- Ennél jobbat ki sem találhattatok volna… - morogta Stan, az árokban ülve.
- Nem az én ötletem volt. – jött a közömbös válasz Craigtől. Lassan két órája ültek ott, arra várva, hogy Kyle és Kenny beérjék őket.
Bicikli túra. Persze, Kyle ötlete volt, szerette a természetet, és mivel az Ő ötlete volt Stan egyből belement, így Craig is. Arra nem számítottak, hogy majd Kenny és a vöri lemaradnak, aztán el is tűnnek az egyik bokorba. Arra pláne nem, hogy beletekernek egy nagy tüskés ágba, amit valamelyik idióta hagyott az út közepén, persze a biciklijük kereke egyből kilyukadt, így most az árokban ülve, várták be barátaikat. Miért pont ott? Csak ott volt árnyék.
- Unatkozom… - sóhajtotta Stan, ezt pedig pár perces csend követte, ám ezután, CRaig magához rántotta, majd megcsókolta. Egyből felsóhajtott a kellemes érzésnek hála, ajkaik közül halk cuppogást lehetett hallani.
- Hey! – de persze, ennek a szép pillanatnak is váge szakadt. Kenny szólt ki nekik, mégis a vörös volt ki kiszállt a kocsiból, és odasétált hozzájuk.
- Bocsi hogy…  arca vörös lett. – ilyen sokáig elvoltunk, de azt hiszem jobb lenne visszamenni… - CRaig elválva Stantől, fle is kelt, majd kimászva az árokból, állította fel biciklijét.
- Egyet értek, ezt te rakod fel, vöri. – adta oda KYlenak a biciklit, ki nyöszörögve tette fel a kocsira, míg ő visszalépve az árokhoz, húzta fel Stant.
- Bezzeg ők… élvezhették a természetet… - morogta Stan vörös arccal, ám a fekete csap megsimogatta fejét.
- Lesz még alkalom~

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés