Épp hogy kiléptek a borús ég, és az a kellemes esőszag csapta meg mindkettőjük orrát, melytől az egyik csupán halvány mosolygott, míg a másik ledöbbenve és kissé idegesen feszengve állt.
- Ne! Ne-ne… Látod megmondtam… esni fog, de nem… neked végig kellet nézni és még fogdosni is az összes kis piciny apró tengeri malacot - Stan idegesen bökött a hazafele út felé, melyet most az eső áztatott és tervei között nem szerepelt a vizes ruha. - most ázhatok… - elcsuklott a hangja mikor észrevette a másik kezében levő ernyőt és valahogy hirtelen nem is zavarta már annyira, hogy testét a hideg víz lepje el. - Nem állok be alá.
Craig kinyitotta szivárvány színű ernyőjét, majd várakózó pillantással nézet a már hátrálóra. Száján apró mosoly jelent meg, ahogy kinyújtva karját fogta meg Stan meleg kezét, majd magához rántotta.
- Te szeretnél mindig romantikus pillanatokat - száraz semleges hangvétel mégis, a kisebbik belepirulva simult barátjához, ahogy megszorította kézfogását. A beletörődött sóhaj elég volt, hogy indulásra késztesse a nagyobbikat ki hazáig el sem engedte szerelme kacsóját.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés