Álarcos bál, minden évben megrendezték, és a fiatalok nagy része részt vett rajta. Shelly ezt ki is használta, mindenkire ráparancsolt, hogy kapja össze magát, és hogy részt vesznek rajta. Két embert nem hívott. Mole és Tweek. Nem hiába, ők ketten voltak azok, akik nem tudtak az ilyen helyeknek viselkedni, nem is baj, nem ez volt a dolguk. Mindenki fekete szmokingot viselt, kivéve Pip-et, ki egy fehérben volt, haját egy lófarokba kötötte hátra, és mosolyogva haladt előre, míg Shelly ugyan így mosolyogva karolt belé, és haladt elől, mögöttük a három fiú, Kevin, Stan és Kenny. Mikor elérték az őrt, ki eldöntötte kit engedd be, s kit nem, Pip könnyedén elcsavarta fejét, így az őr bólogatva engedte be őket. Több se kellett nekik, már be is suhantak a hatalmas csarnokba. Bent a hangulat már jóval felpörgött mint kellet. Többen táncoltak és a zene is hangulatos volt. Mindenkinek az arcát álarc takarta, hol díszesebb hol pedig egy egyszerű kis lap, így kevés ember volt az akit fel lehetett ismerni.
- Oszolj. - adta ki a parancsot Shelly, mire a három fiú mögülük szétszéledt, és egyből a tömegben kezdtek ingázni, fel-fel kértek egy-egy lányt, Munduko tagokat kerestek, céljuk az volt hogy tánc közben kiderítsék a lányok nevét. Pip és Shelly viszont együtt kezdett táncolni. A csoportban elég sokan voltak és nem csak Munduko tagok hanem Rhyth tagok is.
- Köszi - adott tovább egy lányt. Már nagyon unta ezt a táncolást, de terv az terv.
- És? Hogy hívnak te szépség?~ - kérdezte csábos mosollyal arcán mire a lány felkuncogott.
- Előbb áruld el te a neved~ - nevetgélte.
- Bobnak hívnak~ - mondta, és a lány persze el is hitte.
- Engem Katty-nek~ - mosolygott a lány, ahogy kicsit jobban hozzá dörgölőzött, ám a szőke elhúzta száját, majd mikor meglátta a másik lányt, kit épp neki adtak át, ellibbent a kedves Katty-től, és vele kezdett táncolni, mire a lány sértődötten viharzott el.
- Rendben kedves vendégeink~ a románcnak vége! Párjáték! Találjatok magatoknak valakit és az elkövetkező órában csak vele foglalkozatok~ aki tovább bírja nyer~ - hangzott a hangosbemondóból. Kenny riadtan csimpaszkodott bele Kevinbe, ki meglepetten nézett rá, de ő már egy félénkebb lány kezét fogta, így a szőke sóhajtva merült el a tömegbe.
- Franc! - szisszent fel Stan, majd mikor látta, hogy az egyik lány felé tart, inkább besietett a vécébe.
- Megvagy~ - valaki lecsapott rá, majd hátulról átölelve szorította magához - akkor ezennel le is vagy stoppolva~ - Stan meglepetten tekintett hátra. Craig vidáman mosolygott az álarca mögött, míg Stan meglepetten pislogott rá, majd mikor jobban megvizsgálta a szemeit, igencsak meglepődött.
- Craig? - ám hangja boldogan csengett.
- Na miújság~ hiányoztam? - kérdezte vigyorogva, ahogy felemelte az állarcot és elengedte a fiút.
- Ha most azt mondom igen, az túl őszinte lenne~ - vont vállat vigyorogva, ahogy sarkon fordulva, nézett a másikra.
- Akkor ezt meg igennek veszem - biccentett, ahogy megborzolta Stan fekete fürtjeit.
- Hey! Nagyon sokáig szenvedtem vele! - nézett fel kósza tincseire.
- Jobban áll hidd el - elvéve kezét csúsztatta helyére a maszkját, majd lépet beljebb az egyik csaphoz kezet mosni, míg Stan a tükörbe nézett, és frizuráját kezdte méregetni, majd egy laza mozdulattal söpörte félre a szemébe logó tincseket, és hagyta borzosan hajkoronáját.
- Sokat adsz arra a pár tincsedre is - nézet rá a tükrön keresztül, ahogy elzárva a vizet fröcskölte a felesleget Stan arcába, ki erre kicsit hátra hökklött, ahogy felmorrant.
- A lányoknak az a pár tincs is számít. - sóhajtott lemondóan.
- Lányok~ csak a gond van velük - legyintett, ahogy a mosdókagylónak dőlt. A zene még idebent is halható volt. Egy kellemes és lágy dallam ment most
- Gondolom nem kikapcsolódás miatt vagytok itt.
- Persze hogy nem. - mondta, ahogy letörölte arcát, majd a fiúra nézett. - És gondolom ti se.
- Tévedés~ ők lehet, de én főleg azért, szóval - fordult felé, majd elkapva a kezét húzta magához - táncolsz velem~?
- Szívesen. - vágta rá nyugodtan. - De eddig mindig én vezettem~ - tette hozzá vigyorogva.
- Nos az idők változnak és az édes mézescsuproknak kell mostantól megállniuk mellettem~ - vigyorgott, majd Stan csípőjére téve a kezét lassan kezdte ringatni. Stan pedig hagyta, ahogy felkuncogott.
- Édes mézescsupor?~ Ez lesz az új nevem?~ - vigyorgott.
- Ha tetszik - vont vállat - találhatok neked ki szexibb nevet is ha szeretnéd.
- Sexibbet? - lepődött majd, majd ismét elvigyorodott. - Kíváncsi lennék milyen sexi nevet tudsz nekem kitalálni...~ - arcán egy félmosoly bujkált, ahogy felnézett a másikra.
Craig ugyancsak őt nézte átható kék szemeivel, ahogy kissé ördögibben elmosolyodott.
- Később Stanley, az is lesz~ - Hogy vigyorát elrejtve, alsóajkába mart.
- Igazán?~ Nos akkor, kíváncsian várom később mit találsz ki~ - nem bírta ki, elvigyorodott.
Mikor a zene véget ért, Craig is megállt és közel hajolt Stan-hez amilyen közel csak tudott. Nem tágított, és a meglepettség legkisebb jelét sem mutatta, csupán tekintetével mélyen a másik szemeibe nézett.
- Kitaláltad már mit érzel irántam? - kérdezte.
- Igen, bár elég megmagyarázhatatlan. - mondta.
- Nos ha nem tudod megmagyarázni akkor nem nagyon jutunk előbbre.
- Nagyon szeretlek, ez mégis mennyit mond neked? - kérdezte, ahogy kissé oldalra döntötte fejét.
- Nem eleget. Mindenkit lehet szeretni ezer féle módon is - mondta komolyan - én egyféleképp szeretlek csak.
- Hogyan? - kérdezte, kissé meglepetten.
- Nem én fogom elsőnek elmondani - borzolta ismét össze Stan tincseit, ki mosolyogva morrant fel, ahogy ismét felnézett.
- Letelt az óra - hallotta a kint levő hangos sípot, majd ellépve a fiútól hajolt meg - köszönöm a táncot madam~ érezze a továbbiakban is jól magát - visszarakva a helyére az állarcát lépet ki a vécéből.
- Milyen kis illedelmes... - vigyorgott Stan, majd ő is kilépett a vécéből.

Kint már ismét a gyorscserélős tánc ment. Kenny ingázva ment a tömegbe, elege volt a sok lányból aki ráakaszkodott, mégis, mikro megpillantotta az ismerős fürtöket, felboldogulva lépett a vörös mögé, majd húzta magához átkarolva derekát. Kyle persze kissé fel is nyikkant.
- Elegem van! Nem táncolok több lánnyal, szóval jobb ha elengedsz és magasról teszek arra, hogy te vagy itt a legcsinibb - ingerülten kezdett kapálózni, hogy szabaduljon, Kenny viszont megfordítva, nézett mélyen a szemeibe.
- Nekem nincsenek cickóim, de azért táncolsz velem egyet?~ - mosolygott rá csábosan.
- Kenny... - motyogta, ahogy arca lángvörös lett - nem úgy gondoltam! Nem rád, csak fáj már a lábam is meg minden, de veled szívesen...
- Remek! - mosolyodott el, majd egyik kezét a fiú csípőjére tette, míg a másikat megfogta, és már ringatni is kezdte magukat. Követve a tempót lépdelt, ahogy a fiú arcát nézte.
- Miért van az, hogy mi mindig összebotlunk~?
- Hm~ Ez a sorsunk~ - vigyorgott.
- Nocsak, nem tudtam, hogy te ebben hiszel - felkuncogott, ahogy ismét fordultak - amúgy is, a sorsunkat magunk írjuk és nekem valahogy sosincs benne mázlim.
- Dehogyis nem. - mosolygott. - Csak jobban kéne figyelned~
- Figyelnem? Ugyan... a Munduko állandóan lecsap és azt kell néznünk kinek ne essen baja. Aztán fogyóban minden plusz mint zseni a csapatban én állítom össze az új kütyüket... - morogta kelletlenül - na meg... ti is ott vagytok, így rátok is ügyelni kell ha kimegy az ember. Nem... engem valahogy mindig megtalál a balszerencse.
- Én lennék a balszerencse? Hiszen én is mindig megtalállak~ - vigyorgott, ahogy fordultak, így nekidőlt a szőkének, majd pár pillanatig ott is maradt.
- Veled is egy nagy balszerencse folytán találkoztam. Amúgy is... lehet nem is kedveltél volna meg soha... - kissé elszomorodott a hangja, ahogy vissza gondolt - voltaképp csak az miatt lettél velem lent kedves mert közöltem, hogy klausztrofóbiás vagyok...
- Ugyan, ha nem olyan cukin lennél klausztrofóbiás, nem kedveltelek volna meg~ - mosolygott, ahogy másik kezét is a másik csípőjére tette.
- Nem vagyok annyira cuki... ráadásul fogalmad sincs mennyire szar volt - nézet rá morogva.
- Nézd a jó oldalát... megismertük egymást. - mosolygott le rá.
A kék szemekbe bámult és nem bírta megállni, hogy el ne mosolyodjon. A szőke más volt mint eddig. Valami új volt benne, valami... amit nem tudott volna megnevezni.
- Jogos~ - boldogan vigyorodott el.
- Na látod~ - majd ismét fordultak.
- Ellenben, hogy, hogy te nem a lányokkal táncolsz? - kérdezte, ahogy átadva magát fordult a ritmussal - Az ilyen bálokon nem szokás más fiúkkal táncolni,
- Engem nem érdekelnek a lányok. - vont vállat.
- Oh igen~? Akkor kik érdekelnek?
- Hm~ Például... te~ - vigyorodott el.
- Én... oké barátok vagyunk, de... szerintem keresned kéne valakit. Csodálom, hogy nincs barátnőd - mondta kissé lesütve a fejét.
- Mondtam~ Nem érdekelnek a lányok. Akkor minek legyen? - pillantott le a másikra. Erre már nagyon nem tudott mit válaszolni.
- Akkor... gondolom lekötöd magad mással. - A szőke bólintott.
- Pontosan...~
- Egyet nem értek. Mégis miért... - nem tudta befejezni, ugyanis egy nagyobb darab srác fogta és ha nem tudná az ember mondhatni direkt meglökte a vöröst, aki így elvesztve egyensúlyát engedte el a szőkét és végül esett rá a fenekére.
- Kyle! - Kenny leguggolva elé tette kezét a fiú arcára, ahogy dühösen nézett a nagy darab után, aki megfordulva nézet egyenesen a szőkére, majd elmosolyodva kuncogott fel. Az az ördögi mosoly, az a sötét aura.
- Ez fájt... - motyogta a vörös, ahogy a bokáját simogatta.
Kenny akaratlanul is közelebb húzta magához Kylet, ahogy árgus szemekkel vizslatta a nagydarabot, ki persze még mindig őket nézte, majd ujját fölemelte és a nyakához rakta, aztán huss mintha csak egy késsel vágná át húzta végig. A halál jele és ő csak röhögött a szőke képébe, amíg végül el nem veszet a tömegben. Ki még mindig hűlt helyét figyelte, észre sem vette, hogy szó szerint már öleli magához a másikat.
- Ken... azért ennyire nem fáj - mondta a vörös, aki kissé megilletődve simult a szőkéhez.
- Hm? Mi? - kapott észbe, majd pillantott le. - Jaj, bocs. - csusszant hátrébb, ahogy elengedte a vöröst, majd felpattanva nyújtott neki segítőkezet, ki elfogadva kelt is fel.
- Gondolom sietethetett valahova, de azért nem kellet volna fel löknie - nézet körbe a fiút keresve.
- Lehet... - morogta, ahogy ismét odanézett ahol a fiú eltűnt. - Mennyire fáj a lábad? - tekintett a vörösre.
- Nem vészes - állt rá - csak kiment egy kicsit, de tánc az felejtős. - Kenny elmosolyodva karolta át derekát, majd kezdte húzni a székek felé.
- Akkor üljünk le~ - Valahogy elbiceget, az egyik székig, majd leülve sóhajtott fel.
- Köszi~
- Nincs mit~ - vigyorgott le rá, majd felkapta fejét, amikor a terem másikfeléből ordibálást hallott. - Hajajj... - nézett arra.
- Ez mi volt? - kérdezte, ő is ahogy a hang irányába nézett.
- Megnézem... - mondta a szőke, ahogy el is indult, ám még vissza fordulva mosolygott a vörösre. - Vigyázz magadra~ - majd elmerült a tömegben.
- Miért kísért az az érzés, hogy tényleg vigyáznom kell magamra? - felkelve vakarta meg a vörös fürtjeit, majd kissé lassan ugyan, de a többieket kezdte keresni. A verekedés már nagyban folyt, mikor a szőke is odaért. A két fiú nem kímélve egymást verte, majd lassan két újabb tag szállt be, védve barátaikat. Ekkor szabadult el a pokol, mindenki belekötött a másikba és egyre többen kezdték egymást püfölni. Kivenni, hogy ki-kihez tartozik szinte lehetetlennek látszott. Lányok és fiúk is ugyan úgy ütötték a másikat.
- KÖCSÖG! - kiabálta egy szőke, ahogy már kissé megtépet szmokingjában támadt rá a szőkére. Elvigyorodott, és habozás nélkül esett neki. Látta már párszor a srácot, és már rég várt erre a pillanatra. Amint elérte, egy jobb horoggal jutalmazta arcát. De mintha csak meg sem érezte volna, rúgta gyomron, majd ezzel küldte őt a puncsos tányérba.
- Kösz~ - sziszegte, majd már szaladt is oda és ismét lecsapni készült.
Kenny felmorranva kapta fel az egyik salátás tálat, majd hajította a fiú felé.
- Fúj! - szedte le a paradicsomokat és az egyéb nyalánkságokat az arcából. Ezt kihasználva slisszolt oda, majd gyomron térdelte, és mikor a fiú összegörnyedt, könyökével is rávágott hátára, ki vért köhögött fel, ahogy teste remegett, de nem adta olyan könnyen magát. Megragadta a szőke lábát, majd megrántva küldte a földre, ezután pedig ráülve ütött az arcába.
- Hey, nem kértem, hogy meglovagolj~ - mondta gúnyosan, majd lelökve magáról, kezdte ütlegelni.
- Pedig jó alany lennél BUZI - vigyorgott, ahogy ismét arrébb gördült, majd felkelve törölte le szája széléről a vért - vagy keresek mást~? Mondjuk a kis barátodat~? - kérdezte és ugyan az az ördögi fény csillant a szemébe mint a barnának ezelőtt.
- Neki bármikor hagynám~ - vigyorgott, mégis, a másik szemében csillanó fény teljesen feldühítette, így felpattanva, megint bevágott neki egyet. Ami nem kicsit messzire küldte őt, de ennek ellenére ismét felkelt és elvigyorodott.
- Akkor én a helyedben most tenném, mert ő sem fog sokáig élni~ megvan jelölve és aki egyszer meglett, annak elég hamar vége. - vigyorgott, majd felemelve lábát rúgta állon a szőkét - Gondoltam szólok SZAR~ - Kenny nyikkant egyet, majd egy gyors mozdulattal törölte le a vért szája széléről, majd megragadva a szőke lábát, rántotta le a földre, ám ezután felpattanva, inkább Kylet kezdte keresni.
Kyle ugyancsak belekeveredett egy bunyóba ráadásul, hogy az élet is szép legyen egy lánnyal.
- Puhány kisfiú~ - vigyorgott a barna hajú lány, ahogy felugorva rúgta mellkason, amitől a levegő is kissé bent rekedt így felköhögve eset a falnak - az ilyenekkel könnyű intézni~ ráadásul, legalább lesz indokom is. Nem táncoltál velem~ - Kenny felszisszenve lépett a lány mögé, majd megragadva csuklóját, lökte a tömegbe pár fiú közé, majd egyből Kyle-hoz lépett, ahogy megfogta vállait.
- Hey! Jól vagy?
- Persze, persze - legyintett, ahogy felpillantott de rögtön megragadta a mellette levő elgurult üveget, majd felkapva dobta a szőke mögé, jobban mondva a lányra aki ismét támadott volna. Kenny meglepetten fordult meg, ahogy védően állt a vörös elé.
- Jobb lenne eltűnni innen... - mondta Kenny.
- Nem hagyhatok itt mindenkit - mondta a vörös ám nem kelt fel - a többiek is itt harcolnak! Segíteni akarok! - A lány ismét támadott, ahogy kiszedte arcából az üvegszilánkot.
- Fúj... - Kenny arca megrándult, ám mosolyt erőltetett arcára. - Sajnálom, de nem áll szándékomban szép lányokat bántani... - mosolygott a lányra, mégis még mindig védően állt a vörös előtt, ám a lány szinte egy csapásra lett kedves, ahogy csillogó szemekkel nézet a szőkére.
- Szép~ - borzongott, meg ám amint meglátta a vöröst felszisszent - az a kis szemét... te vágtad hozzám azt az üveget.
- Biztos csak megijedt a verekedéstől... - mondta Kenny, ahogy odalépve a lány elé, simított végig arcán. - Viszont egy ilyen szépségnek nem kéne verekednie~ - mosolygott.
A lány erre ismét elpirult, ahogy habogott valamit, ám Kyle figyelmen kívül hagyta. Mellkasában olyan szorító érzést érzett, hogy szinte hányni tudott volna. Nem érezte mikor felpattant és odasétálva a lány mellé olyat ütött az arcába, hogy nemcsak, hogy ettől elájult de az orra is biztos eltört. Kenny pislantott egyet a lányra, majd egyből a vörösre terelődött figyelme.
- Tetszik mikor beindulsz~ - vigyorgott rá csábosan. Kyle felpillantott rá, majd megragadva a kezét fordította maga felé.
- Ha utálod a lányokat, még az én kedvemért se pacsiz le velük - morogta, ahogy megfordult és úriasan távozott volna, ha lába nem görcsöl be és ismét a földön nem kötött volna ki. Ám Kenny egyből ölébe kapta, és úgy indult el vele kifelé.
- Nem akartam hogy tovább hisztizzen neked...
- Nagyfiú vagyok... megtudom magam védeni - fonta keresztbe a karjait, ahogy kissé sértetten bámult lefele az ölébe.
- Jó de~ - mosolyogva ölelte magához. - Nem bírtam volna ki ha megsérülsz te kis cukor falat~~
- Neeem vagyok cukorfalat - kapálózott, ám arca mégis vörösben játszott.
- Ahogy tagadod még cukibbá tesz~ - mosolygott, majd tovább vitte a fiút, ki lehajtva fejét morgott az orra alatt tovább, ugyanis arca minden egyes 'cukinál" csak még vörösebb lett. Mikor elérte a kijáratot, letéve a vöröst nézett rá komolyan.
- Hívj ide valakit, és egyedül ne menj sehova... - Szimplán bólintott, ahogy felnézet.
- Vigyázz magadra... - Kenny elmosolyodott.
- Rendben~ - majd sarkon fordulva, indult el a tömegbe.
Eközben valahol Clyde vígan püfölte az embereket.
- Esküszöm olyan kis pöcsök mind, hogy csodálom, hogy képesek két lábon járni - röhögött fel.
- Igazán?~ - búgta fülébe Kevin, ahogy szorosan átölelte hátulról a barnát, ki megdöbbenve pillantott hátra.
- Basszus! Ez a lézerkardos gyerek! - kiabálta, ámbár esze ágában sem volt ezt vele is közölni.
- Lézerkardos? Érdekes becenév~ - vigyorgott a másikra, ahogy továbbra sem eresztette.
- Ilyen nincs... engedj el és tőlem akár otthon is játszhatsz a jedi erőddel, de most püfölhetnékem van - morogta, ahogy kapálozni kezdett.
- Szóval sok a levezetetlen energiád... értem. - bólintott, majd egyszerűen a vállára dobva a fiút, vonszolta be a fiú klotyóba.
- Hey!!! Balfasz engedj már el! Nem hallod!!! Nem segítek neked hugyozni! - kiabálta, ahogy verte a fiú hátát - anyád biztos megtanított! - Kevin nemes egyszerűséggel rúgta ki az egyik fülke ajtaját, majd bedobva Clyde-ot, csukta be az ajtót, majd dőlt neki, és zsebében kezdett turkálni.
- Na jó... komolyan elengedhetnél. Tudom Rhyth tag vagyok, de nem beszélhetnénk meg? Ha akarod nézhetünk közben Star Wars-ot - vigyorgott, ahogy hátranyúlt ám csalódás miszerint a fegyvereket otthon kellet hagyni szinte még jobban felpörgette
.- Jól hangzik de... - vigyorgott, ahogy előhúzott egy kisebb altatógázos bombát. - Mára más tervem van. - véve egy nagy levegőt, fogta be orrát, majd kioldva, dobta be a fiú fülkéjébe, majd már ki is spurizott onnan. Clyde persze ugyancsak bent tartotta a lélegzetét ám az sem sokáig tartott, majd végül lassan dőlt ki a mosdóban.

Stan morogva ütött le egy újabb nagydarab fazont, majd ketten támadtak rá, kikkel már kissé nehezebben boldogult, de azért helyt állt, ám egyre több káromkodás hagyta el száját, ahogy püfölte a két nagydarabot, kik szintén püfölték őt.
- Segítsek? - lehetett hallani hátulról, majd mosolyogva rántotta hátra az egyik nagy darabot és öklözött az arcába. Stan meglepetten pislogott segítőjére, amit az egyik nagydarab ki is használt, és egyből gyomorszájon térdelte Stan-t, ki erre nyikkanva dőlt előre, majd dühösen ugrott neki a nagydarabnak, és kezdte ütni nagy erővel, mire az próbált védekezni, mindhiába. Craig ezalatt röpke könnyedséggel intézte el a másik hústornyot. Az orrát és a kezét eltörte, majd egy hatalmas tökön rúgással dicsérte a napot. Stan lihegve kelt fel a már ájult fiúról, kinek arca tele volt vérrel, akárcsak mindkettőjük szmokingja, de nem is foglalkozva ezzel, tekintett a másikra
- Szép~ gondolom sok Munduko tag van itt, ha állandóan ilyenekbe botlok - mutatott az összevertre, majd átlépve nézet a fiúra szintén - jól vagy?
- Persze... - bólintott. - Hogy-hogy még itt vagy? - kérdezte kíváncsian.
- Hagyjalak itt és verjenek össze? Nem szokásom a barátokat cserben hagyni - közölte mosolyogva, mire szintén elmosolyodott.
- Kösz~ - vigyorgott, de mikor látta páran megint feléjük tántorognak, felmorranva nézett rájuk. Craig ugyancsak hátra pillantott, majd megragadva a mellettük levő széket vágta a földhöz és annak egy nagyobb darabját Stan kezébe nyomta míg ő egy másikat vett fel.
- Nahát, nem vagy szívbajos~ - vigyorgott rá, ahogy megmarkolta a fadarabot.
- Ha megint meg kell, hogy mentselek királylánynak foglak hívni~ - nézet hátra, majd kacsintva esett neki a feléjük jövőknek.
- Na azt nem! - jelentette ki, majd ő is neki esett a nagydarab fazonoknak. Meglengetve a fát ütött le párat, ám sejthette, hogy azért hárman nekiesve nem fogja sérülés nélkül megúszni. Az első egy balhorog volt, ami kényelmesen ütötte álkapcson, majd ettől megszédülve esett a földre de ezután ismét lecsaptak, amit most a szék lábával védett ki. Stan szerencsésebb volt, az őt támadó két fiú már ittas volt, vele ellentétbe, így könnyedén kerülgette őket, majd mindkettőt a szék lábával ütötte le. 'Fegyvere' megreccsent, mikor a második fiút is leütötte, de nem törődve vele, fordult Craig felé. Aki még mindig védekezett a támadások elől, majd mikor felugrott a falnak lett szorítva. Kissé kapkodva szedte a levegőt és látszott rajta valami nem stimmel vele.
- Ennyitől kimelegedsz~ - vigyorgott rá a kissrác, aki eddig talpon maradt. Termete ellenére igen erősnek tűnt. Stan mögé lépve vágta fejbe, így fegyvere reccsenve tört ketté. Ám az mintha meg sem érezte volna fordult meg.
- Ezt kár volt~ - sziszegte, ahogy elkapta Stan gallérját és magához húzva nyalt végig az arcán, majd kezével belemarkolt a fenekébe - nocsak~ azt hiszem tökéletes lesz a hátsód, ahhoz, hogy valamit bele dugjak~
- Mi van?! - akadt ki Stan, ahogy szó szerint hátrébb ugrott. Ám az nem hátrálva meg ragadta meg a kezét és magához húzva fogta le hátul a kezeit, miközben ismételtem megfogta a fenekét.
- Jól hallottad~ kell a segged nekem~
- Te meg mi a francról beszélsz?! Engedj már el! - mocorgott nagy erővel, ahogy próbálta kiszabadítani kezeit. Ám az nem engedte el, helyette belenyúlt fiú nadrágjába és úgy vájta körmeit a fiú fenekébe.
- Tökéletes~ - Stan szemei kikerekedtek, és felnyikkanva próbált minél jobban szabadulni.
- Engedj el! Engedj már el! - nyöszögte, és egyszerűen nem értette, hogy lehet a fiú ennyire erős.
- Ohh nem~ úgy is rég vártam már egy ilyen cuki fiúra mint te - vigyorgott, ahogy ujjával a fiú bejáratát bökdöste, majd kissé be is csusszantotta. Stan görcsösen hunyta le szemeit, ahogy teste egyre jobban remegett, nem bírta tartani magát, így összerogyva dőlt a fiúnak, ám tovább mocorogott.
- Húzd ki! Húzd ki...! - nyöszögte.
- Mi lenne, ha beljebb- hangos dörrenés szántotta végig a termet és a fiú feje szinte szétrobbant, és így dőlt el oldalra ezzel megmutatva ki is állt mögötte. Craig Tucker fegyvere még füstölgött, ahogy leengedte és gyilkos pillantással nézet a hullára.
- Szemét kis dög... - sziszegte, majd a vállához kapott, ahol vörös vér mocskolta be a szmokingot - francba... ki hitte volna, hogy ennyi idő után is felszakadhat...Stan lelökte magáról a vérző hullát, majd megmentőjére pillantott, és felpattanva fixírozta annak vállát.
- Megsérültél?... - nézett a fiúra, majd arca kissé vörös lett. - Köszönöm...
- Felszakadt a varrat - mondta, ahogy felkelt - ne köszönd. Soha nem fogsz nekem megbocsátani, ha a segged folyton fájni fog... - vigyorgott.
- Már megbocsátottam... - morogta, ahogy félre nézve simogatta fenekét.
- Ohh~ jó nekem~ - mondta, majd nekidőlve a falnak nyitotta ki előbb a zakóját, majd az ingjét is és leste meg a sebet - nem vészes... - Stan újra a fiúra nézett, majd elmosolyodott.
- Örülök neki... ez még Pip öltése? - lépett közelebb hozzá.
- Igen... - biccentett, ahogy kezét a sebre helyezte.
- Elláttad magad azóta, hogy elmentél? - lépett hozzá még közelebb.
- Többször is. Komolyan úgy nézek ki mint aki leszarja a sebeit? - kérdezte szelíden.
- Hát nem de... - elkapta tekintetét. - gondolom az orvosi cuccaid a Rhyth főhadiszállásán vannak...
- Vannak kapcsolataim és ha ennyire tudni akarod itt is van nálam pár - nézet fel. Stan pislogott párat.
- Milyen felkészült vagy...
- Nem. Voltaképp csak most jöttem vissza és gondoltam azokat is magammal hozom - rántotta meg a vállát, de rögtön fel is szisszent - a táskám az egyik teremben van. Jobb ha megyek... itt már csak úgy is teher lennék, plusz kifogytam a lőszerből~ - Stan bólintott, majd mikor telefonja rezegni kezdett, felkapva kezdte olvasni az sms-t. Végül csak sóhajtott, majd visszacsúsztatta a készüléket a zsebébe.
- Nekem meg azt hiszem dolgom van...
- Rendben. Ne sírj, majd még találkozunk királylány - vigyorgott rá, ahogy megsimogatta a fekete fürtöket.
- Ugye nem fogsz így hívni? - kérdezte kétségbe esetten.
- Megmentettelek vagy sem~? - kérdezte, majd válasz nélkül kezdett kifele sétálni.
Stan nyöszögve pislogott utána, majd le a hullára. Persze örült neki hogy a másik megmentette, de a becenévnek már kevésbé. Végül sóhajtva futott be a tömegbe, segíteni barátainak. Szétvert emberek és részeg disznók terültek el a földön. Lányok és fiúk egyaránt, de többen már menekülőre fogták a dolgot. A diákok már az elején spuriztak és mostanra már mindenki kitalált aki nem akart részt venni a bunyóban. Aki meg ott maradt nos... vagy a földön feküdt, vagy nagyban spuriztak kifele. Mert igen... a Munduko tagok menekültek. Mindenki aki tehette futott kifele, majd végül már csak a Red Altrean és a Rhyth pár tagja nézet farkas szemet. Az élen Linda állt és bár arcán egy lilás folt díszelgett mégis így nézett rá arra a pár emberre. Shelly tekintetét le sem vette a vörös hajú lányról, mögötte Pip állt, és körmeit csiszolgatta, míg Kenny az egyik asztalon ülve játszott egy üres boros üveggel. Stan és Kevin, a falnak dőlve figyelték a Ryhth-seket. Ők többen voltak ám akik általánosságban a lány mellett szoktak lenni furcsa módon nem voltak ott. Shelly továbbra is a lányt nézte, majd elmosolyodott, és nemes egyszerűséggel fordult meg, és kezdett kifelé sétálni. Pip sóhajtva egyet követte, míg a többiek maradtak egyenlőre helyükön. Linda ugyancsak elmosolyodott.
- Elmegyünk! - mondta, majd mindenki szó nélkül kezdett a másik kijárat felé távozni. Shelly amint kilépett az ajtón, a többi fiú is követte, majd feltűnés mentesen távoztak a helyszínről.

Mikor visszaértek a főhadi szállásra, Shelly dühödten szidta le a fiúkat.
- Pocsékak vagytok önvédelemből! Alig tudtok bunyózni!
- Mivel mindig csak fegyvereket használunk... - morogta Kenny, az asztalon ülve robogtatta a cukorkákat foga alatt.
- AZ ENGEM NEMÉRDEKEL! Felbéreltem valakit... - mondta nyugodtabban, mire mindenki felkapta fejét, ismét a kerek asztalnál ültek. - Egy középkorú faszi, Takewando-t fog nektek tanítani~ - vigyorgott a lány, mire mindenkiből egy fáradt sóhaj szakadt fel. - REKLAMÁCIÓT NEM FOGADOK EL!
- Jó jó... - sóhajtotta Stan, ahogy felkelt, és elindult a kijárat felé.
- Holnap kezditek az edzést, és addig semmilyen feladatot nem fogtok csinálni. - mondta a lány.
- MI?! - fordult felé Stan, mire a lány csak még jobban elvigyorodott.
- Pontosan. Rengeteg edzés, semmi küldetés, amíg nem tudtok normálisan verekedni~ - csend telepedett a teremre, mit végül Pip tört meg egy másik témával. Végül beletörődtek sorsukba, és már izgatottan várták a holnapot, és az elkövetkezendő napokat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés