|
22 fejezetes vég
2012.04.18. 22:23
해피 독서 ~ :3
Kenny egészen hazáig futott a vörössel, nagyobb szerencséje volt mint hitte, hiszen mindenki a kocsmában bámulta az olimpiai döntőt, így senki nem volt az utcákon. Mikor elérte házukat, berúgva az ajtót trappolt szobájába, majd letéve Kyle-t az ágyra, csukta be gyorsan az ajtót. Kyle még kissé szedet veszettül lélegzet ahhoz képest, hogy nem is ő futott.
- Stan... ugye nem lesz baja? - kérdezte Kenny-re pillantva, ahogy felkelt ismételten és a fiúnak dőlt. Kenny viszont lágyan visszalökte az ágyra.
- Nem... de... - szemöldök ráncolva nézett Kyle-ra, ahogy ő is leült. - Neked?! Semmi bajod?! - kezdte el vizsgálgatni a fiút tekintetével.
- Semmi bajom! Csak aggódóm és... megint megtörtént - mondta, ahogy ismét felakart kelni. Kenny viszont magához ölelve húzta vissza.
- Nyugodj meg... többé nem fog... az a férfi... - alsóajkába harapott. - Az a valami... most már biztos elszállítják innen valami spéci orosz börtönbe! - Kenny a nagy magyarázásban, és kalimpálásban, elvesztve egyensúlyát, dőlt volna neki Kyle-nak, ám mivel nem akarta össze nyomni barátját, megtámaszkodva, akadályozta meg a 'katasztrófát', mit egy másik követett. Ugyanis szerencséjére, épp Kyle kabátján támaszkodott meg, pontosabban annak zsebén, miben még mindig ott volt a kis üveg, mit Ludwig csempészett a fiú zsebébe. Kenny felszisszenve nézett le tenyerére, hol egy nagyobb seb tátongott, miből pár szilánk is kiállt. Elkapva kezét, vette ki a szilánkokat, de már késő volt. A hideg végig futott testén, ahogy a seben keresztül, a drog az ereibe jutott.
- Mi a franc... - morogta, ahogy tenyerére nézett, majd pedig Kyle-ra ki szinte azonnal megszabadult a kabáttól és kissé félve nézet a szőkére.
- Ez így nem lesz jó - mondta halkan, ahogy kezei közé vette a szőke arcát - Kenny... - A szőke szemöldök ráncolva nézett vissza a másikra.
- Kyle... kezdem... furán érezni magam... - nyöszögte, ahogy rázni kezdte kezét. Arca egyre kipirultabb lett, ahogy kapkodni kezdte a levegőt.
- Sajnálom... elfelejtettem. Ez a szer amit Stan-nek is beadtak, de én... - magyarázkodott, de inkább ismét a szőkére koncentrált - semmi gond. Csak pár csepp kerülhetett a véredbe, csak nincs akkora hatása mint ha meginnád...
- Remélem... - mondta félve, ahogy tekintete is egyre ködösebb lett, ám a szer erősebb volt, mint hitték. - Egyre homályosabban látok... - motyogta, ahogy hunyorogva nézett Kyle-ra. A vörös felpattant és elfektette barátját.
- Sajnálom... én nem akartam - mondta.
- Nem a te hibád... - mondta mosolyogva Kenny, ahogy végig simított Kyle arcán, így hagyva annak bőrén egy kisebb vércsíkot. - Sose tudnék rád haragudni... - motyogta.
- Még a kezed is... - mondta ahogy zsebéből egy papírzsepit húzott elő és tekerte be vele a szőke kezét. Kenny viszont nevetgélve nézett bekötözött kezére.
- Ez semmi... csak neked ne legyen bajod... - motyogta, ahogy egyre kábultabb lett.
- Nem lesz bajom... tudok vigyázni magamra - bólintott, ahogy még mindig aggódva szemlélte a fiút. Kenny lehunyva szemeit, kapkodta tovább a levegőt. Érezte, hogy valami nagyon nincs rendben, főleg hogy oda lent is kezdett éledezni. Teste egyre jobban felhevült, és meg-meg remeget, ahogy uralkodott magán.
- Hozzak valamit? Vizet vagy, vagy... - kérdezte. Kenny megrázta fejét.
- Nem csak... ha megkérhetlek... picit... messzebb mennél?... - suttogta halkan. Kyle nyelve egyet hátrált egy kicsit bár nem szívesen tette.
- Kenny... ez így nem lesz jó... - Kenny is kicsit arrébb csusszant.
- Nyugi... tudok... uralkodni... magamon... - mondta nagy levegővételek közepette. Kyle szemei összeszűkültek, ahogy közelebb ment ismét a szőkéhez és végigsimított a hátán.
- Kyle... ne... - nyöszögte, ahogy alsóajkába harapott.
- Nem érdekel! Nem fogom hagyni hogy csak így szenvedj! - tört ki belőle. Kenny szemei kipattantak, majd meglepetten nézett Kyle-ra.
- De...
- Kenny... az én hibám is, szóval nem engedem - átölelte a fiút és vállalt bármit amit csak bekövetkezhetett. Kenny alsóajkába próbálta magát türtőztetni. Nehéz volt, és kínzó. Hitt magában... hitt abban, hogy Kyle-ért képes magán uralkodni, mégis... nehezebb volt mindennél. Magához ölelte Kyle-t.
- Nem a te hibád... - suttogta rekedtes, remegő hangon. Nem akarta. Nem akarta bántani, nem akart rámászni... mégis, nem bírva magán, nyalt végig a másik nyakán, majd harapta meg lágyan annak bőrét. Kyle felnyögött ám nem húzódott el tőle. Félve ugyan de közelebb bújt a másikhoz és némán simította végig a karján.
- Még ott oda kellet volna adni Craig-nek... - motyogta. Kenny megszívta Kyle nyakát, ám nem folytatta a dolgot, helyette lihegve fektette fejét a másik vállára.
- Sajnálom... - suttogta. - De úgy... - alsóajkába harapott, ahogy végig simított Kyle oldalán.
- Tudom. Kenny, nem kell visszafognod magad - suttogta a másik fülébe, ahogy szíve egyre vadabbul kalimpált. A szőkében itt szakadt el valami. Nem bírva tovább, döntötte el az ágyon Kyle-t, majd fölé mászva csókolta meg. Keze a másik fenekére siklott, majd megmarkolta. A vörös meglepődöttség és a jóleső érzés keverékétől kissé felnyikkant, ahogy két kezével fogta a másik vállát. Kenny elválva Kyle-tól, nézett rajta ködös tekintettel, ahogy pólóját felhúzva, kezdte az egyik mellbimbóját nyaldosni.
- Ha tudnád... milyen régóta várok erre... - suttogta a másik bőrének, ahogy tovább markolászta a vörös fenekét. Kyle szó nélkül élvezte a másik kényeztetését, de valamiért biztos volt benne, hogy egy kis része talán a drog hatása miatt van. Kenny áttérve a másik mellkasáról, hasát kezdte nyalogatni, ahogy szabad kezével könnyedén lefejtette a vörös övét, majd lehúzva a cipzárt, simított végig annak tagján.
- Kenny... - motyogta ahogy teste néha megrezzent. A szőke végül lehúzva a másik nadrágját, nyalt végig annak tagján, majd be is kapta, ameddig csak tudta. Eközben kezével folyamatosan a fiú oldalát simogatta.
- Ahh~ - nyögött fel, ahogy kissé félve túrt bele a szőke tincsekbe. Kenny erre felsóhajtva kezdte fejét mozgatni. Keze oldaláról átsimult belsőcombjára, és ott simogatta tovább. Kyle tekintette ködössé vált, ahogy a fiú egyre jobban kielégítette. Ujjaival már szinte tépte a szőke tincseket és levegő után is kapkodnia kellet. Mielőtt még elmehetett volna a fiú, Kenny elválva tőle, kezdte saját ujjait nyalogatni. Mikor azok elég nedvesek voltak, újra bekapta a másik fiú tagját, és tovább kényeztette, ám egyik ujjával bejáratánál kezdett körözni.
A fiú nem kicsit rezzent össze és ez által lábait is feljebb húzta. Nem akart de félt. Hiába volt bátor nem mutatta ki, de mély nyomot hagyott benne a német. Kenny ezt észrevéve, elkapta kezét, és inkább a fiú egyik mellbimbóját kezdte izgatni, ahogy feje mozgásán csak gyorsított.
- Én így... - motyogta kábultan, ahogy néha izmai megfeszültek. Kenny huncutul elmosolyodva, vált el a másiktól, majd felhajolva hozzá, kezdte nyakát csókolgatni, ahogy saját nadrágját kezdte bontogatni.
- Még... magadnál... vagy? - kérdezte Kyle, ahogy próbált felülni, de nem ment neki. Kezei még mindig görcsösen fogták a szőkét. Kenny nem válaszolt, csupán elővéve tagját, dörgölte össze ágyékukat, ahogy tovább nyalogatta a vörös nyakát. Kiből ismét egy nyögés szaladt ki és kezei a másik hátára fonódtak.
- Ahh~ ezt, ne... én még... - motyogta, de próbált a másikra is figyelni - Ken... ah~ - Kenny kezét tagjukra fonta, majd össze fogva a két férfiasságot, kezdte kezét mozgatni. Kyle szemei kikerekedtek és lassan az ő csípője is mozogni kezdett. Kenny tovább mozgatta kezét, egyre gyorsabban és gyorsabban, ahogy néha-néha beleharapott a másik bőrébe.
- Kyleh...~ - sóhajtotta. A vörös nem bírta már sokáig és csípőjét egyre jobban szorította a szőkéjéhez.
- Kenny... - teste megfeszült, ahogy a másik kezébe élvezett. Kenny elmosolyodva, nyalt végig a másik arcán. Elengedve a vörös tagját, mozgatta sajátján még pár pillanatig kezét, majd mielőtt elélvezett volna, kezét tagjára szorítva, akadályozta meg, hogy bemocskolja Kyle-t.
- Ken... - nyüszögte, ahogy légzését próbálta helyre hozni ám tekintette még ködös volt és arca vörösen izzott. Kenny kábán engedte el tagját, így váladéka mégis csak Kyle hasán kötött ki. Kábán dőlt ki a másik mellé, eszméletét vesztve.
- Kenny! - mintha valami pofán csapta volna úgy fordult meg és nézet rá az eszméletlenre - Kenny... ne, ne - motyogta, ahogy nem tudva mit csináljon. Kenny viszont halkan szuszogott tovább, ahogy arcára egy elégedett mosoly ült ki. Meglátva a mosolyt sóhajtott. Most már jól lesz...
Magukra kapva a takarót ölelte át a szőkét és ő is csendben elaludt.
Kenny pár óra után tért magához. Sokkal jobban érezte magát. Felülve nézett körül, homályos emlék képei voltak, mind addig, amíg meg nem látta a mellette fekvő vöröst. Az emlékek tódúltak rá, mire nyöszögve dőlt vissza.
- Ennyit az önuralomról... - morogta maga elé. Kyle viszont mocorogva csusszant jobban hozzá, ahogy kissé hozzá is dörgölőzött.
- Nem bántottal, nekem az is elég~ - Kenny lágyan elmosolyodva, túrt a vörös tincsek közé.
- Jó erős szer... pár csepp ekkora hatást tett rám... - morforindozott magában a szőke.
- Aggódtam, ugyanis nem válaszoltál mikor kérdeztelek és miután elmentél egyszerűen kidőltél... - Kenny meglepetten pislogott.
- Na ez a rész nem rémlett... hogy mi történt miután ... - felülve nézett Kyle-ra. - Jaj baszki olyan lettél! - az éjjeliszekrényhez hajolva kezdett papírzsepi után kutatni.
- He...? - nézet le magára és jogos. Hasa a fiú nedvével volt mocskolva - Annyira nem érdekes... - Kenny viszont elővéve egy 100-as zsebkendőt, vett ki belőle nem egy darabot, majd kezdte a fiú hasát törölgetni.
- De, érdekes... - morogta, ahogy tovább tisztogatta a fiút.
- Örülök, hogy jobban vagy és ez a legkisebb gondom - ragadta meg a kezét, ahogy rá mosolygott. Kenny elmosolyodva vette el kezét, majd feküdt vissza a másik mellé. Nem akarta kimondani, de igenis zavarta, mikor Kyle-on olyan testnedveket látott... folyamatosan arra emlékeztette, ahogy a német épp előtte... beharapva alsóajkát, sóhajtott. A vörös még időzött a másik mosolyán, majd valami hirtelen a fejébe mászott, amitől ismét kiverte a víz.
- Ha te csak pár cseppet kaptál akkor... Stan! - felpattant, majd kifele kezdett el szaladni ám pár másodperc múlva vissza jött - gatya és és... hol vannak? - Kenny saját nadrágját véve, mutatott ágyára, hol Kyle ruhadarabjai hevertek. Aki felkapva ragadta meg őket és már húzta is magára.
- Hey... - Kenny becsatolva övét, nézett Kyle-ra. - Előbb meg kéne tudni... hova vitte... - motyogta.
- Út közben! - közölte és megragadva a karját már húzni is kezdte kifele.
Stan nyöszörögve kapott fejéhez, ahogy lomhán felnyitotta pilláit.
- Hol vagyok... - motyogta, ahogy körülnézett. Ismerős volt számára a szoba, nagyon is. Az ágy megnyikkant alatta és ahogy jobbra nézet észrevehette a feketét. Az asztalánál aludt ám kezei között az az üvegcse volt, amelyben a férfi tartotta azt a furcsa szert. De ez üres volt, jobban mondva majdnem. Az asztalon volt egy kis folt ahova kifolyt de azon kívül nem volt máshol.
- Mi a... Craig?... - pislogott Stan. Mikor felakart állni, az emlékek csak úgy megtámadták, és szomorúan kapott szája elé. - Úristen... - motyogta.
- Az a hülye szer... - motyogta, majd felállva, nézett le az alvó Craig-re, majd a kifolyt szerre. Fintorogva kezdett el zsebkendő után kutatni. Mikor talált pár papír zsebkendőt, letörölte a szert, majd kidobva a zsepiket, tekintett Craig-re. Egy ideig még pislogott rá, majd odalépve hozzá, rázta meg vállát.
- Hey... Craig... - A fekete kábán nyitotta fel a szemeit. Előbb beleszagol a levegőbe, majd egy jól irányzott ugrással ölelte magához Stan-t.
- Stanley~
- C-Craig?! - pislogott nagyokat Stan.
- Azt hittem fel sem ébredsz~ - dörgölőzött neki és arcán olyan furcsa kifejezés ült, amit ritkán látni főleg nála.
- C... Craig... minden oké?... - motyogta Stan, ahogy meglepetten pislogott a másikra.
- Nem! Kanos vagyok és te aludtál! - morogta mint egy kisgyerek, ahogy kissé kótyagosan egyenesedett ki és nézet rá a feketére - Vetkőzz le~ - Stan leesett állal pislogott a másikra.
- MI?! - kiáltotta meglepetten, ahogy egyet hátrébb lépett.
- Vetkőzz már le! - elkezdte letépkedni róla a másik ruháját, miközben arca is kipirult - Tudod mióta várok... az a rózsaszín lötty pedig csak rátett egy lapáttal!
- De de... - motyogta, ahogy meglepettségében, nem is tudott reagálni, de mikor észbe kapott, pólójához kapva próbálta magán tartani. - H-Hey!
- Persze... annak a vén fószernek a kedvéért bármit megcsinálsz, de ha én kérlek akkor nem! - hátrébb lépet és a fürdő felé indult ám még mindig dülöngélt akár egy rossz részeg. Stan kikerekedett szemekkel rogyott a földre.
- Hogy mi...?! - háborodott fel.
- Ha annyira szereted menj a rendőrségre engem meg hagyj itt... keresek majd mást~ - morogta, ahogy megfordult, majd gondolkodóba eset és a telefon mellé sétált - Thomas elérhető.
Stan felpattanva sietett a telefonhoz, majd kapta el a fekete fiú elől.
- Mégis mi a franc ütött beléd?! - kérdezte könnyes szemekkel a másiktól, mégis, dühösen nézett rá.
- Semmi... na jó kicsit szédülök és homályosan látok, na meg irtóan feszít lent valami, de ezen kívül jól vagyok - kezét kinyújtotta a telefon felé - viszont nem akarok így maradni szóval kérem vissza.
- Hagynád, hogy leszopjon Thomas?! - rivallt rá a fekete, ahogy hátrébb lépett a telefonnal együtt.
- Nem - válaszolta komásan - de kell valaki, aki elvonja a figyelmemet.
Stan fogcsikorgatva, hajította félre a telefont, ahogy könnyei tovább potyogtak. Pólóját egy pillanat alatt lekapta, majd övével kezdett el bíbelődni.
- He... mit csinálsz? - kérdezte még mindig kábultan.
- Te mondtad hogy vetkőzzek...! - morogta a fiú, ahogy csörögve, övétől is megszabadult, ám ahelyett, hogy félre dobta, kezében tartva indult el Craig felé.
- És te levetkőznél nekem, mert megkértelek rá? Vagy csak azért teszed, hogy ne Thomas-sal töltsem az estét?
- Mindkettő. - vágta rá Stan. - Alapba levetkőztem volna... - mondta kissé vörös fejjel, majd komolyan nézett a másikra. - De most főleg, hogy inkább Thomas-sal... - alsóajkába harapott. Craig elmosolyodott és tekintette is kitisztult egy pillanat alatt. Megragadta a fiú kezét, majd magához húzva csókolta meg. Mélyen és szenvedélyesen. Ajkaik szinte össze forrtak és nem is váltak el. Pici mozdulattok, majd végül ajkába harapva nyalta meg.
- Szeretlek mikor féltékeny vagy, szóval vedd vissza ugyanis a kis barátod kábé 10 másodperc múlva betöri az ajtót - hangja ismét a régi volt.
Stan pislogott még egy párat, majd pillanatok alatt tette vissza övét helyére, majd pólóját is gyorsan magára kapta, és az ajtó felé fordulva, nézte azt szemöldök ráncolva.
3...2...1...
- Stan! - Kyle ténylegesen is majdnem betörte az ajtót, ahogy benyitott és rögtön a feketéhez lépet - Úgy sajnálom! Jól vagy? Nincs semmi bajod? - Stan meglepetten pislogott a másikra. Hirtelen azt se tudta mit mondjon, főleg, hogy még ő kért tőle bocsánatot a történtek után.
- Semmi baja. Miután kiment belőle a szer elájult és ide hoztam, de azóta kutya baja - dőlt neki a falnak a fekete míg a vörös bólintott és megölelte Stan-t.
- Tényleg ne haragudj rám! Sajnálom és ne nézz levegőnek! Nem haragszom azért amit tettél! - Stan tovább pislogott értetlenkedve.
- De... mi... van... - mondta ledöbbenve, ám Craig mellé lépve veregette meg a vállát.
- Már nem haragszik, csak kissé még kába - felelte a vörösnek, majd megbökte a fiút - ugye Stan~
- Igen... - mondta a fiú. - Nem is haragudtam... - tette hozzá szemöldök felhúzva.
- Akkor mi a francért nem voltál képes velem beszélni egy büdös szót sem! - forrant fel, ahogy igen dühös ábrázattal nézett a kék szemekbe.
- Mert...! Azok után amit veled csináltam...! - mondta, ahogy szemei szomorúan csillogtak.
- Nem érdekel! Rosszabb vagy mint egy óvodás! Nem szándékosan tetted és ha megbocsátanak ne érezd rosszul magad miatta, mert akkor bőghetnékem lesz és utálok bőgni! - Stan magához ölelte a másikat.
- Sajnálom... - motyogta. Kyle ismét sírva fakadt de ezek már kevésbé sem voltak szomorú könnyek.
- Éljen a nyálas happy end - ujjongott fel, majd ez is olyan gyorsan múlt fel akár a nyári eső és megfogva a ledobott telefont a helyére rakta és így lépet a vigyorgó szőkéhez, aki ekkor jelent meg az ajtóban.
- Ahogy mondod~
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
jaj, egyszerűen imádom, már nem tudom hányadszorra olvastam el, nem bírom megunni, ez az egyik kedvencem :3 és staig <3