Stan mivel tudta, főnöke nem adná meg neki a szabadnapot, egy Cappucinot szürcsölgetve, ült le helyére, ahogy táskáját asztalára tette. Kicsivel később Kyle is berobogott. Nem látszott rajta semmi és mintha a reggel meg sem történt volna, amin persze Stan csak pislogni volt képes. Nem értette, nem is igazán akarta, ám az nagyon is érdekelte hol lehet szőke barátja, ám ekkor egy másik szőke üstök süvített be elé.
- S-Stan...! - nyöszögte Tweek, most is kávéját szorongatva.
- Tweek... meggyógyultál? - pislogott rá a fekete.
- Igen, azt hiszem igen... - motyogta zavartan, ahogy kávéját szürcsölte, a fekete szemöldök felhúzva állapította meg, hogy állapota csak rosszabb lett. - Ide tudnád adni a -gah- könyvelést? - remegett meg. Stan bólintva húzta ki Kenny fiókját, majd adta oda a mappákat a másiknak. - Köszi! - vágta rá, majd el is viharzott, min Stan csupán vállat vont, már megszokta. Ekkor az ajtó kicsapódott és Kyle nézett körbe.
- Marsh! Az irodámba most! - Stan szó nélkül állt fel, majd sétálva, kopogást most is hanyagolta, nemes egyszerűséggel nyitott be. A vörös kivételesen az asztala előtt állt és egy nagy táblán rendezgette a képeket és a cikkeket.
- Szükségem lenne a tavalyi áprilisi cikkre!
- Jó. - csupán ennyit mondott, majd sarkon fordulva ment ki, és kezdett fiókjába kutakodni. Ekkor jelent meg mögötte a kis szőkeség.
- Hey Stan~? Milyen volt a tegnapod~?
- Vicces... - mosolyodott el, majd felkapta fejét. - Kenny?....
- Haza vittem. Nem tudom, mikor ér be - rántotta meg a vállát, majd előkapott egy kis borítékot - tessék~ a tegnapiról egy kis ajándék~ - Stan elvéve a borítékot biccentett Butters felé.
- Köszi.
- Nézd meg~ - csillogott a szeme, ahogy Stan-t figyelte. Stan egy laza mozdulattal kapta ki a képeket, majd nézte meg azokat. Az egyiken Ő és Kenny volt, ahogy mosolyogva néztek előre. A másikon a kis csapat vigyorgott együtt és végül az utolsó ami a végén készülhetett. Kyle mosolyogva kapaszkodott bele Stan-be aki másfele nézett el.
- Na milyen? - Stan az utolsó képet tartotta kezében nagyokat pislogva... a vöröst nézte, csak rá tudott koncentrálni.
- Hihetetlen... - suttogta.
- Oh~ mindig ilyen - legyintett - a munka megrontja, de amúgy tiszta aranyos~
- Igazán? - nézett fel rá.
- Ohh igen - bólintott - Sokkal aranyosabb, mikor elengedi magát. Olyankor... hmm úgy is fogalmazhatnék, hogy kis aranyos és engedékeny. Cuki! - Stan arcára egy félmosoly kúszott, valami ördögi lappangott benne.
- Köszi a képeket... de most... - süllyesztette el a borítékot belső zsebében, ahogy felkapott egy mappát. - Ezt el kell vinnem hozzá. - intett neki, ahogy elindult az iroda felé.
- Okés~ ohh ha látod Kenny-t akkor ezt odaadnád neki? - kérdezte, ahogy Stan asztalára tett egy másik borítékot, majd már el is viharzott. A fekete még hátra lesett, majd vállat vonva, nyitott be Kyle-hoz, majd asztalához sietve, nyújtotta felé a mappát.
- Kösz - kapta ki, ahogy belelapozva hümmögött egy keveset - valami új kéne... - Stan figyelte a másikat. Arcán semmi nem látszódott, mégis, agyában csak úgy cikáztak a gondolatok.
- Mondjuk valami más... sötétebb vagy világosabb? - morogta, ahogy kitépet egy oldalt, majd azt is a táblára tűzte - Tökéletes így jó lesz! - hümmögött. Hátrált egy lépést, ki akart menni, de tekintetét nem tudta elszakítani róla, ahogy érzelmeit továbbra is leplezte.
- Tökéletes lesz! - felkapta a táblát, majd indult kifele és csak ekkor vette észre, hogy a fekete még ott áll - látom nem volt valami jó reggeled - mosolyodott el - kávé. Feketén talán megteszi - mondta, majd már ott is hagyta őt. Stan utána nézett, majd lassú léptekkel hagyta el az irodát. Kenny ekkor toppant be. Szőke tincseit vakargatva ásítozott, ahogy több lánynak is intett, ám a borítékot egyből kiszúrta a fekete asztalán. Csillogó szemekkel pattant oda, majd nézett a borítékra, ekkor lépett a fekete is az asztalhoz.
- Megnézhetem? - kérdezte.
- Persze, neked hoztá... - mielőtt befejezhette volna, Kenny felkapva a borítékot, ült már saját helyén és kapta ki a borítékból a képeket, majd nézte meg azokat. Majdnem ugyan azok voltak, csupán az utolsó kép volt nála is más. Butters átkarolva nyomot az arcára puszit, ahogy ő maga fotózta le magukat így a kép kicsit jobbra dőlt. Kenny elégedett kifejezéssel arcán, nyál csorgatva nézegette a képet, mire Stan szemöldök felhúzva vont vállat, majd dőlt el asztalán. Néhány óra múlva Kyle csillogó szemekkel tért vissza, ahogy magához ölelt pár papírt.
- Marsh~ gyere! Kéne egy kis segítség! - Stan-t, Kenny lökte le a székről, ki nyöszögve indult el a vörös irodája felé. Ahogy beértek mindketten az ajtó becsukódott és a fiú megpördülve vigyorgott a másikra.
- Elfogatták az új témát! Most már a tavasz kilőve és helyette egy kissé korai nyárias stílus! Imádni fogják Marsh! Megvesznek érte! - ujjongott - De kell róla anyag! Holnap elutazok ide a közeli városba. Van ott egy csoki üzlet és ígértem nekik egy felhívó cikket - mormogta.
- Értem, és addig, mi lesz a dolgom? - kérdezte tőle, kissé meglepetten, hogy a másik ilyen boldog.
- Jössz velem - közölte tök nyugodtan - kell nekem valaki aki rendezi a költségeket és gondol mindenre. Szóval elmehetsz, holnap viszont reggel hétre gyere az állomásra. - Stan bólintott, és ismét érzelem mentes lett arca.
- Rendben. Akkor holnap. Viszlát. - Azzal ki is ment a szobából. Kyle pedig nem is foglalkozva vele kezdett pár papírt össze szedni.

Mikor kiment elkezdte összepakolni cuccait.
- Hova, hova Piroska?~ - kérdezte Kenny, ki ekkor már a másik asztalán feküdt, és úgy nézte a másikat.
- Wá Kenny! Te hogy mikor?... - nézett rá, majd szemei felcsillantak. - Mára vége a műszakomnak~ És holnap is utazgatni megyek!~ - jelentette ki diadal ittasan, ahogy magához vette táskáját.
- Igen? Akkor holnap bulit rendezek nálunk~ - vigyorgott.
- Ne merd. - sziszegte Stan, majd már el is indult, a szőke csupán kuncogva nézett utána.

Stan kénytelen volt tömegközlekedéssel eljönni az állomásig, tekintve, hogy nem tudta, meddig maradnak ott. Végül kissé kocogva sietett az állomáshoz. Kyle már ott volt és egy nagyobb táskával türelmetlenül várakozott. Stan vállán egy nagyobb fekete táska lifegett, vett egy mély levegőt, mikor odaért a másik mellé.
- 'Reggelt...
- Itt a jegyed- adta át a fiúnak a jegyét, majd táskáját is neki nyomta - hozd léci le kell fényképeznem pár dolgot - azzal már ment is előre. Stan csupán sóhajtva követte a másikat, cipelve annak táskáját. Mikor végzet visszafordulva nézet rá.
- Kész! Szálljunk fel! - Bólintott, majd már el is indult a vonat felé. Kyle követte, ahogy mind ketten felszálltak a vonatra, majd mikor leültek ő kifele kezdett nézni.
- Ott alszunk egy éjszakát. Holnap megyünk az interjúzni addig akármit csinálhatsz. Nekem mindegy! - Stan bólintott egyet, szinte csak magának, majd ő maga is kifelé kezdett nézni. Az út odafele igen lassan telt és a felénél a vörös be is aludt. Amint az elaludt, a fekete egy lomha pillantást vetett rá, majd ismét elmosolyodott. Agya járt folyamatosan, de végül tekintetét ismét az ablak felé szegezte. A vonat lassan gördült be az állomásra, majd a hangosbemondóban közölték az utasokkal, hogy ideje lenne elhagyni a vonatot. Stan felállva kapta fel mindkettőjük csomagját, majd lágyan megrázta Kyle vállát. Aki nyöszörögve nyitotta ki a szemeit.
- Itt vagyunk? - kérdezte, ahogy felállt.
- Igen. - mondta, ahogy tekintete az ablakra vándorolt.
- Remek... - morogta majd elkapva a csomagját nézet bele - A Grand hotelben van a foglalás. Az én nevemen van. Ha meguntad a város nézést oda menj~ - intett neki, ahogy már el is kezdett sétálni mellőle. Stan még vetett egy pillantást az ablakon keresztül az elmenő emberekre, majd végül ő is elindult.

Kyle a várost járta. Nem nagyon izgatta semmi mégis unalmasan bóklászott, végül pedig egy kocsmában kötött ki.
- Utálom mikor várni kell... - morogta, ahogy kért egy italt.

Stan hamar elvitte cuccaikat az említett hotelbe. Eléggé furcsállta, hogy egy szobában vannak sőt, abban is csak egy nagy franciaágy volt. Biztos volt benne, hogy valami félreértés van a dologban, de úgy volt vele, ezzel ráér később foglalkozni, inkább elment várost nézni. A vörös bár kissé becsiccsentve ugyan, de még mindig magánál volt mikor már a hotel felé sétált. Stan unottan nézte a tömeget, ám mikor meglátta a főnőkét, meglepetten lépett oda hozzá.
- Mr. Broflovski? - Kyle felpillantott, majd morgott egyet.
- Nincs olyan mázlim, hogy estig ne lássalak mi... - morogta.
- Az a dolgom hogy egésznap a segged nyaljam!!?! - akadt ki kicsit Stan, majd megrázva a fejét, köhörészett. - Szóval, az a munkám hogy maga mellett legyek!
- Nem! Az a dolgod, hogy hagyjál mikor kérem! - morogta vissza ahogy vállon verte a feketét - Miért nem iszol vagy szedsz fel valakit és akkor nem kéne, majd este a masztizásod hangját hallgatnom! - Stan ledöbbenve nézett rá.
- Megvolt az interjú? - terelte a témát. Kyle felvonta a szemöldökét.
- Te komolyan ekkora balfasz vagy, hogy nem figyeltél rám? - kérdezte, ahogy felvonta a szemöldökét - Megmondtam, hogy holnap adnak interjút, ma meg lézenghetsz... ajj kell neki valaki aki levezeti a feszkóját. Adjak pénzt? Lemész két saroknyit és ott egy bár. Bár szerintem buzibár volt, de a szükség ezt kívánja - kezdett a táskájában kotorászni, ahogy elővette a tárcáját - na hány menetet akarsz? - Stan megragadva felkarját, kezdte el húzni a hotel felé.
- Tényleg... nem is figyeltem amikor a vonaton magyarázott?... A hangját azt hallottam de... úgy tűnik az agyamig nem jutott el amit mondott... - morogta csak magának elgondolkozóan, majd rádöbbenve, hogy a fáradtságtól már magában is beszél, vágta saját magát fejbe képzeletben.
- Mekkora egy hülye vagy... - nézet oldalra, de nem ellenkezet mikor a fiú húzni kezdte. Stan csupán csak sóhajtott, majd mikor elérték a hotelt nemes egyszerűséggel rántotta be a liftbe, szerencséjére csak ketten voltak, a lift elméletileg kellemes zenét hallatott, ami most kifejezetten irritáló volt a feketének, ahogy lassan haladtak felfelé.
- Miért is jöttem a hotelba veled? - kérdezte, ahogy megbökte a feketét - Úgy volt, hogy lesz egy nyugodt napom nélküled...
- Te hoztál magaddal. - morogta. - Ráadásul valamit nagyon elcsesztél a szobafoglalásnál, egy szobába vagyunk, ahol egy ágy van...
- Tessék?! - akadt ki, ahogy körbe nézet - Én nem fogok egy ágyban aludni veled! Még a végén engem is bemocskolsz mikor masztizol! - Stan fogcsikorgatva morogta szitkozódásait, majd mikor felértek, kirántva Kyle-t a liftből, ment el szobájukig, ahova egy laza mozdulattal taszította be, majd becsukta maguk mögött az ajtót.
- Engedj Marsh! Ki kell osztanom azokat az idiótákat! - morogta, ahogy felkelt és elindult az ajtó felé. Stan csupán szó nélkül fogta meg egyik kezével, majd elrángatva az ágyig, lökte le rá a vöröst, aki egy kis nyikkanással ért rá a puha huzatra, majd dühösen nézet fel a feketére.
- Oké... nem fogsz masztizni, de amilyen idióta vagy nem akarok semmi meglepetést, szóval engedj már! - morogta, ahogy ismét kászálódott le, ám Stan visszatolva az ágyra, állt meg előtte, és nézett le rá sóhajtva. Szíve szerint kikötözte volna a másikat, de persze azt nem tehette.
- Marsh! - kiabált rá most már kissé dühösen, ahogy szemeit vészjóslóan szegte rá - engedj!
- Nem. - válaszolta az nyugodtan. - Ráér később, nem?
- Nem... - sziszegte, ahogy gyorsan felpattant, majd megragadva Stan felsőjét csimpaszkodott bele, hogy ne lökjék ismét az ágyra, ám azt nemes egyszerűséggel vette le magáról a fekete.

Kyle kezei közt még mindig ott volt a fekete felsője, majd hol rá, hol pedig a levetett ruha darabra nézet, majd eldobva kerülte meg és indult neki. Stan átkarolva hátulról, huppant le az ágyra, így fogságban tartva a vöröst, aki kapálózásba kezdve próbált szabadulni.
- Eresz el! Mégis mi a jó fene ütött beléd?! Neked komolyan ki kéne kapcsolnod, vagy ha nem megy, akkor szerzek neked jeget basszus! - Stan rádöntve Kyle-t az ágyra, takarta be, majd így ült rá a hátára.
- Inkább neked kéne! Komolyan mint egy vadmacska... - morogta maga elé.
- Anyád! Tudod mekkora a segged?! Kéne neked valami vibrálosat venni a székedre. Így tiszta szottyat és nagy és engem meg összelapítasz! - hisztizet és tudta bár az alkohol miatt volt nem nagyon értette miért nem engedi el a fiú. Stan a lepedőbe mart, ahogy próbált azon uralkodni, hogy ne tegye meg, mégis megtette. Zsebében matatva húzott elő egy vörös szalagot, majd kötötte be vele nemes egyszerűséggel a vörös száját. Aki kikerekedetett szemekkel kapott oda majd próbálta azt kicsomózni.
De Stan rajta tartva kezén a csomót, nem hagyta ezt.
- Nyugodj már le! Basszus ne tombolj, aludj egy kicsit, és utána oda rohangálsz ahova akarsz!
- Hmm! - nyüszögött, ahogy még mindig mocorgott, ám Stan határozottan tartotta, várta hogy a fiú lenyugodjon, aki végül lassan megértette, hogy úgy sem tudna semmit tenni így elterülve az ágyon várt. Aludni biztos nem tudott.

Mikor a másik már nem mozgott, eloldozta száját, és a szalagot félre dobta.
- Lenyugodtam - közölte, ahogy szúró pillantást küldött a fekete felé - szóval szedd le a csöpp valagadat rólam! - Stan csak sóhajtva mászott le róla, ki szinte rögtön felpattant és az ajtóhoz sietett ám mielőtt kiment volna vissza nézet.
- Pakolj! Tuti ki foglak innen lakoltatni! Az ágyon sem férnék el tőled! - Stan sóhajtva húzta elő zsebéből a kulcsokat, mivel gondosan bezárta az ajtót még az elején. Megcsörgette, majd vissza süllyesztette zsebébe. Kyle előbb az ajtóra, majd Stan-re pislogott, ezután pedig dühösen szaladt felé, majd egyszerűen ráugrott.
- Ide azokkal!
- Nem. - jelentette ki, majd zsebébe nyúlva rejtette markába a kulcsokat.
- Add ide - kapálózott, ahogy még jobban rámászott és már egész testével neki feszült Stan mellkasának, ahogy próbálta megszerezni a kulcsokat. Stan mosolyogva nézte a fiút, kezével még mindig szorongatta a kulcsokat, de egyebet nem tett. Kyle viszont kezdett dühös lenni, majd utolsó halvány büszkeségét mentve mászott le Stan-ről és sétált az egyik kisebb fotelhez.
- Leszarom... - motyogta, ahogy ledobta lábairól a cipőt, majd pulcsijától is megválva ült bele. Stan lomhán nézett utána, majd lehunyva szemeit, sóhajtott. A vörös ugyancsak, de ő inkább dühe miatt. Utálta mikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy ő akarta. Nagyon utálta... Stan eközben felállva, indult el az ajtó felé, keze még mindig zsebében pihent. Kyle ezt némán nézte és kissé úgy helyezkedett, hogyha szabadulhat akkor megtehesse. Stan erre pedig tökéletes alkalmat adott, mikor lomhán nyitotta ki az ajtót és a tökéletes pillanatot felpattanva sietett oda, hogy végre a recepcióra mehessen és az új szobát és a külön ágyat követelje. Ám Stan az utolsó pillanatban elkapta csuklóját, majd kissé dühösen húzta vissza magához.
- Miért nem ér rá holnap....!
- Nem alszok veled egy ágyban! Megmondtam! - erősen rántotta meg a csuklóját, de ezzel csak azt érte el, hogy bár kiszabadult a lendülettől hátra esett és a fenekén landolt.
- Majd alszom máshol, te meg az ágyban...! - morogta, ám segítő kezet nyújtott a másiknak, ki felnézet, majd elfordítva a fejét állt fel és lépkedett be a szobába, ahogy a fenekét verte.
- Jó... - morogta.

Stan ekkor sóhajtva zárta be maga mögött az ajtót, majd sietett le, onnan pedig egyenesen ki a hotelből.
- Ez bezárt...? - fordult meg és megrángatva a kilincset kezdett dübögni - TE SZEMÉT ENGEDJ KI! - Ám Stan ekkor már messze járt, pontosabban egy boltba, hol vett jó sok cigarettát, meg ezt azt... mikor ezzel megvolt, egy nagyobb zacskóval a kezében sietett vissza a hotelba. Félve nyitott be a szobába. Kyle az ágyon gubbasztott, ahogy elterülve nézte a plafont ám mikor a meghallotta az ajtó nyitást felkapva egy párnát dobta a felé.
- HOGY VOLT POFÁD BEZÁRNI?! - Stan egy könnyed mozdulattal söpörte félre a felé érkező párnát.
- Hagynom kellett volna, hogy kiszöksz és rámássz a recepciósokra?! - kérdezte morogva, ahogy zacskóját letéve a fotelre, kezdett benne kotorászni.
- Ne hasonlíts össze magaddal! Amúgy is ha megígérek valamit betartom és nem fogok holnapig a recepcióra menni, bár úgy is mindegy hisz holnap már megyünk - sértetten ült török ülésbe, ahogy Stan-t nézte - akkor sem kéne bezárnod! Mégis mit tehetem volna?! Nem vagyok már gyerek!
- Ezt szereted? - lépett elé, ahogy meglóbált egy whiskys üveget.

Kyle szeme felcsillant és mivel így is volt már benne alkohol és ráadásul még dühös is volt szinte kikapta a fiú kezéből az üveget.
- Minek vettél whiskyt? - kérdezte, ahogy a címkét nézegette.
- Hogy kicsit lenyugodj. - mondta nyugodtan, majd visszalépett zacskójához.
- Lenyugszom én magamtól is - morrant fel, ahogy letette maga mellé az üveget.
- Neked hoztam, úgy hogy idd meg nyugodtan. - kivéve egy doboz cigarettát, vett ki egy szállat majd gyújtotta is meg. Kyle dühösen nézet a feketére, majd az üvegre pislantott. A csábítás erősebb volt. A józan ész már rég tovaszállt. Megragadta ismét és felbontva kortyolt belőle nagyot. Stan elvigyorodott, ahogy beleszívott a cigibe, majd kinyitva az egyik ablakot, fújta ki a füstöt rajta, ahogy a várost kezdte pásztázni. A vörös jólesően hümmögött, majd egy negyed óra már az üveg tartalma teljesen kiürült ő pedig az ágyon szétterülve nevetgélt valamin. Stan ekkor dobta el, ki tudta hányadik csikkjét, majd vigyorogva húzott elő a zacskóból egy még kisebb feketét, ahogy az ágy mellé sétált.
- Szerbusz Kyle~ - Kábán nézet rá, majd felemelve kezét pöckölte meg Stan homlokát.
- Nocsak~ Sparky vissza tért~ - Stan ördögien elmosolyodott, ahogy rátérdelt az ágyra.
- Igen~ És hozott meglepetést is~ - kuncogta, ahogy közelebb hajolt a másikhoz.
- Meglepetést... - tekintette kérdő lett, ahogy kicsit feljebb tolta magát - utálom a meglepetéseket.
- Most meg fogod szeretni...~ - mosolygott, ahogy keze a másik lábai közé csusszant, majd úgy kezdte nadrágon keresztül simogatni ágyékát, mire szinte azonnal felnyögött ahogy ismét vissza zuhant az ágyra.
- Rossz kutya... azt nem... kéne... - Stan vigyorogva hajolt le a másik ágyékához, majd szájával kezdte lágyan harapdálni az éledező tagot.
- Neh~ ez ahh~ - nyögött, ahogy belekapott a fekete tincsek közé és próbálta letolni magáról. Persze esélye sem volt, Stan élvezettel csókolgatta tovább a másik ágyékát, majd mikor annak tagja teljesen merevvé vált, egy laza mozdulattal szedte le róla a nadrágot, majd az alsót is. Kuncogva nyúlt be a fekete zacskóba, majd előhúzva belőle egy szorítógyűrűt tette a fiúra.
- Kezdjük ezzel...~ - suttogta a másik tagjának, majd végig nyalt azon.
- Neh~ - kábán sikoltott fel, ahogy összezárta a lábait - ez így nem jóh~ - A fekete végig simítva a másik combjain, feszítette szét azokat.
- Miért?~ Nem tetszik?~ - mosolygott, majd bekapva a másik tagját szívta azt meg.
- Nemh - nyögte, ahogy felnézet az előtte levőre - veddh le... - Egy nagy cuppanással vált el tőle, ahogy belemarkolt fenekébe.
- Ugyan, akkor hamar elfogsz menni, és sok dolgunk van még... - kúszott félmosoly a szájára, ahogy ismét kutakodni kezdett a zacskóban.
- Sok dolog... - motyogta, de ismét összezárta lábait és egymáshoz kezdte őket dörzsölni.

Megnyalva kiszáradt ajkait, húzta végül ki a tubus síkosítót, majd kezdte vele bekenegetni a másik fenekét.
- Mennyire lázba jöttél...~ - suttogta buján.
- Mert rajtam van ez a szar... - nyögte.
- Ohh~ Akkor tovább fent hagyom...~ - vigyorgott, majd saját ujjait is bekenve, kezdett ujjával a fiú bejárata körül körözni, aki ezt megérezve rezzent össze, majd kicsit hátrébb ugrott.
- Neh... - nézet rá kipirult arccal - azt ott neh...
- Miért?... - hajolt fel, majd kezével a fiú feje mellett megtámaszkodva, hajolt hozzá közelebb. - Élvezni fogod... - Arca még pirosabb lett, ahogy már a fiú közelségétől is szinte menten elélvezett, de az a gumi nem hagyta.
- Ez így nem fair... - Stan mosolyogva csókolta meg nyakát, ahogy ujjaival ismét ingerelni kezdte a másikat ott lent.
- Nem szeretnéd még jobban élvezni?...~ - suttogta a másik bőrének, majd rá is harapott arra lágyan.
- Ahhh~ - felnyögve dőlt neki, ahogy saját kezei is tagjára fonódott ezzel kitúrva onnan Stan-t, ki csupán vigyorogva csókolgatta tovább a nyakát, és ujjai a fiú bejáratához siklott, lágyan kezdte simogatni.
- Mégh~ - suttogta, ahogy ismét kéjes nyögés jött ki az ajkán. Stan felsóhajtva, kezdte egyik ujját lassan beledugni a fiúba, be-ki húzogatva. Kyle felszisszent de rögtön utána ismételten felnyögött, ahogy még jobban Stan-hez nyomta testét. Alsóajkába harapott az érzéstől, ám utána ismét csókolgatni kezdte a másik nyakát, egyre lejjebb haladva, kulcscsontja felé, persze ujjával sem állt meg, egyre beljebb dugta a fiúban.
- Mégh~ - nyögte, ahogy saját kezei mozogni kezdett. Még egy ujjával belé hatolt, majd ollózni kezdett a fiúba. Felnyikkanva kicsit közelebb húzódott ahogy átkarolta. Ez még jobban feltüzelte, és nem bírva magán, dugott egy harmadik ujjat is a fiúba.
- Ahh! - nyögött fel, ahogy még erősebben hozzá simult - Ezh... fájt...
- Sajnálom... - suttogta a másik fülébe, majd végig is nyalt azon, és végül lágyan megharapta, ahogy ujjait óvatosabban mozgatta tovább. Ismételten egy jóleső sóhaj, ahogy szájából egy nyálcsík indult el. Mit Stan vigyorogva nyalt le, majd csókolta meg a másikat, ám csak egy pillanatra, majd észbe kapva kapta el fejét.
- Mi a franc... - suttogta maga elé, majd fél kézzel ismét a zacskóban kezdett matatni. Kyle észrevette ám túlságosan is felvolt tűzelve, hogy foglalkozzon bármivel. Lágyan kezdte mozgatni csípőjét ezzel követelve még többet. Stan előhúzva egy tojás alakú vibrátort, kente be azt is síkosítóval, majd kihúzva ujjait, tette azt a másik bejáratához.
- Akarsz még nagyobb élvezetet?~ - suttogta a másik fülébe.
- Akarok~ - feljebb emelve fenekét hagyta magát. A feketének több se kellett, egy lassú mozdulattal tolta be a másiknak az eszközt. Nyöszörögve nyomta homlokát a fekete vállának.
- Ezh mih...? Hideg...
- Nem sokára meleg lesz... - kuncogta, ahogy a kapcsolóval bekapcsolta 1-es fokozatra a vibrátort. A nyüszögés nyögésre váltott, ahogy még szorosabban ölelte át Stan-t. A fekete elvigyorodva, markolt bele a másik fenekébe, ahogy feljebb állította a fokozatot.
- Ahh... Stan~ - nyögte, ahogy még jobban bele csimpaszkodott. Stan viszont felülve, tárta szét a másik combjait, majd nézett rajta végig, ahogy maxra felnyomta a fokozatot. Fejét hátra vette, ahogy teste görcsösen rázkódott meg.
- Ezh fáj... - motyogta, ahogy tagjához nyúlt de nem bírta levenni a gumit.
- Szeretnél elélvezni?...~ - suttogta, ahogy ujjival végig simított a másik tagján, majd telefonját előkapva, lőtt pár képet, majd indított el videofelvételt.
- Igenh... hagy élvezzek el! Kérlek~ - könyörgött, ahogy belekapaszkodott a fiú felsőjébe. Stan hitetlenkedve pillantott rá, majd keze magától mozdult, és egy gyors mozdulattal rántotta le a fiúról a szorítógumit, majd kezdte kezét hevesen mozgatni a másik tagján. Nem kellet egy másodperc sem Kyle szinte rögtön elélvezet, ahogy háta ívben megfeszült, majd teste kisé megrázkódott, majd ismét összegörnyedve dőlt a feketének. Telefonja kihullott kezéből, és automatikusan ölelte magához a másikat. Kyle szíve hevesen dobogott, ám annak ellenére, hogy kimerült volt szinte bújt a fiúhoz.
- Még... egy ilyen... szorító bigyó és... soha többet... nem foglak... - nyöszögte ám az utolsó szó nem jött ki a száján ugyanis rögtön elaludt. Stan végig simított arcán, majd ölébe kapva, vitte be a fürdőbe, és tisztította meg, ezután fel is öltöztette, majd az ágyba rakva, pakolt el mindent. Hanyagul dobta be az egyik üresen tátongó kisebb szekrénybe a zacskót, persze a szekrénykulcsot zsebre vágta. Ezután letelepedve a kis fotelre, szundított el.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés