, majd közel hajolva, kezdte el fertőtleníteni a sebet, ám a fekete meg sem rezzent ugyan olyan fapofával nézet oldalra. - Nahát, jól bírod. Amúgy hogy hívnak? - kérdezte kíváncsian. Lepillantott a szőkére, majd végül vissza.
- Damien.
- Örülök hogy megismerhettelek, Damien. - mosolygott, majd elhajolva, szedte elő a kötszert.
- Hagyd - csupán ennyit mondott, ahogy felkelt. Ám a szőke lágyan visszahúzta.
- El kell hogy lássalak, különben elfertőződik. - nézett fel rá szemöldök ráncolva.
- Meggyógyul. Mindig meggyógyul - mondta komoran, ahogy ismét felkelt, ám ismét visszahúzta Pip.
- Hadd kötözzem be! - erősködött, mire Damien sóhajtott, majd a fiú szemébe nézve intett nemet.
- Jobb így. Irritálnak azok a szarok. - Bólintott egyet, majd eltette a kötszert.
- Rendben, ha gondolod... akkor viszont. - tett el mindent, majd becsukva a ládát kelt fel ismét, és sétált a szekrényhez. - Végeztünk is~ - eltéve a dobozt, fordult a fekete felé, majd mosolygott rá.
- Kösz - biccentett, ahogy magára akarta venni pólóját ám végül inkább a kukába dobta.
- Ugyan nincs mit~ - mosolyogva sétált a fiú elé. Aki lenézet a másikra. Sokkal alacsonyabb volt nála, minimum egy fejel.
- Nahát milyen magas vagy! - pislogott fel rá. - Hány éves vagy? - mosolygott.
- Miért kérdezed? - húzta fel a szemöldökét.
- Mert olyan magas vagy... - pislogott fel rá, majd lábujjhegyre állt, de még mindig kisebb volt, így inkább vissza ereszkedett.
- Hogyne - morogta, majd megpördülve kezdett kifele menni. Pip meglepetten pislogott utána, majd mivel sejtette a fekete hamar elfog viharozni, még gyorsan utána köszönt.
- Örültem a találkozásnak, Damien! - mosolygott. Ám nem így történt. A fekete hátra fordult, majd hümmögve valamit biccentett egyet, majd már távozott is. Pip kissé meglepődött, de végül elmosolyodva, tért vissza munkájához.

~*~

Az új feladatot kiadták, és Stan hátán jól megszokott gitártokjával süvített motorjával az úton. Mikor elért egy parkhoz, leparkolva pattant le a motorról, és sietett az egyik panelházhoz ami a parkkal szemben volt. Feltrappolva a lépcsőkön, sietett fel annak tetejére, ahol társával beszélték meg a találkozót. Craig már fent várta. Hátát a falnak támasztotta és kezében egy látcső volt.
- Na? Ott van? - kérdezte Stan, ahogy a tető széléhez lépve, levéve gitártokját vette elő vadászát.
- Ja - válaszolta merő tömören, ahogy átadta a távcsőt. Stan elkapva, nézett bele. Ott volt, a középkorú férfi. Gyilkos volt, egy igazi bűnöző, ám most egyetlen kislányával volt. Civilnek álcázta magát, és épp a lányának vett fagyit, majd a játszótér részleg felé kezdte vinni.
- Tökéletes. Most tuti nincs rajta golyóálló. - adta vissza Craig-nek a távcsövet, majd kitámasztva vadászát, már el is kezdte bemérni. Craig ugyancsak bele nézet a távcsőbe, majd Stan-re pillantott.
- Ugye nem akarod megölni?
- De. - jelentette ki hidegen, ahogy már a töltényt tette a tárba.
- Miért nem sebzed csak meg? - kérdezte.
- Gyanút fog, és elutazik valahova, soha többé nem tudjuk majd elkapni. - a fegyverhez hajolva, nézett bele annak a látcsövébe, majd kereste a férfit.
- De van egy lánya? Ha elutazik az nekünk csak jó - mondta komolyan.
- Miért lenne jó? Úgy nem tudjuk megölni! - morogta, majd mikor bemérte, félmosoly kúszott az arcára. - Megvagy... - Craig alsó ajkába harapott. Egy apa a kislányával... valami kattant az agyában, ahogy előúszott egy lány képe, majd morogva lépet oda a másikhoz és nemes egyszerűséggel egy rántással tolta le róla nacit. Stan szemei kikerekedtek, de mivel ő volt csapatában az, akit úgy tanítottak bármi történik ne mozduljon a puska mellől ha megvan a célpont, meg sem mozdulva, követte a fegyver távcsövével a férfit.
- Mit művelsz?! - kérdezte kiakadva.
- Nem lőheted le - mondta komolyan, ahogy mögé lépve simított végig a fenekén. Stan alsóajkába harapott, majd véve egy nagy levegőt, szólalt meg.
- Ugyan miért ne...
- Mert apa és bármit csinált annak a gyereknek teszel kárt ezzel - közölte, majd most keze előre mozdult a férfiasságára, melytől felsóhajtott, majd ismét alsóajkába mart.
- Ez engem nem érdekel... - mondta érzelem mentesen. Craig felmordult, majd drasztikusabb eszközöket elővéve ragadta meg Stan férfiasságát és zárta a kezébe.
- Hn... Hagyd abba... - próbálta nyugodtan mondani. Ám ennek ellenre tovább ingereltre, ahogy megnyomta kicsit a tetejét. - Ne... csináld... - suttogta, ahogy próbálta távcsövével továbbra is a férfit követni.
- Sajnálom Stan - mondta komolyan, ahogy elkezdte mozgatni a kezét a fiú tagján. Egy pillanatra görcsösen hunyta le szemeit, majd véve egy nagy levegőt, próbálta kizárni fejéből a másikat. Ami egészen összejött neki, így újra betudta mérni a férfit. A fekete nem tágított és bár nagyon nem akarta drasztikus lépésre szánta el magát. megnyalva mutató ujját vitte a másik bejáratához, majd ott kezdett kicsit körözni vele, óvatosan. A félelem egyből végig szántott testén, mikor megérezte a másik ujját. Fájdalomra számított de... nem azt kapta. A kellemes bizsergő érzés ami végig szántott testén...
- Ez meg mi a franc... - nyöszögte maga elé, ahogy keze kissé megremegett. Craig nem hagyta abba. Ujjával lágyan simított végig a másik bejáratán, majd kissé meg is nyomta azt. - Hn... - lehunyva szemei, görnyedt kissé előre, így a másik tovább folytatta az egészet, ahogy ujjaival lágyan mozgatta a tagját. Zihálva bár, de újra felegyenesedett, majd megfogva a fegyvert, kezdte újra keresni a férfit, nem akarta hagyni magát. Craig dühösen nézet a másikra.
- A picsádba már! - morogta ahogy elengedte, majd lehajolva feszítette szét a másik fenekét és most nyelvével nyalt végig a bejáratán. Szemei kikerekedtek, ahogy a fegyverbe kapaszkodva remegett meg.
- Bazdmeg...! - morrant fel, ahogy egyre jobban kapkodni kezdte a levegőt. - Hagyd márh... abba! - Ám ennek ellenére nem állt meg. Ismét megnyalta, majd végül kissé be is nyomta. Nyikkanva engedte el a fegyvert, majd kapaszkodott meg a tető falában, amire a fegyvert is támasztotta.
- Ne... ezt neh... - nyögte. Craig elhajolt tőle, majd felkapva a fegyvert, most célozta be a férfit. Stan egyből észbe kapott, majd elfordította a parkról a fegyvert, egyenesen az ég felé, ahogy morogva próbálta testével arrébb lökni a másikat, így visszaállva helyére.
- Ne is álmodj róla! Ennyivel nem szerelsz le! - morogta. Craig tartva fegyvert fogta erősen, ahogy komolyan nézet a fiúra.
- Nem értheted meg, de ezt az embert ma nem fogod megölni.
- Dönts, egy kislánynak a lelkivilága, vagy még több ártatlan ember élete? - morogta. Craig komolyan nézet rá. Persze ő nem érthette ugyan azt mint ő. Soha nem is fogja megérteni...
- Rendben, ha ez kell - mondta komolyan, ahogy a háta mögé dobta a fegyvert ő pedig Stan elé léve fogta le.
- Mit... Mit csinálsz?! - eszmélt fel a döbbenetből, amikor a fiú lefogta, és nagyban mocorogni kezdett, ám az nem engedte el. Szúrós szemekkel nézet rá, majd lehajtotta fejét és mikor ismét felnézet ördögi vigyor terült el a képén.
- Stanley~ játszunk - vigyorgott, ahogy végignyalta másik arcán.
- Nem. - jelentette ki, nagy kerek szemekkel, ahogy próbált hátrálni. - Nem nem nem semmiképp!
- De olyan jó lenne~ - vigyorgott és hangja is egy fokkal mintha magasabb lett volna - Játszunk~
- Neeeeem! - nyüszítette, ahogy már nagy erővel próbált szabadulni. Egy lökés volt csak és Stan úgy dőlt el akár egy krumpliszsák, Craig pedig fölé mászva fogta le, ahogy megnyalta ajkait.
- Úgy is rég játszottunk~ - vigyorgott még mindig és pajkosan csillogtak meg a szemei, ahogy lehajolva nyalt végig a nyakától egészen a füléig. Stan megremegett, és habár arcára pír kúszott, továbbra is nagy erővel próbált szabadulni.
- Nem! Most más dolgom van! - nézett a fegyver felé.
- Na~ milyen undok vagy - morogta, de végül kuncogva nyalt ismét végig rajta - na akkor elfoglalom magam egyedül~ - lejjebb haladt, majd Stan kezeit a teste mellé szorítva le egészen férfiasságáig csúszott, majd bekapva nyalt rajta végig.
- Ah~ Craig... komolyan... - nyüszögte, ahogy lenézett a másikra, de az nem is törődve vele, ismét végignyalt, majd bekapva harapott rá óvatosan a végére.
- Hn... neh... - vetette hátra fejét.
- Stan... - felkelve nézet a kék szemekbe - őrületesen sexi vagy így~ - nyalta meg ismét alsóajkát, majd lehajolva ismét bekapta a tagját, ám most lágyan mozgatta a fejét mellé.
- Se... ah~ - szégyentelenül nyögött fel, ahogy ismét hátravetette fejét. Craig mélyen és erősen szívta meg erre, nyelvével is ingerelte. - Ah Craig... neh... nemh fogomh... ah... - motyogta kábán, ahogy tekintete egyre ködösebb lett. Egy cuppanással vált el tőle, majd ismét megharapta kicsit, mitől némán felsikoltott, ahogy görcsösen lehunyva pilláit, lökött egyet csípőjén. Mosolygott, ahogy adott rá még egy puszit, majd ismét végignyalt rajta akár egy nyalókán. Testén végig szántott az élvezett, így megremegve, nyitotta fel újra pilláit, ahogy felnézett az égre. Gondolatai már nem voltak tiszták, és már azt is elfelejtette, mi lett volna a dolga.
- Játszunk~? - kérdezte meg ismét ahogy megszívta kissé.
- Játszunk Ah~ - nyögött fel. Craig szemeiben ismét látszott a józan ész, ahogy tudta nyert, ám... annyiban nem hagyhatta.
- Tudsz várni? Utána játszhatunk~
- Ühüm... - nyöszögte, ahogy lehunyta pilláit.
Felkelve sétált a fegyverhez, majd ismét megkereste a férfit benne. A rálátás töklétes volt és a kislány is messzebb állt tőle. Puff! A gyomrába lőtt, melytől a férfi rögtön eldőlt és többen is köré szaladtak. Craig eldobva a fegyvert sétált vissza a fekete elé és úgy nézet rá.
- Akkor~ game time~ - vigyorgott, ahogy ismét lehajolt hozzá. Ám Stan gyorsan ült fel.
- De a férfi! - pattant is fel, és indult el a fegyver felé.
- Lelőttem, pont annyira amennyire kell - mondta, ahogy magához húzva csókolt bele a nyakába.
- Picsába! Miért...! - felsóhajtva hunyta le szemeit.
- Nyugi Stan, lazulj el - suttogta a füléve, ahogy lágyan megharapta, majd kissé belenyalva kezdte el húzni a fegyvertől.
- Deh... - suttogta, ám, hagyta hogy a másik húzza. Craig lassan a falhoz húzta, majd fordítva döntötte neki és nézet a szemeibe.
- Nem játszunk akkor?
- Ha szeretnél... - motyogta kábán.
- Neked is akarnod kell - suttogta ismét, ahogy lehajolva nyalta meg az ajkait.
- Akarom...~ - suttogta kéjesen.
- Okos - mosolyogva vette birtokba az ajkait, ahogy csípőjét hozzá dörgölte a másikhoz. Belesóhajtva a csókba, viszonozta azt hevesen. Ahogy neki dörgölőzött egyik kezével végig vezette csípőjén, majd lassan feltolta pulcsiját és pólóját is. Folyamatosan belesóhajtozott a csókba, ahogy kezeit a másik hátára vezette, és úgy simított rajta végig. Amint már teljesen fent volt elválva tőle simított mellbimbójára, majd kezdett vele játszani az ujjaival. Stan kábán nézett rá, ahogy megkapaszkodott a másikban.
- Olyan édes vagy~ - mondta, ahogy végignyalt az arcán, majd beharapva a nyakába húzta még jobban magához. Felnyögve simult hozzá. Craig megelégedve kezdte kezét levezetni a fiú testén egészen a férfiasságáig, amibe kissé belemart. Nyikkanva nézett fel rá. Aki meg vissza és ismét megcsókolva kezdte kezével lágyan ingerelni. Stan lehunyva szemeit csókolt vissza, ahogy kezét ő is a másik ágyékához vezette, majd kezével kezdte a másik férfiasságát dörzsölni gatyán keresztül.
- Nocsak~ - vigyorodott el, ahogy keze egyre gyorsabban mozgott. Felnyögve nyúlt a másik nadrágjába, majd fogta ujjai közé a másik tagját, és kezdte ő is mozgatni kezét.
- Azt mondtad... játszunk... - sóhajtozta vigyorogva.
- Ohh értem~ nem akarsz kimaradni mint a múltkor - vigyorgott gonoszul.
Felhümmögve nézett rá, majd egyszerűen letolva a másik gatyáját térdelt le, és nyalt végig tagján. Craig a meglepetéstől halkan felnyikkant és a fekete tincsei közé túrt, ám ezen csak még jobban felbátorodott, majd bekapva a másik tagját szívta meg erősen. Craig beharapta alsó ajkát, ahogy lenézet a fiúra. Na ez az amit soha nem várt volna, mégis élvezte az egészet. Lassan kezdte mozgatni fejét, ahogy kezeivel megkapaszkodott a másik csípőjében.
- Tudod... múltkor pont ez miatt fogtalak le - mondta, ahogy felnyögött az érzéstől. Egy cuppanással vált el tőle.
- Igen? - suttogta a másik tagjának, majd ismét bekapta ameddig csak tudta. Ismételten ráharapott saját ajkára, hogy visszafojtsa hangját. Ohh nem... miért adja meg neki azt az élvezetet, mikor az előbb még nem is akart semmit? Stan ismét erősen megszívta, majd szorosan ajkai közé zárva a másik tagját mozgatta fejét. Ki erre kissé megrezzent és csípőjével lökött is egyet, mire Stan csupán felsóhajtott, és ismét bekapta ameddig csak tudta.
- Stan... így ez nem fair, hogy csak te játszol... - mondta kissé rekedtesen. Cuppanva vált el tőle, majd kezdte nyalogatni tagját, ahogy suttogta.
- Igaz de... annyira élvezem... nem tudom abbahagyni...~ - kúszott félmosoly arcára, majd ismét bekapta a másik tagját és erősen szívta meg. Teste megremegett, majd kissé felmorrant és átkozta azt a szemetet, hogy ő most ez miatt nem adhat a fiúnak. Lassan mozgatta fejét, ahogy közben nyelvével is dörzsölte a másik tagját.
- Ez így nem lesz jó... - morogta, ahogy ismét felsóhajtott. Ismét elvált tőle, ahogy bekapva tetejét suttogta teli szájjal.
- Miérth? - ezután ismét megszívta, majd lomha mozdulattal bekapta. Craig lehajtotta a fejét, ahogy teste remegni kezdett.
- Stan.. így elfogok... - suttogta. Amint ezt meghallotta, gyorsan kezdte mozgatni fejét, ahogy nyelvével is intenzíven dörzsölte. Ideje sem volt arra, hogy ellökje, így végül a szájában ment el. Kissé felnyikkant, ám ennek ellenére lenyelte a másik anyagját, amit meg nem sikerült, készségesen nyalogatta le a fiú tagjáról. Aki viszont mikor már valamelyest visszatért a lélek jelenléte nyúlt a vállai alá és felhúzva döntötte ismét a falnak és csókolta meg. Amit persze rögtön, hevesen viszonzott. Mikor elváltak felmorranva nézet Stan-re majd sóhajtva engedte el és húzta fel a nadrágját.
- Menjünk...
- Rendben. - ő is felhúzta nadrágját, majd a fegyverhez lépve vette fel, és kezdte elrakni. Craig végignézet a fiún, majd megrázta a fejét.
- Majd máskor... - morogta az orra alatt, ahogy rögtön elindult.
- Mit máskor? - pislogott rá, ahogy a gitártokot hátára kanyarítva sietett utána.
- Semmit... - megfordulva adott neki egy gyors csókot, majd indult is tovább - majd találkozunk. Vissza kell mennem, dolgom van - mondta és ahogy leértek ő már sétálni is kezdett egy másik irányba. Stan még pislogott utána, majd vállat vonva sétált motorjához. Mikor már rajta ült, és épp elindult volna, látta ahogy a lány felül a buszra, kit elakarta kapni, így max sebességgel kezdett a jármű után menni.

~*~

Stan mosolyogva suhant az utcán. Most egy fekete csuklyás pulcsival rejtette el kilétét, hiszen nem akarta hogy észrevegyék, mint ahogy Mole se, ki mellette haladt, ugyan olyan kinézettel. Pont szembe jött. Lehajtotta fejét és egy napszemüveg volt rajta. A tipikus ruhák voltak, mint a múltkor és szőke haját a szél borzolta. Szó nélkül ment el a két fiú mellet és haladt egyenesen.
- Ez ő volt... - suttogta Stan, ahogy letért a következő sikátorba, és úgy nézett a fiú után.
- Ki? - állt mögötte Mole.
- Craig... - motyogta a fekete.
- Jah... biztos megy információt gyűjteni. - legyintett a barna.
- Persze... - morogta, majd még jobban fejére húzva a csuklyát, már követte is a szőkét.
- Hey! várj! - ment utána Mole. A szőke tovább sétált, majd végül egy virágárushoz ment be, majd pár perc múlva egy csokorral tért ki, majd az órájára nézve szisszent fel és kezdett futni.
- Virág?! - akadt ki, ahogy az egyik forduló mögül lesett ki Stan.
- Hát ha csajhoz megy, és úgy tűnik késni fog... kénytelen venni. - vont vállat Mole, ám Stan felmorranva kezdte fúrva követni a feketét, mint ahogy a barna is. Végül Craig megállt egy romos kis kávézónál, majd bemenve egy ugyancsak boldog szőkéhez sétált, majd átadva neki a csokrot mondott neki valamit, aki a nyakába ugorva csókolta meg. Stan felszisszent, ahogy a szemben lévő játék boltból figyelte az eseményeket egy távcsővel.
- Az a ribanc... - sziszegte.
- Ez a feladata, az a szőke luvnya sok információval szolgál. - vont vállat Mole, ahogy a háttérben egy kis játék pisztolyt méregetett kezében.
Lassan leültek egy kisebb asztalhoz. Egymással szemben beszélgettek és Craig lágyan mosolygott a lányra, míg az mondta a magáét. Stan egyre jobban markolta a távcsövet, ahogy nagyban magyarázott a barnának.
- Persze! Jó hogy nem erőszakolja meg ott a kávézó közepén úristen mi ütött belém... de akkor is én egyszer kinyírom azt a csajt! - sziszegte.
- Ha veszek neked egy ilyet, lenyugszol? - mutatott fel Mole egy banán plüsst, mire Stan felszisszenve kevert le neki egyet. Végül mikor megitták amit rendeltek karöltve mentek ki a kávéházból, majd indultak el.
- Követjük őket! - sziszegte Stan.
- Igen, ennyi lenne. - mondta a pénztárosnőnek ki egy szatyorban adta át Mole-nak a pár vett plüsst. Stan kirobogott, majd észrevétlenül követte őket, nem sokkal később a barna is csatlakozott hozzá.
- Annyira örülök neked. Múltkor képzeld el letámadtak és nem hiszed el milyen szörnyű volt... - mesélte a lány aki vígan kapaszkodott Craig-be.
- Ugyan~ majd most jobb lesz biztos.
- Lehet de nem tudom~ - Stan az egyik sikátorból kukucskált ki.
- Ha most lenne fegyverem tuti lelőném... - sziszegte, majd felkapta fejét. - De agyon is verhetem! - vigyorodott el, ám Mole sóhajtva kapta el, és kezdte húzni. - Hey! Engedj el! - sziszegte a fekete, ám a barna csak felhajította az épp arra járó távolsági buszra. - Hey!
- Egyedül csinálom meg a feladatot, ezt vidd haza. - dobta oda neki a szatyrot. - Pá~ - köszönt is el, és az ajtó bezárult, így a busz is elindult, így eltávolítva a feketét a közelből, míg Mole felsóhajtva indult el küldetésére.

~*~

Mindenki aludt, a Red Altrean bázisán, kivéve egy embert. Tweek remegve készítette a különféle szereket, ám mikor a labor ajtaja kinyílt, meglepetten nézett hátra.
- Ki az? - kérdezte, ám mikor fel is fogta ki áll ott, egyből felkiáltott. - SEGÍTSÉG! - hangja bezengte az egész bázist, és többen is felriadtak, de késő volt. A lány vigyorogva lépkedett a szőke elé, majd a jól megszokott hentes bárdot egyenesen a szőke vállába állította, ki fájdalmasan ordított fel. A gúnyos kacaj bejárta a helyiséget, és Shelly és Stan ért oda elsőnek. A lány viszont már a folyosón spurizott. Shelly elszörnyedve nézett Tweekre, majd testvérére.
- STAN, MENJ UTÁNA! - ordította, és a fekete egyből engedelmeskedett, és rohanni kezdett a lány után, míg Shelly Tweek-hez lépve kezdte Pip szobája felé vinni a fiút. Szembe jött a fekete. Szinte lapult a sötétségben. A mai éjszakát ő is itt töltötte bár nem aludt és még kevésbé érdekelték az itteni dolgok. Épp ezért ment másik irányba. A lány elhuppant mellette, mint ahogy Stan is, és így csörtetett ki a kis páros a Red Altrean bázisáról. Majd újra csend telepedett mindenre. Damien furcsán nézet a páros felé, majd inkább tovább sétált.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés