Kenny már csak egy karnyújtásnyira volt, a tökéletes hétvégéjétől. Erre várt, erre gondolt.
- Kyle~ - a csengő izzasztó hangja rázta meg a házat, és egyben futott végig az említett testén. Borzongatás, majd a hideg zuhany mérhetetlen, fusztráló cseppjei.
- ZUHANY ALATT! GYERE BE! - ordította ki a fürdőből, majd mikor halotta saját ajtajának csapódását ismét visszatért a jeges vízhez. Nem éppen kedvence volt, de lássuk be esélye se lett volna nélküle. Kenny a mindenható szexisten és ő az alany, aki egyszer hét percnél kifulladt. Na erre nem volt büszke. Sose akarta, hogy ismét megtörténjen az a baki. Persze két esélyes dolog jöhetett volna szóba. Egy, hogy minden féle testi kapcsolatot töröl a kézikönyvéből, amit valljuk be, a szőke mellett esélytelen. Vagy megpróbálja magát minél nehezebben kaphatóvá tenni. A második mellett döntött de ennek ára volt.
- Megint kihívás elé állítasz? - Megpördülve nézte a zuhany ajtajában csimpaszkodót, ki a pára lepte üvegre egy K betűt, majd annak fölé egy kis kettest rajzolt.
- Én is szeretlek, de perpillanat, ha nem vennéd észre ez hideg zuhany, a leheleted meg maszatol - nyelvét kinyújtva a szőke vette az adást, majd csak vállat rántva dobta le előbb fölsőjét, majd nadrágját is. Alsógatya nonszensz. Az ajtó nyílódót és lassan kettőjük heves bőrét, csípte már a jég.
- Nem hiszem el, hogy ezzel kínzod magad. Megmondtam, hogy nem zavar. Tudod, annyiszor jutatlak fel, ahány édes szeplőd rám kacsint.
- Én meg megmondtam, több olyan hét perces, édes kín nem lesz. Ha mégis női ruhában szoplak le és baszhatsz meg, a téren.
- Oh Mr. Broflovski, micsoda heves ma~
- Az ígéret, az ígéret McCormick.
Az idősebb eddig bírva támadta le, majd hevesen csókolva mutatta be újabb nyelv technikáját, mit látszólag nagyon is élvezett a kisebb. Mert miért ne élvezte volna? A szőke mellett, az élet játék és kacagás, és a mennyország annyiszor került az ujjai közé, hogy lassan drogként is felfoghatta volna. Igen. Ők is valahol felfedezték a szerelmet, bár a szőke magabiztosan már másfél éve lovagoltatja magán, amit kicsit sem bán. Persze eleinte furcsa volt számára. Azt hitte olyanok lesznek, mint valami szokásos pár, de persze tévedett. Kenny McCormick akarta őt, vágyott rá és bár sose sietetett el semmit, mindig is utalt a barátságra, a szerelemre, a házasságra, Kyle jó seggére és persze a szex-re is. Így persze elég hamar leeshet mindenkinek... a vörös beadta derekát és olyan jó volt, hogy elszakadni már el sem tudnak egymástól. Igaz szerelem.
- Szakítottak...? - kérdezet végül rá, miután már saját ágyában feküdt. Légzése szabálytalan volt, ám a szőke ezt csak gúnyos mosollyal nézte az ablakból. Kyle egyik zöld alsógatyájában ténfergett ide-oda.
- Ja, átmentem, kisírta a könnyeit, majd elmondta Craig micsoda pöcs.
- Dióhéjban...?
- Ja, bár sántít nekem valami. Tucker megvesz Stan seggéért és sokkal türelmesebb még nálam is.
- Na ez... igaz... - nyöszögte, ahogy hasára kecmergett, majd úgy ölelte át a narancsszínű pulcsit. Ennek is története volt, de mivel az élet rövid, kerek dióhéjban annyi, Kyle kisajátítva foglalta be alvó pajtásának.
Bár... sokszor kellett már kimosnia....
Kenny persze csak vigyorogva ült vissza az ágyra, mi egy nyikorgással süllyedt le, majd kezével a vörös hátát kezdte masszírozni. Halk nyöszörgés jelezte, valahonnan a pulcsi és a takaró mélyéről, hogy jó volt.
- Stan begolyózott, tuti... de hogy Craig miért unta meg és szakított vele, azt nem tudom.
- Esetleg... hmm~ nem lehet, hogy ráunt? Te is láttad~ hogy ahh... ott jó~
Kenny vigyorogva nyomta meg még jobban ott, majd lehajolva csókolta is meg a puha bőrt, ám mikor homlokán érezte a másik csattanós kezét, melytől felhajolva és kissé kuncogva szédült be mellé.
- Szóval! - hangja erényesebb lett, ahogy felülve roppantotta ki fáradt tagjait - 3 hónapja, tudod mennyire meghülyült. Az-az eset szerintem, jól kicsavart belőle mindent.
- Eset? - felkapva fejét pislogott nagyokat - Én erről nem tudok semmit...
- Nem?! - Még Kyle is nagy meglepődéssel fogadta az esetett, bár... kezdte sejteni miért is nem mondta el másnak Stan. Ő sem emlékezett éppen az egészre, mert valahol a felénél beájult, de azt tudta, nem éppen lehetett kellemes vagy éppen bizalomgerjesztő.
- Gyerünk. Hallani akarom!!!
Háta a puha matracnak csapódott, ahogy a szőke ellökte, majd csípőjén ülve, komoly fejjel nézet le rá. Szinte fürkészte az arcát, kis információért, amiért a teste és az agya könyörgött. Naná, ha valami kihozta Kenny-t a sodrából, az ha ő valamiről nem tud és ez a valami szar, rossz és a képben van Kyle, vagy Stan.
- Szépen arrébb vonszolod a segged és talán dalolok.
- Ez vallatás és most nem a felügyelő dalol~
- Én nem vagyok gyanúsított főnök, én áldozatként szerepelek benne~
Kenny arca egy pillanat alatt sötétedett el, majd lemászva ült le rendesen. Ritka volt nála a komolyság. Túl ritka ahoz, hogy Kyle folytassa a viccelődést, de látta sötét karikákat és már tudta ebben a beszélgetésben nincs helye a tréfának.
- Az edzésen volt. Fociról jöttünk be és a zuhanyzóban már csak mi ketten voltunk. Stan éppen valami eszméletlen hülye filmről hadovált, amikor Butters nyöszörgött fel a mellettünk levő szobából. Faszom tudja, hogy a falak, vagy a szellőző, de úgy nyögött, mint valami kéjéhes kurva. A dagadt rakta épp seggbe. Nem! Nem Cartman, hanem a hátvéd, a Bosztoniaktól. A bika fejű. - magyarázott gyorsan, és érthetően kerülve minden féle szemkontaktust - először poén volt, hogy seggbe rakatja magát, Stan ki is röhögte, ám mikor Butters már fájdalmasan ordított nem éppen volt felemelő. Én befostam és szólni akartam valakinek, de mikor mentem ki Stan visszahúzott.
Kenny pislogott rá, hümmögött, majd várt. Egy perc... kettő, majd a harmadiknál megunva morgott egyet, akár valami rossz kutya, ám Kyle megrázta a fejét.
- Elestem, és bevertem a fejem az egyik kabin fülkébe. Nem emlékszem semmire Ken. Mikor felkeltem a gyengélkedőn feküdtem és Stan se volt sehol. Kérdeztem mi volt, de azt mondta fogjam be és menjek hozzád, seggbe kuratni magam.
Ismét csönd lepte el a szobát, majd előbb az idősebb sóhajtott fel kissé megkönnyebbülten. Igen ő rosszabbra számított ám csupán a történet elejét tudja. Mi történt utána, csak egy valakitől kérdezheti még meg, aki talán el mond neki valamit.
- Mennem kell! - pattant fel, mire Kyle morogva dobta neki narancs pulcsiját.
- Aztán, ha te is seggbe teszed kicsinállak! - Sziszegte, ám Kenny ismételten csak isteni nyelvével ajándékozta meg.
- Tíz perc~ kurva közel vagyok hozzá~ mit szólnál egy csini fekete magassarkúhoz?
- Piros és este nálam alszol. Tudod, nincs kivel~
- Hozom majd vissza - nyomott még egy puszit az arcára, majd már ki is libbenve indult ismét dalolva útnak.

Kenny összesen három személyt sorolt a listájára, akiket ténylegesen is furcsának tartott. Az első Clyde Donovan, a megrögzött Taco imádatával. Sose értette és nem is fogja, ezt elkönyvelte magában. A második Tweek Tweak, aki remegésével és tökéletes furcsa viselkedésével vívta ki a helyett. Ám volt valaki, aki ezeken is túltett. Talán már túlságosan is.
- Szóóóóval~ - húzta el jó hosszan, ahogy a rózsaszín huzatos ágyon ült és nézet is rajta végig. Érezte férfi és menő, szexi pontjai csak csökkennek ebben a rózsatengerben - három hónapja mi történt?
- Nem tudom... - Butters Stotch saját kis asztalánál ült, a széken lovagló pózban. Haja platina szőkén virított és a rakoncátlan tincseket néhány ugyancsak, sötétrózsaszínben pompázó hajcsat zabolázta meg. Szeme feketén kihúzva, száján ajakfény. Ruhája egy kis ing és egy rövidgatya.
Egy szó? Buzi... de sajnos a rosszabb fajtából.
- Ugyan már! Te is akörül kezdtél el...
- Menő lenni? - csillogtak meg a szemei, ahogy kifestett körmei is elővillantak mikor végig simított az arcán.
Kenny már belől zokogott.
- Pontosan~
- Nem emlékszem.
- Butters, ne szórakozz velem. Nem érdekel mit tettek veled, engem az érdekel mi volt utána. - Persze, ahogy a kisebb jobban megvilágosodott szinte rögtön beszélni kezdett.
- Utána? Nem történt semmi, egyszeri kaland...
- Stan hallott titeket.
- És mi is őt - Na ezen meglepődve kérdően pislogott előre.
- Mit hallottatok?
Butters mély sóhajjal és kissé nyafogva dőlt el. Imádott mesélni, ám arra a három hónappal beli eseményre nem volt büszke egyáltalán.
- Elvesztettem minden ami számított. Brice betuszkolt oda abba a kis helységbe és szépen megerőszakolt, persze nem fejezte be. Tudod rakta, rakta aztán felkapta fejét és morogva lökött el... tudod milyen kék lila foltos voltam utána? Itt a karomon, na meg a seggem! Jesszus az úgy fájt! Jó tudom, te az a tipikus felül vagyok alak vagy, de Kyle mondta, hogy te is tudsz kemény lenni, szóval sajnálhatom magam...
- A lényeget~ - sziszegte a szőke ingerülten.
- Oké, oké. Szóval felpattant és szépen átment a közös fürdőbe, engem meg ott hagyot a csudi mudiba...
- Szóval nem láttál semmit - Kenny szinte menekülve pattant fel, ám Butters felemelve a kezét állította le, majd egyszerű mozdulattal lökte vissza a puha takaróra.
- De hallottam majdnem mindent. Brice valamit ordítozott és Stan csak makogni tudott. Aztán... hallottam csapkodás hangját is, aztán hirtelen valami egész nagyobb csörömpölést, de utána csönd lett.
Kenny végig követte fejében az eseményeket.
57. Ennyi féle módot gondolt ki, és ezek között kb. 50-ban szerepelt a megerőszakolás... nem... megrázva fejét bólintott. A szám 53, inkább.
- Szóval más nem is történt? - A szőke ismét megrázkódott, ahogy Butters rápislogott. Csak most tűnt fel neki a vékony kifestett szemhéj.
- Igen más nem nagyon történt... illetve ha igen arról nem tudok.
Kenny ismét csak bólintott, majd felkelve spurizott ki a kisebbik szobájából. Ahogy kint volt áldotta a napot és a földet és teljes mértékben hálásvolt, hogy Kyle megmaradt a maga neménél és nem akar egy lányhoz hasonlítani.
Igen... nagyon hálás volt.

Stan morogva gyűrögetett egy papírhalmot. Talán az ötvenedik, talán hatvanadik kis galacsin repült a kuka felé és jó kosaras lévén egy sem kerülte el annak közepét. Persze ez a kis szórakozás sem adta neki vissza azt a hiányt.
Azt az 5 hónapot... nem. Ő is tudta. Oh hisz ő tudta a világon mindennél. Csak két szép hónap volt abból az 5-ből. A többi három más volt. Nagyon más... és még koránt sincsen vége!
- Hey faszkalap! - hallatszott már a lépcső fordulóból.
Lihegés és az izzadság áradó bűze. Plusz zsír. A lötyögő háj hangja...
- Hey Cartman! -
Tudta, hogy jönni, fog. Tudta, mert ő hívta.
Az egyetlen embert, akit most látni akart ez a hájfej. Miért? Mert ő volt az egyetlen, aki mélységgel utálta melegeket. Szinte felfordult a gyomra tőlük és mégis... Stan már az elején sejtette, hogy a dagadtnak kisebb érzelmei vannak barátjuk iránt... igen... szerelmes volt a szőkébe, vagy éppenséggel csak akarta. Kenny jó srác és ha kellett, mindenkit meghúzott. Büszkeségének gyöngyszemei között tudhatta a suli összes lányát és pár srácot is valagba tett. Cartman is köztük volt. Fizetett neki, vagy egyszerűen a szőke akart neki rosszat? Nem lehet tudni, csak azt, hogy azóta gyűlölete sokkal rosszabbra fordult Kyle ellen. Testi sértés, megfenyegetés és a levesébe való beleköpés sem állt tőle messze.
Innen fakad, hogy a szőke és a barna többet nem találkozhattak, ugyanis Kyle kisebb törése után halálos fenyegetést kapott. És ha valamit tudtak a környékiek, hát az-az, hogy Kenny McCormic sose viccel.
SOSEM.
- Na mi van Marsh? Esz a bú, hallottam, hogy Wendy-vel nem jöttök ki annyira jól. Lepattintotta a retkes kis valagadat? Esetleg akkor gondolom nem zavar, ha néha meghúzom~
- Azt csinálsz Wendy seggével, amit akarsz! Nem ezért hívtalak! - sziszegte, mégsem voltbarátnője kurvasága bántotta.
Cartman ekkor elkomorult, majd farzsebéből előszedve kis iPhone-ját kezdett rajta pötyögni.
- Na haljam, hol basztad el...
- Múlthéten...
- HOGY MI A FASZ? TE MEGVAGY GÁRGYÚLVA MIÉRT NEM SZÓLTÁL MÁR!?
- Kussoljál! Azért nem szóltam, mert nem voltam benne biztos, de most már tuti... a szállítmány elkeveredett és már a kórházban van.
- Basszus, basszus, basszus!
Cartman tombolt, míg Stan csupán nyugodtan ült és egy újabb galacsint dobott a kukába. Sose érdekelte annyira ez az egész. Mert ő nem vallotta magát annak, aminek Cartman.
Új hobbi? Tökéletes mi? Habár a halott magzatok és a "bosszú a szülők ellen" cége nem jött be, kezdett valami újba. Valami nagyba... valami eszméletlenbe. Gyógyszer csempészet. Nem drog. Hatásosan sose mondta volna annak, pedig valójában Stan megvolt róla győződve, hogy a mindig lenyúlt kis bogyóktól már lehet drog függőséget kapni. De persze, aki megvan arról győződve, hogy a Drog és a nyugtatók nem abban a kategóriákban utaznak, annak nem lehetett beismerni. Cartman ilyen volt. Ő a fogyi tablettákra esküdött, ám Stan nem csak ilyet szerzett. Hála annak, hogy anyja titkárnőként dolgozott az éppen helyi kórházban tökéletes álca volt. Mindig csak megszerezte a papírokat, majd hamisítva levett az adagokból így a többletet kitudta csempészni, amit pedig Cartman-nek adott el jó pénzért. Hogy ő mit csinált vele? Fogalma sem volt. Sok mindent hallott, de abban biztos volt, hogy gruftik és az öregek körében nagyban fogyott a nyugtató és hogy abból hónapi adagot kellett mindig elvenni.
Szóval így állt a helyzet. De ő legalább megélt belőle.
- Rendben, a raktár még teli, nem gázos, de a következő szállítmány itt...
- Kiszállok.
Ez az egy szó megtörte az egész gondolkodás mentett benne. A jól felépített tervét szilánkosra zúzták és ő ezt sose tudta elfogadni.
- Nem engedem...
- Nincs választásod. Egyel több beszállítod lesz. Nagy kaland! Ott van még Tom és Jim is...
- Nem szállhatsz ki te kis görény... nélküled esik a profitom.
- Szarok rá Cartman! - morogta, ahogy felkelve sétált az ablak elé, majd azon nézett ki - elegem van, meguntam...
A barna idegesen gyűrögette lapjait, míg telefonja néha megreccsent, ám ahogy végig nézet a feketén lenyugodva mosolyodott el gúnyosan.
- Oh igen... most már nincs meg.
Stan megrezzenve fordult meg, ám Cartman már előtte volt. Erősen markolta meg állát és húzta magához, ahogy a szemeibe nézet.
- Nincs már meg az a kis jó, ami eddig volt... ami tartotta benned a lelket, amitől eddig túltudtad élni ezt az egészet. Nehogy azt hidd, hogy nem tudok róla~ ohhh Stan, Stan, Stan~. Szar élet jön el most neked és kiakarod dobni azokat a dolgokat, amiket még lehet - a fekete remegett, ám nem a félelemtől. Cartman szavai, kegyetlen igazságként hatoltak át mellkasán és fúródtak bele szívébe - mostantól, csak neki áldozod az időd, és a szabad pillanataidban, próbálsz nem összetörni majd, mint egy kis nyárfalevél. Tudod mit? Eddig nem tudtam... fogalmam sincs miért, vagy hogyan bírtad ki, ezt a három hónapot ezzel a bazi nagy teherrel, de most, hogy nincs meg az a kis örömforrásod... véged van.
Lágyan engedte el, mégis a fekete nem bírva csuklott össze és eset térdeire. Maga elé nézve próbált mély levegőt venni, de tüdeje nem engedte. Nem hallott már semmit. Csak azt látta Cartman távozik és talán röhög. Talán... de ebben sem volt biztos. Már semmiben. Mert miért lenne... igaza volt. Nem fogja kibírni.
Kábán kelt fel, majd támolyogva kapaszkodott meg előbb a párkányban, majd onnan ellökve magát az asztalban is. A cuccok felét lesöpörte, ahogy onnan már csak az ágyára kellett dőlnie. Ám nem ért el odáig. Sírva borult el a földön, majd felhúzva lábait karolta át magát. Remegése erősödött, ahogy a kínzó emlékek fejében cikáztak. Nem akarta. Nem szerette volna többet azt... sosem...
- Craig... ments meg - súgta még halkan, ahogy lehunyva szemét ájult el.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés