|
1. Fejezet
2012.05.10. 15:49
A különleges nevelés kezdette.
- Ez a gyerek lassan elviselhetetlen! Most sem volt hajlandó eljönni erre a meghívásra... kezelhetetlen, és az iskolában is egyre rosszabb! - panaszkodott Mrs. Marsh, Mrs. Tucker-nek. A két család közt ritka erős kapcsolat fejlődött ki, a szülök rendszeresen találkoztak, a gyerekekkel ellentétben. Stan nem volt hajlandó elmenni egy ilyen találkozóra sem.
- De mégis mi változtatta meg, Drága? Hisz olyan aranyos és normális fiú volt - paskolta meg Sharon hátát, ahogy a férjére nézet, de az Randy-vel valamilyen fontos sztárt bámultak a laptop-on.
Sóhajtott a nő.
- Magam sem tudom... egyik napról a másikra teljesen önfejűvé vált... 7. év végén...
- Talán lehetne valami nevelést adni neki. Esetleg a mi kicsi fiúnkkal. Craig, mindig is jó gyerek volt - mosolygott biztatóan, mire már a nő is felkapta fejét az ötlet hallatán.
- Ez remek ötlet...! De... el is vállalná? - kérdezte szemöldök ráncolva.
- Biztos vagyok benne - mondta, majd kecses léptekkel ment a lépcsőhöz és egy mély levegőt véve ordított fel - CRAIG! AZONNAL HÚZZ LEFELE! SEGÍTENED KELL MRS. MARSH-NAK ÉS NEM ÉRDEKEL, HOGY A SZAROS SOROZATAIDAT NÉZED! - Sharon felkapta fejét, de végül csak kissé zavartan elmosolyodott.
Egy fekete hajú fiú mozgott le a lépcsőn. Haja kócosan esett előre, de mikor leért megrázva igazította a helyére a rakoncátlan tincseket.
- Mi van? - vetette oda anyjának, aki csak kézen ragadva lökte rá a fotelra.
- Mrs. Marsh szeretne kérni tőled egy szívességet.
- Szia Craig, - köszönt. - Tudom rólad, hogy nagyon jó magatartású gyerek vagy, ha nem lenne gond, szeretnélek megkérni hogy... kicsit megnevelnéd az én fiamat, Stanley-t? - nézett reménykedve a fiúra, ki unalmasan pislogott előre, majd biccentett.
- Persze Mrs. Marsh. Szívesen segítek, de... akkor megkérhetem, hogy elmenjek vele egyedül táborozni?
- Ohh~ csak nem a Stark tóhoz? - a nő elmosolyodva csapta össze a kezeit - Van ott egy nyaralónk és oda járunk nyaranta. Szerintem még így télen is lehet odabent lakni, csak be kell kissé fűteni. - A nő örömittasan mosolyodott el.
- Persze, azt csinálsz vele, amit csak akarsz~ Csak legyen jó nevelt. - kuncogott.
- Biztosíthatom, adok neki olyan nevelést melytől biztosan kedvesebb lesz. Anya. Holnap levisztek minket? Úgy is most szünet van mert Mr. Garrison felgyújtott az étkezőt - forgatta meg szemeit.
- Persze! - mondta mosolyogva. - Miért nem lepett meg... - nézett oldalra.
- Akkor azt hiszem ez letárgyalva. Craig csomagolj. Sharon, te meg a fiad gyertek ide holnap. Én meg intézek minden mást a fiúknak - mosolygott, ahogy kedvesen veregette meg barátnője vállát, míg Craig felkelve gonosz vigyorral az arcán ment fel a szobájába.
Másnap reggel Marsh már hozta is gyermekét, ki persze amint meghallotta a hírt dühöngött, de mostanra túlságosan kifáradt. Hátán fekete táskája díszelgett, tele kitűzőkkel, mogorván dőlt neki kocsijuknak, míg Mrs. Marsh becsengetett. A szőke hajú nő boldogan intett nekik, mikor kinyitotta az ajtót, majd a kocsihoz sétálva ellenőrizte megint a cuccokat, ahogy Craig is kijött, ő is egy hátizsákkal. Rá sem nézet Stan-re, csupán Sharon-nak köszönt. Stan sem volt másképp. Fülében hangosan zúgott a zene, és nem figyelt senkire.
- Akkor hány napra mennek? - kérdezte Sharon barátnőjétől.
- A fiam azt mondta, majd felhív ha mehetünk értük, persze csak ha az megfelel. Raktam be nekik egy hétre ennivalót szóval szerintem csak kibírják. - Bólintott.
- Egyet értek, elég nagyok, hát akkor...~ - fiát behajította mosolyogva az autóba ki káromkodott egy sort. – Még egyszer köszönöm Craig. - mosolygott a fiúra.
- Semmi gond Mrs. Marsh. Vigyázok majd a kicsi fiára - mosolygott kedvesen, ahogy beült az anyós ülésbe.
- Ha van kedved gyere még ma át egy teára Sharon - ölelte meg barátnőjét, azzal ő is beült a kocsiba. Sharon integetve köszönt el tőlük, ahogy az autó elindult. Stan az ablak felé fordulva hallgatta zenéjét, rá sem tekintve a másikra.
Egy bő óra múlva oda is értek, majd Craig anyukája és Craig kipakolva a cuccokat búcsúztak el.
- Viselkedjetek és ha gond van hívjatok - mondta mosolyogva, majd Stan-hez fordulva paskolta meg a fejét míg fiának egy puszit nyomot az arcára, majd már el is tűnt a kocsival.
Stan szó nélkül indult el a ház felé. Craig követte, majd mikor beért kulcsra zárta az ajtót és a fiúra nézet, ki megérezte magán a másik tekintetét. Megállva, fordult meg, majd nézett rá a másikra.
- Mi va’?... - morogta ellenségesen, ahogy egyik fülhallgatóját kihúzta.
- Azt elkobzom - mondta, ahogy kinyújtotta felé a kezét. De a fekete hátrébb lépett.
- Még mit nem... - morogta flegmán. Craig viszont elmosolyodott és a táskájából egy kisebb dobozszerűséget halászott ki.
- Az anyád megkért neveljelek meg. Nos... igen furcsa módszereim vannak és ha nem engedelmeskedsz, rossz vége lesz. Szóval, még egyszer kérlek szépen add ide az mp-det. - Stan flegmán cöhintett fel.
- Mégis ki vagy te, hogy megnevelj?! - vetette oda, ahogy keresztbe fonta karjait.
- Egy normális fiú, de az idő lejárt - mondta és kinyitva azt, halászott elő belőle egy fecskendőt, majd lecsukva azzal kezdett Stan felé menni ám az utolsó lépésnél szinte rávetődött és a kezébe nyomta az altatót.
- Mith... teh... szeméth... - nyögte utolsó erejéből, ám ezután eszméletét vesztve rogyott a földre. Craig elmosolyodott, majd az órájára nézet. 1 óráig hat. Nem adott neki olyan nagy adagot, nem kell. Körbe nézet, majd megfogva Stan táskáját rakta az ágyra és nézte végig a cuccait, majd kiválasztva belőle egy nagyobb fekete pólót terítette az ágyra ezután ismét a fiúhoz sétált. Az összes ruháját levette a sapkától kezdve mindent és a táskájába rakta, ezután pedig egy szekrénybe száműzte a kis csomagot. Mikor ismét megfordult már a kiterített pólót adta rá vissza és az ágyra fektette, majd a nyakába rakva egy nyakörvet, mosolyodott el a látványon.
- Távirányító is jó. Remek... rég volt már, hogy játszhattam egy kutyussal~ - Mikor a szer elvesztette hatását, nyöszögve nyitotta fel pilláit. Egyből feltűnt neki a klíma változás, főleg odalent. Felülve nézett végig magán.
- Mi a... - szemei kikerekedtek, mikor a nyakában lévő nyakörvhöz is hozzá ért. Craig épp a konyhában volt és szendvicseket csinált. Onnan tökéletes rálátást nyílt az ágyra, ahol Stan volt.
- Szereted a mustárt? - kérdezte.
- Nem... - motyogta, ahogy hitetlenkedve vizsgálta magát. - H-Hol vannak a ruháim?! És mi történt?! - pattant fel az ágyról.
Craig megnyalta az ujjait, majd két tálcával tért vissza. Az egyiket az ágyra rakta a másikkal meg odament az asztalhoz és ott kezdet enni.
- Elraktam őket. Mostantól ez az egyetlen ruhád. - Stan ledöbbenve pislogott a másikra.
- Nem! Ezt nem teheted! - háborodott fel. - Add vissza őket!
- Nem. És a helyedben nem lennék olyan akaratos, vagy megbánod. Egyél nyugodtan, nincs benne mustár - mondta, ahogy ő is nyugodtan evett tovább.
- Mi az hogy a helyembe nem lennél olyan akaratos?! És mi az, hogy megbánom?! - gyomra hangosat kordúlt, így leülve az ágyra kezdett majszolni, de tovább háborgott.
- Megmondtam. Adtam választási lehetőséget is... a nehezebb utat választottad szóval inkább egyél csendben - az utolsó falatot is lenyelve sétált vissza a konyhába és a tányért a mosogatóba rakta. Mikor Stan is megette szendvicsét, tányérjait szintén a mosogatóba vitte, majd Craig-re nézett.
- Add vissza a ruháimat. - jelentette ki.
- Nem. Törődj bele, hogy így maradsz - vont vállat, majd a fejéhez kapott - oh és igen... - odasétálva a táskájához vett ki belőle egy könyvet. Egy történelem könyvet, amit a fiú felé nyújtott - tessék ha unatkoznál. - Stan elvette, majd szemöldök felhúzva nézett le rá.
- És én mégis mi a szart kezdjek ezzel?! - morogta.
- Olvasd el. Jót fog neked tenni - paskolta meg míg ő maga elindult az ágy felé és rávetődve húzott elő egy saját regényt. Morogva szorította meg a könyvet.
- És... hol van a másik ágy? - kérdezte kicsit ingerülten.
- Itt. Nincs másik. Osztozunk. - Leesett állal pislogott a fiúra.
- Na ne. - bökte ki. - Nem, nem, nem, nem, ez ugye csak egy vicc?! - Craig elmosolyodott. Csak ezt várta.
- Rendben. Sejtettem, hogy nem mész bele, szóval akkor ezennel megmutatom a te fekhelyedet - oldalra gördült, majd az ágy melletti szőnyegre bökött - te itt fogsz aludni, kutyus~
- Lófaszt! - morrant fel ingerülten, egyben dühösen. - Nem vagyok a kutyád! - Craig előkapta a kis távirányítót mellyen két gomb volt. Egy piros és egy kék.
- Tévedsz Stan. Most az én kutyám vagy és jobb ha azt teszed amit mondok szóval, feküdj le szépen ide.
- Nem! - vágta rá dühösen. Craig szemeiben valami megcsillant, majd megnyomta a piros gombot, melytől Stan testété kisebb áramcsapás érte.
- Feküdj le ide - mutatott ismét a szőnyegre, míg Stan riadtan ölelte át magát.
- Ez meg mi volt?.... - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- A rossz fiúk büntetése, szóval... fekszik - közölte, ahogy még mindig a szőnyegre mutatott.
- N-Nem! - makacskodott, ám hangja már nem csengett olyan magabiztosan.
- Nos akkor, ismét - nyomta meg kissé unalmasabban és hosszabban a gombot, majd mikor elengedte a szőnyeg felé biccentett - feküdj le. - Stan nyöszögve dőlt rá a szőnyegre.
- Ez kínzást ezt nem... teheted... - nyögte. Craig mosolygott, ahogy megsimogatta a feketét így annak fekete tincsei közé nyúlt.
- Okos fiú. Hidd el gyorsabban fogsz tanulni, nem nyomom meg, de addig kell és nehogy azt hidd, hogy ez kínzás. Ezt az egyszerű kis nyakörvet bármelyik sex-shopban megkapod. Én csupán raktam bele egy plusz funkciót.
- Ez akkor is az... akaratom ellenére... csinálod és fáj... - nyöszögte.
- Képzeld el, hogy akikkel bunkózol azoknak is ennyire fáj, plusz a szüleidnek is - ismét a kezébe vette a könyvet és olvasni kezdett, míg Stan mérgesen morrant fel.
- Csinálhatsz akármit... - feltolva magát kezeivel nézett a fiúra. - És mondhatsz akár mit... nem hajtok fejet előtted! - sziszegte.
- Ahogy tetszik, de most maradj csöndben és kulturálódj - lapozott egyet és hátat fordítva neki folytatta.
- Bazd meg... - morogta, ám ezután visszadőlt a szőnyegre. Fáradt volt, hiszen anyja 1 óra alvás után közölte vele, hogy a szünetet Craig-gel tölti. Ásítozva feküdt csöndben helyén. Craig ugyancsak. Nem is nézet és nem is foglalkozott Stan-nel, majd egy idő után elfáradva hunyta le szemeit és a kis fogoly csak erre várt, mikor a másik elaludt, felkelve helyéről kezdte keresni ruháit, mind hiába. Mivel nem lelte meg azokat, nyakörvét próbálta lefejteni magáról. Craig elmosolyodott, majd megnyomta most a piros gombot, melytől a nyakörvből, egy kis tű állt ki és egy kis anyagot fecskendezett a fiú bőrébe.
- Én mondtam. Ez jobb nyakörv - vigyorgott, ahogy legördülve lépet a fiú elé. Nyikkanva kapott nyakához.
- Ez meg mi volt?...
- Ajzó szer - mondta egyszerűen - biztos vagyok jó kis éjszakád lesz - mosolygott, ahogy ismét visszasétált az ágyhoz és rádőlve csukta be a szemét - csak akkor kelts fel, ha azt akarod segítsek elmulasztani, addig is jó éjt - mondta és már szuszogott is.
Stan nyöszögve rogyott a földre. Légzése egyre jobban gyorsult, arca kipirosodott és tekintete ködös lett. Nyöszögve nyúlt ágyékához.
- Ah nehmár... neh... - előre dőlve nyomta fejét a padlóba, míg Craig ezalatt békésen aludt kicsit sem izgatva magát.
- Craig... - nyöszögte a földről. - Mikor múlik el ez a szar?... - kérdezte, ám a fekete továbbra is csak szuszogott.
- Craig! - ordította dühösen a másik nevét, ám hangja elcsuklott. - Ah...~ - A fiú csak átfordult, majd jólesően nyújtózott el.
- Ez nem lehet igaz... Ah...~ - nyöszögve nyúlt saját tagjához, majd kezdte mozgatni kezét, sóhajtozva. Craig eközben kissé kinyitotta a szemét, ahogy a fiúra nézet. Sejtette, hogy önkielégítést fog végezni, de azt is nagyon jól tudta azzal sosem múlik el egykönnyen a szer. Túlságosan erős ahhoz és persze elmélete be is igazolódott. Stan nem sokkal később elélvezett. Kezét tagjára szorítva akadályozta meg, hogy nedve szétspricceljen, de még így is egy része lefolyt kezéről a padlóra. Hiába élvezett el, ugyan úgy lihegett még mindig, és ugyan úgy átjárta a kéj testét.
- Craig... énh... - suttogta, de a fekete elmosolyodva továbbra is alvást színlelve szuszogott.
Stan remegő lábbakkal állt fel, majd tántorgott el az ágyig. Letérdelve a mellé, hajtotta fejét az ágyra.
- Craigh... kérlek... csinálj már valamith... - lihegte.
A fekete még erre sem reagált csak tovább szuszogott. Várt türelemmel. Neki ennyi nem volt elég. Stan-nek tanulnia kellet és ezt csak így érhette el.
- Craiigh... - hangja megremegett, és mivel a másik nem kelt fel, újra magához nyúlt. Felnyögött, de mégis, az érzés ettől most csak felerősödött. - A picsába... - nyögte. Craig ismét elmosolyodott, ahogy lassan feltolta magát az ágyon, de rá sem tekintett a feketére, helyette a wc-hez sétált és bemenve végezte a dolgát el, majd már ki is jött és ismét az ágy felé kezdett sétálni.
Görcsösen mart a paplanba.
- Craig... ne csináld már... khérlekh ez nagyon rossz... - nyöszögte remegő testtel.
- Nos kérd szépen és talán segítek, de én a helyedben fogalmaznék - ült le az ágyra és semmit mondóan nézet Stan felé.
- Kérlek... - felnézett a másikra. - segíts... - Craig elmosolyodott és kicsit feljebb ülve az ágyon csukta össze a lábait, majd paskolta meg a combját.
- Gyere ide. - Stan nyöszögve mászott fel az ágyra, majd a fekete combjára. Craig átkarolta, majd kezét a fiú férfiasságára vezette míg másikkal annak mellbimbóját kezdte forgatni.
- Na milyen? Kérsz még? - nyalta meg a nyakát.
- Ah~ - megfeledkezve magáról nyögött fel hangosan. - Igenhh~ - Gonosz vigyor ült ki az arcára, ahogy lassan kezdte mozgatni a kezét, míg a másikkal elfordítva Stan fejét csókolta meg. Kába tekintettel nézett a másikra, eszében sem volt hogy tiltakoznia kéne, visszacsókolt szenvedélyesen. Keze egyre gyorsabban járt, ahogy néha meg-megszorította a már álló tagot, majd mikor elváltak, belenyalt a fülébe, majd ezt követően bele is harapott. Görcsösen kapaszkodott meg a másik vállaiba.
- Ah~ Craigh~ Mégh~ - Craig eleget téve a kérésnek, egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatta a kezét, ahogy mellé még a másik fenekébe is markolt és a nyakát harapdálta.
- Ah~ Ah~ - nyögdécselt hangosan, szemeit lehunyva élvezte a helyzetet. Teste egyre jobban megfeszült, majd magához ölelve Craig-et élvezett el. Craig elmosolyodott, ahogy végig nézet magukon, de ő is ugyan úgy átölelte a fiút, majd végül sóhajtva ragadta meg és vitte a kádig, ahol levéve róla a pólóját azt a szennyesbe dobta, míg őt magát pedig a kád meleg vízbe rakta. Stan lehunyt pillákkal pihegett, csak akkor nyitotta fel szemét, mikor a másik beletette a vízbe. Kábán nézett fel rá. Craig ezalatt úgy, ahogy tudta lemosta, majd le is öblítette, majd leengedve a vizet tekerte törülközők közé, és egy tiszta pólót - ismételten feketét, de ez sajátja volt - adta rá. Stan ekkor már képes volt saját lábán állni, de tekintete még mindig ködös volt. Kábán nézett maga elé, mind addig míg rá nem került az új póló. Pislogva simított rajta végig, majd ölelte magához.
- De jó illata van... - suttogta mosolyogva, és kissé elpirulva.
- Öblítő és kis dezodor - mondta, ahogy végignézet rajta, majd inkább ismét kézben vitte vissza és rakta az ágyra.
- Akkor is jó illata van... - motyogta, ahogy kicsit felhúzva a pólót, nyomta orrához és mosolyogva szívta be annak illatát.
- Remek. A tiéd lehet, de ezt már ne piszkold be - simogatta meg, majd sóhajtva fordult meg - aludj, de a szőnyegen! - közölte és már el is tűnt a fürdőben. Csalódottan sóhajtott fel, ahogy legurult a szőnyegre, de továbbra is a pólót szagolgatta mosolyogva, így merült álomba.
Craig mikor visszatért, derekán csak egy száll törülköző lógott, ahogy a táskájához sétálva vett fel egy box-ert, majd egy pólót is. Örömmel látta, hogy Stan a szőnyegen van és azon is elmosolyodott, hogy a pólóba úgy csimpaszkodott. A szekrényből egy plusz takarót vett elő, majd azt ráterítve ő meg az ágyba feküdt be és így aludt el.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
