A négy fiú diskurálva ment kifele a suliból. Mára végeztek és Craig és Kenny valami eszméletlen hülyeséget beszéltek meg, amit a hátuk mögött levő két fiú nem is érthetett vagy éppen nem is érdekelte. Az utóbbi Kyle-ra volt igaz aki a táskájában matatva keresett valamit.
- Francba... a padban hagytam - morogta, ahogy összecsukva a vállára kanyarintotta a táskát és megfordult - mindjárt jövök. Ne várjatok meg~ - Kenny pedig eléggé elvolt foglal Craig-gel, így ők tovább mentek, ellentétbe Stan-nel, ki kicsit tétovázva indult el, ám mikor kipillantott az ablakon, kissé riadtan lépett hátrébb. A férfi, kit nem egyszer látott, határozott léptekkel haladt az iskola bejárata felé, mellette hasonmásával. Stan sarkon fordulva kezdett az osztály felé rohanni, majd mikor elérte, kitépve az ajtót, rontott be rajta.
- K-Kyle! - csapta is be azt maga mögött. A vörös ugrott egyet, és kulcscsomója is kiesett a kezéből.
- S-Stan. A szívbajt hoztad rám... így is eléget kapok mostanában - morogta, ahogy nagyokat lélegezve nyúlt le az elejtett tárgyért. Stan odatrappolva hozzá, ragadta meg vállait.
- K... Kyle... kérlek... ne nézz őrültnek de de... mostanában folyamatosan egy sapkás, kabátos fickót látok aki engem figyel, és és és most épp a suli felé jön és és nem tudom beképzelem e vagy csak... - hadarta zavartan. A vörös szemei kissé elkerekedtek, ahogy ismét lejtette a kulcsát.
- Magas és téged figyel? - kérdezte hitetlenkedve - Olyan nincs... nem létezik, hogy téged is... - Stan szemei is kikerekedtek.
- Mi az hogy... téged is...? Kyle... ne mond hogy... - szemöldök ráncolva nyelt egyet.
- A kosármeccsen láttam őt először. Attól lettem rosszul. Azt, azt hittem csak képzelgés, de folyamatosan megjelent - magyarázta kissé rekedtesen - nem akartam szólni, mert gondoltam csak... megőrültem vagy ilyesmi... - Mielőtt Stan bármit mondhatott volna, az ajtó kicsapódott, és az említett páros állt benne. Stan automatikusan hátrált, ahogy magával húzta Kyle-t is.
- Csak én látok belőle kettőt?... - nyöszögte a vörösnek, mire az egyik elvigyorodott. A vörös viszont megszólalni nem bírt helyette Stan-hez préselte magát, ahogy csak tudta, ám a két alak egyre közeledett.
- H-Hey! Ne gyertek közelebb! - mondta Stan, ahogy még hátrébb lépdelt, Kyle-t védően tolta maga mögé. Ám mintha azok meg sem hallották volna, mentek még közelebb.
- Szerintem tökéletesek. Elhoztad? - nézet az egyik a másikra, ahogy még közelebb mentek.
- Stan... mi folyik itt? - kérdezte Kyle remegve. Stan nyelve egyet ment még hátrébb, míg nem a falba nem ütköztek.
- Nem tudom... - mondta rekedtes hangon.
- Persze~ - mondta vigyorogva az egyik kalapos, majd elővéve zsebéből egy rongyot, adta át a másiknak. Aki pedig egy üvegcsét elővéve pattintotta ki, majd tartalmát ráöntötte.
- Így jó lesz. Szerintem kezdjük a vörössel~ az félénkebb - mondta, és lerakva az üveget ment oda a fiúkhoz.
- Hagyja békén Kyle-t maga...! - sziszegte dühösen Stan, ám a másik oda lépve hozzá, rántotta el Kyle elől, így nyikkanva landolt a padlón. A vörös összerezdült és már futott volna Stan után ám, az óriás megragadta a kezét és húzta magához.
- Tökéletes - sziszegte a fülébe, majd a rongyot az orrához nyomta.
- NEH! Engedjen... el... - nyüszögte, majd pár pillanat múlva elterült a padlón, így a férfi testvérének dobta a rongyot. Ki vigyorogva lépett oda Stan-hez, ki riadtan nézett fel rá, hátrált, ám egy pad elállta útját. Esélye sem volt. A férfi felhúzva nyomta orrához a rongyot.
- A-Anyááá... d... - ájultan rogyott a földre, ám a férfi még mindig tartotta karjánál fogva.
- Azt hiszem, mehetünk is~ - mondta elégedetten a férfi, ahogy ölébe kapta Stan-t. Fivére a vállára dobta a vöröst, majd úgy indultak és távoztak ahogy jöttek. Senki nem látta őket.

Stan nyöszögve kelt fel, maga sem tudta, mennyi idő telhetett el. Fejéhez kapva, nézett körül a helyiségben. Valami raktár féleség lehetett, nem megállapítani, az is közre játszhatott, hogy a szobában félhomály volt, amit egy régi lámpa fénye ontott ki magából. Mikor észbe kapott, felkapva fejét nézett körül.
- K-Kyle?! - A vörös ott feküdt közvetlen mellette a nagy francia ágyon. Az ágy bevetett volt és szinte túlságosan is furcsa volt, hogy egy raktárépületben van. Stan közelebb csusszanva hozzá, rázta meg vállát.
- Kyle...! Kyle...! - szemöldök ráncolva nézett le a fiúra, egyre jobban és jobban rettegett, hála a nem szokványos környezetnek.
- Stan... - motyogta kissé elhaló hangon ugyanis szervezetében még dolgozott az anyag amitől elájulta.
- Kyle... - örült meg kicsit a fekete, ahogy remegő kezeivel, az ölébe húzta a fiút. Maga sem értette miért tette, talán csak szüksége volt a közelségre.
- Hol vagyunk.. mi történt? - kérdezte, ahogy a szemeit nyitogatta ám a félhomályban így sem sokat látott.
- Nem tudom... - mondta kissé rekedtes hangon a fekete. - De azt hiszem... - hangja elcsuklott. - Elraboltak minket... gondolom... - motyogta zavartan.
- A meglátás remek - hallatszott egy hang majd az egyik szőke nagydarab lépet kis a sötétségből kezében egy táskával.
- Ki maga?! - rivallt rá Stan, hangjában mégis a félelem csengett. - Azonnal engedjen el minket...! - sziszegte, mire a másik alak is előlépett, megállva testvére mellett, nézett végig a feketén, ki erre összerezzent, és inkább csöndbe maradt.
- Abban biztos voltam, hogy a vörös jó lesz, mert kis szende, de ez a fekete... biztos, hogy jó döntés volt Hans? Mennyire eladható ez? - kérdezte fivérétől.
- Ugyan, Ludwig! Nézd milyen kis kezes bárány lett... hidd el, tökéletesen passzol a vöröshöz, ezzel a viselkedéssel...~ - kuncogta elégedetten. A szőke vállat rántva szedte elő az állványt és a kamerát ahogy a két fiú felé bökött.
- Akár el is magyarázhatod nekik addig~ tudod hogy rám általában nem hallgatnak - Kyle összerezzent, ahogy kezdett egyre jobban magához térni és szinte görcsösen kapaszkodott bele Stan-be. Hans mosolyogva sétált közelebb az ágyhoz, úgy nézett végig a két fiún. Stan félve ölelte magához Kyle-t, és bármennyire is erősnek akarta mutatni magát, a férfi arckifejezésétől nem volt rá képes.
- Nos, örömmel jelentem be, hogy ti - bökött a fiúkra. - vagytok az a két szerencsés South Park-i fiatal, ki főszerepet kaphat a kis filmünkbe, mit a világon több százezren megfognak nézni~ - mondta egy önelégült mosollyal a férfi, mire Stan még jobban magához húzta Kyle-t.
- Túlbonyolítod~ - nevetett fel, ahogy a kamerát az állványra tette, majd mögé állva onnan vigyorgott a fiúkra - szexfilm a pedofil pénzes barátoknak~ és most vetkőzetek~ - adta ki az utasítást. Hans sóhajtva sétált arrébb, testvére mellé. Stan ledöbbenve nézett a kamera felé.
- N...! - mielőtt még tiltakozhatott volna, Hans újra ránézett, mitől ismét kirázta a hideg. - Jajj istenem Kyle... - suttogta remegve a vörösnek, ahogy levette egyik kesztyűjét.
- Én nem akarok! Nem teszem! - nézet a férfira a vörös, ahogy még mindig reszketett.
- Rossz döntés~ ha nem teszed akkor erőszakkal fogom leszedni rólad. Az pedig rossz dolog~ - válaszolta Ludwig, ahogy bekapcsolta a kamerát. Stan nyelve egyet sandított a vörösre.
- Kyle... mit csináljunk...? - nyöszögte keservesen, ahogy másik pár kesztyűjét is leszedte, de tovább nem vetkőzött.
- Hmm~ úgy tűnik igazad volt Öcsi~ a fekete tényleg kezes bárány lehet - vigyorgott rá a mellette levőre, majd ismét vissza az ágyra - ha meg az én kis választottam szarik a szóra, majd megkérjük a kis barátját, hogy vetkőztesse le~ - Stan kikerekedett szemekkel nézett a kamera mögött állókra, szóhoz sem tudott jutni, ám mikor Hans újra rátekintet, már kabátját is elkezdte levenni.
- Stan! Ezt nem tehetik velünk... - fogta meg a kezét a vörös - ne hagyd magad!
- De... ha nem akkor... - nyelt egyet. - Ők fognak minket levetkőztetni...  - mondta szemöldök ráncolva.
- Helyes a megközelítés fiúcska~ szóval azt ajánlom a kis barátod is kezdjen el, vagy rossz vége lesz. Tudod Hans-nak van egy két jó fogása~ - vigyorgott a feketére, ám a vörös még mindezek ellenére sem vetkőzött. Stan viszont egyből ledobta kabátját, ám pólójánál már habozott. Hans vigyorogva sandított testvérére.
- Ki tudja, még a végén a vörös lesz a makacsabb~ - kuncogta.
- Micsoda kellemetlen dolgok - sóhajtott, ahogy az öcsének dőlt - talán tényleg be kéne avatkozni - morogta, ahogy szemét végigfutatta a fiúkon. - túl lassúak. - Stan erre alsóajkába harapva kezdte lassan felhúzni pólóját, ám félúton megállt.
- Nem akarom... - suttogta maga elé, ahogy kicsit közelebb bújt Kyle-hoz.
- Hát ha így folytatják igen... kénytelenek leszünk... megtörni őket.~ - suttogta ördögien.
- Gyerünk~ utoljára szóltam. Tőlem akár egymásról is lehúzhatjátok - morogta most már kissé ingerültebben.
- Én nem akarom! Ereszetek el! - kiabálta a vörös.
- Kyle... - Stan tétovázott, ám végül elkapva Kyle kezét, húzta le az egyik kesztyűt. - Kyle... nem tehetünk... semmit... - suttogta a vörösnek.
- Stan! - védekezően húzódott odébb a fiútól, majd meghökkenve nézet rá - nem teheted! Ezt akarják! Ne engedj már nekik!
- De Kyle...! Azt akarod hogy... - szemöldök ráncolva harapott alsóajkába, majd nyelve egyet, fújta ki a levegőt. - Igazad van...! Ne hagyjuk magunkat! - mondta, ahogy elszántan nézett a vörösre.
- Hajajj...~ - sóhajtott lemondóan Hans.
- Te vagy én? - nézet rá Ludwig a mellette állóra, mire Kyle ismét közelebb merészkedett a feketéhez.
- Kezdem, de... ha akarod később beszállhatsz~ - vigyorogva lépett vissza a sötétségbe, ahogy matatni kezdett, mire Stan nyelve egyet bújt közelebb Kyle-hoz.
- Mindenképp~ - vigyorgott, ahogy huncutul nézte a gyerekeket - hülye ötlet ellen szegülni. Így csak rosszabb lesz~ - Stan remegve nyelt egyet, ennek ellenére, nem vetkőzött tovább. Hans kilépve a sötétből, fütyörészve lépett oda a fiúkhoz, pontosabban Kyle-hoz, majd elhúzva Stan öleléséből, lekapta róla a kabátot.
- Hagyja! - morrant fel Stan, mire a férfi róla is lekapta a pólót, majd félre hajította.
- Olyan egyszerű, miért nem megy magatoktól... - csóválta meg fejét, ahogy Kyle kezéről a kesztyűt is lekapta.
 - Ereszen el! - Kyle rúgkapálva próbált szabadulni, ám felesleges volt. A férfi túl erősen tartotta a markában.
- Én is beszállhatok? - Ludwig elkapta Stan karját, majd magához húzta és úgy kezdte a nadrágját kigombolni.
- Csak tessék~ - mondta nevetgélve Hans, majd Kyle-ról a pólót is levette, és így vigyorgott le ördögien a fiúra. Stan egyből nadrágjához kapta kezét.
- Meg ne próbálja!... - morogta, ám mikor ő is meglátta Hans vigyorát, teljesen lefagyott.
- Ne! Ne! Ereszen el! - Kyle már sírva próbált menekülni, de mikor meglátta, hogy Stan-ről a férfi olyan könnyedén kezdi levenni a nadrágot ijedten szólt oda neki - Stan! Stan! Küzdj már! - Stan üres tekintettel bámult maga elé még pár pillanatig, majd észbe kapva tette remegő kezeit nadrágjára.
- Hagyjon...! - sziszegte, ahogy próbálta lefejteni a férfi kezét.
- Még hogy a vörös szende... - kuncogta Hans, majd egy mozdulattal lekapta Kyle-ról a nadrágját tartó övet.
- Kezes lesz~ csak ki kell ölni belőle, de ahogy látom te viszont a legjobbat választottad - letépve a nadrágot, húzta magához és nyelvével megnyalta a nyakát - édes~ - Stan összerezzent, majd agyában kikapcsolt a józan gondolkodás, és kétségbe esetten kezdett rúg-kapálózni.
- Ne! Ezt nem teheti eresszen! - nyöszögte, bár hiába próbált szabadulni, a férfi túl erősen tartotta.
- Szóval ki kell ölni... mi...~ - kuncogta Hans, ahogy ő is letépte a fiúról a nadrágot, majd durván simított végig belső combján.
- Ne, ne ne! - Kyle kitartóan kiabált, ahogy kezeivel ütötte a férfi kezét, de semmi nem történt.
- Öld ki és olyan lesz mint egy kezes bárány. Az ilyenek, ahogy megtörnek elvesztik még a józan eszüket is~ - vigyorgott, ahogy megragadta Stan mindkét kezét és vaskos marokkal tartva, másik kezével leszedte a fiú zokniját is.
- Ne ne már! Nem ezht ne ne... - zavarodottan motyogott, ahogy próbált továbbra is szabadulni. Hans ördögi mosollyal arcán, fogta meg Kyle bokáját, majd húzta fel, így elérve hogy a fiú feküdjön az ágyon. Leléve zokniját, engedte el lábát, majd a másik pártól is megszabadulva, fogta le egy kezével a fiú mindkét karját, így húzta fel. Ujjával durván túrt a vörös tincsek közé, majd ujjaival végig szántott a  fiú bőrén, nyakától, egészen mellkasáig.
- Hidd el... nem éri meg makacskodni.... - eddigi mosolya eltűnt, helyette ördögien, és komolyan nézett a fiúra. Kyle szinte már rázkódott, ahogy még mindig mocorgott, de már egyre erőtlenebbül.
- Te is feladhatnád. Csináljátok szépen amit mondok és akkor mind a ketten még akár élvezhetitek is~ - mosolygott, és durván nyomta ajkait a csípőjéhez. Stan összerezzent, majd nem szólt semmit, csupán lehajtva fejét, próbálta visszafojtani előtörő könnyeit.
- Istenem miért... - suttogta elhalóan.
- Sokkal jobb lenne élvezni, nem igaz?...~ - megragadva Kyle állát, nyalt végig Hans a fiú arcán.
- Ereszen el... - suttogta a vörös, ahogy már nem mozgott helyette az ő könnyei kibuggyantak.
- Tökéletesek vagytok és mi meg sok pénzt kapunk. Ezért~ - Ludwig most a lábát fogta meg és bekapva a fiú lábujjait kezdte harapdálni és nyalogatni. Stan kikerekedett szemekkel nézett a férfira, ahogy teste remegni kezdett.
- Úgysem engedünk el titeket, amíg le nem forgattuk a videót... ha nem ellenkeztek, hamarabb túl lesztek rajta...~ erőszak nélkül. Ne makacskodj vagy... - végig simított Kyle oldalán, majd mikor elérte fenekét, erősen mart bele. - Kénytelen leszek gonosz lenni.... azt te sem akarhatod~ - suttogta a másik fiú fülébe. Kyle beharapva ajkát hajtotta le a fejét és úgy sírt némán.
- Azt hiszem kezd hatni a módszer~ - Ludwig megrántva Stan lábát magához húzta, majd úgy nézet a kék szemekbe - na~ te mennyire vagy engedelmes~? - Stan könnyes szemekkel nézett fel a férfira, ahogy próbált valamit kinyögni, de csupán csak tátogott némán. Hans elhajolva Kyle-tól, csúsztatta kezét a fiú álla alá, majd fordította maga felé.
- Na és te?~
- Dögölj meg... - sziszegte erőtlenül, ahogy ismét mocorogni próbált.
- Rossz fiú... viszont szerintem hagyhatjuk őket. Tudod mennyire szeretik a drága ügyfelek ha ők végzik a dolgot~ - A férfi elengedte a fiút, majd lemászva az ágyról kapta el az összes ruhájukat. Hans csupán elmosolyodott, majd elengedve Kyle állát, lökte közelebb Stan-hez.
- Igazad van.~ - ellépve az ágytól, sétált vissza a kamerához. Kyle remeget, ahogy az ágyon zihálva nézet fel Stan-re.
- Nos~ kedves Stanley. Megtennéd, hogy kissé felforrósítod a makacs kis barátodat? - Stan lefagyva nézett a férfira, majd lassan nézett Kyle-ra, kikerekedett szemekkel.
- Hogy mi?... - kérdezte döbbenten, ahogy vissza nézett a férfira.
 - Felőlem úgy csinálod ahogy akarod~ a lényeg, hogy élvezze. Üljön ki az arcára~ - vigyorgott, ahogy a kamerát kicsit rájuk közelítette Stan kicsit közelebb húzódott Kyle-hoz, majd nyelve egyet nézett rá.
- Kyle... nem akarom megtenni de... - teste még mindig remegett.
- Stan... ne kérlek... - nézet rá, ahogy feltolta magát és félve nézet barátjára.
Stan szemei könnybe lábadtak.
- Nem tudom megtenni... - suttogta maga elé halkan, ahogy lehajtotta fejét, ennek ellenére közelebb csúszott Kyle-hoz. - Mi a faszt csináljak... - nyöszögte maga elé. Ludwig morogva nézte a fiúkat, majd öccse felé fordult.
- Nem lesz így jó... az egyiket teljesen meg kell törni - nézet rá komolyan.
- Melyik legyen az? - sandított testévére Hans. Stan összerezzent a megtörni szó hallatán, majd közelebb csúszva Kyle-hoz, nyalt végig villám gyorsan a nyakán, de utána rögtön el is hajolt. A vörös kissé ledermedten nézett a feketére és befogva füleit rázta meg a fejét mintha csak egy rossz álom lenne. Stan ijedten nézett Kyle-ra, majd közelebb csúszva hozzá, kezdte hátát simogatni.
- Kyle úgy sajnálom... sajnálom... - motyogta maga elé sírva. Ludwig elmosolyodott a kis jelenten és átpasszolva  pótkazettát Hans kezeibe sétált oda és megragadva a feketét húzta magához, így elszakítva a vöröstől.
- Jó úton haladsz majd letérsz róla~ rossz fiú - durván csókolta meg, ahogy a nadrágjába nyúlt és mozgatni kezdte a férfiasságát. Stan szemei kikerekedtek, ahogy rúgkapálozni kezdett, és elfordította fejét, így megszakítva a csókot.
- E-Eresszen el! - nyöszögte. Kyle kétségbeesetten ugrott neki a férfinak.
- Engedje el! - sírta ám az csak pofon vágva hajította vissza az ágyra.
- Ohh~ na hol is az a gyenge pont? - kérdezte, ahogy megszorította, majd kivéve kezét a fenekébe markolt. Hans vigyorogva nézte a jelenetet, ellentétbe Stan-nel, ki riadtan nézett Kyle-ra.
- K... Kyle... menekülj...! - nyöszögte kétségbeesésében, ahogy próbált hátrébb mászni a férfitól. A vörös viszont mozdulni sem bírt.
- Ne adj neki ötleteket - ujja beljebb csusszant és hosszú körme fájdalmasan sértette fel a bőrét. Stan fájdalmasan nyikkant fel, ahogy teste újra remegni kezdett, és egyre élettelenebbül próbált szabadulni.
- Na~ mekkora a tűréshatárod? - megnyalva a fülét hatolt bele az ujjaival. Stan szemei kikerekedtek, ahogy új erőre kapva kezdte ütlegelni a férfit.
- Ne! Hagyjon...! Húzza ki... - nyöszögte keservesen, ahogy könnyei utat törve folytak végig arcán.
- Oh szóval egy nem elég? - ujját még kettő követte fájdalmasan, ahogy másik kezével a férfiasságát kezdte mozgatni - mond csak Stanley~ nem élvezed? Nyugodtan élvez csak el~ megengedem~
- Fáj fáj fáj fáj... - kántálta sírva ahogy könnyei már patakokban folytak. Teste elernyedt ahogy élettelenül dőlt hátra.
- Hmm~ na? Jó kisfiú leszel? - kérdezte, ahogy felemelte a fejét és vigyorogva nézet a szemeibe.
- Igen... - sírta a fiú, ahogy kínjába a takarót markolászta.
- Hol a bizonyíték? - kérdezte, ahogy megnyalta a fiú ajkát ám ujjait kirántotta belőle. Stan remegő kezeivel feltolta magát, majd kissé üres tekintettel tekintett a férfira.
- Mit csináljak?... - kérdezte halkan.
- Segíts a kis barátodnak ellazulni~ - suttogta a füleibe, majd Kyle-ra mutatott aki mindeközben védekezően nézte a jelentett de most félve pillantott fel barátjára.
- Stan.. ne... - Stan lesütött tekintettel ment oda Kyle-hoz, majd tette egyik kezét annak combjára. Ezután sem állt meg, közelebb hajolva, nyalt végig annak nyakán, egészen füléig, mit kicsit meg is harapott. A vörös összerezzenve tolta el magától.
- Stan! Hagyd abba! - A fekete üres tekintettel nézett vissza Kyle-ra, majd mintha meg sem hallotta volna, keze tovább vándorolt, egészen a vörös tagjáig, mit megragadva, kezdte kezét lassan mozgatni.
- Ah... ne Stan, kérlek... - motyogta, ahogy ismét próbálta letolni magáról de ereje kissé elszállt.
- Tökéletes választás volt - verte hátba Hans-t mosolyogva - csak egy kis noszogatás kellet neki. - Mire az elégedetten vigyorodott el.
- Úgy érzem, ez a videó nagy siker lesz~ - kuncogta. Stan tovább mozgatta kezét, ahogy lehajolva, kezdte Kyle hasát nyalogatni.
- Stan... ne csináld... kérlek! Ah... - nyögött fel ismételten, de lassan már a fekete vállába kapaszkodott kínjában. Stan szép lassan lehúzta másikról alsónadrágját is, majd így nyalta meg éledező tagjának tetejét, majd kapta is be azt, és szívta meg.
- NEh! - mint az előbb a feketében most ő is felélénkült és valahogy lábával kissé elrúgta magától Stan-t - Stan! Hagyd abba! Könyörgöm, hagyj békén! Barátok vagyunk... kérlek! - Stan könnyes szemekkel nézett rá. Nem, nem akarta, egyáltalán nem. Félve pillantotta a kamera felé, ahonnan Hans parancsolóan nézett rá. Nyelve egyet, fogta meg Kyle lábát, majd húzta magához. Eldöntve az ágyon, fogta meg csípőjét, majd újra végig nyalt a másik tagján.
- Engedj el! Eresz el! - ütötte és csapkodta ahol csak érte, mire Ludwig felmordult.
- Nem jó ez így! Állítsd le vagy én állítom le! - Stan lefogta a fiú kezeit, teste mellé szorítva, kapta be a másik tagját, majd szívta meg erősen. A vörös lélegzete elállt egy másodpercre, ahogy átfutotta az egész testé az új érzés.
- Stan... - nyögte, ahogy nagyot sóhajtott - kérlek... én nem akarom ezt... könyörgöm engedj el... - ismét próbálkozott, ami Ludwig-nak egyre kevésbé tetszett.
- Máskor te választod mind a kettőt - nézet rá Hans-ra.
- Rendben. Szívem szerint, egy szőkét hoztam mellé, az talán még a feketénél is kevésbé tiltakozott volna, ráadásul egy adag kávéért bármit megtett volna~ - kuncogta. Stan könnyei végig folytak arcán, végül pedig Kyle bőrén kötöttek ki a meleg cseppek. Lassan kezdte mozgatni fejét, maga se tudta mit csinál, és hogy egyáltalán miért teszi.
- Hmmm akkor a kövi az a srác lesz - bólogatott elégedetten, ahogy  a vöröst nézte aki még mindig visszafogta a hangját - viszont ha így haladunk a film is elfog fogyni. A vevőknek meg akció és nem pedig egy életképtelen hülyegyerek kell. Szóval... lecke kéne a kis feketének~ - vigyorgott Hans-ra - talán mutathatnál neki néhány trükköt a vörösön~
- Örömmel...~ - kuncogott Hans, ám Stan amint ezt meghallotta, még gyorsabban kezdte mozgatni fejét. Egyik kezével lefogta Kyle mind két karját, majd szabaddá vált kezével végig simított a másik combján.
- Ah... - nyögött fel a vörös, ám Ludwig azért biztatta öccsét. Hans vállat vonva sétált oda az ágyhoz, majd mikor épp Kyle-hoz nyúlt volna, Stan hátrébb húzódva, húzta magával, majd ölébe húzta, és így ölelte magához. Kezével végig simított Kyle fenekén, egészen bejáratáig, hol mutató ujjával kezdett körözni.
- Majd én csinálom... ne érj hozzá... - morogta a férfinak, ki erre meglepetten kuncogott fel.
- Milyen kis önző vagy...~
- Stan~ - nyögte ki, ahogy a feketére nézet kábultan. Kezeivel még mindig próbálta eltolni magát ám annyira nem volt már ereje hogy azt is lassan kezdte feladni. Stan viszont még közelebb húzta magához, majd bekapva ujjait, kezdte szopogatni, mikor elég nedves volt, mutató ujját a fiú bejáratához helyezte, majd szép lassan kezdte bedugni. Hans kérdően tekintett fivérére.
- Ah! - Kyle szinte bele kapaszkodott a fiú kezébe ahogy megfeszült lent.
- Jó lesz. Hagyd csak~ - intette le, ahogy ráfókuszált előbb Stan, majd Kyle arcára. Stan végig nyalt Kyle nyakán, majd lágyan harapdálni kezdte, ahogy ujját szép lassan mozgatni kezdte. Hans vissza sétálva a kamerához, nézett rájuk mosolyogva.
- Azért esztétikailag, szép párost válogattunk össze.~ - mondta, ahogy végig nézett a két fiún.
- Tökéletesek~ - bólintott, ahogy vigyorogva nézte ahogy választottja elveszti utolsó kis ellenállási szikráját és már ő is üres tekintettel tűrte ahogy a fekete őt kényeztesse. Stan még egy ujjával a fiúba hatolt, majd így kezdett el benne ollózni, ahogy áttérve nyakáról, kulcscsontját kezdte kényeztetni.
- Ahh~ - nyögte, ahogy teste néha megfeszült - Stan... - nézet fel a másikra ahogy keze óvatlanul is a másik combjára tévedt.
- Kyle... - suttogta a fekete, de nem nézett a másikra, helyette még egy ujját dugta a fiúba, majd szabad keze a másik férfiasságára siklott, és ott is kényeztetni kezdte. Kyle egyre többet nyögdécselt és testével szinte már simult a másikhoz. Stan hozzá dörgölőzött Kyle-hoz, ahogy még tovább kényeztette.
- Lassan mehetne az eksön... - kuncogta Hans. Ludwig bólintott és csettintve nézet Stan-re.
- Köszönjük~ és most kérlek bazd meg a drága barátodat~ - Stan engedelmeskedve, tolta kicsit feljebb Kyle-t, majd saját kemény tagját a fiú bejáratához helyezte. Kyle mint aki nem értené a helyzetet nézet rá Stan-re kérdően. Szemiből még mindig folytak a könnyek, ahogy a német testvérek elégedett arcát nézte. Stan lesütve tekintetét, kezdte szép lassan lejkebb tolni Kyle csípőjét, magához ölelve a vöröst, hatolt belé.
- AHHHH! - Kyle felüvöltött, ahogy a teste megfeszült. Légzése szabálytalan lett, de mindezek után kissé élettelenül dőlt bele a másik karjaiba - ne... - motyogta. Stan felkapta fejét Kyle kiáltása hallatán, majd elengedte barátját, szinte hátrébb ugrott. Kikerekedett szemekkel nézett rá hitetlenkedve.
- Úristen... mit tettem... - szemei könnybe lábadtak. Hans viszont csak felmorrant.
- Kezdek besokalni... - morogta. A vörös végigterült az ágyon. Ahogy kissé szabad volt lábait átkulcsolta és úgy próbált minél kisebbre összekuporodni.
- Ostoba! Hans... jobb ha mi csináljuk - morogta az idősebb, ahogy felkelt. Mikor az említett épp elindult az ágy felé, az ajtó kicsapódva repült ki helyéről. Helyén egy igen dühös Kenny állt, ahogy vicsorogva nézett végig a két férfin.
- Férgek... hagyjátok békén a barátomat! - sziszegte fog csikorgatva. Craig közvetlen mögötte volt. Arcán nem éppen nyugodt kifejezéssel és kezében egy nagyobb fémrúddal.
- Nocsak... felmentő sereg~? - mosolyodott el a szőke.
- Úgy tűnik... intézzük el őket.~ - vont vállat mosolyogva Hans, ahogy szinte rögtön Kenny mögött termett, és annak csuklóira egy bilincset tett, majd gyomorszájon vágva, kezdte el vonszolni az ágy közelébe. Ludwig ugyancsak neki indult ám Craig mint a villám tűnt el és csapta hátba a rúddal.
- Megvagy - mondta ám meglepetésére a német meg sem rezdült. Helyette kikapta a csövet és azzal vágott egy hatalmasat a fekete fejére mely attól szédelegve dőlt el.
- Buta fiúcska - mosolygott, ahogy ugyancsak lebilincselte majd odadobta a szőke mellé. Hans egy-egy székre tette a két fiút, majd azokra is vastag kötéllel kötözte őket ki.
- Amiért ilyen bátrak voltak, megérdemelnek egy kis ingyen akciót, nem igaz, Ludwig?~ - sandított testvérére. Stan még mindig könnyes tekintettel nézett maga elé, ahogy karjait átölelve simogatta magát.
- Ereszetek el! - Craig a feje ellenére pár perc múlva nehézkesen ugyan de mocorogni kezdett ám Ludwig figyelmen kívül hagyva bólintott a testvére.
- Hmm~ asszem ideje lenne végre rendesen kikészíteni szegényt - lépet Kyle-hoz, aki még mindig összegörnyedve feküdt.
- Ha hozzá mersz érni megöllek! - sziszegte Kenny, ahogy erősen mocorogni kezdett a széken. Hans vigyorogva lépett oda Stan-hez, majd hajánál fogva, húzta oda magához.
- Ő pedig büntit érdemelne, amiért abbahagyta.~ - a fekete fájdalmasan nyögött fel, ahogy remegő kezével a férfi kezéhez kapott. Craig hirtelen akart felállni, de rájőve hogy össze vannak kötözve így csak egy nagy csattanást lehetett hallani.
- Dögölj meg, te kibasszott német és hagyd őt békén! - üvöltötte, miközben Ludwig Kenny-re pillantott.
- Oh~ milyen kis harcias vagy. Pont mint a barátod~ kár hogy Stanley összetörte kívülről és belülről is~ én már csak befejezem a munkáját - megragadta a vöröst, majd felemelte és lassan végignyalt az arcán. Annak szemeiben az üresség látszott ahogy szó nélkül hagyta magát.
- Hogy mi?... - elképedve tekintett Stan-re, kit eddigre már Hans maga felé fordított.
- Nagyot csalódtam benned Stanley...~ - suttogta a fiú ajkainak, majd durván megcsókolta, mire az összerezzenve fordította el fejét, erre csak egy nagy pofon volt a jutalma, mire eldőlt az ágyon.
- Engedjék el őket! - üvöltötte Kenny, ahogy egyre jobban vergődni kezdett a széken.
- Nyugalom~ ha kell ti is benne lesztek! - megfogva a vöröst a nyakánál fogva harapott bele a bőrébe miközben meredező tagjára vezette a kezét és mozgatni kezdte melytől Kyle hangosan sóhajtozni kezdett.
- K... Kyle... Ne... NE! ENGEDJE EL MAGA SZEMÉT! KYLE NE HAGYD MAGAD! - ordítozta Kenny, ahogy tovább vergődött. Hans kihúzva zsebéből egy kisebb vibrátort, dugta fel azt Stan-nek durván, ki erre fájdalmasan felordítva, mart a takaróba. A férfi nem hagyta abba, belemarkolva a fekete tincsekbe, húzta fel a fiút, majd kioldozva nadrágját, vette elő merev tagját. Stan nyitott szájjal kapkodta a levegőt, ahogy szemeiből patakokban folyt a könny, Hans kihasználva az apró rést, dugta tagját bele a fiú szájába.
- Ha jó leszel, bekapcsolom, és te is elmehetsz~ - mondta kedvesen, ahogy kezében meglengette a vibrátor távirányítóját. Craig keze ökölbe szorult és tekintette lángolt.
- Eressze el! - sziszegte ahogy a kötelek szinte csak feszültek rajta ahogy el akartak tépődni.
A vörös felpillantott és kábán nézet a szőke felé. Könnyei miatt a képek elmosódtak de nem is volt nagyon ideje nézelődni. Hirtelen valami belé hatolt ismételten és fájdalmasan ordított fel ahogy teste ismét elernyedt.
- Na milyen érzés egy jobbat érezni magadban?
- Kyle! - kiáltott fel Kenny. - Eressze el! - a szék folyamatosan nyikorgott alatta, ahogy próbált kiszabadulni. Hans először mozgatta Stan fejét, majd erősen a fiú tincsei közé mart, mire az magától kezdte mozgatni fejét ahogy görcsösen hunyta le pilláit.
- Jó fiú~ - elengedte a fiú haját, majd a vibrátort bekapcsolta, mire Stan felnyögött.
- Stan, ne csináld! A francba is küzdj ellene! - Craig ordított ahogy szinte már araszolt a székkel előre. Nem bírta, mégis nem akarta elvenni a tekintetét. Megakarta ölni a németet.
Ludwig megfogta Kyle mindkét lábát és felemelte így jól látszott annak bejárata és hogy most mennyire kitágult.
- Gyerünk kedves~ mutasd meg a barátodnak mennyire élvezed~ - ahogy mozgatni kezdte Kyle nyögdécselt ám fejét nem bírta megtartani, így a férfi vonta fel, majd csókolta meg durván. Stan halván Craig hangját, lelassult a mozgással, ám mikor Hans még nagyobb fokozatra kapcsolta a kis szerkezetet, még gyorsabban kezdte mozgatni fejét.
- Jó fiú...~ - simogatta a fekete fejét. Kenny Craig-gel együtt, mozgatta a széket, ahogy vicsorogva figyelte a németet.
- Maga szemét... hagyja békén.... hagyja... - sziszegte, ahogy szemében gyűlölet lángja izzott. Craig dühös volt. Nagyon dühös volt.
-  AKURVA ANYÁDAT! SZED KI A BARÁTOMBÓL AZT A KIBASZOT VIBRÁTORT ÉS DUGD FEL A SAJÁT TESTVÉRED SEGGÉBE! - üvöltötte ahogy szó szerinte már tépkedte saját kötelét.
- Micsoda harcias - az idősebb ismét felállt, majd lassú léptekkel ment oda a két fiúhoz ahogy ölében még mindig a vörös volt. Egy lépésre állt meg tőlük jobban mondva a szőkétől - na~? Milyen érzés? Mond csak el pici Kyle milyen jó hogy én duglak meg és nem ez a kis mihaszna~
- Ah~ - Kyle könnyes szemmel nézet rá a szőkére - Kenny... - Hans eközben ellökte tagjáról Stan-t, majd kihúzta belőle a vibrátort.
- Ha annyira szeretnéd, felőlem meg is dughatom~ - mondta mosolyogva Hans, majd minden nélkül, hatolt bele a fiúba, és kezdett el mozogni.
- AHHH... - Stan könnyes szemekkel nyögött fel fájdalmasan, ahogy kínjában tépkedte a takarót, a gyors mozgásnak köszönhetően, kis patakban kezdett combjáról lefolyni a vér. Kenny vicsorogva nézett fel a németre.
- Maga senkiházi pedofil állat... hogy ba... - mielőtt tovább szitkozódott volna, rugdosni kezdte a német vádliját. Ludwig a rúgásnak köszönhetően kiejtette a kezéből a vöröst így az a padlón terült el.
- Remek... akkor azt hiszem a szájában fogom fojtatni~ - közölte pimaszul, ahogy megfogva  a vörös állát kezdte közelebb húzni. Mielőtt még bármit is tehetett volna a német, az ajtón nem egy rendőr rohant be, majd a fegyvereket a két férfira szegezték.
- Fel a kezekkel! - szóltak oda, ám Hans tovább mozgott Stan-be, ki üres tekintettel bámult maga elé, pár pillanat múlva a fiúba élvezett, majd kuncogva emelte fel kezeit, ahogy még mindig a fiúban volt. Craig-nek eddig tartott a kötél is. Összebilincselt kezével pattant fel, majd a rendőröket is figyelmen kívül hagyva ment oda és egy jól irányzott rúgással pofán rúgta Hans-t. Ki elterült a földön, majd egy kisebb csapat rendőr vette őket körbe. Kenny is amint kiszabadult, testével nekiugrott Ludwignak, így ellökve Kyle közeléből, majd letérdelt a vörös mellé.
- Istenem... Kyle... - mondta elkeseredetten, ahogy végig nézett a fiún. Ludwig-ot is egy csapat rendőr vette körbe. Craig Stan-hez sietett és úgy nézet végig rajta.
- Stan... minden rendben? - kérdezte ám ő maga is tudta semmi sincs rendben. Ahogy a vörössel sem. Üresen tekintett előre nem is nézve másra. Egy rendőr lépett Kenny-hez, ki leszedte róla a bilincset, majd ezután Craig-hez sietett, ahogy róla is leszedte. Kenny egyből magához húzta a vöröst, majd magához ölelve kezdte simogatni hátát.
- Kyle... istenem Kyle... - ő szeméből is könnyek kezdtek folyni.
- Mégis, mi történhetett itt?! - tűnődött pár rendőr, míg egy másik csoport letartoztatva a két németet vitték ki őket. Stan kábán tekintett maga elé, a franciaágyon még ott volt Hans mocska, mint ahogy a fiúban is, mi lassan folyt ki belőle. Remegő kezeit mellkasára tette, ahogy felsírt. Craig magához vonta a feketét és nem hagyta, hogy az elhúzódjon. Csendben simogatta a karját, ahogy alsó ajkába harapva próbálta érzelmeit elrejteni.
- Nem tudom, de hívjanak orvost... jobb ha mind a négy fiút elszállítjuk! - adták ki a parancsot, ahogy egy egy takarót terítettek Stan-re is, majd Kyle-ra aki még mindig nem volt valahogy magánál. Szemei üresek voltak, melyből még mindig a könnyek szöktek ki. Kenny alaposabban betakargatva, húzta még közelebb magához.
- Nyugodj meg... már vége... - suttogta. Stan lesütött tekintettel, feküdt elernyedt testel, kezével lassan nyúlt bejáratához, majd ott kezdte magát simogatni, remélve így elmúlik fájdalma, persze mindhiába. Az orvosok szinte se perc alatt ott voltak. Beszaladva mind a négy fiú kapott egyet.
- Jól vagyok engedjenek vissza hozzá! - Craig kikelve magából próbált utat törni a felé ahonnan elhúzták, ám saját orvos a fejét látta el és vasmarokkal tartotta leülve.
Kyle-t ugyancsak elszakították Kenny-től és őt is és Stan is a mentőkocsihoz vitték. Kenny épp felállt volna, hogy utána menjen, de saját orvosa visszarántva kezdte gyomrát vizsgálni. A rendőrök a kamerát kezdték vizsgálni, míg egy kettő odalépett a fiúkhoz.
- Fiúk... mégis mi történt itt pontosan? - kérdezte a rendőr tiszt. Craig felkelve hagyta ott az orvost és sétált a rendőr elé.
- Maga szerint? Megerőszakolták őket! Az ilyenek ellen semmi esélyük sincs és maguk még kiröhögtek a telefonba, amikor idehívtuk magukat! - kiabálta Craig, ám az orvosa ismét elkapta és visszatolta, hogy a fején levő sebet rendesen bekösse.
- Megerőszakolták... értem... - jegyzetelt érzelemmentesen. - A módszerből ítélve, ez az a pedofil páros lehetett, akik már több videót is készítettek, szép munka emberek, végre elkaptuk őket! - mondta mosolyogva, mire Kenny kikelve magából ment volna neki, ám orvosa visszahúzva adott be neki nyugtatót.
- Nyugodjon le fiatal ember! - a szőke kicsit kótyagosan ült tovább. A fekete lenyugodott látva a sorsát, így csöndben hallgatta az ostoba rendőröket. Nem figyeltek rá, sem Kenny-re. Remélte hogy az orvosok tudnak majd tenni Stan-ékkel. Aggódott mind a kettőjük miatt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés