- Ez... - Stan kábán nézet fel barátjára.
A hülye állatjelmez még mindig rajta volt, ám tökéletes ötletet talált arra, hogy végre, vége legyen megaláztatásának. Az ötlet pedig, hogy Craig is vegyen fel egy szőrös kis állat jelmezt, hisz a cég ami szállította, nagy bakizás követően kettőt küldött. A felállás meg egyszerű. Vagy mindketten vagy, senki. De persze... ki hitte volna, hogy a nagy fekete, aki az aranyosság fogalmát sem ismeri ha róla van szó, most egy bolyhos kapucnival és méretes mancsokkal simogatja ott lent azt a valamit. Jobban mondva a még mindig bolyhos kis farkincát.
- Mi van hisz te akartad~ - vigyorgott, ahogy most feljebb haladva mellkasán és végül arcán is végig simitott - most legalább megmutathatok valamit~
- Várj... beszéljük meg.
- Nem.
- De...
- A tengerimalacok nem beszélnek Stan. Visítva szaladnak el a hímtől, majd az elkapva a nőstényt kényszeríti szeretkezésre és végül~ egyesülnek és kis állatoknak adnak életet.
Stan ijedten kezdett mozgolódni, ahogy a menekülési terv már ott lebegett előtte. Ő ugyan nem fog egy anya állatott játszani főleg nem ilyen öltözékben.
- CRAIG!
- Csss~ - megragadva hajolt oda, majd ajkait az övéhez nyomta - játszunk Animal Planet-eset - azzal a takarót megragadva rántotta magukra mely alól már csak az a bizonyos „nyüff”-gő hang hallatszott ki... egész éjszaka.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés