- Ehh… még sose voltam nálad. – Stan nagyokat pislogva, nézett körbe-körbe a másik szobájában. Nem rég kezdett el járni Craiggel, és persze, most járt nála először.
- Nem nagy cucc. – a fekete csupán ennyit mondott, ahogy leült saját ágyára, és így figyelte a bámészkodót, ki mindent megnézett a másik szobájában. Mindenhez hozzá fűzött valamit, mit Craig csak hümmögve hallgatott. Végül mikor már mindent jól megnézett magának, kiszúrta a másik székén annak sapkáját. Felkapva azt, méregette, majd egyszer csak levéve sajátját, vette fejére Craig sapkáját.
- Mit csinálsz? Pislogott Craig kissé meglepetten.
- Most te vagyok! – bökött rá Stan, majd bevetődve a másik tükre elé, méregette magát. – Ja, kicsit hasonlítok is… - nevetgélt, ám Craig megrázva fejét, kelt fel, majd lépett oda hozzá.
- Nem. Vedd le a kabátod. – Mielőtt Stan maga megtehette volna, Craig nemes egyszerűséggel lekapta róla, és rádobta sajátját.
Stan begombolva magán, nézett ismét a tükörbe.
- Wow… vicces… - mosolygott zavartan, majd tincseit is úgy rendezte, ahogy Craignek szoktak állni. Hasonlított, nagyon is.
- Hm. – Craig is elmosolyodott, majd ő maga is felvette a másik sapkáját, amjd kabátját, habár nem gombolta be. – Én nem hasonlítok rád. – jelentette ki, ahogy ő is odalépett a tükörhöz. – Nem vagyok elég csajos…
- Hey! – morrant fel Stan, mégis, mikor a másik magához húzva csókolta meg, harag egyből elszállt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés