- Na kis pöcsök, tudjátok, holnap itt a Valentin nap! Oh én magam nagyon odavagyok érte! Mindig kapok valami széééép ajándékot! – Mrs. Garrison nagy beleéléssel kezdet is mesélni, míg a diákok nagyrésze unottan sóhajtott fel. Köztük Stan is.
- Istenem már megint…
- Mi bajod a Valentin nappal? – kérdezte a mellette ülő Kyle.
- Mindig vennem kell valami nagy szart Wendynek különben sipákol… - sóhajtotta.
- Haver, ha így unod minek jársz vele? – a következő kérdés már az előttük ülő Kennytől jött, ki habár kérdezett nem nézett hátra.
- Én nem unom csak…! Nem vagyok az a romantikus fajta! – Ezzel a beszélgetés le is zárult Mrs.Garrison pedig még sokáig mesélt.
Másnap Stan már egy nagy kosárral a kezében jött be. Lila masnik, sok édesség, természetesen Wendynek szánta. Hiába volt Valentin nap, és hiába tartott barátnője felé, gondolatai messze jártak az iskolától, ettől az egésztől, így észre sem vette, mikor Craig Tucker elé lépett. Neki is ment volna, ám a fekete kezeivel megfogta arcát, így egyből felnézett rá, ahogy visszatért a valóságba.
- Mi a?... – nem tudott mit mondani. Craig nemes egyszerűséggel, csókolta meg, és persze időt sem hagyva neki, még nyelvét is a másik szájába dugta. Stan meglepettségében, fel sem fogta igazán mit csinál, mégis automatikusan kissé visszacsókolt, ahogy kezéből kiesett a Wendynek szánt ajándék kosár.
Craignek persze ennyi elég is volt. Elmosolyodva engedte el, majd lépett is hátrébb. Stan még mindig, ledöbbenve, nézett rá.
- Ezt… miért?
- Te mondtad, hogy nem vagy az a romantikus fajta. – Szemeiben huncut fény csillant, majd sarkon fordulva, ott is hagyta a másikat, ki még egy ideig utána nézett, majd átlépve a földre esett ajándékkosarat, ment utána.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés