A Red Altrean főhadi szállásán feszült várakozás ment végbe. Mindenki látta, ahogy Shelly és Linda távozik, és biztosak voltak benne hogy tárgyalnak, és mindenki sejtette miről... A teremben volt mindenki, hol a nagy körasztal körül ültek, vagyis annak egyik pontjánál. Stan gitározni tanította Mole-t, míg Kenny Tweek-el kártyázott, és ezt Pip nézte mosolyogva. Craig is ugyan itt volt, egy hordozhatós ágyra fektetették nem messze maguktól, hogy ha esetleg a fiú fel is kel, a fény ne égesse ki a retináit, ugyanis ebben a teremben csak az asztal fölött volt világítás, és az is nagyon erős. A hangulat jó volt, mégis kissé feszült. A fekete halkan szuszogott, amikor dallamos hang kezdett szólni a zsebéből ám az csak befordulva nem is törődött vele.
- Grh... Stan vedd már fel, így nem tudok tanulni... - morogta Mole, kit nagyon is zavarta zaj, így Stan sóhajtva lépett oda a feketéhez, majd kikapva zsebéből a telefont, hajtotta fel fedelét, azzal a szándékkal, hogy közli a hívóval, hogy hívja vissza később a feketét.
- Craig! Nem fogod elhinni! Megrontott! a Kocsimban... Mónica már nem olyan tiszta mint rég... mindenek vége, de - kisebb hallgatás, majd kissé suttogva szólalt meg - de azért élveztem. Annyira nem volt rossz sőt jó volt, de basszus még a seggemre sem birok ráülni, Kevin meg nem hagy itt. Az a lézerkardos tudod? Hiába mondta, de ajjj~ mi a francot csináljak? Felakarta nekem dugni azt a szart! Képzelheted, hogy fáj! - morogta Clyde a túlsó oldalon.
- Izé... én nem Craig vagyok... - mondta Stan, ahogy arca meg-meg rándult.
- MI?! - kiabálta, majd búgó hang hallatszódott a vonal túl végéről.
- Gondolom megint valami hülyeséget csinált... - morogta a fekete, ahogy kissé feltápászkodott és Stan-re nézet, ki lehajtva a telefon fedelét, nyújtotta a másik felé a készüléket.
- Valaki kardot dugott a seggébe. - mondta nagyokat pislogva.
- Oh... - elvéve csúsztatta vissza a zsebébe - na ilyen még úgy sem volt.
- Ráadásul Kevin... - hümmögött fel Stan, majd arca vörös lett, ahogy beugrott neki egy kép, de utána megrázva fejét nézett el Craigre. - Jól vagy?
- Hogyne... émelygés, de azon kívül megvagyok - körülnézet, majd mikor meglátta hol is van kissé felvonta a szemöldökét - megint megkínoztok?
- Dehogy! - legyintett Stan. - Miért tennénk? - pislogott le rá.
- Mit tom én, nem mindennap kerülök a rejtekhelyetekre - rántotta meg a vállát.
- Talán nemsokára egyre többet fogsz... - motyogta.
- Miért? - kérdezte ám ekkor a hátsó ajtó kicsapódott és Linda lépet be rajta. Mögötte pedig Shelly állt, és arcán egy ördögi ám elégedett mosoly volt, ami csak jót jelenthetett. Mindenki odakapta tekintetét. Linda az asztalhoz sétált, majd a lányra nézett mosolyogva.
- Nos~ üdv. Nem tudom mennyien ismernek itt nálatok de a Rhyth-em vezetője vagyok Linda.
- Örvendek Linda~ - integetett neki mosolyogva Pip, míg Tweek már rég Kenny háta mögött bujkált, a többiek pedig a lányra pislogtak. A vörös biccentett a szőke felé, majd ismét végignézet a kis tömegen.
- Osztottunk szoroztunk, Shelly-vel és arra a meghatározásra jutottunk, hogy egy célunk van csak. A Mundukonak pusztulni kell. Túl sok ártatlan életet vesz el az ő őrjöngésük - csapot az asztalra dühösen. Tweek megremegett, ám a többiek arcára egy félmosoly kúszott, tetszett nekik a lány belevalósága.
- Ezért bár a két csoport továbbra is megmarad és továbbra sem olvadunk össze, fegyverszünet mellet szövetségre is lépünk veletek. A részleteket, majd Shelly megosztja veletek, de a lényeg minél hamarabb leszerelni a Munduko-t és ismét békét hozni ebbe a porfészekbe - vigyorgott, majd hátra lépve nézet barátnőjére, ki elégedett mosollyal arcán pillantott rá, majd vissza a kis tömegre. Tweek előmert bújni Kenny háta mögül, Pip pedig boldogan mosolygott.
- Éljen~~ - A többiek arcára is mosoly kúszott, úgy sem volt beleszólásuk, de örültek a békének.
- Ennek örömére~ holnap mindenki küldetésre megy! - vigyorgott továbbra is - Ráadásul mi majd kiosztjuk kikel mentek és így barátságot is köthettek. Ennyi, Bye emberek~ - dobot csókot a levegőbe, majd megpaskolva Shelly vállát kacsintott rá és kissé halkabban szólalt meg - holnap velem?
- Örömmel~ - mosolygott rá vissza a lány.

Másnap ahogy volt kiosztottak mindenkit. Valami furcsa és kozmikus okból, Craig Stan-t kapta párjának. Nem tudta, hogy a véletlen vagy a lány keze van e a dologban ám reggel már Stan-ék bázisa előtt álldogált. Kenny sóhajtva jött ki, majd mikor meglátta a feketét, odalépett hozzá.
- Reggelt.
- Hali... - vakarta meg kissé álmosan ő is a fejét - Stan-t merre fele találom?
- Az edző terembe lesz... a Takewando mesterünk behívta... - nézett hátra az ajtóra, majd ásítva egyet, lépett el a másik mellett. - Na további szép napot... - intett, majd zsebre dugva kezeit már ment is.
- Oké... - morogta, majd belépve nézet körül. Persze reggel volt, de hogy a terem hol lehet azt nem tudta, így elindult egy bizonyos irányba. Mikro Pip vezette mintha emlékezet volna egy kisebb helyre. Most viszont az egész bázis üresen állt, senki nem volt ott... mégis a fekete jó irányba indult, ugyanis az egyik ajtón nagy betűkkel állt az 'edzőterem' felirat.
- Megvan - sóhajtott fel, majd be is nyitott halkan. A helyiségben terjengett az erős narancs, és fahéj illat. A világítás vörös gyertyák adták, így félhomály uralkodott a kis edző teremben. Stan az edző terem közepén állt... pontosabban oda volt kikötve. Nyakán egy hosszú lánc díszelgett, minek végét a plafonhoz rögzítették. Karjain, és lábain viszont vörös szalag díszelgett, miket a plafonon lévő bordázat közé fűztek fel, és a végük egy férfi kezében pihent. Egy fapadon ült, szorosan a fal mellett, nem lehetett túl idős, ám hajában már pár ősz tincs is bujkált. Vigyorogva nézte a középen lévő meztelent, kinek teste remegett, feje előre bicsaklott, és combjain vékony csíkban folyt le a vér. A férfi mikor meglátta a bejövőt, vigyora még ördögibb lett, ahogy fegyvert fogott Craig-re.
- Épp ideje volt, Craig~ - Craig meredten bámult a fiúra és lélegzete is elállt. A látvány szörnyű volt. Dühös és egyben gyilkos tekintettel nézet a férfira ám nem mozdult. - Megtennél nekem egy szívességet? - vigyorgott az rá, ahogy felhúzta fegyverét, és így szegezte ismét a fiúra.
- Nem igazán - válaszolta színtelen hangon, ahogy idegesen nézet a férfi szemeibe.
- Akkor kénytelen leszek lelőni téged... - sóhajtott, mire felszisszent, majd ismét Stan-re nézet.
- Mégis mit csinált vele? - Ismét sóhajtott, ahogy hátradőlt.
- Sajnos nem tudtam túl sok mindent. Próbáltam felizgatni, de nekem sajnos nem jött össze. - vont vállat. - És amíg nem áll a farka nem buli~ - vigyorgott.
- Szemét... - sziszegte, majd nem törődve sétált Stan elé - Stan...? - Stan mikor meghallott a másik hangját, felkapva fejét, nézett rá riadtan.
- Craig menekülj! Téged is bántani fog...! - mondta könnyes szemekkel a fekete, szemei ködösek voltak, és a fájdalomtól nem teljesen volt magánál. A férfi sóhajtva állt fel, a szalagok végét még mindig fogta kezében, így sétált közelebb hozzájuk.
- Szóval Craig, alkut ajánlok fel~ - vigyorgott.
- Mégis miféle alkut?! Ezt nem teheti vele! Engedje el - morrant rá, ahogy még közelebb állt Stan-hez.
- Mégis megteszem, ahogy látod. - vont vállat sóhajtva, majd ördögien elvigyorodott. - Szóval, te szépen felizgatod nekem... aztán felteszed rá ezt... - elővéve zsebéből egy szorító gyűrűt, dobta a fiú felé. - És ha jól végzed a dolgodat, elengedlek élve~
- Őt nem engedi el? - kérdezte kelletlenül.
- Előbb még lesz vele egy kis dolgom... - nézett a fiú fenekére, majd vissza Craig-re.
- Eressze el ha jót akar - sziszegte.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy fenyegetőzz. - mondta komoran. - Sőt, kezdek türelmetlen lenni, szóval haladj, és kezdj hozzá!
- Nem fogom, hagyni hogy maga bántsa - mondta, ahogy Stan-re nézet, ki lehajtott fejjel kapkodta a levegőt, ahogy lábait dörzsölgette, így elkenve a vért.
- Azzal már elkéstél~ - kuncogott fel a férfi.
Craig ugyancsak lepillantott Stan fenekére, majd szinte felforrt benne a düh.
- Maga SZEMÉT! - ordított rá.
- Mégis miért? - kuncogott a férfi gúnyosan.
- Mit művelt vele? - kérdezte, ahogy Stan felé fordult és arcát kissé felemelte - Jól vagy? - Lágyan megrázta fejét, ahogy szeméből a könnyek lassan folytak le.
- Istenem... nem vagyok kíváncsi a drámára... - morogta a férfi.
Craig beharapta ajkát. Lázasan gondolkodott valami terven, de nem jutott eszébe semmi. Semmi amiből ő és Stan élve jöhettek volna ki. A férfi felmorrant, majd elsütötte fegyverét, ám a golyó egyik fiút sem sértette meg, csupán azoknak a feje közt ment el. Következő pillanatban ismét felvolt húzva fegyvere.
- Jobb ötletem támadt. Ha nem kezded el, őt lövöm le. - fogta a fegyvert most Stanre. - Visszaszámolás~ - vigyorgott. - 10, 9, 8, 7... Megrezzent, majd közvetlen Stan elé állva fordult felé.
- Honnan veszi, hogy rám felizgulna? - kérdezte, ahogy felvonva Stan állát nézet a kék szemekbe segítség kérően. Valami ötlet akármi, de egyedül nem tudott cselekedni.
- A te nevedet nyöszögte, amikor segítségért sipítozott~ - vigyorgott a férfi. Stan vissza nézett a másikra, tekintete kissé ködös volt, mégis némi fény csillant benne. Eszébe jutott valami...
- Az enyémet? - kérdezte, ahogy biztatóan nézet Stan-re. Stan lehunyta szemeit, majd utolsó erejével cselekedett.
- Igen a tiéd... hey! - morrant fel a férfi, mikor Stan rángatni kezdte kezeit nagy erővel, így mindkét kezével a szalagokat kellett fognia, nehogy a fekete elszabaduljon, így a pisztoly hangosan koppant a padlón. Felvenni nem tudta, de odaugorva nagyot rúgott rajta ezzel elküldve a terem végébe. A férfi felszisszent, ám a szalagokat továbbra sem engedte, de mivel azok hosszúak voltak, Stan karjai kicsit feljebb emelkedtek.
- Te kis... - sziszegte a férfi, ahogy lassan feltápászkodott. Craig farzsebéhez kapott, ám abban nem volt semmi.
- Francba - sziszegte, majd körbe nézet. Nem ronthatott a férfinak... nem volt hülye, hogy egy profi takewandossal kikezdjen, de fegyver sincs nála.
- Ez nagyon nagy hiba volt... - sziszegte, majd zsebéből egy távirányítót vett elő, és bekapcsolt rajta egy gombot, mire Stan fájdalmasan üvöltött fel.
- Köcsög! - nézet hátra, majd végül vissza a férfira és nekiindulva próbálta volna kivenni kezéből a távirányítót. Elengedte a szalagokat, így Stan a földre rogyott. Elkapva a fiú csuklóját, csavarta ki kezét, és szorította a hátához.
- Túl heves vagy... - sziszegte a férfi, majd a fájdalmasan nyöszörgő feketére nézett, ki kínjában a padlót kapargatta. - Nézd meg mit csináltál~ - vigyorgott. Felszisszenve tűrte a fájdalmat, majd Stan-re nézet.
- Stan...
- Craig... Craigh... - nyöszögte az, ahogy a fiút nézte, ám mikor a férfi feljebb kapcsolta a fokozatót, lehunyva szemeit kiáltott fel.
- Aranyos~ - vigyorgott a férfi.
- Köcsög - sziszegte, ahogy próbált megmozdulni, majd lábaival kezdte taposni a férfit. Persze az fel sem vette, edzett volt, túlságosan is. Maxra nyomta a fokozatot, mire Stan fájdalmasan felkiáltva kapott hasához, mire a férfi felkacagott.
- Tudod mit Craig?~ Nézzük meg közelebbről a kis barátodat~ - vigyorogva dobta félre a távirányítót, majd a fiú másik kezét is háta mögé szorítva, kezdte Stan felé vonszolni.
- Eressz el te perverz köcsög vén troty! - kiabálta, ahogy kapálozni kezdett, de mindhiába.
Nem is foglalkozva vele, vonszolta Stan elé, majd lábával lökte meg a földön térdelő vállát, ki így felnyöszögve dőlt hátra, és kiáltott fel ismét. Feneke alatt nagyobb csepp vérfoltok voltak, és habár lábait szorosan összezárta, még így is látszódott feneke, és a benne rezgő rózsaszín vibrátor. Craig csak még jobban és idegesebben kezdett mozogni, majd hirtelen ötlettől vezérelve próbálta tökön rúgni a férfit. Ami össze is jött neki, mire dühösen felszisszenve engedte el.
- Hogy az a... te kis dög... - fogta a tökét morogva. Ahogy szabadnak érezte magát, megfordulva kezdett a pisztoly felé menni, majd mikor odaért felemelve célzott a férfira, ám az nem sütötte el. Az dühösen nézett rá, ahogy fogait csikorgatta, tudta hogy veszélyben van, így megfogva Stan bokáját, kezdte maga elé húzni, mire a fekete tincsei közé túrva kiáltott fel fájdalmasan ismét.
- Francba... - sziszegte, majd elmormolva egy sajnálomot, lőtte tüdőn a férfit mielőtt az Stan-t használhatta volna pajzsnak. A férfi elengedve Stan bokáját, dőlt hátra, majd mellkasához kapva, próbált levegőhöz jutni, persze tüdejébe lassan beszivárgott a vér, így megfulladt. Stan remegve feküdt, ahogy mellkasa hevesen mozgott fel le, hallotta a durranást, de nem volt ereje fel nézni. Craig szintén lihegett, ahogy szíve neki is vadul kalapált, majd lassan sétált előbb a kis kapcsolóhoz, amit kikapcsolt, majd rá lépve törte össze ezután a férfi elé sétált és a fejének szegezte a fegyvert.
- Megmondtam... nem engedem, hogy bárki is bántsa őt - közölte hűvös mégis ideges tekintettel, ahogy meghúzva a ravaszt lőtte fejen a férfit. A vér lassan terítette be a padlót. Mikor a rezgés leállt, Stan már képes volt reagálni, így kezeivel hátrébb tolta magát, majd remegve nézett fel Craig-re, ki ledobva a pisztolyt törölte le saját arcáról a vért ami rá cseppent, majd Stan-re nézet. Kissé elszomorodva lépdelt oda hozzá.
- Jól vagy? - Lágyan megrázta fejét, ahogy könnyei újra kibuggyantak, és lassan felhúzta lábait.
- Stan... - leguggolva mellé vette le a pulcsiját majd terítette rá a fiú vállára, ki lehajtva fejét, suttogta.
- Köszönöm... Craig... - nyúlt a pulcsihoz, míg a másik csendben bólintott, majd hátra nézet a férfi hullájára és megrázta a fejét. Utált ölni. Gyűlölt, de...
- Figyi... ki kéne szedni... - motyogta. Stan összerezzent, majd kezét lassan fenekére csúsztatta.
- Nem merem... nagyon fáj... - motyogta.
- Ki kéne szedni, akkor is. Tudom, hogy nagyon fáj, de így nem maradhat - simított a vállára.
- Tudom... tudom.. de... - remegett meg ismét.
- Feküdj a hasadra - utasította kedvesen. Stan felnézett rá szemöldök ráncolva, majd bólintva egyet, lassan hasra feküdt, ám lábait még mindig görcsösen összeszorította.
- Rendben, semmi baj - simogatta meg a hátát - most lazulj el. Semmi baj nem lesz, csak lazulj el.
Stan kissé összerezzent, majd véve egy nagy levegőt hunyta le szemeit... és szép lassan ellazult. Craig simogatta a hátát, sőt néha még a pulcsi alá is benyúlva simított rajta végig.
- Jó ügyes. Nyugalom, gondolj valami szép dologra. - Kissé elmosolyodott, ahogy egy szép emlékkép kúszott az agyába, ami persze Craig-gel volt kapcsolatos. Ezt látva nyelt egy nagyot, majd kezét a rózsaszín vibrátorra rakta, majd lassan de biztos kezekkel kezdte kihúzni. Stan szemei kikerekedtek, ahogy teste ismét megfeszült, és nyöszögve próbálta elhúzni csípőjét, mire persze újra fájdalmasan nyöszögött fel.
- Stan nyugi... nyugalom, lazulj el. Ígérem óvatos leszek szóval nyugi gondolj valami szépre és csak arra - suttogta a fülébe. Stan felszisszenve engedte le csípőjét, majd ismét lehunyta szemeit, ahogy minél több emléket próbált felidézni.
- Jó - simogatta meg ismét, ahogy tovább húzta.
- Hn... - nyöszgött fel, ahogy szemeit ismét felnyitotta, ám ezúttal nyugton maradt. Craig ezt észre véve húzta tovább, majd végül a vibrátor egy cuppanással vált el a fiú fenekétől amit jó messzire el is küldött.
- Ügyes, vége - mondta biztatóan a másiknak. Stan nyöszögve tolta fel magát kezeivel, majd szemöldök ráncolva nézett a másikra. Szemeibe újra könnyek gyűltek, majd egyszerűen a másiknak dőlve ölelte át görcsösen. Craig nem ellenkezet, ugyan úgy magához húzta és kedvesen kezdte simogatni a hátát, mire csak még közelebb bújt hozzá, ahogy fejét a másik pólójába fúrta. Már a fiú lábai közt volt, de ez sem érdekelte, még közelebb próbált hozzá bújni.
- Semmi baj - csitította, ahogy még jobban átölelte - Stan most már nem árthat neked. - Stan vállait megremegtek, majd halkan suttogta.
- De úgy fáj... annyira... - hangja elcsuklott.
- Tudom, semmi baj - simogatta meg a fekete tincseket - Stan, nyugodj le kérlek és mond el hol tartja Pip a gyógyszereket. Szeretnélek ellátni.
- Innen... pár ajtónyira... jobbra... - motyogta. Biccentett, majd elengedve tolta el kicsit magától.
- Mindjárt hozok valamit rendben, meg amivel ezt is leszedjük rólad - mosolygott biztatóan. Stan kissé görcsösen kapaszkodott a másik karjába.
- Siess kérlek... - nyöszögte.
- Rendben - mondta, majd felkelt és miután Stan elengedte szinte sebesen futott ki. Stan felhúzva lábait, karolta át azokat, majd arra ráhajtva fejét, várta feszülten a másikat. Két perc alatt kész volt és egy nagyobb vödörrel tért vissza, amit lerakva a fiú ismét végig simított a vállán.
- Nem találtam semmit amivel elvághatnám a láncot - mondta ám kiemelve egy tiszta pisztolyt nézet ismét Stan-re - ezért elfogom lőni.
- Lőni?... - kérdezte félve.
- Csak ne mozdulj rendben - mondta komolyan, ahogy kibiztosította a fegyvert. Stan bólintott, majd visszahajtotta fejét, és tovább nem mozdult. Felemelte a fegyvert és Stan-től egy méterrel célzott a láncra, majd lőtt, ám mellé ment, így ismét célzott, majd most a lánc csörögve esett le a földre. Stan összerezzent mindkét lövésnél, mégis mikor a lánc a földön hevert, felsóhajtva nézett fel Craigre.
- Bocsi - mosolygott, majd lerakva nézet végig a fiún - sajnos nem találtam olyan sok mindent, de fájdalomcsillapítót igen.
- Tablettás? - kérdezte reménykedve, ám Craig megrázta a fejét, ahogy elővett egy kisebb fecskendőt.
- A fenekedbe adom - mondta komolyan, mire Stan pislogott párat.
- Már mint... - nyöszögve bár, de két lábra állt, majd fenekén egy pontra bökött. - Például ide?...
- Például - bólintott - kevésbé fog fájni és így letudom kezelni.
- De... nekem tű fóbiám van... - nyöszögte.
- Oké, akkor nem - engedte le, majd gondolkodva nézet körbe - akkor is kell valami, mondjuk... az mi? - kérdezte, ahogy Stan mögé mutatott az egyik bordásfalra - Talán az az izé jó lesz
- Mi? - fordult meg, ahogy oda nézett. Craig elmosolyodott, majd egy jól irányzott mozdulattal szúrta meg a fiú fenekét, majd nyomta bele a fájdalomcsillapítót, majd már el is vette. Stan felnyikkanva kapott fenekéhez, majd megfordulva nézett Craig-re.
- Hey ez...! - morogta durcásan.
- Nem fog fájni és köszönöd szépen? Semmiség - legyintett mosolyogva, ahogy bedobta a tűt a vödörbe. Stan nem válaszolt, csupán nekidőlt a másiknak, ám olyan erővel, hogy fellökte azt, persze így ő is eldőlt, ám mielőtt még a másikon landolhatott volna, kezeivel épp hogy megtudott támaszkodni.
- Stan? - nézet rá kérdően, ahogy a másik arcát figyelte - így nehezen fogom ellátni a feneked.
- Ugye nem kell állnom közbe? - kérdezte, ahogy félre nézett, majd elhajolva a másiktól, mászott arrébb.
- Nem - válaszolta mosolyogva, ahogy kimászott, majd egy ruhadarabot vett ki, majd arra egy kis vizet öntött - akkor nem bánod? - kérdezte, ahogy megfogta a fiú fenekét, ki kissé összerezzent, majd nyelve egyet pillantott hátra rá.
- Csak kérlek... - arca mélyvörös lett, ahogy elfordította tekintetét. - légy gyengéd... - suttogta.
- Ígérem - simogatta meg, majd óvatosan szétnyitva a fiú fenekét kezdte a vért letörölni róla. Stan kissé felszisszent, majd kifújta a levegőt, és inkább másra koncentrált. Craig gyorsan dolgozott. Megdörzsölte a fiú fenekét és egy idő után az tiszta volt. A neheze most jött.
- Ez most... fájni fog de e nélkül nem tudlak lekezelni - mondta, ahogy megragadta a kis ruha csücskét és jól benedvesítve tekerte az ujjára, majd így nyúlt a bejáratához. Stan egy pillanatra megdermedt, de tudta nincs mit tenni, így lehajtva fejét, lazult el. Kissé beljebb nyomta az ujját, majd így hatolt bele a fiúba, majd megmozgatva kicsit az ujját már ki is húzta. Stan kifújta a levegőt, ahogy lehunyta szemeit.
- Így, most pedig bekenem - ismét a vödörben kezdett kutatni, de végül elővéve egy kis tubust nézte meg a cimkét - nos megteszi - vont vállat, ahogy keveset rakott a rongyra, majd ismét a fenekéhez rakva dörzsölte be előbb kívül. Stan arca kissé vörös lett, ahogy hátra lesett a fiúra, kinek arca komolya volt, ahogy dolgozott, majd ismét kissé beljebb nyomta a kenőcsős rongyot a fiúban. Elkapta tekintetét, majd a földet kezdte nézni, mivel a fájdalom csillapító hatni kezdett, feneke zsibbadni kezdett, és már nem érezte olyan erősen a fájdalmat. Lassan végül végzet és megtörölve homlokát mosolygott Stan-re.
- Kész vagyunk. - Stan egyből lecsücsent fenekére, majd így fordult Craig felé.
- Köszönöm...
- Nincs mit - mosolygott vissza, majd felállva nézet ismét körbe - tudsz járni?
- Tudok... - motyogta, majd lassan fel is állt.
- Menj feküdj le. Szigorúan hasra, addig én feltakarítok - közölte komolyan, ahogy ismét turkálni kezdett a vödörbe - oh és ha van valami csapszegvágód szabadulj meg a nyakörvedtől... vagy ha kell segítek én.
- Megoldom... - sóhajtotta, majd lassan elindult kifelé, húzva maga után a láncot.
Craig végül kivéve belőle két kesztyűt nézet a halott pasira majd miután megbizonyosodott róla, hogy Stan kiment elővett egy nagyobb ollót és egy fekete zsákot is - mázli, hogy Pip-nek mindene megvan - mondta, majd odamenve kezdte szétvagdalni és darabokban a zsákba rakni.

Stan egyenesen Mole szobájába ment, hova besétálva vett ki az egyik fiókból egy csapszegvágót, majd levágva magáról a nyakörvet, saját szobájába ment, és egyből ledőlt az ágyra, persze hason. Még a takarót sem húzta magára, csupán lehunyva szemeit, próbálta elfelejteni az egészet.
Craig egy bő óra múlva jelent meg. Ruhája csupa vér volt és látszott, hogy igen kimerült.
- Hat még a fájdalom csillapító? - kérdezte.
- Nem tudom... - lomhán nyitotta fel pilláit, majd elszörnyedve tolta fel magát kezeivel. - Adok váltás ruhát! - jelentette ki, majd egy ajtóra bökött a szobában, ami feltehetőleg a fürdő volt. Craig is végignézet magán, majd bólintott és rögtön levette a pólóját.
- Oda dobd őket... - bökött egy kukára, majd felkelve lépett szekrényéhez, és vett ki egy adag ruhát.
- Még mit nem, majd én kimosom, inkább csak egy zacskót adj - legyintett - a vért könnyen ki lehet szedni. Morogva sétált asztalához, majd elővéve egy nagyobb zacskót, bicegett a fiú elé, majd nyújtotta át neki, ezután ellépve mellette nyitott be a fürdőbe, és tette le a tiszta ruhákat. A zacskóval együtt ment be a fürdőbe, majd nézet a tiszta ruhákra.
- Amúgy egy a méretünk?
- Talán egy szám különbség van... - vont vállat, ahogy felé fordult, majd lassan kezdett kifelé bicegni.
- Akor szerintem kicsik lesznek - rázta meg a fejét, majd sóhajtott - inkább haza megyek. - Stan ledermedt, majd nemes egyszerűséggel lépett a másikhoz, és ölelte magához.
- Ne hagyj itt! - Pislogva párat nézet hátra a feketére.
- Sietek ígérem.
- De de... - motyogta, majd észbe kapva engedte el a másikat. - Oké... - morogta, ahogy lehajtotta fejét, mérges volt magára, amiért nem tudott magán uralkodni. Craig viszont elmosolyodva simogatta meg a fekete tincseket.
- Nyugi, megértem, hogy érzel most, de megígérem sietek vissza.
- Oké... - motyogta, ahogy fellesett a másikra.
- Rendben - bólintott, majd még egyszer végig simította a fekete fürtökön, ahogy elmosolyodott - pulcsimat vissza adod?
Felkapta fejét, majd kibicegve, vette fel az ágyról az említett ruha darabot. Craig pedig oda sétálva vette el, majd vette fel.
- Negyed óra max. - Stan határozottan bólintott. - Rendben, akkor megyek. Vigyázz magadra - kifele kezdett el sétálni. Stan szólásra nyitotta száját, de inkább csöndben maradva, feküdt le az ágyra.
Craig végül késett. Nem is kicsit. Egy bő háromnegyed óra múlva jött csak vissza, ám így is kissé ki volt melegedve ám tiszta volt.
- Bocsi... Clyde... feltartott... valami lézerkardról dumált... - Stan felpillantott a betoppanóra, már rajta is volt egy bokszer, és egy bő póló, és tincsei is kissé vizesek voltak.
- Semmi gond... - mondta, majd felkapta fejét. - Kevin... - motyogta.
- Kevin? Mármint a lézerkardos gyerek igaz? Nos szerintem Clyde... úgy a hétvégig ténylegesen is elveszti a szüzességét - rántotta meg a vállát, ahogy beljebb lépve állt meg.
- Az biztos... Kevin egy állat. - kúszott egy félmosoly arcára, ahogy vissza emlékezett barátja pár örült tettére.
- Remek és Clyde seggét ő fogja megbaszni - unalmasan sóhajtott, fel majd elkapva egy széket ült rá.
- Ugyan, örülj neki, hogy ő bassza meg. - legyintett.
- Repdesek nem látszik? - kérdezte, ahogy elvigyorodott, mire ez Stan arcára is egy vigyort csalt.
- Gondolj csak bele, mindig egy kardal a seggében fog mászkálni~
- Nem vagy kicsit perverz Stanley fiam? - kérdezte vigyorogva.
- Dehogy... - tolta fel magát kicsit kezeivel, ám még mindig vigyorgott. - Én csak tényeket közlök~~
- Akkor mondjunk imát Clyde barátom seggért - biccentett.
- Ugyan, biztos élvezni fogja~ - legyintett, ahogy visszavetődött az ágyra. Csak megrázta a fejét, majd unalmasan dőlt hátra. Stan felpillantott a másikra, majd elkapva tekintetét, ismét a padlót kezdte fixírozni.
- Amúgy jobban vagyok szóval... nem muszáj itt lenned... - motyogta, persze koránt sem volt így. Craig felpillantott, majd lágyan elmosolyodott.
- Akkor én megyek is.
- Rendben... köszönök mindent... - mosolygott a fiúra, majd magára húzta takaróját. A fekete viszont megrázta a fejét, majd oda sétálva hozzá simított végig a takarón.
- Szeretnéd, hogy maradjak igaz?
- Nem akarlak feltartani. - mosolygott.
- Nem ezt kérdeztem - vigyorogva bökte meg a takaró halmot. Felnézett a fiúra, majd egyszerűen megragadva karját, húzta le maga mellé, majd bújt hozzá. Ezen viszont a fekete is meglepődött, ám nem tolta el helyette átkarolva simogatta a hátát gyengéden. Stan lehunyta szemeit, ahogy élvezte a másik közelségét, most jobban esett neki mindennél. Craig pedig nyugton maradva simogatta tovább. Kicsit közelebb bújt hozzá, majd nem sokkal később már halkan szuszogott. Craig ezt észrevéve lehunyta szemeit.
- Miért van az, hogy ezen túl nem léphetek? - kérdezte magától, majd végül már ő is halkan szuszogott a másik mellet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés