Craig meredt tekintettel bámult előre. Gombócos fagyijából, már csak egy nagy tócsa maradt mely kezén folyt végig, majd onnan a földre. Persze nem zavarta. Minek is törődjön a ragacsos lével mikor valami sokkal jobban elvonta a figyelmét.
Nem messze tőle, pontosabban 5 lépésnyire barátja ugyancsak fagyit evett, ám kiharcolva mondott nemet a finom főzött fagyira és inkább a szokásos vizes édességre szavazva, egy nagyobb pálcikásat nyalt éppen. Nyelvével lágyan nyalta le a lefolyó kis olvadt cseppeket, majd mikor ez már nem igazán ment neki, teljesen bekapva húzta végig rajta ajkait, így leszopva. Igen. Asszem mindenki kitalálhatja, hogy Craig Tucker ebben a pillanatban, miért adta már így is ragacsos édességét az éppen sorba álló öreg hölgy kutyájának és lépet közelebb Stan Marsh-oz ki meglepődöttségében szájában felejtette a jégkrémet.
- Mhh? - adta ki az egyetlen hangot ami még ment neki, ahogy ismét lassan kihúzta, majd a végén cuppanós hanggal vált el a narancsos nyalánkságtól - mi az?
A fekete elmosolyodott, ahogy kezével lágyan szedte ki a jeges csodát a másik kezei közül, majd most ő nyomta be a szájába. Stan reagálni sem volt képes csupán próbált nem megfulladni, ám mikor érezte ismét kihúzzák felsóhajtott, ám bánatára nem volt vége. Craig ki be kezdte mozgatni a fagyit, majd hirtelen mélyebbre nyomva tartotta bent. Stan nyöszögve nyelte le egyre jobban az édeskés lét és csupán akkor volt képes fellélegezni, mikor egy harapással törte el, majd csusszant tovább a falat.
- Nálam nincs harapás - Craig elégedett mosollyal csókolta meg a fagyot ajkakat, majd tovább is lépve hagyta magára a még mindig kissé kába és ledöbbent fiút.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés