- Nem.
- De…
- Nem…
- Craig ne csináld már! - kiabált rá, ám a fekete továbbra is ideges és sötét tekintettel nézet az ágyán levőre. Ez az ami életében mindig is akart, de most…
- Sosem…
- De baszod miattad varrattam ezt a szaros… - nyüszögte és úgy tűnt ez megteszi a hatást, ám nem azt amit várt. Sehol egy kiakadás amitől ő jót röhögött volna... Nem… az helyet csupán barátja az asztalhoz sétált, majd egy lapra körmölve azt adta vissza neki. A szöveg pedig egyértelmű volt és Stan Marsh akkor tudta, hogy vesztett. De még mekkorát.
- Azt mondtad bármit~ - nyalta meg elégedetten ajkait és persze már sehol nem volt az a komor kifejezés… és Stan tudta jól miért. Megremeget, a kezeslábasban, ami hasonlított egy jóllakott hörcsöghöz. Eredetileg tengerimalac akart lenni, de a varrónő elbaszta.
- Gyere ide és szereges meg mint egy jó kis háziállatot… és… és… - olvasta - cserébe én is kielégítelek a kis tapamncsaimmal nyüf… - hangja remeget, ahogy a papírt összegyűrte a kezeiben - hagy legyek én a legjobb kis állatkád… szeretgess meg és elégíts ki a nagy… a nagy… farkaddal - az utolsó szavakat csak nyüszögve mondta, mégis felnyikkant mikor Craig már rajta feküdve nyúlt a cipzár alá.
- Csak aztán meg ne bánd kis édes tervedet~ - sóhajtotta neki, míg Stan nem bírva engedte ki az este folyamán nem első nyögését.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés