Nem erre számított. Persze, gondolta hogy egy nap ez is eljön,  de nem hitte volna, hogy már ma!
Stan Marsh kissé zihálva ült, Craig ágyának sarkában. Lábait felhúzva szorongatta azokat, nadrágja és alsója már nem volt rajta. Craig is az ágyon ült, és hideg tekintetével csak a feketét méregette.
- Na, meguntad már? – kérdezte unottan.
- Meguntam-e?! Craig te te te te…!
- Igen, megnyaltam, és? – rázta meg fejét sóhajtva. – Teljesen természetes.
- De ez nekem új…
- Ideje megszoknod. – Craig elkapva kezét, rántotta magához, és ültette ölébe. Mielőtt a fekete bármit mondhatott volna, egyik kezével combjába markolt, másikkal pedig még mindig álló tagját ragadta meg. Kezét egyből gyorsan mozgatni kezdte, mire Stan felnyögve kapaszkodott meg vállaiban. Craig csak elégedetten mosolygott, ahogy szobáját ismét betöltötték a kéjes hangok. De most nem elégedett meg ennyivel. Elvéve kezét a másik combjáról, bontotta ki saját nadrágját, majd elővéve tagját, fogta össze azt a másikéval. Újabb elégedett nyögés, ahogy kezének mozgatását így folytatta. Az érzés isteni volt, és Stan kábán, csókolta meg hevesen barátját, ki ezt rögtön viszonozta. Testük összesimult és egyiküknek sem kellett sok idő, szinte egyszerre élveztek el. Craig kezét tagjaik tetejére fonva, akadályozta meg, hogy kidekorálják felsőiket.
- Ahh… hah… ezh… - motyogta Stan, a levegőt kapkodva.
- Majd még megismételjük. – hiába volt hangja most is nyugodt, lehetett hallani, ahogy ő is liheg.
- Remélem… - mosolyodott el kábán a fekete, mire Craig szemei felcsillantak, majd eldöntve a másikat az ágyon, ismét kéjes sóhajok töltötték be a szobát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés