Kyle titokban járőrözött, mégpedig egy könyvel a kezében. Voltaképp keresett valakit, de sejtette, hogy ez lesz az utolsó hely ahol megtalálná, mégis a többit már átkutatták plusz rég kiakarta olvasni a könyvet így a hely plázában utcai ruhában ücsörgött, ahogy arcát a vastag kötettel takarta el.
Kenny zsebre dugott kezekkel sétálgatott mosolyogva a plázában. Feladatuk volt megtalálni egy elszökött lányt, így ő meg Stan egyből ezt a helyet nézték át. Kenny mikor elsétált a vörös előtt, elsőnek nem szúrta ki, de aztán hátralépve egyet, nézett rajta végig, majd elmosolyodott.
- Kyle~ - Leemelve nézet ki, majd arca kissé vörösebb lett mikor meglátta ki is volt az.
- Te mióta tudod a nevem? - kérdezte meglepetten.
- Hopsz... - vakargatta tarkóját. - Nos, mikor kijelentették hogy ellenségek vagyunk, mindenkinek a nevét kiderítették~ - mondta tömören, mert persze így volt, Shelly mindenre figyelt.
- Ohh... - kissé csalódott, volt, hogy nem ő mondhatta el a fiúnak, plusz igazán meg volt lepve, hogy ők már tudták mindenkinek a nevét.
- Mit csinálsz itt? - mosolygott rá, ahogy lehuppant a másik mellé.
- Keresek valakit - lerakva a könyvet fordult felé.
- Oh, kicsodát? - lepődött meg. Körülnézve sóhajtott fel, majd mivel úgy volt vele senki nem halhatja őket.
- Voltakép... Craig-et. Eltűnt és senki nem hallott róla már semmit 4 napja - mondta szomorúan - esetleg ti... nem láttátok? - Kenny megrázta fejét.
- Mi már vagy egy hete nem láttuk... - nézett maga elé Kenny.
- Aggódok mi lehet vele... soha nem tűnt el ilyen sokáig még soha... - mondta, majd a szőkére sandított - de azért köszönöm.
- Ugyan, nincs mit~ - mosolygott rá, mégis, az egyik nagyobb növény mögött megbújó Stan kicsit sem volt ilyen boldog.
- És te mit keresel itt? - kérdezte, majd észbe kapva kezdte meglengetni kezeit – már mintha elmondhatod. Nem akarok kíváncsiskodni.
- Ugyan~ - túrt a vörös tincsek közé kuncogva. - Egy tömeg gyilkost keresek. - mondta mosolyogva.
- Akkor veszélyes a hely mi... - mosolygott, ahogy kissé közelebb húzódott a másikhoz. Egyszerűen imádta mikor a szőke beletúrt a tincsei közé.
- Nos igen, ha látsz egy szőke hajú lányt... ne menj a közelébe! - mondta komolyan, majd hümmögve nézett fel. - Igaz elég sok szőke csaj van... jó, akkor egy olyan közelébe ne menj, akinek elég beteg kinézete van. - tette hozzá kuncogva.
- Próbálkozom~ - vigyorgott a fiúra.
- Örülök neki~ - vigyorgott ő is rá, majd tincsei közé túrva állt fel. - Na de most mennem kell. Mielőbb meg kell találnom. - mondta, ahogy ismét zsebre dugta kezeit.
- Esetleg - pattant fel hirtelen ahogy arca ismét vörösben játszott - néha nincs kedved... össze futni? Ha csak nem zavar vagy ilyesmi... - Kenny szemei felcsillantak.
- Örömmel találkoznék veled, bármikor~ - mosolygott, majd előkapva egy papírt, és egy tollat, már rá is firkantotta számát, és a fiú kezébe nyomta. - Itt, bármikor elérsz~
- Szuper... akkor, majd csörgök, de azt hiszem én is megyek. Sok szerencsét Ken! - integetett neki, majd sarkon fordulva sietett el. Kenny megüdvözölt arccal nézett utána, ahogy az örömittas vigyor egyre nagyobb lett arcán.
- Hey Don Huan. - kocogtatta meg vállát Stan, mire felkapta fejét.
- Hm?
- Keresd egyedül tovább Linát... akadt egy kis dolgom. - azzal már ott is hagyta a szőkét, ki vállat vonva, ment a másik irányba.

~*~

Végül Stan nem sunyizhatta el, neki is keresnie kellett a lányt, így ő oda ment, ahol régen találkozott vele. A város legveszélyesebb részén, teli elhagyatott sikátorokkal, a lámpák is narancssárgán villóztak, és az autósok is minél hamarabb elhajtottak onnan. Stan belépve az egyik sikátorba, lesett be minden kuka mögé, keresve a lányt. A csöndes sikátorban susogott a szél és nem úgy tűnt, hogy bárki is van ott. Csalódottan sóhajtott, ahogy kilépve a tovább ment. Fegyvere kezében volt, így egy kósza csöves sem ment a közelébe. Mégis akadt valaki közel merészkedett hozzá. Ruhája szakadt volt és hasonlított a csövesekhez. Csukja volt rajta így arcát nem lehetett látni. Egyenesen Stan elé sétált. Ki megtorpant, és így méregette ellenségesen a felé tartót, ahogy kioldotta fegyverét. De az nem állt meg. Folyamatosan sétált nem is törődve a fegyverrel. Kissé sántított, de ehhez képest egyenesen ment. Felmorranva szegezte fegyverét rá, ha az esetleg támadni akarna.
- Nem vagy valami kedves - mondta vigyorogva. Felkapta fejét, mikor meghallotta az ismerős hangot, majd leengedte fegyverét.
- Hogy kerülsz ide?...
- Azzal ne törődj - hajtotta le a csuklyáját ami alól előbukkantak a fekete tincsek - te mit keresel itt?
- Keresek valakit... - tette tokjába a fegyvert, majd végig nézett az előtte állon. - Elég... szakadtan nézel ki. - mondta szemöldök felhúzva.
- Mindig csak a részletek mi... - morogta, majd ismét felrakta a csuklyát - nos mindegy. Ha ennyi én megyek is - fordult meg.
- Miért keres mindenki téged a Rhyth-ből? - tért rá a lényegre. - Csak úgy eltűntél... - tette hozzá, ahogy a fiút méregette.
- Eltűntem, mert így akartam. Ennyi és most keresd azt az őrültet - morogta, ahogy tovább lépdelt be az egyik sikátorba. Stan viszont követte.
- Mégis honnan tudod, hogy őrült? - kérdezte.
Amit persze nem nézet jó szemmel a fiú.
- A pincében, aztán mikor kirohantál. Az a lány az igaz? Te mondtad, hogy az - fordult meg és kissé dühösen pillantott rá - nézd... ne kövess és felejts el oké? Csináld dolgod és kész.
- Unatkozom. - morogta, majd arcára egy félmosoly kúszott. - Ráadásul elég morcosnak tűnsz. Nem tesz jót neked a magány~
- Komolyan mondom Stan. - nézet rá komolyan - húzz haza a barátaidhoz - ismét hátat fordított neki, ahogy tovább haladt.
- Te is a barátom vagy. - mondta nyugodtan, ahogy a falnak dőlve nézett utána.
- Ohh már igen? Vége a belső vergődésnek? - megfordulva nézet rá szemöldök felhúzva, mire egy félmosoly kúszott arcára.
- Igen. - válaszolta.
- Nos örülök neki - mosolyodott el - de mindezek ellenére is azt tanácsolom menj haza~
- Nem emiatt mondtam de. - mosolyogva lökte el magát a faltól, majd indult ki a sikátorból. - Rendben~ - azzal kilépve az utcára, már el is tűnt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés