A hőség tombolt, és South Park lakói ezt nehezen viselték, hála annak, hogy ott szinte mindig hideg volt. Velük se volt másképp.
- Nem bíííroooom… - morogta Stan az egyik kanapén lévő díszpárnában. Csak boxer volt rajta, de így is izzadt.
- Légy már keményebb… - morogta Craig, az egyik fotelen ülve, és habár ő nem fetrengett úgy mint a másik, róla is folyt a víz, az egy száll boxer ellenére.
Stan felszusszant, majd felkelve, lépkedett ki a konyhába. Pár pillanat múlva, már vissza is tért két epres pálcikás fagyival a kezében, az egyiket Craignek dobta, míg ő maga visszavetődve a kanapéra, kezdett falatozni. Élvezettel hümmögött rajta, ellenben a feketével, ki amint egyszer megnyalta, elfintorodott.
Édes volt. Túlságosan is.
Gyűlölte, mégis szüksége volt a hidegre, így lomhán néha néha megnyalta.
- Még mindig nem végeztél? – kérdezte Stan, ahogy már előtte állt, így nyalta le ajkairól a maradék fagyit.
- Bocs, én nem bírom annyira az édes dolgokat, mint te.
- Ja, tudom, de a kezedre is lefolyt… - bökött a másik kacsójára, majd letérdelve elé, kezdte kezét nyalogatni. Craigbe mintha villám állt volna, fagyott le, ám tekintetével csak a feketét tudta figyelni. Ahogy az lassan végig nyal az ujjain, néha megszívja, és felsóhajt. Így tisztította meg teljesen kezét, ám mikor ezzel megvolt, elcsente Craigtől a fagyit. Saját ajkaihoz érintve, sóhajtott fel, majd lassan húzta le-le, állán keresztül nyakán, mellkasáig, így vékony rózsaszín csíkot húzva magán.
- Kérsz még fagyit? – vigyorgott Stan rá, mire Craig nyelt egyet, ám utána egy mérhetetlenül perverz vigyor kúszott arcára.
- Persze, hogy kérek.
A maradék fagyi pedig lassan fogyott el.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés